Békés Megyei Hírlap, 1993. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-14 / 214. szám
«ES MEGYEI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP 1993. szeptember 14., kedd Az 1848/49-es szabadságharc utóélete /. (Újabb adalékok Battonya történetéhez) Vontatóvezetőket képeznek A battonyai Mikes Kelemen Gimnázium és Szakközépiskola a Munkaügyi Minisztériumhoz benyújtott célirányos pályázaton több mint másfél millió forintot nyert. A pénzből az intézmény egy oktatótraktort és két oktatópótkocsit vásárol. Az új eszközök a szakközépiskolai tanulók és a magángazdálkodók mezőgazdasági vontatóvezetői jogosítványszerzését szolgálják. Vizesfási falugyűlés A Tarhos külterületéhez tartozó Vizesfáson csaknem harminc család él. Részükre szeptember 16-án, csütörtökön délután fél négytől, a volt Hidasháti Állami Gazdaság kul- túrházában rész-falugyűléssel összekapcsolt közmeghallgatást tart a tarhosi önkormányzat. Egyebek között napirendre kerül az ivóvíz-hálózat felújítása és az elektromos hálózat korszerűsítése. Vállalkozó háziorvos Mezőkovácsháza 2-es számú háziorvosi körzetében ezentúl dr. Fritz Brigitta körzeti orvos is vállalkozásban végzi a gyógyító munkát. A képviselő- testület támogatását példázza, hogy az önálló munka megkezdését elősegítendő, eszköz- és műszervásárlásra, egyszeri, vissza nem térítendő támogatást adott 100 ezer forint értékben. A lakosság egészségügyi ellátása a vállalkozás bevezetésével nem változik, a betegek ellátása továbbra is a megszokott módon történik. Az utóbbi időkben Silló József barátommal tovább folytattuk Battonya 1848—49-es történetét. Értékes adatok kerültek elő, részben eddig feldolgozatlan könyvekből, részben Oltvai Ferenc szegedi nyugdíjas, megyei levéltárigazgató jóvoltából. Előző cikkünkben arról számolhattam be, hogy a település helytörténetének egyik érdekes színfoltja, hogy Battonya lakosai nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül, egységes lelkesedéssel vettek részt a szabadságharc és forradalom eseményeiben, most arról írnék, hogy ténylegesen kik alkották az újoncokat, illetőleg kik alkották 1867 januárjában a Battonya városi honvédegyletet. Megemlítenénk, hogy igen érdekes leírást találtunk Leiningen Károly egyik levelében, mely Az aradi vértanúk című köny I. kötetében jelent meg. Leiningen Kirschner Károlyról az alábbiakat írja: „1848. október 3-án Óbecséről a rácok megszaladtak. Sokat lekaszaboltak a huszárok (kik egyáltalán kitűnően harcoltak, szintúgy a Mihály-ez- red katonái is) és elvették az elrabolt marhát. Poldi könnyű sebet kapott a lábán, Majwald, ki igen jól viselkedett, a karján, Kirschner őrnagy egy lövést az arcába. Kivágatta a golyót és vissza sietett a csatába.” Kitűnik tehát, hogy a Bat- tonyán 1868-ban elhunyt Kirschner annak idején igen bátor katona volt. Mindez csak alátámasztja mindazt, amit előző cikkünkben már részletesebben kifejtettünk. A battonyai városi honvédegyletről a következő adatokat tudtuk meg: Ez a szervezet 1867 júniusában alakult meg. Fekete Antal hadnagy volt az elnöke, Jakabffy Ferenc pedig a jegyzője. Az elnök és a jegyző korai halála folytán az egyesület széthullásnak indult, azonban egyrészt Lakatos Lajos hadnagy, másrészt az 1890-ben az akkori Csanád vármegye alispáni hivatalának köszönhetően összeírták az akkor még életben lévő bajtársaikat. A korabeli összeírás 1 főhadnagyot, 2 alhadnagyot, 9 őrmestert, 4 tizedest, 8 közhonvédet sorol fel. Érdekessége ennek az összeírásnak, hogy részben megjelöli az akkori település helyét, valamint néhány esetben az összeírottak foglalkozását is. A 24 összeírott személy közül 22 battonyai illetőségű volt, 1 kever- mesi, 1 pedig mezőhegyesi. Érdekességként felemlítenénk, hogy az 1890-ben élő tagok közül 2 nő volt (özv. Gordies Fülöpné és özv. Tiir- kös Mártonné), akik feltehetően egészségügyi (markotá- nyosi) feladatokat láttak el a szabadságharc idején. Hogy korabeli foglalkozást tekintve mennyire egységes volt a nemzet, annak bizonyítására azt hoznánk fel, hogy a nyilvántartott tagok között 2 földbirtokost, 2 gazdasági ügyintézőt, 1 jegyzőt, 1 postamestert, 1 ügyvédet, 1 cipészt, 2 zenészt, 2 napszámost, 1 éjjeli őrt, 1 koldust is találunk. Feltehetően Nagel Vilmos és Simay Lukács földbirtokai Mezőko- vácsházán lehettek, erről a leszármazottak neveiből lehet következtetni. De a többi egyesületi tagok személynevei ismert battonyai családokra utalnak. Szerettük volna a felsorolt személyek egykori lakáscímeit is megtudni, de korabeli térképek (a lakóházak tulajdonosainak feltüntetésével) csak 1890 után maradtak meg. Valamivel jobban állunk a feltüntetett nevek temetkezési helyeivel. Többen megtalálhatók a helyi római katolikus, illetőleg a református egyházak temetkezési nyilvántartásaiban. (E két egyháznál az adatok pontosításáért Dusik Péter c. kanonok, apátplébános úrnak és Kocsis Nándor presbiternek mondunk köszönetét.) Rendkívül fontos irat a mi számunkra, hogy a szegedi levéltárból előkerültek a vásárhelyi újonc telep parancsnoksága által 1849. június 19-én regisztrált úgynevezett beavatási jegyzékek. Ezek vegyesen tartalmaznak makói, kever- mesi, dombiratosi, apátfalvi, nagylaki, reformátuskovácsházi, kisiratosi, tornyai és battonyai újoncokat. Feltüntetik a bevonuló újoncok vezeték- és keresztnevét, születési évét, vallását, foglalkozását, sőt még a szükséges lábbeli méreteit is. Ezen adatok elemzése több időt és bővebb kifejtést érdemelne. Egy újságcikk keretein belül talán elegendő annyit közölni, hogy az 1849- es összeírás szerint 95 újoncot regisztráltak, s feltehetően ez a legpontosabb nyilvántartás Battonyáról, azokról, akik 1849 nyarán Kossuth hívó szavára az 1848/49-es szabadság- harcba ténylegesen be is vonultak. Ezek a beavatási jegyzékek ismételten alátámasztják azon feltevésünket, hogy a település akkori lakói, nemre, foglalkozásra, nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül egységesen jelentkeztek a szabadságharcosok közé. Ez olyan érem, amit nem győzünk elégszer hangsúlyozni! Battonya köztörténetének egyik legértékesebb tulajdonsága mutatható ki benne. Egy külön közleményt érdemelne annak a közreadása, hol harcoltak ezek a szabadságharcosok? Általánosságban most csak azt írhatjuk le, hogy Dél-Magyarország területén. Arad és Szeged térségében volt egy-egy hadosztály, amelyben a battonyaiak derekasan harcoltak. Mint az előzőekben már megemlítettük, éppen több nemzetiség alkotta összetételük miatt az akkori hadvezetés egy része sajnos lelkesedésüket bizonyos fenntartással kezelte. Pedig Damjanich és Vécsey tábornokok igen lelkes katonái voltak ők. Battonya helytörténete akkor válik a jelenleginél ismertebbé, elfogadhatóbbá, ha a helytörténészek tisztázzák majd azokat a „fehér foltokat” is, melyek nélkül ennek a gazdag múlttal rendelkező településnek a jelene aligha érthető meg. Az elkövetkező években a magyar—román határ megnyitásával talán könnyebben eljuthatunk az aradi levéltárba is, amelyik számos ismeretet tartalmazhat a mi számunkra. Nagyon reméljük, az ottani kollégák segítenek majd bennünket abban, hogy ismereteink a magyar—román barátság szellemében idővel még jobban bővüljenek. Mert hogyan is fogalmazott nagy költőnk, József Attila? „...rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés." A battonyai helytörténészek bíznak abban, hogy e szép költői gondolat szellemében kutatják a település 1848/49- re vonatkozó történetét. Dr. Takács László Beavatási nyomtatvány Lelki gondoskodás és iskola Egyik múlt heti lapszámunkban említést tettünk arról, hogy a Békés Megyei Munkaügyi Központ szervezésében — akárcsak az ország 14 megyéjében — már hónapok óta működik az álláskeresők klubja, a Job Club. A békéscsabai klub foglalkozásait látogatóknak több mint 80 százaléka— annak ellenére, hogy megyénkben igen magas a munkanélküliek száma — munkát talált. Ezzel az eredménnyel országos elsők, s talán elsősorban ennek a ténynek tulajdonítható, hogy míg más megyében a Job Club iránt csak csekély érdeklődés mutatkozik, addig Békéscsabán mindig magas a jelentkezők száma. (Akik részt szeretnének venni a klub háromhetes kurzusain, azok a megye városaiban működő munkaügyi ki- rendeltségeken szerezhetik be a jelentkezési lapokat.) Mint Komjáthy Márta és Bertalan Erika tanácsadóktól megtudtuk, ők elbeszélgetés alapján válogatják ki azt a 12 szerencsés jelentkezőt, akikkel megkezdik a foglalkozásokat. Kanadai módszer szerint dolgoznak, mely bizonyos értelemben távol áll a magyar ember szemléletétől. A Job Club tagjai megtanulják az álláskeresés fortélyait, vállalkozókedvet, önbizalmat kapnak, a csoportban történő tréninggyakorlatok segítségével gyarapítják önismeretüket, ingyen igénybe vehetnek bizonyos technikai szolgáltatásokat, s rengeteg egyéb jelentős ismerethez, tapasztalathoz jutnak. Árpád sor 2/6. szám alatti székhelyükön tegnap az idei nyolcadik kurzus résztvevőivel találkozhattunk. Többségük középfokú végzettségű. Ők hétfőn kezdték a foglalkozásokat, s mint a tanácsadóktól és a klubtagoktól megtudtuk, már öt nap alatt jelentős változás történt személyiségükben. Nyitottabbak, bátrabbak, fel- szabadultabbak és a korábbinál sokkal jobban tudják menedzselni magukat. A tegnap délelőtti foglalkozás legjelentősebb eseménye a spekulatív telefonhívás gyakorlása volt. Ez azért spekulatív, mert nincs álláshirdetés, de a klubtag — a Job Club szabályai szerint — érdeklődik, hisz a munkáltatók az állások 80 százalékát nem hirdetik meg. A békéscsabai klub tagjai kifejtették: jelentős lelki tartást is ad nekik az, hogy erre a kurzusra járhatnak, hisz itt naponta sikerélményben van részük. Délben minden álláskereső mosollyal és reménnyel távozott, érezték, ma is érdemes volt eljönniük. Bőd—Magyari Napközi Sélleiné Csőke Mónika nagyon lelkes. Hisz abban, hogy jó célt szolgál és ötletét a szülők szívesen fogadják majd. —Mesélje el, miről van szó? — Van Békéscsabán, a Millenniumi lakótelepen egy két szobás étkezős lakásunk—kezdi a pedagógusnő. — Kipattant az ötlet, hogy berendezek itt egy magánnapközit. Vállalok 10, maximum 15 alsó tagozatos gyereket. — Mivel nyújt itt Ón többet mintáz iskolai napközi?- otthon — Családias, otthonos légkörben tanulhatnának és pihenhetnének a gyerekek. Egyáltalán nem mindegy, hogy 30-35 gyerekkel foglalkoznak, vagy 10-15-tel. Másodszor a lakást szemléltető eszközökkel, játékokkal, tv-veléstv- játékokkal szerelem fel. Harmadszor minden gyerekkel külön szeretnék foglalkozni és maximálisan felkészíteni őket a másnapi órákra... így amikor hazamegy este, szüleinek már nem kell azzal foglalkozni, hogy hogyan oldják meg a másnapi leckét.. — Mindezt gyermekenként mennyiért vállalja? — Négyezer forintot kérek. Arra is lehetőség van, hogy nálam ebédeljenek, uzsonázza- nak, ezt pluszban kellene kifizetni. —Gondolja, hogy lesz szülő, aki ezt az összeget rá tudja szánni a gyerekére? — Sajnos az én kiadásaim is nagyok. Kevesebbért nem tudom vállalni. Azt még nem is említettem, hogy idegennyelvű oktatás is megoldható, és azt sem mondtam, hogy a gyerekek hétköznapjait különböző kulturális rendezvényeken való részvétellel szeretném örömtelivé, változatossá tenni. B. V. Két békéscsabai az országos menedzserdöntőben A szegedi székhelyű Talent Kft. magas követelményszin- tet támasztó, szponzorok által támogatott országos menedzserpályázatot hirdetett. A rendhagyó pályázat célja, alkalmat adni sok-sok tehetséges szakembernek, üzletembernek a megmérettetésre, a játékra és a népszerűvé válásra. A kétfordulós játékból tíz kategóriában 20-20 pályázó juthatott a döntőbe, amelynek során a résztvevőket megismerheti az üzleti világ. A zsűrielnökök a szakma kiválóságai, például Palotás János, Latorcai János ipari, Kádár Béla külgazdasági miniszter, Kupa Mihály és más neves személyiségek. Megyénkből a kommunikációs szakember kategóriából Bede László, a Csaba TV felelős szerkesztője, a szállodai, idegenforgalmi kategóriában pedig Vozár Márton, a Garzon Szálló Kft. ügyvezető igazgatója jutott a döntőbe. A döntőt szeptember 18-án Szegeden a Talent Center székházában rendezik. A díjkiosztó ünnepségen, ahová az ország legkiválóbb 20-20 szakembere került kategóriánként, a három legjobb lesz helyezett. Optimizmusra törekvő népművelők Az új közművelődési évad kezdetén rendezett eszmecserét tegnap megyénk népművelőinek a Békés Megyei Művelődési Központ Békéscsabán. A rendszerváltás utáni kultúrpolitikai felfogás valamelyest változott a közművelődési intézmények iránt — hangzott el az egri országos tanácskozás tapasztalatai nyomán. A leginkább megkérdőjelezett megyei művelődési központok létére is vonatkozott a korrekció. A regionális feladatokat ellátó intézmények szükségességét bizonyítja, hogy megmaradtak — bár igen változatos módon. Elsősorban a létszámot „faragták” le, de arra is van példa, hogy az önkormányzatok változatlanul megtartották a régi szerkezetet. Sok értelmezési probléma adódik a szak- képesítési rendelet körül, a minisztériumtól rendszeresen kérik az állásfoglalásokat. Készül a közalkalmazotti törvény módosítása, de szükségesnek nyilváníttatott az új közművelődési törvény is. Az 1994-es költségvetési tervezet a szinten tartást nem biztosítja a művelődési házakban, a szakszervezet a támogatások növelését kéri. Mint már lassan megszokott, a kulturális élet ötletekben kiapadhatatlan, nem csökkenő színvonalú szervezése mellett gazdasági kérdések foglalkoztatták a népművelőket. Kirívó esetről hallottunk: volt, ahol az önkormányzat nem adta oda a művelődési háznak a pályázaton nyert saját pénzét... Azért optimista hangvétel mellett határoztak megyénk népművelői a november 25—28-áig Békéscsabán tartandó Magyar Népművelők Egyesülete vándorgyűlésére. Sz. M.
