Békés Megyei Hírlap, 1993. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-09 / 210. szám

1993. szeptember 9., csütörtök HAZAI TÜKÖR/SOROZAT BÉKÉS VIEGÏEI HÍRLAP Pénteken BNV Harminchárom ország 1047 kiállítójának részvételével pénteken megnyílik a 97. Bu­dapesti Nemzetközi Vásár. A nyitást megelőző sajtótájé­koztatón szerdán a szervezők elmondták: a BNV továbbra is a hagyományos vásárjelleget őrzi. A szeptember 10-étől 19- éig nyitva tartó bemutatón je­lentős a magyar kiállítók ará­nya — számuk megközelíti a 800-at —, s ez garancia arra, hogy a BNV 10 napra az or­szág legnagyobb kirakata lesz. cÁllcud A gyulai háztartási, lakásfelszerelési boltunkba férfi boltvezetőt keresünk. Érettségi, kereskedelmi gyakorlat szükséges. Háztartási, vegyi áruismeret előnyben. JELENTKEZÉS: ÁL munkaügyi részleg, Békéscsaba, * Szabadság tér 2. Telefon: 322-844. Rendkívüli pelenkaakció az Alföldi Szövő Kft.-nél. 70 x 70 cm-es babapelenka (100% pamut, fehér), 5000 db feletti készpénzfizetés esetén 36 Ft + áfa. Érdeklődni: Alföldi Szövő Kft., Mezőberény, Gutenberg u. 3—5. sz. Telefon: (66) 352-511/13-as mellék. y Kabinet előtt a jövő évi gazdaságpolitikai csomagterv Megőrizzük-e a külső és belső pénzügyi egyensúlyt? Erő­sítjük-e a gazdaság alkalmaz­kodó képességét? Sikerül-e az infláció mértékét tovább csök- kentenünk? A magyar gazdaság e három legsúlyosabb kérdése a kormány idei és egyben jövő évi gazdaságpolitikájának legfon­tosabb céljait is tartalmazza. A pénzügyi tárca megítélé­se szerint jövőre nemzetgaz­dasági szinten a bruttó kereset- tömeg 15—16 százalékkal, a bruttó átlagkeresetek 17—18 százalékkal nőnek; a reálbér az idei szinthez közelálló lesz. A kisvállalkozói jövedelmek­nél jelentős, mintegy 30 száza­lékos bővüléssel lehet számol­ni; a bérjellegű jövedelmek növekedési üteme várhatóan továbbra is magasabb lesz a keresetek dinamikájánál. Tegyük hozzá: a nyugdíjak tömege — az átlagkeresetek­nek megfelelő kompenzálás, valamint a létszámbővülés ha­tására — 17—18 százalékkal emelkedik. Összességében a lakosság egy főre jutó reáljö­vedelme és fogyasztása 1994- ben tehát a idei szinten stabili­zálódik. Valamelyest javulni fognak az export kilátásai, de sajnos nem számottevően. Az export­és vállalkozásösztönző gazda­ságpolitika kedvező hatásai­val számolva a kivitel 3—6 százalékos bővülésével, a bel­földi felhasználás és az export bővülése eredményének a GDP 1—3 százalékos növeke­désével számolhat a gazdaság. Ugyanez a tendencia érvé­nyesülhet az ipari ágazatok termelésében is. Ami az agrár- gazdaság kilátásait illeti: sze­rény, 1—2 százalékos növeke­désre lát lehetőséget az előter­jesztés, s ehhez is növekvő költségvetési támogatás, a bel­földi cserearányok érdemi ja­vulása, valóban kiépülő agrár­piaci eszközrendszer s általá­ban: kisebb hitelterhek, na­gyobb termelői biztonság szükséges az agrárgazdaság­ban. Mindennek realizálására részletes — 49 pontban össze­foglalt — határozati javaslat­sorozat fekszik a kormány asz­talán. Szerepel ebben a pénz- és tőkepiac fejlesztésétől a versenyviszonyok javításáig, a forint értékének védelmétől az exportpiacot bővítő gazda­ságdiplomáciai teendőkig szá­mos fontos lépés és intézke­dés. így például a hitelkama­tok csökkentése, a termőföld- tulajdon, a földhasználat és a földforgalom kérdéseit rende­ző új törvényjavaslat; vagy — ez év novemberi határidővel — a vidéki bankhálózat létre­hozása törvényi és anyagi fel­tételeinek megteremtése. Ki kell dolgozni az agrárpiaci rendtartás működését biztosí­tó, ma még hiányzó végrehaj­tási szabályokat, még ebben az évben létre kell hozni a Földhi­telintézetet, s a parlament elé terjeszteni a biztosítási tör­vényt. Juhász Judit, KORMÁNYSZÓVIVŐ Tézisek nem csak az iparosok érdekében Az Ipartestületek Országos Szövetsége—Magyar Kézmű­ves Kamara gazdaságpolitikai téziseinek megfogalmazásá­val most tette a leghatározot­tabb lépést, hogy kifejezze: nem csupán egy szűk csoport érdekeit képviselő szervezet­ként tevékenykedik, hanem felelősséget érez az egész ma­gyar társadalom felemelkedé­séért. Ezekkel a szavakkal jel­lemezte Kádár Béla külgazda­sági miniszter az IPOSZ Gaz­daságpolitikai tézisek címen megjelent programját, ame­lyet a szervezet szerdai kibőví­tett országos elnökségi ülésén hoztak nyilvánosságra. A kiadványt a tisztújító és programalkotó közgyűlésére készülő szervezet a következő négy évre készítette. A tézise­ket eljuttatják minden pártnak, társadalmi és kormányzati szervezetnek, országgyűlési képviselőknek azzal a céllal, hogy konszenzus alakuljon ki az alapvető gazdasági kérdé­sekben. Az IPOSZ kiindulópontnak azt a megállapítást szánja, hogy a magyar gazdaság jelen­legi helyzetében a vállalko­zásfejlesztés a társadalmi biz­tonság és a gazdasági felemel­kedés egyetlen lehetséges útja. Az elnökségi ülésen Szűcs György, az IPOSZ elnöke rö­vid összefoglalójában el­mondta: a szervezet tudomá­sul veszi, hogy a válságból va­ló kilábalás hosszú folyamat. Ennek segítésére olyan gazda­sági irányítást képzelnek el, ahol az állam önkorlátozó, nyilvános és határozott lépé­sekkel, az egész társadalmat szolgáló intézkedésekkel segí­ti a gazdaságpolitika érvé­nyesülését. Randé Jenő: Nagykövet voltam Egyiptomban Időtlen háború 25. Fegyverek először 1882-ben szólaltak meg a Szuezi-csator- na övezetében, amikor az Ará- bi pasa vezette nemzeti moz­galmat brit csapatok verték le, s azután ott is maradtak 72 évig, s csak 2 évvel az 1952-es forradalom után vonultak ki. S ki ne emlékezne arra, hogy a Szuezi-csatoma államosítá­sát, amit Nasszer elnök a forra­dalom negyedik évfordulóján, 1956. július 23-án jelentett be, az október 29-ei közös izraeli, brit, francia támadás akarta megtorolni? Elsüllyesztett ha­jók torlaszolták el a csatornát, mely azonban 1957 elején újra megnyűt. Majd 1967-ben a „Hatnapos háborúban” az iz­raeliek eljutottak a Szuezi- csatomáig, felépítették a Bar- Lev vonalat, amelynek megfi­gyelőállásába húzódott vissza az acélsisakos őr. 1967 óta halott a csatorna, elsüllyedt hajók zárják el, el­haltak a megnyitására kezde­ményezett elképzelések is. A perzselő napsütésban ra­gyogó kék a csatorna vize. Az egyetlen élőlény a túlsó parton egy meztelen felsőtestű férfi, katonanadrágja a térde fölé gyűrve. Horgászik. Június hatodika van. Hogyan is sejtené az úszó rezzenését mozdulatlanul leső izraeli katona, hogy pontosan négy hónap múlva tüzérségi zárótűz védelme alatt rögtön­zött hidakon gyalogság és tan­kok támadása indul a sínekkel megerősített partfal ellen és elsöpri a bevehetetlennek tar­tott Bar-Lev vonalat? A bizonytalanság véget ért Újabb csúcstalálkozó — 1973 júniusában az Egyesült Álla­mokban —, újabb csalódás Szadat számára, mert a közös közleménynek az a megfogal­mazása, hogy a felek „folytat­ni fogják erőfeszítéseiket an­nak érdekében, hogy elősegít­sék a lehető leggyorsabb meg­oldást a Közel-Keleten” ter­méketlen eszmecserére utalt. Szadat bizonyára többet várt azután, hogy az Afrikai Egy­ségszervezet fennállásának ti­zedik évfordulóján rendezett csúcsértekezleten úgy látszott, sikerül kimozdítani a holt­pontról a békés rendezés ügyét. Május 29-ei ülésükön a részt vevő kormányfők felszó­lították a kontinens országait, hogy egyéni és közös gazasági eszközöket alkalmazzanak Iz­raellel szemben, amennyiben az az ENSZ-közgyűlés 1967. november 22-ei határozatának megfelelően nem vonul vissza (a) megszállt területekről. (Az (a) a határozat angol és francia szövege közötti különbséget jelzi.) Ennek azonban nem volt ha­tása a szovjet—amerikai csúcstalálkozóra, mert Nixon feje fölött ott lebegett a Water- gate-ügy Damoklesz-kardja. Amikor februárban Nixon azt írta a közel-keleti helyzettel foglalkozó Kissinger-feljegy- zésre, hogy „ez a dolog bármi­kor robbanhat”, még nem tud­ta, hogy a Watergate-ügy is robbanással fenyeget. Izraelben kénytelen-kellet­len tudomásul vették, hogy né­hány, korábban barátjuknak tekintett afrikai ország szem- befordult velük az addisz-abe- bai értekezleten. Jitzhak Ra­bin, aki márciusban megvált a washingtoni nagyköveti poszttól, úgy találta, „az az Izrael, amelybe hazatértem, magabiztosságot, csaknem önelégültséget sugárzott, aho­gyan olyan országhoz illik, amelytől távol van a háború lehetősége”. S a Ma'ariv július 13-ai számában megjelent cik­kében leszögezte: „Az ellen­ségeskedések kiújulásának mindig megvan a lehetősége, de Izrael katonai ereje elegen­dő annak megakadályozására, hogy a másik fél elérje bármi­lyen katonai célkitűzését.” Rabin véleményének az adott nyomatékot, hogy az 1967-es háborúban ő volt az izraeli hadsereg vezérkari főnöke. Mennyi hitele volt ilyen hangulatban Szadat beszédé­nek, amit július 15-én az Ale­xandriai Egyetemen mondott? „Egyiptom el van szánva a megszállt területek felszaba­dítására. Teljes felelősséggel kijelenthetem, hogy ez a szán­dék a Hatnapos Háború óta első ízben valódi fegyveres erőre támaszkodik.” A pásztor újra farkast kiál­tott, de úgy tűnt, egyre kevésbé figyelnek rá. Csapatmozdulatok folynak a Szuezi-csatoma övezetében. Ahogy szabadságomról visz- szaérkeztem Kairóba, ezzel fogadott jó kapcsolatokkal rendelkező katonai attasénk. Ennek azonban egyelőre sem ő, sem kollégái nem tulajdoní­tottak különösebb jelentősé­get. Szeptember 28-án meglá­togatott az általában jól infor­mált finn nagykövet, s ér­tesüléseit így foglalta össze: „Az egyiptomiak végleg sutba vágták a háborús megoldást.” De két nappal később, a kínai nemzeti ünnep alkalmából rendezett fogadáson már annyi friss hírt lehetett hallani kato­nai mozgolódásról, hogy kol­légám kételkedni kezdett: „Talán mégsem vágták a há­borús megoldást végleg a sut­ba?” (Folytatjuk) Vidéki bankhálózat „vidék-nézetben” (1) Mit ér az ember, ha nem pesti? A vidéki, avagy másképpen a falusi bankhálózat szervezésé­ről, ezzel kapcsolatban a me­zőgazdasági hitelezésről igen sok szó esett az utóbbi egy­másfél évben. írások tömege adott hírt a tervezett bankháló­zat körüli bábáskodásokról, ecsetelve a vajúdás már jelent­kező „jósló fájásait”. Az ala­pos makrogazdasági, pénz­ügyi és banküzemtani elemzé­sekben azonban alig esett szó a „vidékről”. Arról, hogy a je­lenlegi magyar bankrendszer térbeli kiterjedtsége alapján mit nevezhetünk vidéknek, a megcélzott ügyfélkörre mi jel­lemző, várhatóan milyen bankszolgáltatásokra lenne „vevő” és ezt melyik pénzinté­zet képes nyújtani. A bankhálózatok szem­pontjából „vidéknek” azokat a térségeket és településeket célszerű nevezni, ahol a bank­szolgáltatások helyben nem vagy csak körülményesen ve­hetők igénybe. A bankhiányos térségek közül pedig azok vannak nehezebb helyzetben ahol a gazdaság szereplőinek többsége önállóan kénytelen kapcsolatot keresni és tartani a pénzintézetekkel. A magyar bankrendszer „vidékiségének” vizsgálata­kor külön kell választani a ke­reskedelmi bankokat és szako­sított pénzintézeteket, vala­mint a takarékszövetkezete­ket. A kereskedelmi bankok­nak és szakosított pénzintéze­teknek témánk szempontjából alapvető jellemzői: kiterjed­tebb vidéki hálózattal csak né­hány bank rendelkezik, a területi egységek kizárólag nagyobb városokban vannak, községekben még részleges bankfiókok (kirendeltségek) sincsenek. A közel három tucatnyi ke­reskedelmi bank és szakosított pénzintézet mind fővárosi központú (első vidéki „fecs­ke” a Rákóczi Bank Miskol­con), működésük erősen cent­ralizált, a hálózati egységek mozgástere szűk. A gazdaság­ban lezajló térbeli decentrali­zációs folyamattal ellentéte­sen a magyar bankrendszerben kizárólag centralizációs je­gyek dominálnak. A bankköz­pontok érdemi döntéseket ho­zó fővárosi szakemberei pedig az „átlagvidék átlagtelepülé­séből” kiindulva nem képesek áttekinteni a sokszínű vidéki gazdaságot. A fővároson kívül mintegy 750 bankfiók található, amely­nek 80 százaléka öt bankhoz tartozik. Legkiterjedtebb és évek óta változatlan hálózattal az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. (OTP) rendelkezik, 233 te­lepülésen van 318 vidéki fiók­ja. Szinte kizárólag az 5 ezer főnél népesebb településeken, azaz mindegyik városban és mintegy 60 nagyközségben, ahol a lakossági ügyfelek „tö­mörülnek”. Viszonylag kiter­jedt hálózattal rendelkező to­vábbi bankok: IBUSZ Bank Rt., Magyar Hitel Bank Rt. (MHB), Kereskedelmi Bank Rt. (KHB) és Budapest Bank Rt. (BB). Az IBUSZ Bank kö­zel száz egysége elsősorban a nagyobb városokban műkö­dik, jelenleg a bankügyletek­nek igen szűk skálájával fog­lalkoznak. A három nagybank, a Magyar Nemzeti Bank (MNB), az Állami Fejlesztési Bank és a Budapesti Hitelbank „osztódásából” jött létre 1987-ben. Az MNB mind­egyik megyeszékhelyen meg­tartotta igazgatóságát, a me­gye különböző városaiban le­vő 2—4 egységét pedig „át­örökítette”: a KHB 47, az MHB 23, A BB 19 fiókból álló, területileg egyenlőtlen elosz­lású vidéki hálózattal indult. Ezek a nagybankok az elmúlt években komoly hálózatfej­lesztést hajtottak végre, meg­kétszerezték, -háromszoroz­ták egységeik számát, ki­egyensúlyozott területi képvi­seletre törekedtek. Elsősorban a nagyobb városokban hoztak létre fiókokat, így a városháló­zat körülbelül harmadában- felében vannak jelen. A kisebb bankok közül néhányan (Me­zőbank, Agrobank, Takarék­bank, Postabank) erőteljes fej­lesztési politikát folytatva mindegyik megyében (me­gyeszékhelyeken és nagyobb városokban) megpróbálnak jelen lenni, de még csak a háló­zatfejlesztés elején, derekán járnak. A többi banknak nincs vidéki hálózata, avagy nem számottevő. A kereskedelmi bankok nagyjából a településhálózat­hoz alkalmazkodva felülről le­felé kezdték el kiépíteni avagy továbbfejleszteni fiókhálóza­tukat: az 50 ezer főnél népe­sebb 20 városban átlagosan 10—12 bank van jelen, és itt található a vidéki bankfiókok fele is (ha az OTP egységeitől eltekintünk). A kisebb lélek­számú települések felé halad­va elfogynak a bankok és a fiókok is: abban a 120 városban, ahol a lakosságszám 10 és 50 ezer fő között van, átlagosan két bankfiók talál­ható. A 10 ezer főnél kisebb népességű, mintegy 2900 te­lepülés közül már csak a na­gyobbakban (mintegy száz­ban) van fiók, azok is szinte kizárólag az OTP-hez tartoz­nak. A vidéki lakosság közel harmada, mintegy 3 millió ember a lakóhelyén nem tud kereskedelmi banktól szolgál­tatást igénybe venni. Úgy tű­nik, hogy a kereskedelmi ban­kok általában megelégszenek megyénként 2—4 városban le­vő egység létrehozásával, ahonnan a környék vállalatai­val, vállalkozóival kapcsola­tot tudnak teremteni. A kisebb városokban csak a lakossági pénzügyekben otthonos OTP (és IBUSZ Bank), valamint a takarékszövetkezetek vannak jelen, míg utóbbiak a falvakban már egyedül „állják a sarat” a postahivatalok, mint forrás- gyűjtő helyek társaságában. (Folytatjuk) Lengyel Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents