Békés Megyei Hírlap, 1993. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-21 / 220. szám
áfíÉKÉS MEGYEI HÍRLAP gazdaság 1993. szeptember 21., kedd Disznóság Számítottunk a bejelentésre, mégis meglepett. Nem annyira a határozat, inkább az indoklása. Mármint hogy kevés a disznó. Hárommillió hiányzik. Ilyenkor hát mi a teendő? Emelni kell a hús fogyasztói árát. Emlékezzünk: nem régen még az okozott hallatlan problémát, ami most ismét problémát okoz. Az a hárommillió disznó. Csak az előjelek változtak meg: a pluszból mínusz lett. Még az is áremelő tényező — mondja a magyarázó szöveg —, hogy sok a vágóhíd, ezek indokolatlanul emelik a felvásárlási árakat, hiszen dolgozni akarnak. Ezért kell a húsárakat kiigazítani. Úgy ám. Végképp nem értem. Ugyan, magyarázná meg már valaki ezt a közgazdasági tételt a tanult urak közül (állítsa talpra a tótágast álló gyatra filozófiámat), miért és miben tehet a húsárak növeléséről a szükségesnél több vágókapacitás? Uraim! Ne etessenek már minket holmi silány belsőségekkel! Ha többet kap a disznójáért a paraszt, többet is termel, hiszen termelőkapacitása van neki, vágókapacitás amúgyis van dögivei . Ha meg több az ám, akkor esik az ára. S ha még több, még jobban esik, mert a vevőkapacitás alig-alig emelkedik nálunk. Ez a piac és a kapacitások közötti összefüggés, azaz a piacgazdaság fő-fő törvénye! S még a valutaalappal sem kell egyeztetni. Meg aztán az is az indokok között szerepel, hogy egészségtelenek a vágóhidak. Itt ugyan nincs semmilyen összefüggés, mégis megkérdezem: uraim, ki adta ki a működési engedélyeket; ki, mikor ellenőrizte az ott folyó munkákat? A húsgyárakban készülő silány parizerek és effélék gyártását ugyan megné- zi-e valamikor a Köjál? Megemelt árakon vesszük meg a szójababot. Ám mindez nem dühítené a két és fél milliós törpe minoritást, ha pl. a most bejelentett árakat most kapná meg a nyugdíjában rekompenzálva. Nem ám egy év múlva morzsákat abból, amit most számára kisütnek, s amit élete végéig enni kénytelen. Ugye mindezért már nem az elmúlt negyven esztendő a felelős? Akkor ki? Petőcz Károly Elkészült a kígyósi szennyvíztisztító rendszer terve A környezetbarát technológia megtérül Elkészült Újkígyós és Szabadkígyós közös szennyvíztisztító telepének és gravitációs szennyvízgyűjtő hálózatának a terve. A hasonló jellegű munkák terveit eddig állami cégek végezték. A kígyósi szennyvíztisztító dokumentumai azonban egy magánvállalkozás íróasztalán születtek meg, kerültek papírra. A Duplex Építő- és Földmérő Mérnöki Kft. vezetője, Lukovics Béla okleveles vízépítő mérnök, építőipari gazdasági mérnök a következőket mondja: — Kft.-nk a megyében az egyetlen ilyen jellegű magánvállalkozás. Foglalkozunk építőmérnöki munkákkal, a mélyépítéstől az öntözésen át a vízrendezésig, s profilunkba tartozik a földmérés is. Konkurenseink állami vállalatok, illetve néhány magánszemély. — Hogyan lesz egy mérnökből vállalkozó, kft.-alapító? — Feleségemmel az Agrober békéscsabai irodájában dolgoztunk, de 15 év után kilépett alólunk a vállalat! Mindez három éve történt. A vállalkozásba tulajdonképpen belekényszerültünk. — Saját kockázatra eddig milyen munkákat készítettek? — Például Békéscsabán a szennyvízcsatornázásoknál néhány utca kivitelezési terve fűződik a nevünkhöz. Mezőhegyesen az Állami Ménesbirtok Rt.-nek az öntözési beruházása, ezen kívül több mezőgazdasági üzemnek terveztünk öntözési rendszert, állattartó telepeken keletkező hígtrágyák elhelyezését szolgáló létesítményeket. S amire különösen büszkék vagyunk, az a bevezetőben említett kígyósi szennyvíztisztító telep, szennyvízgyűjtő hálózat. — Amikor először beszélgettünk, elmondta: a kígyósi létesítmény több szempontból érdemel figyelmet. Nem utolsósorban környezetkímélése említésre méltó. — A németországi Nordenskjöld GmbH Biolak tisztító technológiáját alkalmazzuk, amely rendkívül magasfokú víztisztítást garantál és környezetkímélő. A Békés megyei katasztrofálisan rossz ivóvízbázison mindkettőnek különös jelentősége van. Az eljárás kizárólag biológiai technológiára hagyatkozik, az EGK-országok előírásainak megfelelő paraméterekkel. A rendszer négyfokozatú, automata érzékelők határozzák meg a szennyvíz összetevőit, és az adatok ismeretében változik a tisztítási folyamat. — Ha a technológia ennyi mindenre képes, akkor ott már csak egyetlen akadály lehetséges, az ára... Lukovics Béla: Békés megye rossz ivóvízbázisán különösen fontos, hogy megoldódjon a települések szennyvíztisztítása FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER — Mindez 1,3-szerese a Magyarországon használatos bevált technológiák beruházási költségeinek. Valamivel többe kerül igaz, de a víztisztítás hatásfoka, a környezetvédelem és az automatizmus miatt a beruházás összege néhány év alatt megtérül. — A tervek elkészültek, a technológia adott. A kígyósi emberek mikor számíthatnak arra, hogy mindebből valóság lesz? — Az elvi vízügyi engedély megvan, a szak- hatósági egyeztetésen is túljutottunk. Jelenleg a támogatási pályázat elkészítésén dolgozunk. Ha a beruházás megkapja a pénzt, akkor 1994- ben kezdődhetne a munka, majd 1995-ben megvalósulhatna a tisztítás első üteme. — Hasonló szennyvíztisztító berendezésre Békés megye más településein úgyszintén szükség lenne. Fontolgatják-e valahol, hogy követik a kígyósi példát? — Nem tudok róla, de az biztos, hogy a települések a miniszteriális támogatásra vonatkozó kérelmüket 1994 márciusáig terjeszthetik be. Biztos vagyok benne, hogy máshol is élni szeretnének az állami támogatás lehetőségével. Lovász Sándor / Ut a felszámolásig A kör végleg bezárult Mint már rövid hírben közöltük, a Füzesgyarmati Uni- verzál Ipari Szövetkezetnél a csődeljárás eredménytelen volt, így megkezdődött a fel- számolási eljárás. Az okokról beszélgettünk a szövetkezet elnökével, Czinege Kálmánnal. — Elnök úr, nem volt más lehetőség, mint a felszámolási eljárás megindítása? — Sajnos nem. A szövetkezet tartozásai negyvenmillió forint körüli összeget tesznek ki, ami megközelíti az összes vagyon értékét. Az általunk kidolgozott megmentési program volna, csak maximum évi kétmilliós nyereséget tartalmazott, s ez kevés az adósság- állomány csökkentésére. — Kinek tartoztak a legnagyobb összeggel és ez mennyi volt? — A társadalombiztosítás felé az adósságunk meghaladta a tízmillió forintot, de a banknak és az APEH-nek is többmillióval tartozunk. — Hogyan jött össze ez a tekintélyes summa? — A jelenlegi helyzet kialakulásának több oka van. Talán a legfontosabb az, hogy termékeink általában alapanyag-igényesek, ugyanakkor állandó forgótőkehiányunk volt. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a termékeink előállításához szükséges alapanyagokat legtöbbször hitel- felvétellel tudtuk biztosítani. Ez nem is volt gond, amíg néhány százalékos kamatra bármikor hitelhez tudtunk jutni. Ugyanez már 30 százalék feletti kamatra elviselhetetlen terhet rótt ránk. Nagyon rosszul érintett bennünket a korábbi nagyipar néhány üzemének nehéz helyzete, hiszen például éveken keresztül bedolgozói voltunk a Hajdúsági Iparműveknek, a VBKM-nek. Ezek termelés-visszaesése azt jelentette, hogy munkánkra tovább nem volt szükségük. Mi szinte állandóan kerestük a megrendeléseket, megpróbáltunk új termékeket előállítani. — Ilyen volt az a bizonyos kandalló is, amiről mostáná- ban is szó esik? — Többek között ez is. A fémszerkezetű, fatüzeléses, nagyon dekoratív kandallók gyártását tavaly kezdtük el és eddig 1400 darabot szállítottunk Németországba. Az első háromszáz darabnál még voltak hibák, amelyek kijavítása többletköltséget okozott, de azóta nincs minőségi kifogás ellenük. Most is kellene a termék, de nem tudjuk vállalni a legyártását. — Miért nem, hiszen ez biztos piacnak látszik? — Valóban az lenne, de a már előbb is említett forgótőke hiánya miatt nem tudjuk az alapanyagot a gyártáshoz biztosítani, hitelt pedig nem kapunk. Egyébként a jelenlegi helyzetünket is az idézte elő, hogy megpróbáltunk minden pénzt alapanyag-vásárlásra költeni, hogy az abból előállított termékkel fizetni tudjunk. Most azonban a kör bezárult, adósságunk felgyülemlett, az eladható termékeink előállításához nem tudunk anyagot biztosítani. Másik közismert termékünk, a hintó iránti kereslet drasztikusan visszaesett, egy jó évben 20-25 darab 12 000 márkás hintót is értékesítettünk, eddig az idén mindössze négyet vettek tőlünk. —Most mi fog történni? — A dolgozókat elbocsátottuk, velük szemben minden kötelezettséget teljesítettünk. Lehetséges egy kényszeregyezség megkötése, de ez már a felszámolást végző biztos feladata lesz. Talán van még remény arra, hogy ha nem is egyben, de több üzemként a termelés folytatódhat. Mibe került a tankönyv? Általánosan elterjedt nézet, hogy idén a tankönyvek ára az egekbe szökött. Ezért a legilletékesebb helyről, a Művelődési és Közoktatási Minisztériumtól kértünk felvilágosítást, mi az igazság? Az alábbiakban közöljük az iskolákban használatos tankönyvek csomagjainak térítési díját. (Iskolatípus, minimum, maximum, átlagár forintban.) ÁLTALÁNOS ISKOLA 1. osztály: 644, 1702, 1077; 2. osztály: 477, 960, 651; 3. osztály: 485, 2129, 803; 4. osztály: 615, 2582, 1063; 5. osztály: 730, 1966, 1033; 6. osztály: 906,1884,1159; 7. osztály: 867,1927,1071; 8. osztály: 657, 1837, 1125. GIMNÁZIUM I. osztály: 1812, 4435, 2647; II. osztály: 976, 3712, 1604; III. osztály: 722, 3223, 1433; IV. osztály: 600, 3773, 1505. SZAKKÖZÉPISKOLA I. osztály: 1210, 2088,1408; II. osztály: 413, 1805, 803; III. osztály: 486-, 1896, 952; IV. osztály: 494, 1493, 791. SZAKMUNKÁSKÉPZŐ I. osztály: 792, 881, 832; II. osztály: 256, 286, 271; 111. osztály: 103,119, 111. SZAKISKOLA I. osztály: 935, —, 935; II. osztály: 126, —, 126. A finomrostú vörösherét ajánlják Veszélyben a hazai lucernakészlet? — Az állatállomány jelenlegi létszámát tekintve a téli abrak- takarmány-szükséglet biztosítottnak látszik — tájékoztatta lapunkat Székely Bertalan, a Földművelésügyi Minisztérium szakértője. Mint megtudtuk, a hazai 1,2 millió hektár gyepterület 55—60 százaléka — mintegy 570—580 ezer hektár — alkalmas az állatok legeltetésére, s a mai árviszonyok mellett ez a legolcsóbb, takarmányozás. Pedig a nehéz pénzügyi helyzetű gazdaságok — a hektáronként 40—50 ezer forint telepítési költség miatt — az utóbbi időben jelentősebb gyepfelújításra nem vállalkoztak, még akkor sem, ha ez a beruházás viszonylag gyorsan megtérül. A szálastakarmányok áremelkedésének okairól megtudtuk, hogy a drágulásban az aszályon kívül a betakarítási költségek növekedése is közrejátszott. —Valóban a kipusztulás veszélye fenyegeti az állattartásban energia- és fehérjetartalmuk miatt nélkülözhetetlen évelő pillangósokat? Erről szólva Székely Bertalan kijelentette: — Komoly aggodalomra ad okot, hogy a lucerna vetésterülete a korábbi 300—330 ezer hektárról 280—290 ezer hektárra apadt. Tény az is, hogy már hosszabb ideje nincsenek új telepítések, pedig ezt a fehérjenövényt a kérődzők takarmányozásából más növénnyel kiváltani nem lehet. Az évenkénti szokásos 30—40 ezer hektáros vetés elmaradása, illetve csaknem ugyanekkora területű gyep kiszántása miatt félő, hogy az ország lucemaállománya valóban veszélybe kerül. Ráadásul közrejátszanak bizonytalansági tényezők is: a nagyüzemek a kárpótlás és a földkimérés miatt nem vetnek, az új tulajdonosok pedig azért nem, mert még nem kapták meg a földjüket. Ez az átmeneti állapot különösen kedvezőtlen helyzetbe hozza az évelő pillangós növényeket, elsősorban a lucernát. Mindenesetre felkészültünk arra, hogy ha hiány keletkezik, a megfelelő vetőmagot azonnal a gazdaságok rendelkezésére tudjuk bocsátani. — Mit tanácsol a leendő gazdáknak? — Az új tulajdonosok általában vegyes gazdálkodásra rendezkednek be, egyszerre tartanak állatokat és termesztenek növényeket. Arra törekszenek, hogy a termést „bőrben” — állattal együtt — adják el, így tehetnek szert ugyanis nagyobb nyereségre. A gazdáknak azt tanácsolom, hogy ha legeltető állattartásra szánják el magukat, a legelőket jó gazda módján ápolják. A gondozott gyep a téli takarmány nagy részét biztosítja. Erre a célra jó szívvel ajánlom minden egyéni gazdának a finomrostú vörösherét. Ferenczy Europress A virágnak megtiltani nem lehet (2.) Hallgattassák meg a másik fél is Csuvarszkiné Göröncsér Ágnes vagyok Békéscsabáról a Gyóni Géza utcai Frézia virág - és ajándékbolt tulajdonosa — mutatkozik be a hölgy, majd folytatja. — Az ön tollából jelent meg a cikk, amelyben a lap egyik olvasója igen kemény vádakkal illeti virágboltunkat. Elnézését kérem, de azokból a rágalmakból semmi sem igaz. Van arra mód, hogy megcáfoljam a leírtakat? — Ha ön úgy érzi, hogy alaptalanok voltak, akkor miért ne. — Nézze, itt vannak a papírok, a naplónk, amelyben adminisztráljuk a megrendeléseket, kifizetéseket stb. A megrendelési naptárban ez a csokor a vőlegény nevére szólt. A menyasszonnyal együtt rendelték meg a virágokat. Barackvirág színű ruhához kifejezetten fehér csokrot kértek. Még a formáját is rögzítettük. Látja? Ez az a fotó, ami mintául szolgált. Rózsa, liliom, frézia és rezgő van benne. (El se tudom képzelni, hogy az az úr miféle orchideákról beszélt?) —A panaszos 6—8 ezerforintos irányárról szólt, s közben tizenkettőt fizetett. — Mi tényleg mondtuk, hogy az általuk választott menyasszonyi csokor körülbelül 8 ezer forint lesz. A valóságban 7425 forintról szólt a számla. De ezen túl három kitűző és egy élővirág-fejdísz is készült, plusz a tálszerű kocsidísz, amelynek tartóját (700 forint) mindig visszavesszük, ha a vevő úgy kívánja. Mindezek után nem hiszem, hogy vád érhetne bennünket a megegyezéstől való eltérés okán. — Önök csak külön kérésre adtak számlát! — Megint nem stimmel a dolog, mert a pénztárgépi blokkon felül kértek külön áfás számlát, amelyet nem vagyunk kötelesek adni, csak ha a vevők ezt igénylik. Látja, itt van a blokk, amely a kifogásolt előleget is tartalmazza. — A kifogásolt cikk megjelenése után felhívott Nagy Miklósáé, a békéscsabai vásárcsarnok Frézia virágboltjának a tulajdonosa is. Kérte, hogy írjuk meg: a Gyóni Géza utcai Frézia bolt nem az a vásárcsarnoki Frézia bolt. Különben is, hogyan lehet egy városban két üzletnek ugyanaz a neve? — Amikor megnyitottuk az üzletünket, akkor a Érézia fantázianévre szólóan kaptuk meg az engedélyt. Korrektül jártunk el, s tényleg nem szerencsés, hogy a városban két különböző virágbolt ugyanazt a nevet viseli. — Néhány nappal a történtek után önmagában hogyan zárja le a vitatott menyasszonyi virágok történetét? — Nem is tudom. Amikor szombaton elvitték a csokrot azt mondták, hogy szép, örülnek neki. Vasárnap délelőtt visszajöttek, az új asszony a következőket mondta: szépek voltak a virágok, de adjak vissza 4000 forintot neki, mert beteg. Hiába mondtam, hogy erre nincs módunk, hiszen megkapták a pénzük ellenértékét, akkor bejött az apja és minősíthetetlen hangon kezdett szidni bennünket. Megfenyegetett, hogy rossz hírünket kelti az újságban. Nagyon remélem, hogy azok a vevők, akik ismernek bennünket és rendszeresen visszajárnak hozzánk, a jövőben is a szolgáltatásaink alapján ítélnek meg bennünket. L. S.
