Békés Megyei Hírlap, 1993. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-02 / 204. szám

1993. szeptember 2., csütörtök HAZAI TÜKÖR/SOROZAT IRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Hasznáról ítél majd az idő és a nép, amelynek nevében a sátrat felverték Táborban Balatonszárszón ’93-ban 3. Régészeti szenzáció Régészeti körökben szenzáció­nak számító eredménnyel zárult Tatabányán egy ásatás: a bánhi- dai temető szomszédságában olyan tárgyakra bukkantak, amelyekből arra következtet­nek, hogy a kazár birodalomból idetelepült népcsoportok éltek ezen a vidéken. A X. század legelején választották lakó­helyüknek ezt a területet, pedig a kutatók eddig úgy tartották, hogy az Alföld sztyeppés része­in telepedtek meg a kazári biro­dalomból kiszakadt csoportok, s az írásos feljegyzések szerint a X. század 20-as éveiben vándo­roltak tovább Erdély területére. Kárpótlási földárverések Augusztus utolsó hetében több mint 340 ezer aranykorona érté­kű földhöz jutott 3948 kárpótlá- sijegy-tulajdonos a kárpótlási földárveréseken. Ezzel a kár­pótlási árverések egy éve alatt elárverezett földek értéke már meghaladja a 14 millió 247 ezer aranykoronát. Ezt a földmennyi- ségetmintegy 154ezerkárpótolt vette tulajdonába. A 35. hétre 164 árverést hirdettek meg, ezek közül egy maradt el és 14 végződött eredménytelenül. A legtöbb aranykorona értékű föl­det összesen 97 036 aranykoro­na értékben a Békés megyében megtartott 13 árverésen verték dobra. Békésben 469-en jutot­tak földhöz a licitek révén. Népesség-előrejelzés A Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutató In­tézetének előrejelzése szerint 1993-tól 2000-ig 142 ezerrel, 2010-ig 403 ezerrel, 2020-ig 827 ezerrel csökkenhet Ma­gyarország népessége. 2020- ban várhatóan 9,5 millióan leszünk. Az előrejelzés szerint a halálozások tartósan évi 150 ezer fölött lesznek, a születések száma pedig tendenciájában to­vábbra is jelentősen csökken. Az adatok tanúsága szerint az elmúlt évben 1991-hez képest ötezerrel kevesebb gyermek született, s ez a születésszám a legalacsonyabb a XX. század­ban. Ugyanakkor az elmúlt év­ben 149 ezer halálesetet regiszt­ráltak, 4 ezerrel többet, mint 1991-ben. (MTI) Napokkal a Balaton-parti sá­torbontás után illő feltenni a kérdést: volt értelme? Az egy­szavas válasz — igen vagy nem — túl leegyszerűsítő és igaztalan volna. Nézzük inkább a tényeket. Van ugye egy zárónyilatkozat, s benne hárompontos javaslat: nemzeti kerekasztal összehí­vása, nemzeti újjáépítési prog­ram kidolgozása, nemzeti káté megalkotása. Nehezen kifogá­solható tételek, még ha egyikük-másikuk bővebb ma­gyarázatra is szorul. Izgalma­sabb, ami nincs benne. A Csur- ka-párt ideiglenes elnökének, Horváth Lajosnak a javaslata például: jöjjön létre egy ke­resztény-szociális unió. Ma­gyarán a Csurka—Pozsgay paktum. Ha pedig nincs pak­tum, akkor népfrontosodás sincs. Ha nincs népfrontoso­dás, akkor a parlamenti de­mokráciát sem fenyegeti ve­szély. Innentől mérve az ellen­zék meg az ellenzéki sajtó te­kinthetné akár jószándékúnak is a szárszói gyülekezetét. De nem tekinti. Vajon miért nem? A sátor alatt kemény megfo­galmazások hangzottak el. A táborszervező Püski Sándor például — aki megjárta a Ká­dár-rendszer börtöneit, majd emigrációba kényszerült és csak a rendszerváltás idején tért végleg haza — kijelentet­te: „A magyar társadalom ma — okkal is, ok nélkül is —, rosszabbul érzi magát, mint tíz évvel ezelőtt.” Súlyos szavak! Csoóri kérdése szinte rímelt rájuk: „Az első megkerülhe­tetlen kérdés az, hogy a ’89-es fordulat után célt tévesz- tettünk-e, vagy utat?” Kiss Gy. Csabának, az MDF egyik ala­pítójának a gondolata pedig akár célzott ütésnek is tekint­hető — belülről: „Az MDF, mint párt, fokozatosan kezdett eljelentéktelenedni, pedig ab­ban még esély is volt, hogy a karriervadász percemberek a kormányzati pozíciók, a diplo­mácia és más jólfizető stallu- mok felé sereglettek.” Miért nem harapott erre az ellenzék? Ki tudja? Talán, mert elvitatták tőle a kormány bírálatának jogát? Talán, mert példa lehet más pártok más embereinek is, hogy ezt is le­het? Talán, mert fel kell akkor tenni azt a kérdést is: mekkora a ti felelősségetek abban, hogy az átmenet után ide jutottunk? Másra gyanakszom. Az elő­ítéletre, arra, hogy eleve fenn­tartással fogadták Szárszót. Lehetett is okuk rá! Mert ha valakik azt sugallják, hogy a Balaton partján a nemzet sor­sáért, a magyarság megmara­dásáért felelősséget érzők jön­nek össze, akkor a távolmara­dókra, a meg nem hívottakra kimondva-kimondatlanul ráüttetik a bélyeg: ők nem éreznek felelősséget. Másfelől nyilván Csurka személye és pártja, meg Pozsgay sokak szerint vitatott politikusi pá­lyája is hozzájárult az előítéle­Tőkés László: „Isten áldása legyen rajtatok Testvéreim!” — Istentisztelettel kezdődött és fejeződött be a tábor Remeié Jenő: Nagykövet voltam Egyiptomban Időtlen háború 19. A szovjeteknek meg kell érte­niük, hogy Egyiptom nem haj­landó a végtelenségig fenntarta­ni a „sem béke, sem háború” állapotát, már csak azért sem, mert az lassan elapasztja az or­szág erőforrásait. Egyiptomnak ezért katonailag kell kezdemé­nyeznie a válság megoldását, de mielőtt erre az útra lépne, moz­gósítania kell saját maga és az arab világ minden erőforrását. Különösen jelentős fegyver le­het az olaj. Maga Fahmi így értékelte a tanácskozáson elhangzottakat: „Ez a szimpózium az első nyílt és nyilvános vita volt az egyip­tomi külpolitikáról 1952 óta. Nem volt olyan különleges cél­ja, hogy a Szovjetuniót bírálja. Sőt inkább azt célozta, hogy felülvizsgálja Egyiptom saját érdekeit, s hogy felhívja a Szov­jetuniót, tekintse át magatartá­sát és politikáját Egyiptom irá­nyában, hogy így kapcsolataink mindkét ország érdekeit szol­gálják, s megerősödjenek. A vi­ta során azonban világossá vált számunkra, hogy törekednünk kell a kapcsolatok felújítására az Egyesül Államokkal. Egyip­tom egyszerűen nem engedheti meg, hogy ne vegyen tudomást egy szuperhatalomról és telje­sen függővé váljék a másiktól.” Hiába bizonygatta Fahmi, hogy—bár már akkor is felelős tisztségben volt — nem a kor­mány véleményét, hanem a sa­játját fejtette ki, aligha akadt valaki a kairói diplomáciai testületben, aki ne lett volna meggyőződve arról, hogy az eszmecserét Szadat találta ki, s a vele akkor szoros kapcsolatban álló Heikal valósította meg mint kísérleti léggömböt. Pedig Fah­mi addig nem is találkozott Sza- dattal. Később annál többet. De addig még eltelt egy kis idő. A szovjetek is feltételezték, hogy a tanácskozást a kormány sugallta, annál is inkább, mivel az Arab Szocialista Unió Köz­ponti Bizottsága legutóbbi zárt üléséről kiszivárgott hírek sze­rint az új hadügyminiszter, Mo­hamed Szadek kifogásolta, hogy a Szovjetunió nem szállít elég fegyvert Egyiptomnak. Jobbnak látták azonban, ha a felelősséget nem hárítják az el­nökre, s hivatalosan a kormány­nál tiltakoztak. Ennek volt is annyi eredmé­nye, hogy dr. Murad Ghaleb külügyminiszter javaslatot ter­jesztett Szadat elé Fahmi fel­mentésére miniszterhelyettesi beosztásából, azt azonban az el­nök nem hagyta jóvá. Fahmit tartósan szabadságolták. így tu­lajdonképpen amolyan belső emigrációba kényszerült, ami nem is volt nagyon kellemetlen, beosztását megtartotta, de nem gyakorolta. Főleg Alexandriá­ban töltötte napjait, de megje­lent Kairóban minden diplomá­ciai rendezvényen, amelyre meghívták, s többnyire ő volt az érdeklődés középpontjában. Kairóban sok diplomata úgy vélte, ha Fahmi nem is Szadat tudtával nyilatkozott, a szimpó­ziumon elhangzott gondolato­kat szűk körben megvitatták. A külügyminisztériumban fontos beosztású diplomaták tartoznak ehhez a körhöz, nem is beszélve arról, milyen közel állt Fahmi dr. Favzi alelnökhöz, hogy sza- ud-aráb kapcsolatait ne is említ­sem. Egyelőre azonban Fahmi kegyvesztettnek látszott, bár — mint utóbb kiderült—itt kezdő­dött igazi karrierje. De ki gon­dolt volna erre május 27-én, amikor a szovjet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződés aláírásának első év­fordulója alkalmából Szadat meleghangú táviratot küldött a szovjet vezetőknek „szíve mé­lyéből jövő jókívánságait” fe­jezve ki, s a szerződést „mély és baráti kapcsolataink csodálatos példájának és megszilárdításá­nak” nevezte? Úgy tűnt, hogy a Fahmi-nyilatkozat kiváltotta incidenst is besorolják az utólag jelentéktelennek nyilvánított nézeteltérések közé, amelyeket az egyiptomiak úgy szoktak el intézni, hogy „eloszlott a nyá­ri felhő barátságunk egén”. A központ nem mulasztotta el fel­hívni figyelmemet a szerződés megerősítette szovjet­egyiptomi barátság újabb pél­dájára. Fahmi évek múlva így emlé­kezett vissza 1972 májusára: „A szimpóziumnak jelentős hatása volt pályafutásomra, mert fel­hívta rám Szadat figyelmét, s ez végül is külügyminiszteri kine­vezésemhez vezetett.” (Folytatjuk) MAGYAR TELEVÍZIÓ,- BUDAPEST Pálfy G. István, a TV Híradó főszerkesztője Szárszón is vonalban volt fotó: lang Róbert tek kialakulásához. Csak hát sokkal drámaibb a helyzet an­nál, mintsem kijelenthetnénk: iksszel vagy ipszilonnal nem vagyunk hajlandók egy asztal­hoz ülni. Van persze még egy gyanúm. Meglehet, sokaknak nem volt kedve a sok szólam, üres frázis és fecsegés, a sok felkent nemzetmentő bom­basztikus kijelentése alól ki­szedegetni a lényeget. Pedig ki kellett volna. Mert Csoóri hatalmas esszéjét, Pozsgay nagyívű előadását, Kosa Ferenc és Bihari Mihály felelős gondolatait, Tornai Jó­zsef és Makovecz Imre okos eszmefuttatását, Für Lajosnak a magyarság fogyásáról elő­adott szónoklatát nem lehet, nem szabad lekicsinylő kézle­gyintéssel elintézni. Igenis oda kell figyelni, ha arra fi­gyelmeztetnek, hogy rossz az ország közérzete, hogy 2020- ra közel egymillióval fogy nemzetünk, hogy a privatizá­ció során nemzeti vagyonunk egy része áron alul kótyave- tyélődik el. hogy a nemzeti kultúra veszélyben van, hogy zátonyra futott a mezőgazda­ság átalakítása, hogy devalvá­lódnak az értékek, hogy nő az elszegényedés, hogy a határon kívül élő magyarság helyzete és kilátása — minden szólam ellenére — több, mint tra­gikus, hogy a széthúzás és a tolerancia teljes hiánya ássa alá jövőnket. Ha valaki e kér­dések megoldására — és nem újabb rendszerváltásra vagy a jelenlegi hatalom bebetonozá­sára — kerekasztalt kezdemé­nyez és — divatos szóval élve — konszenzust sürget, nem kövezném meg érte. Szárszón négy nappal ez­előtt lebontották a sátrat. Szel­leme összes ellentmondása és okkal bírálható vonása mellett is sokáig itt marad közöttünk. Hasznáról majd ítél az idő és a nép, amelynek nevében a sát­rat ott Szárszón felverték. Az északi partról jártam át Szárszóra. Naponta kétszer utaztam a szántódi komppal, oda és vissza. Néha a Kossuth Lajos vett fel fedélzetére. Ár­bocán koszos, rojtos nemzeti zászlót cibált az egyre viharo­sabb szél. A komp Szárszótól tíz kilométerre hozta-vitte a népet... (Vége) Árpási Zoltán rMONROEFfr ....... Mb” P. u istc*ÜKsBnxíiiW w»-o> —1 w> I »urvi'yt I ­A legjobb kocsi sem nyújthat tökéletes teljesítményt, ha silány alkatrészekkel javítják. Jól jár .időt h fimáltáfol lakonI mrf, lm 3 /Ql/hálózatban vásárolja meg a miktrgrt alkalrratkrl. Területi nagykereskedő: HORVÁTH AUTÓTECHNIKA. Orosháza, Tompa M. u. 14—19. Telefon, telefax: (68) 12-927. Nyitva: hétfőtől péntekig: 8—12, 13—17 óráig. Viszonteladók: — BÉKÉSCSABA: Fiat szaküzlet, Jókai u. 23. Telefon (66) 325-154. — GYULA: AFIT Kft., Csabai u. 9. Telefon (66) 362-822. Kardos Autósbolt, Vértanúk u. 16. telefon (66) 362-689. — BÉKÉS: Sajerman László, Malom u. 4. Telefon (66) 341-284. — FÜZESGYARMAT Földesi Jenó', Rajk L. u. 17. — TÓTKOMLÓS: Szimpex Bt., Kossuth u. 77. Telefon (68) 85-850. — MEZŐTÚR: Gonda Károlyné, Árpád u. 38. A Lippai—Hajnal Kft. budapesti központi raktára és az orosházi Horváth Autótechnika között közvetlen műholdas kapcsolat! 150 000 db-os árukészlet! Mindennap kiszállítás! HA MA MEGRENDELI. HOLNAP VIHETI!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents