Békés Megyei Hírlap, 1993. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-18-19 / 218. szám
1993. szeptember 18-19., szombat-vasárnap o ________ y y J A HAZA MINDEN ELŐTT “Û ß ß t ® • A <ümes megyei hírlap hétvégi magazinja JELINEK LAJOS TUSRAJZA Halló! Beszélgessünk! Mondták... A kormányfő évekig elvan azzal, hogy pártalelnöke III/III- as ügynök volt (Csurka István — a szerk.), de ha csak akkor veszi „elő”, amikor politikai leszámolásra használhatja, akkor erkölcsi tisztaságról nemigen lehet szó. A kettőnk viszonyáról annyit, hogy miniszterelnöksége kezdetén s közvetlenül előtte korrekt és jó kapcsolatban voltunk. Nem vállaltam tanácsadói szerepet, viszont szinte hetente találkoztunk, beszéltünk. Jó humorú, kedves, áttekintőképes, kormányfőnek alkalmas embernek látszott, s máig azt vallom, hogy nagy formátumú egyéniségként indult. (Lengyel László politológus) Könyörtelenül figyelmeztetünk mindenkit a pártok hazugságaira, tehát arra, hogy nem volt nagytakarítás; lehet, hogy az SZDSZ tudta, de nem tette; a Fidesz már nem a szívére hallgat, és Jézus soha nem volt kereszténydemokrata. Jelenleg egyetlen tiszta párt létezik, mi, a zöldek. (Elekes Tibor, a Magyarországi Zöldpárt országos titkára) Évek óta szajkózzuk, hogy Európába haladunk, sőt, Európában vagyunk. Feleim, szedjük a sátorfánkat, vonuljunk végre haza, Ázsiába! Remélem, Göncz Árpád a múltkori útján szerzett legalább egy Etelközt vagy egy Levédi- át nekünk. Lássuk be végre, hogy nem itt a helyünk. Erre már rájöhettünk volna Augs- burgnál, Saint Gallennél, Mer- seburgnál is. Mennyivel kevesebb bajunk lett volna. (Bálint B. András újságíró) Békési tallózó — Családszerető ember vagyok, nem tudom elviselni, hogy vasárnap este eljövök otthonról, s csak péntek délután térjek haza két kicsi lányomhoz. Úgy érzem, a lokális politika, különösen egy elmaradott országrészben legalább olyan fontos, mint a parlamenti munka. Nagyképűség nélkül elmondhatom, hogy nem létkérdés számomra a parlamentbe kerülés. Négy párt is megkeresett azzal, hogy ha átlépek hozzájuk, tuti listás helyet biztosítanak. Én nem ebben gondolkodom, helyi feladatra koncentrálok... Ha nem sikerül odahaza folytatnom politikusi karrieremet, akkor visszatérek a vállalkozásaimhoz. (Markó István országgyűlési képviselő) Fürkésző' írások tanúsítják, hogy a megye népessége igyekezett ellenállni a tatároknak. Szeghalom környékén például a lakosság az ingoványok között egy szigetre menekült és — a tatárokat távol tartandó — a környező vizekbe élével kaszákat rakott. A tatárok lovai ezekbe belelépve odavesztek, gazdáikat pedig a magyarok lekaszabolták. A tatárok kivonulása után egyébként sokan — még mindig tartva egy esetleges tatár támadástól — a vizek között maradtak, ott építettek maguknak házat, majd falvat. A történtekre emlékezve ezt Vésztőnek nevezték el, ami később Vésztőre változott. — Jó napot kívánok! Lenthár Márta vagyok a Békés Megyei Hírlaptól és arra szeretném kérni, hogy legyen beszélgetőtársam a hétvégi Halló-ban. Vállalkozik rá? — Nagyon szívesen. — A telefonkönyvből csak annyit tudok Önről, hogy Végegyházán lakik és Baráti Istvánnak hívják. Elmondaná, hogy mivel foglalkozik? — Rokkantnyugdíjas vagyok gyermekkori bénulásom, egy baleset és egy rossz műtét következtében. Ezért csak itt a ház körül tevékenykedem, jószágokkal foglalkozom. — Beszélne erről bővebben? — Kilenc lovunk van, én csak etetem őket, 17 éves Péter fiam segít a velük való munkákban hétvégeken, amikor hazajön Makóról, ugyanis ott jár középiskolába. — Milyen céllal tartják a lovakat? — A fiam, sógornőim és az ő gyerekeik lovagolnak, ezért foglalkozunk sportlovak nevelésével. Tagjai vagyunk a Mezőhegyesi Lovasklubnak, s ha a lovak elérik a négyéves kort, akkor versenyeken is szeretnénk indulni. — Tapasztalatai szerint milyen bánásmódot igényelnek a lovak? —A szép szó náluk is többet ér, mint a durvaság, s meg is hálálják. Rita lovunk például még egy év elteltével is megismerte régi gazdáját, megnyalogatta örömében az arcát, amikor eljött őt meglátogatni. Ez pontosan tükrözte azt a sze- retetet, ahogyan vele bántak előző tulajdonosai. Különben ki is követelik a velük való foglalkozást, addig hízelegnek, míg meg nem szólítja őket az istálóba betérő ember. —Nem szűkös a házuk ennyi lónak? — Sajnos nagyon kicsi a helyük, de éppen most vettünk egy kihaló félben lévő majorságot, s minden vágyunk, hogy oda kiköltözzünk, biztosítva a lovak számára annyira fontos szabad mozgást. — Őszintén kívánom, hogy minél előbb teljesüljön a vágyuk, és sok sikert a leendő versenyekhez! „Jó néhányszor végigénekeltem Békés megyét, de minden alkalommal mást és mást tapasztaltam. Évről évre, különösen az utóbbi 4—5 évben, a megye lakói rájöttek arra, hogy önmagukra számíthatnak elsősorban. Ehhez kívánok egészséget, hitet mindenkinek!... Már a harmadik! Szent István-napi műsorom után is hiszek egyre jobban Bennetek.” Dinnyés József daltulajdonos, zeneszerző, énekes-gitáros Száztíz éve volt az ősbemutató Az ember tragédiája A Nemzeti Színházban száztíz évvel ezelőtt, pontosan 1883. szeptember 21-én volt Madách Imre „Az ember tragédiája” című drámai költeményének ősbemutatója. Az 1859—60- ban írott művet Paulay Ede vitte színre és rendezésében a főbb szerepeket Nagy Imre, Jászai Mari és Gyenes László alakították. A darab első vidéki bemutatója 1884. február 27- én Kolozsváron volt, majd ezt követte 1884. február 28-án az első miskolci előadás. íme, két korabeli dokumentum itt alább a Madách-mű első színpadi bemutatójáról. Az első bemutató főszereplői. Ádám: Nagy Imre, Éva: Jászai Mar* (Archív képek Radó György: Így élt Madách Imre című könyvéből) f/m- ma kezdete e*|» Órakor. NEMZETI i&SZINHÁZ. Az ősbemutató színlapja Nem vagyunk helyzetben Kemény fiúk ezek a gyáriparosok. Szerdán összejöttek, hogy megbeszéljék esélyeiket a magyar gazdaságban. Nem voltak szívbajosak, mondták a magukét: Magyarország a politikusok országává vált, az országgyűlésbe a gazdasághoz mitsem értő képviselők kerültek, hazánk gazdasági helyzete tovább romlott, a gazdaság — a pénzügyminiszter véleményével ellentétben — még nem érte el a mélypontot, a romló gazdasági viszonyokon már csak egy szakértői kormány tudna segíteni, végül — ami az errefelé élőknek különösen fontos üzenet — az agrárágazat teljesítménye harminc százalékkal esett és ez kihat a gazdaság egészére. Magyarán: a megoldás kulcsa a mezőgazdaság talpra állítása. Ugyanezen a napon a parlament mezőgazdasági bizottságának elnöke azt nyilatkozta, hogy jelenleg sem az érdekképviselet, sem a szaktárca nincs olyan helyzetben, hogy érvényre juttathassa a mezőgazdaságban élők érdekeit. Hajói gondolkodom, a mezőgazdaságban élők érdekei azonosak a mezőgazdaság érdekeivel. Vagyis, ha a mezőgazdaságban élők érdekeit védeni kell, akkor a magyar mezőgazdaságét is. Csakhogy, mint olvashatják, a szaktárca nincs abban a helyzetben, hogy a magyar mező- gazdaság védelmére keljen. Ha a napi gyakorlatra fordítom: az igazgató nincs abban a helyzetben, hogy termékeik minőségén javítson, a kofa, hogy portékáiért felelősséget vállaljon, a tanár, hogy nebulói tudását gyarapítsa, a rendőrkapitány, hogy bűnüldöző beosztottait hatékonyabb munkára ösztönözze, a főorvos, hogy betegei gyógyítását megszervezze. Vagyis mostantól kezdve tehetetlenségét leplezendő bárki okkal jelentheti ki: nincs abban a helyzetben. Mi több, szép lassan belenyugodhatunk, maga az ország sincs abban a helyzetben... Sőt, az ország semmilyen helyzetben sincs. Mert ha kulcságazati minisztériuma nincs helyzetben, akkor bizony ez az ország semmilyen helyzetben sincs. Vagyis ennek az országnak nincs helyzete. Legfeljebb kiszolgáltatott helyzete. Árpási Zoltán Magány Tar ágat húz le egy varjú teste: őszvégi este! (Matsuo Basho verse)
