Békés Megyei Hírlap, 1993. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-13 / 213. szám

1993. szeptember 13., hétfő HAZAI TŰKOR/SOROZAT KSH-hírek A gabonák terméseredménye 1993-ban-----------------------éSBÉKÉS MEGVEI HÍRLAP V idéki bankhálózat „vidéki-nézetben” (3) Kulcskérdés a talpraállás / Évadnyitó az Operaházban A Magyar Állami Operaház szombaton megnyitotta jubi­leumi, 110. évadját. Az évad­nyitó ünnepségen az Operaház örökös tagjai sorába lépett Bende Zsolt magánénekes és Seregi László koreográfus. Posztumusz kapta meg az örö­kös tag címet Sergio Failoni karmester, Komor Vilmos kar­mester és Varga Lívia magán­énekes. Juventus-díjat nyert el Galina Danyilova és Kaposy Gergely; a Mándy Andor és felesége díjat Szilfay Mártá­nak, a Melis György-díjat Ber­kes Jánosnak ítélték. Országos gyors- és gépíró verseny Országos gyorsíró és gépíró versenyt rendez 1993. október 14—22. között a Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsége. A versenyfeladat gépírásból: 15 perces másolás sortartással — hibahatár 0,3 százalék. További feladat: 10 perc alatt tisztázat készítése korrektúrajelekkel ellátott szö­vegből magyar helyesírás sze­rinti elválasztással. Gyorsírásból is két kategó­riában mérhetik össze tudásu­kat a versenyzők. Mindkét versenyszámban csapat-, (vál­lalatonként, intézményen­ként, iskolánként az első há­rom legjobb teljesítmény), il­letve pontszerző (vállalaton­ként, intézményenként, isko­lánként valamennyi versenyző eredménye) versenyt is hirdet­nek. Jelentkezni szeptember végéig lehet a közgazdasági szakközépiskolákban, a gép­író és gyorsíró iskolákban, a helyi csoportoknál. 28. A háborús Kairó A Kairói Rádió október 6-án 14 órakor azt közölte, hogy a Szuezi-öbölben izraeli tenge­részeti egységek és repülőgé­pek támadást intéztek Zafaran ellen, s a támadásra az egyip­tomi és a szír hadsereg vála­szolt. A hír, amit azonnal át­vett az egész világ, nem hang­zott túlságosan meggyőzően. Amikor már félreérthetetlen volt, hogy valóban háborúról van szó, már abban sem lehe­tett kételkedni, hogy ezúttal valóban az egyiptomiak éltek a meglepetés fegyverével, mint ahogy 1967-ben, a Hat­napos Háborúban az izraeliek „megelőző támadása” semmi­sítette meg a földön az egyip­tomi légierő gépeit. Most egyre nyilvánvalóbb lett, hogy Szadat a hibából erényt kovácsolt. Annyit bírált háborús fenyegetődzését végül már tudatosan odáig fo­kozta, hogy senki sem tudta, hányadán áll vele. Mint élet­rajzában meglehetős ön­elégültséggel írta: „Az Októ­beri Háború után megkérdez­ték Mose Dajant, miért nem mozgósított októberben? így válaszolt: Szadat kétszer meg­tétette ezt velem, s ez mindkét alkalommal tízmillió dollárba A kalászos gabonák vetés- területe hazánkban az idén 1544 ezer hektár volt, 7 száza­lékkal nagyobb a tavalyinál, mégis mintegy 20 százalékkal kevesebb, 4377 ezer tonna ter­mést takarítottak be. Az okok közül elsősorban az aszályt kell megemlíteni. (Az évszá­zad második felének legszára­zabb májusa volt!) Az aszály okozta károkat sok helyen te­tézte a nem megfelelően el­végzett agrotechnikai munka, továbbá pénz hiányában nem végezték el a szükséges nö­vényvédelmet és trágyázást. Mindezek a tényezők a termés minőségére is kedvezőtlenül hatottak. Búzából 3032 ezer tonnát takarítottak be, felét az 1986—1990-es évek átlagá­nak és 12 százalékkal, 409 került. Harmadszor azt hittem, nincs komoly dologról szó, de rászedett.” Az időpont — Jom Kippur — és az ürügy — válasz izraeli tengeri támadásra — volt a „megtévesztő stratégiai terv” utolsó két láncszeme. Ennek megfelelően tájékoztattak a külügyminiszter-helyettesek a háború kitörését követő napon a „jelenlegi kényes helyzet­ről”. Azután, hogy az Ali Szabri-csoport letartóztatását követően az ASZÚ megbízott főtitkára kijelentette: „nálunk nem történt semmi”, ez a má­sodik eset, ami azt bizonyítja, hogy nemcsak az angolok, ha­nem az egyiptomiak is meste­rei a tények furfangos elferdí­tésének. Mert a miniszterhe­lyettesek ezt mondták az egyenként behívott nagyköve­teknek: az „izraeli agresszort” visszaverve az egyiptomiak a Szinai-félszigeten, a szírek a Golan-fennsíkon harcolnak, hogy felszabadítsák megszállt földjüket. Egyben jegyzéket adtak át, annak melléklete feltüntette azokat a nemzetkö­zi vizeket, amelyeket veszé­lyesnek nyilvánítottak a hajó­zás számára. Ezek szerint nem lehet megközelíteni Alexand­ria kikötőjét. A hallottakról azonnal tájé­koztatom a központot. (S köz­ben eszembe jut, hogy tegnap, ezer tonnával kevesebbet, mint tavaly. Az átlaghozamok is (3060 kg/ha) mintegy 25 százalékkal maradtak el az 1992. évitől. Egyes megyék­ben (Baranya, Tolna) az or­szágos átlagot meghaladó 5,1, illetve 4,4 tonna termésátla­got értek el hektáronként. Rozsból 112 ezer tonnát taka­rítottak be, 16 százalékkal ke­vesebbet, mint tavaly. A ter­mésátlag is közel azonos arányban maradt el az előző évitől. Árpát (tavaszi és őszi) 10 százalékkal kisebb terüle­ten termeltek és egyharmad- dal kevesebb, mindössze 1139 ezer tonna termést takarítot­tak be. Az őszi árpa magasabb hozamot (3270 kg/ha) produ­kált, mint a tavaszi, s átlagho­zama, 1,1 tonnával nagyobb volt hektáronként. A búzához október 6-án volt, azaz hogy lett volna az első szabad szom­bat a kairói magyar nagykö­vetségen.) Hogyan teltek ezek a napok Kairóban? Ha nem harsogná­nak lelkes híreket a frontról a rádióban és a televízióban, ha nem kiabálnának győzelmi je­lentések az újságok címolda­láról (azt már senki sem emle­geti, hogy a háborút állítólag az izraeliek robbantották ki), ha nem lenne tele a város itt rekedt turistákkal, olyan lenne az élet, mint máskor Ramadán idején. Vagyis napközben a szokottnál csendesebb, mert ahogy egyre jobban megviseli az igazhívőket a böjtölés, úgy csökken a forgalom az utcá­kon. Az est közeledtével Zamá- lek üzletei előtt a járdára terí­tett gyékényekre kirakják a böjti vacsora szerény tartozé­kait, a gyümölcsöt, a kenye­ret, az ételmelegítőre készítik a zöldséges vagy birkahúsos rizst, s várják, mikor jelenti be a rádió a napi böjt végét. (Há­ború idején nem lehet, mint valamikor szokás volt, a Mo- gattan-hegyről mozsárágyú­val jelezni.) Ilyenkor leáll az autóbusz, otthagyja ülését a vezető, ölében a hazulról ho­zott lábassal letelepszik az út- szélre, és falatozni kezd. Egyébként kiürülnek az ut­hasonlóan szóródnak a ter­mésátlagok a megyék között. Tolna és Baranya megyékben az őszi árpa hozama jobb volt, mint a tavalyi országos átlag. Pest, valamint Jász-Nagykun- Szolnok megyékben azonban a hozamok jóval alatta marad­tak az amúgy is alacsony országos átlagtermésnek. Za­bot évek óta 50 ezer hektár körül vetnek. A tavalyi 144 ezer tonnáról 94 ezer tonnára (25%-kal) csökkent az összes termés. Az egyes gazálkodási for­mák szerint vizsgálva a kalá­szos gabonák közül a búza és őszi árpa átlagtermése a válla­latoknál és gazdasági társasá­goknál jobb, a többi kalászos esetében a szövetkezeteknél kedvezőbb az átlagtermés az országos szinthez viszonyítva. cák, hogy az ifíar-nak neve­zett étkezés után megeleve­nedjenek, s megteljenek a csa­torna túlsó partján harcoló hozzátartozóikért aggódó, de a csata híreit izgatottan tár­gyaló emberekkel. Sikerült az átkelés! Az arabok lélektaná­hoz hozzátartozik a gyors lel­kesedéssel járó optimizmus. Ezeken az utcai beszélgetése­ken aligha van már ledönthe- tetlen akadály az egyiptomi csapatok előtt. Á turisták persze érthetően idegesek. Senki nem szereti, ha külföldi szabadságát harci cselekmények zavarják meg, még ha azok moraja nem is jut el hozzájuk. De ha holnap el­jut? Idegen környezetben van­nak, a programjuk felborult, otthon hozzátartozóik aggód­nak értük. Ilyenkor a legtermé­szetesebb reagálás: intézked­jen a nagykövetség. A háború harmadik napján, amikor éppen a külügyminisz­tériumba indulok, nagyszámú magyar turistacsoport érkezik a nagykövetségre. Haza akar­nak menni, mégpedig minél hamarabb. Egyelőre izgatott­ságukban — azt hiszem — több a váratlan, a meglepő, a hihetetlen — háborúba keve­redtünk a Közel-Keleten! —, mint az idegesség. Minden­esetre a külügyminisztérium­ban folytatott megbeszélésen ez is téma: mi lesz az itt rekedt turistákkal? A válasz szinte kedélyesen megnyugtató: mindaddig, amíg nincs lehető­ségük az elutazásra, tekintsék magukat az egyiptomi kor­mány vendégeinek. (Folytatjuk) Az első két részben leírtak alap­ján egyértelmű, hogy nincs értel­me „vidék bankjáról” beszélni, mivel a települések helyi gazda­sága által igényelt bankszolgál­tatásokat egyetlen országos pénzintézet sem képes egyedül nyújtani. Valamint az is nyilván­való, hogy nemcsak mezőgaz­dasági finanszírozásról van szó, ugyanis a falvak helyi gazdasá­gában a szolgáltatások, ugyano­lyan fontosak (az 1990-es nép- számlálás adatai szerint a falvak aktív keresőinek 29 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban). Olyan többszereplős vidéki bankéletnek van realitása, ami­kor a kereskedelmi bankok váro­si fiókjai a falvak helyi gazdasá­gának nagyobb és mobilabb sze­replőivel állnak kapcsolatban és az agrárvertikumokon (vágóhi­dak, konzervgyárak, cukorgyá­rak stb.), felvásárló cégeken ke­resztül finanszírozzák a falvak mezőgazdasági kistermelését is (azaz nem a kistermelők ezrei­nek kell kis összegű forgóesz­köz-hitelekért folyamodni), ha­sonlóan a 80-as évek második gazdaságához. A falvakban levő immobil, a városi bankfiókokkal kapcsola­tot létesíteni nem tudó ügyfelek számára csak helyben levő ki- rendeltségek tudnak bankszol- gáltatásokatnyújtani. A számítá­sok szerint kereskedelmi ban­koknak nem éri meg fiókot nyit­ni 8—10 ezer főnél kisebb te­lepüléseken: létesítésük sokba kerül és nem is gazdaságos. A helyi gazdaság ezen immobil részének finanszírozására vi­szont a meglévő takarékszövet­kezetek többsége alkalmas, mi­vel rendelkeznek információk­kal és megfelelő forrásokkal, valamint csak egyszerűbb bankügyletek merülnek fel. Nagy előnyük, hogy a helyi tár­sadalomba beágyazódva alkal­mazkodni tudnak az eltérő ütemben piacosodó, területileg rendkívül változatos falusi he­lyi gazdaságokhoz. Továbbá a piaci intézményrendszer „üres foltjait” (könyvelési, befekteté­si, ingatlancégek stb.) is nekik kellene kitölteni. Ezt az elő­nyüket csak akkor tudják meg­őrizni ha megmarad az önállóságuk és a magyar bankrendszer „lesaj­nált vidéki mostohagyermekei­ként” nem esnek áldozatul sem­milyen „erőszakos kollektivizá­lásnak”. Valamint akkor, ha a különböző kedvezményes hitel­keretekből nem zárják ki őket és bürokratikus eszközökkel sem nehezítik helyzetüket (mint pél­dául a Hitelgarancia Rt. eseté­ben). A takarékszövetkezeteket támogatni kellene a biztonságos munkájukhoz szükséges háttér és szolgáltatások (pénzpiaci in­formációk, tanácsadások, képvi­seletek, kockázati alapok stb.) megszervezésében és hagyni kellene, hogy a helyi gazdasá­gok szerves fejlődésével együtt „érjenek meg” az esetleges fúzi­ók. A „vidék” fejlődésének kulcs­kérdése a települések jelenleg még felemás helyi gazdaságá­nak talpraállása, amely ugyan­úgy nem magyarázható makro­gazdasági okfejtésekkel, mint ahogy a 70-es évek második gaz­daságának prosperálása előtt is ért­hetetlenül álltak a vidéket csak jelentésekből ismerő szakembe­rek. A helyi gazdaságok legfontosabb piaci intézménye a helyben levő pénzintézet, amely nemcsak finanszíroz, ha­nem információt gyűjt és közve­tít, tanácsot ad és teljesítményt mér, üzleti tervet ellenőriz és partnereket hoz össze stb., vala­mint alapvető szerepet játszik a piaci kultúra elterjesztésében. Ebből a szempontból a takarék- szövetkezetek támogatása nem pénzügyi és nem banki, hanem modernizációs és területfejlesz­tési kérdés. Mivel a falusi mun­kanélküliség két-háromszorosa az országos átlagnak, ezért a szo­ciális piacgazdaság kiépítése azt is jelenti, hogy a falusi helyi gaz­daságok fejlődését fokozottan kell támogatni. Ha ez nem való­sul meg és ezek a helyi gazdasá­gok nem képesek felszívni a munkanélküliek többségét, ak­kor munka reményében a fal­vakból a városokba beáramlók által keltett feszültségek kezelése jóval többe fog kerülni. (Vége) Lengyel Imre mmmm Pályázati felhívás! A Békéscsabai Agroker Rt. pályázatot hirdet nyugdíjazás miatt gazdasági igazgatói ............. ............................................................... m unkakör betöltésére. A kívánt végzettség közgazdasági egyetem vagy számviteli főiskola. Okleveles könyvvizsgáló előnyben. Vezetői gyakorlat szükséges, életkor maximum 45 év. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés 1993. szeptember 20-áig, Farkas János vezérigazgatóhoz címzett ajánlott levélben. A titkosság biztosított, a borítékon a feladó megjelölése „PÁLYÁZAT" jeligével. Az elbírálás 1993. szeptember 24-éig, a kiértesítés szeptember 29-éig történik meg. Az állás 1993. október 15-étől betölthető. Postacím: Békéscsaba, Szerdahelyi út 14. 5602 Békéscsaba, pf. 16. Nyári nagyüzem a búzatáblán — megyénkben az idén hektáronként 3,2 tonnás átlagtermést adott a búza Randé Jenő: Nagykövet voltam Egyiptomban Időtlen háború

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents