Békés Megyei Hírlap, 1993. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-20 / 219. szám

1993. szeptember 20., hétfő © fflíÉS MEGYEI HfKUP­S?OKV Kötöttfogású birkózó világbajnokság, Stockholm Ilyen is régen volt... Gelénesi negyedik helye a legjobb... 83 év után újra érem nélkül r,, ! Még a vérmesebb jnb szurkolók sem hihet- /T1TVj tek reálisan abban, hogy a 40. kötöttfogású birkó­zó vb-n a vasárnap délelőtti elődöntők során sikerrel járhat a három magyar sportember. Nem volt sok remény, hi­szen Bódi Jenő (62 kg), Gelé­nesi Nándor (90) és Klauz László (130) előtt vehetetlen akadályok tornyosultak a finá­lé felé vezető úton. Három orosz szuperklasszis! Csak ne­ki sikerült végül viszonylag jól megállnia a helyét, hiszen ne­gyedik helyen végzett. A zárónap délutáni esemé­nyei, helyosztói során Bódi Je­nő (62 kg) mérkőzés nélkül győzött, ellenfele, a lengyel Zawadzki sérülés miatt nem állt ki ellene. Ugyanígy ötö­dikként zárt a 130 kg-os Klauz László, aki a kínai Huri-ga el­len 3:0 arányban diadalmasko­dott egy billentéssel és mögé- kerüléssel. Gelénesi Nándor (90 kg) mintha kicsit elfáradt volna „bronzmérkőzésére”, a grúz 5:0-ra győzött. A nyolc magyar versenyző közül öten végeztek az első hat között, szereztek pontot. Arra viszont régen, egész pontosan 1910-ben volt utoljára példa, hogy a magyar kötöttfogásúak nem értek el dobogós helyet. Összesen három alkalommal esett meg ilyesmi, 1904-ben Bécsben, 1908-ban szintén a mai osztrák fővárosban, majd 1910-ben Düsseldorfban. A csapat Stockholmban 10 pon­tot gyűjtött, ez roppant kevés, és figyelmeztető jel! Amint az várható volt, Oroszország nyerte a pontver­senyt, és a legtöbb bajnoki cím is Mihail Mamiasvili legény­ségének jutott. Egyébként jel­lemző adat, hogy a volt szovjet köztársaságok birkózói az aranyérmek felét, ötöt hódítot­tak el, s a lehetséges 30 medál közül 14-et. Öt arany, hét ezüst és két bronz jelzi, a már meg­szűnt Szovjetunió utódköztár­saságaiban is nagyszerű mun­ka folyik ebben a sportágban. Nem kis szenzáció, hogy az utóbbi fél évtizedben rend­kívül dinamikusan fejlődő ku­bai birkózás négy érmet, közte három aranyat harcolt ki a svéd fővárosban. És arra sem sokan számítottak, hogy Né­metország bajnok nélkül ma­rad, Bulgária pedig a pontver­senyben mindössze egyet sze­rez. Zwickauban járt a Csaba Előre KSE Fiatalok sikere Németországban f T A közelmúltban jubileumi nemzetközi kézilabdator- JÊ nát rendeztek Zwickauban, amelyen német utánpót- lás csapatok mellett cseh és szlovák együttesek is pályára léptek. A magyarokat a Budapesti Testvériség, vala­mint a Csaba Előre KSE serdülő fiú együttese képviselte, akiket kiegészített egy-két más megyebeli játékos is. A torna­győzelmükről Fábián Csaba, a csapat edzője számolt be a minap. — A Békéscsabai 2. Számú Általános Iskola kézilabda­osztályából kiépült gárdával kaptunk meghívást Zwickau- ba egy kilenccsapatos nemzet­közi tornára — kezdi. — Ezt abból az apropóból rendezték, hogy idén 875. évfordulóját ünnepli a város, s ez alkalom­ból persze egyéb kulturális rendezvények is szerepeltek a napirendi pontban, s így mi is részesei lehettünk ünnepük­nek. A mi szereplésünkről szólva egy csoportban küz­döttünk a Zwickau IL, a Frei­berg és a Wismuth Aue társa­ságában. Az ottani legerősebb csapatot, az Aue-t sikerült há­rom góllal legyőznünk, s túl­jutva a csoportküzdelmen végül is három győzelemmel végeztünk az élen. A döntőt a másik csoport győztesével, a szintén veretlen Münchennel vívtuk. Nagy csata alakult ki a 2x20 perces játékidőben, szo­ros volt a küzdelem végig, fej­fej mellett haladtunk, de a haj­rát jobban bírtuk, s 11—8-ra diadalmaskodtunk. A torna- győzelem mellett játékunkkal kivívtuk a helyi szervezők és a többszáz fős közönség szim­pátiáját, ami legalább olyan értékes számunkra. —Mekkora értéke van a tor­nagyőzelemnek, s kik nyújtot­ták a legjobb teljesítményt? — Azért tartom nagy fegy­verténynek a győzelmet, mert fiatalabb korosztállyal, tizen­öt-tizenhat évesekkel léptünk pályára a tizenhét-tizennyolc esztendősök között. A fel­készülés hajrájához ér­keztünk, s kezdődik az orszá­gos serdülő kupa és az orszá­gos ifjúsági bajnokság, s gya­korlatilag ez a torna a főpróba volt. így mindenképpen hasz­nosnak ítélem meg a nemzet­közi megmérettetést. Hat éve együtt vagyunk, s úgy érzem, hogy az utolsó serdülő évfo­lyamban reményekkel várhat­juk az OSK küzdelmeit is. Ez a társaság képezheti a jövő után­pótlását az Előrében. A zwic- kaui játékot illetően elégedett vagyok a fiúk teljesítményé­vel, de kiemelném a kapus Szi- korát, Krámot, Szabót, Unya- tinszkit, Gaált és Domokost, akik meghatározói az együt­tesnek — mondta végül Fábi­án Csaba. A következők vettek részt a tornán: Szikora, Szász, Medo- varszki (kapusok), Szabó, Krám, Havrán, Bozó, Benkő, Krasznai, Unyatinszki, Gaál, Latorczai, Domokos, Dénes és Zámbó. A kiutazást a Békés Megyei Kézilabda Szövetség, a Békés Megyei Sportigazga­tóság és a Diáksportszövetség támogatta. (Gyurkó) 1. DVSC, 2. Békéscsaba, 3. FTC Bár a forduló úgynevezett legnagyobb érdeklődéssel várt találkozója ma este lesz a labdarúgó NB I-ben, de bármi is lesz a fél 8-kor kezdődő Ferencváros—Kispest tv-meccs eredmé­nye, a két tiszántúli gárda, a Debrecen és a Békéscsaba főszereplővé lépett elő a bajnokságban és semmi jel nem mutat arra, hogy másképpen legyen ez az őszi forduló végén. De van miről beszélniük a szurkolóknak Vácott, Pécsett és Székesfehérvárott is. Hol a váratlan formahanyatlás, hol épp az ellenkezője a beszédtéma. Miközben azonban errefelé a keleti országrészben örülünk a győzelmeknek, látni kell: a futball általános szintje „marad”, ha ugyan nem csökken. Figyelemre méltó, hogy a régebben tartózkodóan fogalmazó exfutballisták is most már mind többet kimondják: „el kelle­ne gondolkodni...” Amit persze alighanem másképpen is meg tudnának fogalmazni. Nem mintha ebből nem lehetne érteni azoknak, akiknek címezték. Vagy azok meg sem hallják? AZ NB I ^Ibelanka kft. BÉKÉSCSABA Sallai u ÁLLÁSA: Hazai és import italok valamint édességek nagyker áron. 1. Debreceni VSC 6 5 1­11— 5 11 2. Békéscsabai EFC 6 4 1 1 15— 4 9 3. Ferencváros 5 4 1­14— 4 9 4. Kispest-Honvéd FC 5 4­1 19— 6 8 5. Csepel-Kordax 6 3 2 1 11—12 8 6. Vác FC-Samsung 6 2 3 1 8— 9 7 7. Rába ETO 6 2 2 2 10— 9 6 8. Újpesti TE 6 3­3 8— 7 6 9. Siófoki Bányász 6 2 1 3 7— 8 5 10. Videoton-Waltham 6 1 2 3 8— 8 4 11. EMDSZ-Sopron LC 6 1 2 3 5— 9 4 MTK 6­4 2 5— 9 4 13. BVSC-Dreher 6 1 2 3 4—12 4 14. PMSC-Fordan 6 1 2 3 6—15 4 15. Vasas SC 6 1 1 4 4—12 3 16. Haladás VSE 6 1­5 3— 9 2 A góllövőlista élcsoportja: 5 gólos: Kulcsár (Békéscsaba), Sallói (Kispest-Honvéd). 4 gólos: Azoitei (PMSC-Fordan), Csertői (Rába ETO), Gregor (Ferencváros), Sándor T. (Debrecen), Horváth Cs. (MTK). 3 gólos: Kovács J., Wukovics (Ferencváros), Horváth F. (Videoton-Waltham), Hamar, Illés (Kispest-Honvéd FC), Mracskó (Békéscsaba), Somogyi (Csepel-Kordax), Szenes (Vasas SC). Rába ETO FC-PMSC- Fordan 1-2 (1—1) Gyó'r, 7500 nézó', V : Piller Gól: Csertől (33.), ill. Azoitei (25.), Kocsis (76.) Jók: Csertől, ill. Csaban, Zare, Ko­csis. Rába ETO: Végh — Csikós, Lázár, Kuttor — Csertől, Ivanics (Pintér, 46.), Rugovics, Ignácz — Földes, Klausz, Mikóczi (Virág, 46.). PMSC- Fordan: Csaban — Dienes, Zare, Braun, Fehér (Tolocsko, 53.) — Csi- zi, Rózsa, Bódog, Kocsis — Lengyel, Azoitei (Schwarzkopf, 88.). Az első perctől kezdve be­szorította ellenfelét a Rába, fö­lényére jellemző volt, hogy öt perc leforgása alatt négy szög­letet is rúghatott, játékukból azonban hiányzott az átütő erő, még helyzetet sem tudtak összehozni. Ezt vették észre a vendégek, s egyre többször előremerészkedtek a győri kapuhoz. A 25. percben Ko­csis 14 méteres lövését Végh még ki tudta ütni, de a labda Azotei elé pattant, aki közelről a hálóba bombázott (0—1). A 33. percben egyenlített a Rába, amikor Ignácz bal oldali szögletét Csertői 15 mé­terről a bal sarokba fejelte (1—1). A második félidőre is be­szorította ellenfelét a Rába, a 76. percben mégis a Pécs újabb gólt szerzett: Kocsis ugrott ki a bal oldalon, s 14 méterről a jobb sarokba vágta a labdát (1—2). Meglepetés a lelkes pécsiek sikere, de megérdemelt, mivel ezen a napon a győriek fö­lényük ellenére gyengén ját­szottak. DVSC—Vasas 3-1 (0—0) Debrecen, 7000 ezer nézó'. V.: Bog­nár. Gól: Gojan (16.), Sándor T. (22. — 1 l-esből), Sándor Cs. (44.), ill. Sze­nes (2.). Jók: Horváth B. Gojan, Dombi, Sán­dor T., Gracsov, ill. Babócsy, Sirin- bekov. DVSC: Horváth B. — Balogh, Go­jan, Sándor Cs., Pető' — Dombi,. Sándor T., Kondás (Nagy Cs., 6), Madar — Gracsov (E. Raducu, 81.), Medvid. VASAS: Babócsy — Sirin- bekov, Herceg, Juhár, Maczó (Zva- ra, 46.) — Mónos, Szenes, Eró's, Ga- laschek — Claude, Földes (Tímár 62.). A Mészöly-legénység gyor­san előnyhöz jutott: Szenes la­posan lőtt, Kondás már csak beleérni tudott, a labda a jobb alsó sarokba gurult (0—1). A párperces rövidzárlat után ma­gához tért a hazai együttes és gyors összjátékkal felülkere­kedett. Szögletrúgás után Go­jan ment föl a legmagasabbra, s védhetetlenül fejelt a hálóba (1—1). Innen kezdve rend­kívül tetszetősen játszott, ve­szélyesebbnél veszélyesebb támadásokat vezetett a hazai együttes. A 22. percben a bün­tetőt Sándor Tamás laposan vágta a kapuba (2—1). A 44. percben a középen kiugró Sán­dor Tamás laposan a hálóba gurított (3:1). A második félidő lényege­sen alacsonyabb szívonalú volt, a hazai csapatnak elég volt a 3:1-es győzelem, a Va­sas pedig nem tudott mit kez­deni a jól záró hazai védelem­mel. A Csepel-Kordax—Siófok 2-2 (0-2) Csepel, 2500 nézó', V: Marosvári Gól: Somogyi (56. és 81.), illetve Je­néi (1.), Kirchmayer (46.). Jók: Somogyi, Medgyes, Szekeres, illetve Bimbó, Jenei, Varsányi. CSEPEL: dr. Szieben (Hajdú,46.)— Ács, Tyukodi, Szabó A. — Medgyes, Somogyi, Mikler (Jakab, 71.), Szeke­res — Süveges, Balogh, Kámán. SBSE: Biró — Keszeg, Bimbó, Ola­jos, Barna (Szabadi, 78.) — Jenei, Meksz, Király, Varsányi — Fischer, Kirchmayer (Molnár, 83.). Még egyszer sem ért körbe a másodpercmutató, amikor a Balaton-partiak Jenei gólja ré­vén megszerezték a vezetést. A siófoki középpályás kihasz­nálva a Váczit nélkülöző cse­peli védelem bizonytalanko­dását, lecsapott a labdára, majd mintegy 12 méterről la­posan a bal sarokba gurított (0—1). Az első játékrész utol­só percében a vendégek újabb gólt lőttek: Kirchmayer 30 méteres szabadrúgásból vette be dr. Szieben kapuját (0—2). A térfélcsere után némileg meglepetésként hatott a „szi­getiek” szépítő gólja, ezt az 56. percben Somogyi 17 méte­res szabadrúgásból szerez­te,) 1—2). A jó napot kifogó Somogyi 30 méteres erős, fű alatt surranó bombájával a 81. percben egyenlített is (2—2). A két ellentétes félidőt te­kintve a döntetlen igazságos­nak mondható, bár helyzeteik alapján a csepeliek közelebb álltak a győzelemhez. UTE—Vác FC-Samsung 3-0 (0-0) SZfllAI ÓRÁS &r*müv*gk«r«t-í»vHé*. ü| úrik eladés*. garanciával Kvarcórák üvagcsiszolása ^ Bcs-.^Kinizsi u 2. Megyeri ut, 3000 nézó', V: Molnár L. Gól: Kozma (76.), Bel von (86.), Tom­ka (90.). Jók: Kozma, Aczél, illetve J. Molnár. UTE: Praj — Tomka, Molnár Z., Aczél (Füzesi, 52.), Szlezák — Bérczy, Véber, Kozma, Kecskés — Horváth P. (Belvon, 23.), Kovács L. VÁC: Koszta — Puglits, Hahn, Nagy T., Bereczki — Nyilas, Vig (Simon, 71.), Kriska, J. Molnár — Répási (Nyikos, 60.), Szedlacsek. Az első félidőben és a máso­dik elején a Vác játszott enyhe mezőnyfölényben. A hajrában váratlanul vezetéshez jutottak a hazaiak: Kozma szabadrú­gásból, 25 méterről a sorfal mellett laposan a kapuba csa­varta a labdát (1—0). Vendég­rohamok közepette, a 86. perc­ben növelte előnyét az Újpest, miután Kovács ugratta ki a 16- osnál Belvont, aki 11 méterről lőtt Koszta mellett a hálóba (2—0). A 90. percben Tomka bújt ki ügyesen a védők közül és nyolc méterről a kapu köze­pébe fejelt (3—0), Ezt a mérkőzést tulajdon­képpen Kozma szabadrúgás­ból elért gólja „mentette,, meg. Addig ugyanis csapniva­lóan, rengeteg hibával futbal­lozott mindkét együttes, látha­tóan megelégedve a döntetlen­nel. Videoton-Waltham—MTK 1-1 (1-0) Székesfehérvár, 3000 néző, V: Vad. Gól: Takács (32.), ill. Horváth Cs. (67.—11-esből). Jók: Takács, Czéh, László, ill. Piel, Nagy, Horváth Cs., Talapa. VIDEOTON: Mitring — Lőrincz, László, Vadász — Salacz, Varga, Zimmermann (Heinzczinger, 84.), Czéh, Horváth L. — Takács, Hor­váth F. (Tieber, 79.). MTK: Piel — Turbék, Híres, Nagy — Talapa, Horváth Cs., Vancsa, Pölöskei (Sza­bó, 49.), Zsivótzky — Komódi (Szta- nó, 79.), Hámori. Eléggé eseménytelen volt a mérkőzés. A 32. percben Hor­váth Ferenc a 16-os előtt ügye­sen Takács elé sarkalt, aki fa­képnél hagyta a védőket, és 10 méterről a kimozduló Piel mellett a kapuba gurított (1—0). Szünet után is inkább a ha­zai együttes volt aktívabb. A 67. percben egyenlítettek a fő­városiak: Komódi tört be a 16- oson belülre, amikor László­val ütközve lehuppant a földre. Vad 11 -est ítélt, amit Horváth Csaba biztosan lőtt a kapu jobb oldalába (1—1). NB I-hez méltatlan színvo­nalú mérkőzést láthattak a né­zők. BVSC-Dreher—Soproni LC 0-0 Szó'nyi út, 1500 néző, V: Kurmai. BVSC-Dreher: Balássi — Kroner, B. Szabó (Bükszegi, 46.), Lantai, Cseh — Urbányi, Árki, Bognár, Far­kas — Borgulya (Boda, 72.), Negrau. EMDSZ SLC: Milchram — Varsá­nyi, Udvardi, Varga, Arpási — Bor­sos (Mentes, 46.), Kovács, Nagy, Szántó — Ördög, Chiratcu (Deák, 72.). A fővárosba utazó soproni labdarúgócsapat autóbusza „rakoncátlankodott” az út so­rán, így a mérkőzést tíz perccel később kezdték a Szőnyi úton. A felejthető első félidő után a soproni együttes változtatott játékfelfogásán, és az ellenfél térfelére merészkedve több akcióval is lehetőségét terem­tették a gólszerzésnek. A patt­helyzetnek a mérkőzés utolsó helyzete vethetett volna véget, de Boda 28 méterről leadott bombáját hárította Milchram. A soproni autóbuszhoz hason­lóan két lerobbant első osztá­lyú csapat langyos iramú talál­kozóján a (kimaradt) helyze­tek sem tudták felvillanyozni a publikumot. A második fél­időben feljavult Sopron már méltó ellenfélnek bizonyult, így pontszerzésük reálisnak mondható. Dudás „Kokó” a ralicrossbajnok Szombathelyen, rendezték meg a rallicross bajnokság utolsó futamát, amelyet az Autóhid kupájáért futottak. Az I. divízióban Dudás Gyula számára a célbaérkezés egyúttal már a bajnoki címet is jelentette, de a Hungária Biztosító SE versenyző­je nem elégedett meg ezzel, hanem remek rajt után hat körön át vezetett a sokszoros autócrossbajnok, Nagy Sándor előtt. Kivéve az utolsó tíz métert... A célegyenesre fordító kanyarban Nagy Sándor ugyanis a belső ívre fordult, és a célfotó szerint megnyerte a versenyt, de Dudás a második hellyel is megvédte bajnoki címét az I-es divízióban. A II. divízióban Baky József és Palágyi József esélyt sem hagyott a többieknek, ugyanis lévén mindketten a Vajvoda Autó­sport versenyzői, teljes mértékben uralták a pálya szélességét, és kettejük között a Mazdát kormányzó Baky jobb startja döntött. A H-csoport a hazai ralicross történetének legkeményebb, leg­durvább hat körét hozta. Már az első kanyarban megkezdődtek a lökdösődések, a Porschét kormányzó Gál István például 1,5—2 méter magasan repült ki a pályáról, mig Kotán Péter Ranga Lászlót találta telibe, Ferjáncz Áttila Lanciáját pedig Horváth Ferenc „rombolta le” a BMW-vel. A nyilvánvaló karambolok ellenére a sportbírók nem intették le a futamot, nem éltek az új rajt lehetősé­gével, ezért aztán mindenki törlesztette a valós vagy vélt sérelmeit. A hatodik kör végére a mezőny leginkább egy roncsderbit megjárt autókhoz hasonlított, a győzelmet Kotán Péter szerezte meg Fer­jáncz Attila előtt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents