Békés Megyei Hírlap, 1993. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-21 / 220. szám
iRÉKÉS megyei hírlap TARKA OLDAL 1993. szeptember 21., kedd Minden lánynak jólesik, ha „körülzsongják” a fiúk Erény vagy kölönc a hűség? „Én megmondtam a barátnőmnek, nem bánom mit csinál, hová megy és kivel, amíg én katona vagyok, csak ne legyen mögötte semmi más, mint hogy jól érzi magát és nem unatkozik. Persze én nem vagyok féltékeny típus.” Vajon hányán fogadták meg egymásnak, hogy hűségesek lesznek, hogy nem számít a távolság, az idő? Megvárlak! — mondja a lány a fiúnak és izgatottan készül az esküre, mert akkor végre újra láthatja a kedvest. De meddig képes várni egy fiatal lány? Meddig marad hűséges, és egyáltalán: mi a hűség? Szükség van-e a hűségre? Ági (20 éves): — Szerintem igenis szükség van hűségre. Mert minden lánynak jólesik, ha figyelnek rá, ha „körülzsongják” a fiúk, és lehet, hogy az egyik sokkal szimpati- kusabb, mint a többi. És ha nincs ott a barátom, akkor lehet, lassúzni is elmegyek vele. De ez nem jelenti azt, hogy a barátomat nem szeretem, hogy el akarom hagyni. Erika (16 éves): — Hülyeség az egész. Ha már érdekel egy másik srác, akkor minek vámék egy olyanra, aki messze van. Úgyis jön magától, hogy mit csinálok. Azt teszem, amit érzek. Ha úgy érzem, hogy táncolni van kedvem mással, akkor táncolok, ha csókolózni van kedvem, akkor megcsókolom. De ha tényleg csak egy esti hangulat volt, akkor legfeljebb nem mondom el a barátomnak és maradok vele. Ha meg nem, akkor good bye! — Agi! Te mit csinálsz akkor, ha elhív moziba, kirándulni vagy csak úgy sétálni, beülni valahová egy pizzára, kólára, vagy mi van akkor, ha még lassúzás közben meg akar csókolni, és nincs kedved ellenállni? Akkor már meg is csalod barátodat? Ági: — Az a csók szerintem csak arra az estére szólna, az nem igazán megcsalás, persze biztosan egyik fiú sem örülne neki, ha megtudná, hogy míg ő például üdül valahol, a barátnője mással csókolózik. A csókot én is hamarabb megbocsáj- tanám, mintha tudnám, hogy érdekli egy másik lány is rajtam kívül. —Helyben vagyunk! „Megbocsátás” —milyen szép szó! De hol a határa? Ági: — Én most itt csak beszélek, mert még nem nagyon voltam ilyen helyzetben. De azt mondom, hogy ha sokszor megcsinálja ugyanazt, vagy megbocsájtom a csókot, erre ő megint megcsal, sőt esetleg le is fekszik valakivel — akkor elég, kész, vége. De lehet, hogy semmit nem bo- csájtok meg, mert nem igazán komoly a dolog, és lehet, hogy annyira szeretem, mindent elnézek inkább, csak maradjon velem. Erika: — Meg kellene gondolnia, hogy mit csinál, nem? Ha átvágja a fejem és ez kiderül, akkor ne csodálkozzon, ha kirúgom. Persze van egy tűréshatár, de nálam ez nem igazán magas. Edó(19éves): — Korábban bizony nem sírtam volna tele a párnám ilyen ügyek miatt, de akkoriban nem is voltam igazán szerelmes. Akkor persze nem így gondoltam, és az sem tűnt fel, hogy alig pár hétig, hónapig tart egy-egy ilyen „szerelem”. De azóta már másképp látom a dolgokat. Most a barátomat nagyon szeretem, össze is akarunk házasodni. Egyébként most éppen katona. A hűség és hűtlenség meg sem fordult a fejemben. Nein ülök állandóan otthon, de nélküle sehol sem érzem igazán jól magam. Hogy mit tennék, ha ő csinálna „valamit”? Nem fogod elhinni, de tényleg nem tudom! Az elején még voltak féltékenykedések, de már jó ideje — csak azt ne mondd, hogy hülyén hangzik — megbízunk egymásban, és ez fantasztikus érzés. NL» O. K„ lányok, ez mind szép. De most elmesélek egy történetet. A fiú és a lány már régen együtt jártak, és mikor a fiút elvitték (akkor még előfelvé- telisként) egy évre katonának, felhúzták a gyűrűt. Már ránézésre is illettek egymáshoz, ők voltak a mintapár. Aztán a lány egyszer, csak úgy, tényleg a pillanatnak hódolva, megcsókolt valakit. Ennyi volt. De egy „jóakarója” megsúgta a barátjának, mi történt. A gyűrű a csatornába került. Ütána még évekig nyúzták egymást, de már nem tudtak együtt maradni, a fiú nem bízott többé a lányban. Azóta megnősült, természetesen mást vett el. Csörnök Mariann A skótkocka, németes nevén a „sottis” ismét nagy divat lett Európában. A 30-as, 40-es korosztálynak a kosztümöket ajánljuk ebből a kelméből, míg a tizen- és a huszonévesek inkább bermudát öltsenek magukra. A bermuda fehér blúzzal elegáns, pulcsival és övtáskával sportos. Képünkön egy chane- les fazonú skótkockás kabátkát láthatnak, amit a Fiatalok egyszínű bermudával hordhatnak. Vastag harisnyával, lapos sarkú túracipővel kellemes őszi viselet! / Éljen a tartant! A skótkockás kelme, azaz a tartant európai elterjedése a múlt században kezdődött. Először Viktória királynő, majd a szép francia császárné, Eugénia szabatta előszeretettel skótkockás szövetből az utcai ruháit. Az új divat azonban nem maradt sokáig az előkelőségek kiváltsága. Hamarosan „az utca népe” is kockás ruhát és kendőt öltött. (A leletek tanulsága szerint a skót nép már a bronzkorban is használta a kockás szövésű anyagokat, ami később a népviseletükké vált. A kockaminták különféle változatai nem önkényesek, hanem egy-egy nemzetség ismertetőjelének számított. A ciánok tagjai tiltakoztak, ha „mintájukat” idegenek is viselték.) MA-RIA FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER A kockás anyagból készült blézert használhatjuk bokáig érő vastag szoknyához is. Az idén újra nagy sláger lesz a gyapjú pliszé szoknya, amelynek egy szürke változatát vette fel a manöken A daliás olaszok sokáig élnek Az olaszok egyre magasabbra nőnek és meglehetősen hosszú ideig élnek — egyebek közt ez derül ki az Istat olasz statisztikai intézet frissen közzétett demográfiai adataiból. Az 1972-ben született sorkatonák átlagmagassága 173,96 centiméter volt, 0,3 centiméterrel több az öt évvel korábban születettekénél. A magyarországihoz képest hosszú átlagéletkor az utóbbi pár évben nem változott lényegesen: a férfiak esetében 73,5 év, míg a nők átlag 80 évig élnek. Noha az olaszok egyre többet költenek gyógykezelésre, nem sikerült megállítani a rákos megbetegedések számának emelkedését, sőt 1991 -ben újra nőtt a szív- és érrendszeri betegségek okozta halálesetek átmenetileg csökkenő száma. Kevés hölgy dicsekedhet csigás fürtökkel, dús hajkoronával. Annál többen vannak azok, akik a „ritka” szép hajukból kénytelenek frizurát fésülni. A divat azonban meghozta a ’60- as évek slágerét, a póthajat, a parókát. Ismét sláger a vendéghaj. Képünk láttán bizonyára nem egy hölgy szívesen viselne egy ilyen „vendéget” a fején... Ma már hazánkban is vannak speciális hajszalonok, ahol (körülbelül 100 modell és további 15 féle pótlás közül) kedvükre válogathatnak. Ami egy kissé lehangoló: a hajköltemények árai. Hiába! A szépségnek ára van A popsi varázsa „Virágoznak” a fenékcentrumok Argentínában gomba módra szaporodnak a popsiszépítő klinikák. Sokan felteszik a kérdést, mi ez? Jó vicc vagy egy humoros hisztéria? A divat csapása a puritanizmusra? A terjedő szexuális elhajlások egyik formája vagy tömegkultusz? Cluteus maximus az orvosi neve testünk azon részének, amelyen ülünk. Mivel írásunk nem egészségügyi tárgyú, nyugodtan nevezzük hétköznapi néven fenéknek (bár több más neve is van), természetesen a nő fenekéről van szó, amely megbolondította egész Dél-Ámerikát és főleg Argentínát. A Clarin című lapban egyszerűen és közérthetően jellemezte ezt a jelenséget Romine szociológus: „Az argentin nőknek fontosabb lett, hogy hátulról jól fessenek, mint elölről.” A miértre megpróbál válaszolni Ela Sajátos Quadril orvos-szociológusnő: „Pácienseim azt állítják, hogy ez nem divat, hanem a beszéd egy formája. A test beszéde, amelyet a legjobban megért a környezet.” Sorja Arpes tomatanámő, aki testkultusszal foglalkozik, így látja a helyzetet: „Ez a jelenség egyáltalán nem új dolog. A hozzám járó lányok, sőt az éltesebbek is azt bizonygatják, hogy az argentin társadalomban semmit sem ér egy nő, ha »feneke nem vonzza a szemet«. Azonban ha formás a popsija, megnyílnak előtte olyan társadalmi csoportokhoz az ajtók, amelyekbe soha nem juthatott volna be.” Még találóbban fejezte ki magát egy fiatal lány, bizonyos Anastasia Carorbal, aki naponta négy órát fordít fenékizmainak formálására. „Szép popsi nélkül nemcsak tévébemondónő nem lehet senki, de még egy jobb üzletben gyümölcselárusító sem, mert az igényes vásárlóknak esztétikai igényeik is vannak.” Argentínában a popsikultusz már rég túllépte a biznisz határait. Egy népszerű tévéadásban a már említett Sorja Arpes egyik tornásza ezt mondta: „Nemrég még az ész messze túlszárnyalta a popsimat, ma azonban a popsi túlnőtt rajta.” A „tegnap” öt évet jelent. Ugyanis akkor tűnt fel ez a jelenség. Ma pedig a csúcson van. Meddig? Az, hogy a popsikultuszt valamennyi társadalmi réteg elfogadta és magáévá tette, hosszú életet jósol neki. Legyen bármi is a magyarázat, egy azonban biztos, jól virágzik az üzlet. Csupán Buenos Airesben több mint ezer popsiszépítő intézet működik. A divat is alkalmazkodott az új követelményekhez. A törzsnek ki kell hangsúlyoznia a feneket. Az argentin nők strandöltözködését így jellemezte egy amerikai újságíró: „Amit szabad hátul, az tilos elöl.” Ugyanis Argentínában tilos a monokini viselet, vagyis a felül semmi, amit azonban kárpótolnak hátul, mivel a popsi az jóformán teljesen fedetlen. A napbamította domborulatokon ilyen szövegek olvashatók: „A tiéd vagyok.” „Fogadj el engem!” Természetesen a hozzá tartozó telefonszámmal. A strandokon—például az orosházin—is láthattunk a hátsó fertályokból ilyet is, olyat is... fotó: fazekas ferenc Vendéghaj a módi
