Békés Megyei Hírlap, 1993. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-14 / 214. szám
SPORT 1993. szeptember 14., kedd A fő sportág mellett asztaliteniszezik, de imád síelni és teniszezni is Békés megye vendége volt a magyar női labdarúgó-válogatott A triatlon az úszással kezdó'dik A békéscsabai Karaba György immár tizenöt éve sportol rendszeresen. Úszik, fut, asztaliteniszezik, három esztendeje pedig triatlonozik. Jelenleg a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola testnevelés szakos hallgatója, aki a sportot és a tanulást nagyszerűen összehangolja. Legutóbb Nagyatádon rendezték meg a III. hosszútávú triatlon országos bajnokságot, amely egyben nemzetközi verseny is volt, s amelyen csaknem 50 egyesület 107 triatlonistája vett részt, köztük a minitáv országos bajnoka, Karaba György is. A versenyben a 13,8 km-es úszást 59:48, a 180 km hosszú kerékpárutat 6:12,17, valamint a 42,1 kilométeres maratoni távot 3:39,19 idő alatt futotta le. Összteljesítménye 10:51,24, amivel a 31. lett a bajnokságban. — Első sportágam az úszás volt, amivel óvodás koromban ismerkedtem meg. Igaz, túl nagy sikereket nem értem el, de a sportág iránti szeretet máig megmaradt. Nagyatád volt a mérföldkő A triatlon is úszással kezdődik — kezdi beszélgetésünket Karaba György. — A nagyatádi verseny volt számomra a mérföldkő, amit egyszer mindenképpen meg kellett csinálnom. Végig kellett mennem, ha belehalok is! A célom is az volt, hogy túléljem. Félelmetes élmény volt, de eszembe sem jutott, hogy feladjam, amikor láttam, hogy Pászulák András fél lábbal küzdötte végig a távot, de olyan is volt a mezőnyben, akinek hiányzott a kézfeje. Torkot szorongató érzés volt ilyen emberek között versenyeznem! Csongrádban ismertebb — Szegeden mennyire népszerű a sportág? — Csongrád megyében sokkal ismertebb, de ha visszatérek Békéscsabára, feltétlen szeretném népszerűsíteni itthon is. Hiszem, hogy erre garancia lehet Budavári István személye, aki Békéscsabán, a Belvárosi Általános Iskolában úszást oktat. Az ő álma is, hogy egy triatlon szakosztály alakuljon a megyeszékhelyen. Egyébként Szolnok megyében már bizonyított e téren. Ugyanakkor Mészáros Zoltán, a Biemmezeta magyarországi képviselője szintén hajlandóságot mutat arra, hogy felkarolja ezt a sportágat Békéscsabán. Egy páran évfolyamtársak vagyunk, akik folytatjuk majd a triatlont. — Általában hogyan edzel, mivel készülsz fel egy-egy versenyedre? — Nyáron elég nagy fizikai és mentális fáradságot jelentett nekem, hiszen minden reggel korán keltem, mintegy hatvan-nyolcvan kilométert lekerekeztem, s mintegy tíz kilométer futással fejeztem be. Ez volt az átlag. Délután alvás, este úszóedzés, majd szauna. —Minek tulajdonítod, hogy több szponzor is melléd állt, illetve a sportág segítségével is reklámoz? — Úgy hiszem, hogy a sportág elfogadásán van a hangsúly, továbbá annak is köszönhetem, hogy velük régóta tartó baráti kapcsolatban vagyok. Már a tavalyi Bécs— Budapest szupermaratoni futóversenyen is támogatták a szakosztályunkat. Egyébként az idén is nekivágunk ennek a távnak október 21-én. Futóverseny után szigorlat — A közeljövó're nézve milyen tervek foglalkoztatnak leginkább? — Most már megkezdődött a főiskola, s nem kevés időbe kerül, míg kipihenem a fáradalmakat. Az említett futóverseny után jön a tomaszigorlat, s aztán a kemény edzések, no és a Gyulai Elésker színeiben az asztaliteniszezés. De imádok síelni is, úgyhogy a sport az életem. Hogy mindezt hosszú ideje művelhetem, azt a családi háttérnek köszönhetem legfőképpen, mert sok türelemmel, gondoskodással és anyagilag segítették mindvégig. Persze a többi támogatóink nélkül mindez nagyon nehéz lenne, mert költséges a sportolás — mondta búcsúzóul Karaba György. A szponzorok: Forg-Tech Kft., Admirál Trans Utazási Iroda, Fani Sport Kft., Biemmezeta kerékpárbolt, Hoff- mann-La Roche svájci gyógyszergyár, Supradin vitamin. Gyurkó Mihály Karaba György fotó: lehoczky péter Az „izmos gyerekek” legyőzték az újságírókat Díjakat majd jövőre osztanak Orosházán a sportcsarnokban va- ytl sárnap rendezték meg azt a meghívó vásos kispályás labdarúgó teremtornát, amelyen a helyi csapatok mellett pályára lépett a színészválogatott is. A művészek (Felhőfi, Kiss, Nemcsák, Szőke, Laklóth, Vikidál, Bubik, Boros, Eperjes, Lippai, Gáspár) bemutatkozásként az Emergency csapatával mérkőztek. A „kóstolgatás” láttán a nézőtérről néhány serkentő megjegyzés hangzott el: — Ne féljetek tőlük! Ti vagytok a jobbak! — harsogták a szurkolók. Úgy tűnt, a biztatás épp jókor jött, mert az orosházi Kiss góljával a hazaiak megszerezték a vezetést. A második félidőben viszont Laklóth egy szép fejes góllal egyenlített. A színészek a többi csapat ellen sem vallottak szégyent. Játékuk láttán valaki meg is jegyezte: — ,,Izmos" gyerekek”, a fiatalok csak tanulhatnak tőlük! A nap kuriózuma a színész—újságíró rangadó volt. A helyi és a megyei lapok toliforgatóinak pályára lépését lázas készülődés előzte meg. Volt, aki közel fél órát szánt a mez felvételére, hogy azután több mint 30 másodpercet „küzdhessen” a labdáért. Mások lazítottak, hiszen erősítésnek ott voltak interjú- alanyaik, akik erre a néhány percre megbékéltek a sajtóval. A meccs során kétszer is megszerezték a vezetést az újságírók, a végeredmény azonban 3—2 lett a vendégek javára. A színészek sikerüket köszönhetik kiváló játékosuknak, Lippainak, aki orosházi teljesítményével kiérdemelte a legjobb mezőnyjátékosnak járó elismerést is. (Az újságírók között majd jövőre osztanak ki hasonló díjat!) Csete Ilona Van-e létjogosultsága a női futballnak hazánkban? Nemrégiben Békés megye vendége volt a nagypályás magyar női labdarúgó-válogatott, amely Kétegyhá- zán ütött tanyát. A közelgő Európa-bajnoki küzdelmek jegyében készültek és játszottak barátságos mérkőzést Románia ellen, amely mint tudjuk, 2—1-es román sikerrel végződött Medgyesegyházán. Hogy miként tud talpon maradni a mai magyar női labdarúgás, mik az összetevői a létezésüknek, milyen célok vezérlik, s hogy egyáltalán van-e jövője a női focinak hazánkban? Nos, ezekről beszélgettünk Eipel Ferenc szövetségi kapitánnyal. — Általában nyolc-tíz mérkőzést vívunk abban az évben, amikor Eb-selejtezők zajlanak — kezdi beszélgetésünket Eipel Ferenc, majd így folytatja: — A bajnoki pontvadászat közepette minden héten tartunk közös edzést vagy edzőmérkőzést. Persze nem minden alkalommal edzőtáborjelleggel vagyunk együtt, mint most Kétegyházán, hanem megpróbáljuk Budapesten elvégezni a feladatokat, ugyanis többnyire fővárosi klubokból tevődik össze az együttes gerince. Ez a mostani tehát egy kivételes eset volt, mert egyrészt Románia ellen praktikusabb Békés megyében lejátszani a kilencven percet, de ugyanakkor a megyei vezetők jelezték, hogy szívesen látnák a válogatottat és megrendeznék ezt a mérkőzést. így utólag is azt mondhatom, hogy megfelelő körülmények között tudtunk készülni. Mindössze kétszáz játékos — Színvonalát tekintve milyennek ítéli meg a női labdarúgást Magyarországon, s mennyire nehéz vagy könnyű a beválogatás? — Összességében a színvonal nem olyan, mint amilyet szeretnénk és elvárnánk. Azokban az országokban például, amelyek nálunk jobb vagy hasonló játékerőt képviselnek a gyengébb nem labdarúgói, ott tízszeresen több a játékos. Nálunk körülbelül kétszáz-két- százhúsz labdarúgó van, s ebbe beleszámoltam az utánpótlást is. Jelen pillanatban a válogatott bő kerete három-négy klubból tevődik össze, többségében a Renovából és a Tüvati-László Kórház csapatából. Persze ennek megvan a pozitív oldala is, hiszen jobban ismerik egymást és hamarabb összeszoknak, ha ugyanazokon a posztokon játszhatnak, mint klubjukban. Nyilvánvalóan jobban örülnénk annak, ha több csapatból lehetne válogatni, s több tehetséget látnánk. Azoknak feltétlenül itt lehetne a helyük a válogatottban is. „Örülök a csanádapácaiak megjelenésének” — Békés megyében a korábbi klubokból hírmondó sem maradt, ugyanakkor bontogatja szárnyait egy csapat Csanád- apácán. Véleménye szerint ez a tény mennyire hat ki a válogatott, illetve az egész magyar női labdarúgásra? — Ha több csapat küzd a bajnokságban, s több a játékosok száma, akkor előbb-utóbb fejlődésnek indul az adott együttes is, ami természetesen kihat az egész labdarúgásra. Ezért érint érzékenyen sokszor, s egy kicsit el is keseredünk, ha megszűnik egy-egy klub. Hogy közeli példát említsek: a gyulai sem volt rossz csapat, s noha nem az élmezőnyhöz tartozott, de mégis egy színt jelentett. Sőt, Lusztig Antónia személyében válogatottja is volt a fürdővárosiaknak. Ha ilyenek akadnak egy vidéki gárdából, az nemcsak az illető játékos érdeme, hanem azé a közösségé is. A csanádapácaiak erőfeszítéseinek őszintén örülök, mert ugyan egy kis csapatot jelentenek, de meghatározott területet ölel fel létük, s majdani eredményeik jelezhetik, hogy szerepük van a női labdarúgásban. Ugyanakkor szinte biztos, hogy nagy nehézségekkel Eipel Ferenc FOTÓ: FAZEKAS FERENC kell szembenézniük, amit csak szeretettel és fanatizmussal tudnak legyőzni. Atlantában is bemutatkoznak... — Van-e jövője a magyar női labdarúgásnak? — Ezt borzasztó nehéz most megmondani! Én reménykedem, hogy van jövője! Nemzetközi téren egyre inkább felerősödik a labdarúgóélet jelentősége a női vonalon is. Már megrendezték az első világbajnokságot, s az atlantai nyári olimpiai játékokon is szerepel majd. Most pedig újra Európa-bajnoki selejtezők következnek. Ha a legmagasabb világszervezetek, FIFA, UEFA, NOB is foglalkozik vele, s értelmét látja a gyengébb nem futballjának, akkor ennek alapján kijelenthetem, hogy van jövője! Ez persze a nemzetközi szintre értendő. Magyarországon eldől, hogy lesznek-e támogatói a női futballnak legfelsőbb szinten is? A mai napon erre határozott választ még nem lehet adni, pedig anyagi támogatás nélkül semmilyen szinten nem létezhet magyar női labdarúgás — mondotta végezetül Eipel Ferenc. Gyurkó Mihály „A vívás az intelligencia sportja” vf ...mondta többször is edzőm, Zolnai Lajosné, Ella jfc néni. Ezzel is mintegy tanulásra, továbbtanulásra r \ buzdítva engem és más tanítványait. Való igaz, a volt vívók között nagyon sok főiskolát, egyetemet végzett diplomás található. Az edzők már a kiválasztás során ügyelnek arra, hogy lehetőleg csak a jól tanulók kezdjék el a vívóedzéseket. A jó vívónak ugyanis kitartó figyelemre, kreativitásra és egy bizonyos jó értelemben vett ravaszságra van szüksége, hogy észrevegye ellenfele szándékát s kidolgozza ellene a legyőzéséhez szükséges taktikát. Gyorsan kell döntenie, hiszen a páston pillanatok alatt eldőlhet a csörte, sokszor másodpercek döntenek a győztes személyéről. A tétel Békéscsabán is igazolódik. A vívás még mindig az intelligens emberek egyik kedvenc sportja. Idősebb, még aktív sportolóink között van ügyvéd, gépészmérnök, híradástechnikai üzemmérnök, szakedző, s jelenleg az ország különböző egyetemein, főiskoláin tizenkét versenyzőnk végzi tanulmányait. Az idén hatan érettségiztek, közülük négyet vettek fel egyetemre, illetve főiskolára. Úgy gondolom méltán lehetünk büszkék erre a felvételi arányra. Ugyanakkor ez a tény okozza a vívóegyesület egyik legnagyobb problémáját is (közvetlenül az anyagiak után), hiszen legeredményesebb versenyzőink 18—19 évesen elkerülnek Békéscsabáról. Jelentős részük, ha kisebb intenzitással is, de tanulmányai mellett folytatja a versenyzést és remélhetőleg a diploma megszerzése után itthon tovább űzi szeretett sportágát. Az idén érettségizettek között van két válogatott vívónk is. Fekete Gábor az ELTE tanárképző főiskolai karán földrajz—testnevelés szakon kezdi tanulmányait, míg Tóth Antal a GATE kereskedelmi és vállalkozási akadémiájára nyert felvételt. Miután mindketten a junior válogatott keret tagjai, sőt Fekete az október végi junior Eb-re utazó válogatottnak is tagja, ők továbbra i$ élsportszinten akarják űzni a vívást. Jó kapcsolataink révén sikerült elintézni, hogy továbbra is békéscsabai színekben versenyezzenek és az MTK-ban edzhetnek kiváló mesterek keze alatt. Október 1-jétől újra vívótanfolyamot indítunk. Várjuk azoknak a 9—11 éves gyerekeknek jelentkezését, akik jól tanulnak az iskolában. Jelentkezni a Kórház utcai vívóteremben lehet hétköznap 15 és 18 óra között. Galli Zsolt
