Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-07-08 / 183. szám
1993. augusztus 7-8., szombat-vasárnap O 0 m ! N KFÆ 9 A « ©BÉKÉS IV J A HAZA MINDEN ELŐTT ^ ß ß 9 0 9 IEGYEIhírlap hetveei masazinja FAZEKAS FERENC FELVÉTELE Halló! Beszélgessünk! Százhetvenöt éve született Haan Lajos Sámsonházán 1818. augusztus 13-án született, és Békéscsabán 1891. augusztus 12-én halt meg Haan Lajos történetíró, evangélikus lelkész, az MTA levelező tagja. Teológiai tanulmányait Jénában fejezte be. 1855-től Békéscsabán lelkész. 1848-ban mint nemzetőr vett részt a délvidéki harcokban. Fő művei között szerepel: „Békéscsaba mezővárosa hajdani és mostani állapotjárói”, valamint „Békés vármegye hajdana”. Ez utóbbi előszavában írja Haan: Mondták... A magyar vállalkozó egyelőre bizonytalannak látja a gazdasági jövőt, ellentétben a külföldi tőkéssel. Az ok: nem engedheti meg magának, hogy hosszú távon gondolkodjon, mert a gyenge tőkeellátottságú vállalat máról holnapra kénytelen élni. A jelen tendenciáiból igyekszik olvasni, s ezek szerint a gazdaság még nem állt növekedési pályára. (Kádár Béla külgazdasági miniszter) A rendszerváltás még valóban nincs befejezve. Még van nyugdíjas, aki nem kalkuttai Teréz anya kosztosa. Még vannak tönkretehető üzemek. Még van munkás, akinek jár a pofája. Még van vitéz úr, aki csak most építkezik, grófnő, aki még nem rendezett jótékonysági bált. Még van kisember, akinek a fia egyetemista. Akadnak vénasszonyok, akiknek nem kapcsolták ki a villanyt a lakásában. Még van tanár, aki a meggyőződése szerint tanít, és van iskola, ahol jól érzik magukat a gyerekek. Van hívő ember, aki szabadon beszélget Istenével, és van hitetlen, akit még nem csapott fejbe semmiféle szellemi bunkó. (Popper Péter pszichológus, egyetemi tanár) A cserkész és/vagy forradalmi romantikán nevelődött elit feszélyezve érzi most magát. Nincs ugyanis ereje szembenézni saját helyzetével. Nem csak előnevet, katonai rangot és díszegyenruhát követel magának, de visszamenőleg garantált hőstetteket is. Ez a tünet is csak arról árulkodik, hogy az elitet egyszerűen szólva erkölcsileg is (persze hogy nem csak erkölcsileg) felkészületlenül érte a szerep, melyet a történelem ráosz- tott.(Majtényi László újságíró) Békési tallózó Földmozgást észleltek hétfőn Békés megyében. Zsíros Géza cáfolja, hogy köze lenne a dologhoz. (Hajdú-Bihari Napló, A nap híre rovat) Fürkésző A közelmúltban már idéztük, kik és miért akadályozták meg báró Eötvös József képviselő jelöltségét Békésben. Vannak azért e téren szebb pontok is a megye múltjában. Táncsics Mihály írja az Életpályám című visszaemlékezésében: „Alig ejtetett meg Siklóson megválasztatásom, Békés város küldöttsége jött, meghívott engem, és azonnal meg is választott. Ugyanez alkalommal fölhívtak Szarvas város polgárai is, de kinyilatkoztatám, miszerint két vagy éppen három területet képviselni a törvény nem engedi, és mivel a már két helyen történt megválasztásom valamelyikéről is le keilend mondanom, a meghívást nem fogadhatom el”. Mindez az 1848-as júniusi nemzetgyűlési választások idején történt. Táncsics végül Siklós követe maradt. — Jó napot kívánok! Lenthár Márta vagyok, a Békés Megyei Hírlap munkatársa. — Dombi Margit vagyok Mezőberényből. — A hangjából arra következtetek, hogy nagyon fiatal. — Húsz éves vagyok. — Elmondaná a „Halló!” számára, hogy mivel foglalkozik? —A Veszprémi Egyetemen tanulok, most fejeztem be a második évet. — Ezek szerint vegyésznek készül? — Igen, bár nemcsak vegyészképzés folyik Veszprémben, tanári karunk is van. Ráadásul a tanári szakok a teológiához kapcsolódnak, s a leendő egyházi iskolák számára képeznek pedagógusokat. Ugyanakkor a teológia mellett angol vagy német nyelvhez is lehet tanári szakokat párosítani. — Mikor döntötte el, hogy vegyész lesz? —Általános iskolás koromban szerettem meg a kémiát, s a debreceni vegyipari szakközépiskolába jelentkeztem. Ott még jobban megkedveltették velem, így örömmel mentem Veszprémbe. A nővérem is ott végzett, sőt jelenleg is az egyetem ösztöndíjasa. — Mire fogja a diplomája feljogosítani? — Mi vagyunk az első olyan évfolyam, amely a végzéskor eurodiplomát kap, tehát bármelyik európai országban elhelyezkedhetünk vele. Nekem nincs szándékomban külföldre menni, itthon szeretnék dolgozni egy kutatóintézetben, majd szerves kémiára szakosodni. — A szüleinek nem okoz gondot a taníttatása? — Sajnos édesapám munkanélküli, s az én albérleti költségem elég sok. így azután rákényszerülök a tanulás mellett arra, hogy dolgozzam is. A színházban találtam magamnak munkát, ami a jövedelem mellett még azzal is jár, hogy ingyen kapok bérletet. Nagyon jó most a veszprémi színház, örömmel dolgozom ott. —Köszönöm a beszélgetést, és további sok sikert kívánok a tanuláshoz! „Midőn Békés vármegye hajdanának megírásához fogtam, két czél lebegett szemem előtt: egyik, hogy némileg leróvjam a hála adóját, melyei e második hazámnak tartozom, mely engem kisdedkoromban kebelébe fogadott, táplált, fölnevelt, hivatallal ellátott; másik: hogy tehetségemhez képest legalább egy pár homokszemmel járuljak hazánk kimerítő, pragmat. történelmének megírásához, meggyőződve lévén arról, hogy ezen czélhoz az egyes vármegyék hajdanának földerítése által készíttetik elő a legbiztosabb út. Töretlen az út, melyre léptem; nehéz a feladat, melyet magam elébe tűztem. Töretlen az út: mert kivéve egypár e megyében létező, községek monographiait, minők: Szarvasé Hellebranth Jánostól, Gyuláé Komáromy Miklóstól és id. Mogyoróssy Jánostól, Mező-Berényé Jeszenszky Ká- rolytól, Orosházáé Balassa Páltól; kivéve Palagyuay Imrének Békés-Csanád vármegy ének 1855 észt. kiadott leírását s Ágoston Jánosnak a Tudományos gyűjteményben találtató rövid értekezéseit, melyek, Mo- gyoróssyén kivűl, egytől egyig nem annyira történelmi, mint inkább statistikai becsűek, senki előttem e vármegye hajdanának földerítésével tüzetesen nem foglalkozott. Nehéz a feladat: mert mig más vármegyék, még a török járom alatt is, legalább annyira mennyire léteztek; saját kebeleikből választott tisztviselőkkel bírtak; gyűléseket — habár más vármegyék területén, — tartottak péld. Csongrád Füleken és Gácson: ellenben Békésvármegye, mint ilyen, 1566—1715 észt. nem létezett, a XVIII. század elején szerkesztett némely földabroszokon annak helyén Torontálvármegye fordul elő, úgy hogy méltán mondhatta róla Bombardy »post fatalem illám ad Mohács illatam cladem, potiorem succedentibus annis comitatus békéssiensis partem occupante et per plures annos usurpante turca, multi, qui Hungáriám, in suas partes distinc- tam, aut describere, aut in map- pis exhibere conati sunt, békés- siensem comitatum e numero caeterorum exmiserunt.« L. To- pographiaregni Hung. 5631. Midőn más vármegyékben vannak székvárosok, püspöki székhelyek, káptalanok, con- ventek, melyeknek történelme az egész vármegye múltjára világot vet s falaik közt legalább egy pár okmány daczol hatott az enyészettel: itt ilyenek se nem léteztek, se nem léteznek. Két középtekintélyű mezőváros, néhány csekély község képezte e vármegye contingensét egész a XVIII. század közepéig. Midőn más vármegyében az idő változó viszontagságai meghagyták vagy a vármegyék, vagy legalább az egyes, tekintélyesebb családok levéltárait: itt a hosszas törökuralom mindent, mi e vármegye hajdanát csak némileg is földeríthetné, elpusztított, vármegyei levéltárról, vagy legalább annak a török hódoltság előtti maradványairól, töredékeiről szó sincs... ...Ily nehézségekkel kelletvén megküzdenem, ha feladatomnak, várakozáshoz képest, meg nem feleltem: a nyájas olvasó fenebbi okoknál fogva, mentse ki munkámnak hiányait. ’ ’ ,,Ha nincs túlerő a magyarral szemben, pirul az orcája a szégyentől (Sütő) — Koncz Gábor” E sorokat Koncz Gábor Jászai Mari-díjas, SZOT-díjas, érdemes művész, a Madách Színház tagja írta olvasóink emlékkönyvébe. A Gyulai Várszínházban Sütő András Az ugató madár című történelmi drámájának címszerepét, Bodor Péter művész-feltalálót játszotta. Az idézet a műből való. fehéren Növekvő gyanú A dolog nekem már akkor gyanús volt, amikor a minisztert kinevezték a tárca élére. Hiszen nem mindennapi dolog, hogy egy főember maga vallja be, mit sem ért ahhoz a szakmához, amelynek irányítását rábízták. A gyanút csak növelte bennem leradírozhatatlan ragadványneve: „ribiz- likirály”. De csakhamar lebontottam fenntartásaimat. Végtére is, ha az Amerikai Egyesült Államok élén állhatott — nem is túl rossz hírnevet hagyva maga után — egy igazi mogyorókirály, Jimmy Carter, akkor Magyarország egyik minisztériumának élén miért ne ülhetne egy ribizli- király. Nagy országban mogyoró, kis országban ribizli, rendszerváltás után három évvel még a piros is elmegy. Csak akkor kezdtem ismét gyanakodni, amikor hallom —- talán három hete lehetett —, hogy a tárca államtitkára szélsebesen leült tárgyalni a téeszek képviselőivel. Nofe- ne, zöldbárózás, vagyonátmentésezés, tolvajbandázás, patkányozás után egy asztalhoz „ezekkel”? Itt valami nincs rendjén, valami nagyon nincs rendjén — gondoltam magamban. Ha a téeszek megfojtására tett hosszan tartó és elszánt kísérlet után a tárca államtitkára mégis leül tárgyalni, akkor itt már nagy baj van. Mit ad Isten, épp, hogy „elzúg” felettünk két hét, hát azt nyilatkozza a földművelésügyi illetékes, hogy az állami tartalékcukorhoz kell nyúlni. Mégpedig azért, mert „ezek” (már megint „ezek”), ott a cukorgyárban fel akarják verni a cukor árát. Jó szöveg, hadd szidja a nép „ezeket”. Aztán egy másik illetékes helyreigazít: nem az árakkal van baj! Nem mondja ki, de szavaiból lehet olvasni: a cukorral. Elfogyott. Nincs. Cukorrépa sincs (nem annyi, amennyi kellene). Lassan mezőgazdaság se igen lesz. Szerdán aztán, amikor a földművelésügyi miniszter földtörvény, tervezetét a kormánypártban megismerték, állítólag valaki kijelentette: a miniszter alkalmatlan. Mondom, nekem a dolog már akkor gyanús volt. Amikor kinevezték. Arpási Zoltán e
