Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-04 / 180. szám
© ^ 1993. augusztus 4., szerda DIVAT 0 f ttÉS MEGYEI HÍRLAP Könnyű nyári divat ’93 A divatos öltözködés szempontjából a nyár könnyű évszak. Minden felvehető, a rövid és hosszú szoknya, a nadrág, a rövid nadrág, a szűk és a bő ruha és blúz, a farmer, a mellény, minden színben; a merész összeállítások; minden elmegy, és aki felveszi csinos és jó alakú, utána fordulnak az utcán. A színek mind divatosak, bár az idén a divattervezők a fehéret nevezték ki a legdivatosabbnak. Fotó: FEB fotó Szabó Pál Miklós Gyerekes vasárnap Apa! Én ma reggel is elhatároztam, hogy nem ugróm a nyakadba, amikor értünk jössz, mert tudom, hogy anya néz az ablakból bennünket, ...és a nagymama már mondta, hogy anyának az fáj, és utána anya mindig sími szokott... Csak az a baj apa, hogy ez a kis hülye öcsém úgy szalad, mint aki megőrült, és én nem akarom, hogy első legyen..., de azért nehogy azt gondold ám, hogy nem szeretlek... persze azt hiszed, hogy mennyire gyerek vagyok, pedig nem így van... velem is lehet úgy beszélni, mint a felnőttekkel... csak te is olyan vagy, hogy kérdezed, ipi újság az iskolában... meg, hogy hányast kaptam matekból? ...pedig milyen jó lenne dumálni arról: mennyit fürödtünk a Balatonon anyuval, meg Tamás bácsival... olyan jó lenne elmondani azt is, hogy Tamás bácsi irtó jó fej, mert mindig hoz csokoládét, a múlt héten meg még banánt is... az a kis hülye öcsém meg mindig úgy mondja, hogy én szeretem a banántot..., és ezen olyan jót névetnek anyuék... Képzeld, a múlt vasárnap voltunk a ke- resztanyuéknál, és a keresztanyu új barátja ismer téged, és amikor meglátta az öcsköst, azt mondta, hogy tiszta apja ez a gyerek... meg azt is mondta, hogy még a szeme is úgy áll, mint a te szemed... erre mondta a nagymama, ha olyan lesz az öcsém, mint amilyen te vagy, akkor kitapossa belőle a lelket... akkor anya nagyon kiabált a nagymamával, hogy ez nem tartozik a rokonságra... és még azt is mondta, hogy ne mondjon előttünk ilyeneket... és még veszekedés közben még azt is, hogy elege van anyunak abból, hogy nagymama mindig mindenbe beleavatkozik... erre a nagymama sírt és kiabált, meglátja anyu, hogy megveri még az Isten, mert nem beszélhet így senki sem az anyukájával... azután azt mondta a keresztanyu férje, hogy nem kell ebből akkora ügyet csinálni, aztán ő is kapott a keresztanyutól, hogy ne avatkozzon bele más családnak a dolgába... pedig apa, mi nem is vagyunk család... mert úgy tanultuk az iskolában, hogy a család az anyából, apából és testvérekből áll... a nagy családhoz meg hozzátartozik a nagypapa meg a nagymama is... és ne félj, várjuk ám ezzel a kis hülye öcsémmel a gyerekes vasárnapot, csak akkor meg anyu marad egyedül, mert Tamás bácsinak is van gyerekes vasárnapja... ebből is volt már akkora balhé, mert a mama azt mondta anyunak, hogy vagy Tamás bácsi vagy te cseréld el a gyerekes vasárnapot... erre anyu azt mondta, hogy ugyan anyuka, hagyja már ezeket a hülyeségeket... erre a mama újra bőgni kezdett és azt mondta, hogy bánja már azt is, amikor az anyut a világra hozta... meg még azt is mondta, hogy soha többé nem teszi be a lábát anyu lakásába, ami persze nem volt igaz, mert amikor az a kis hülye öcsém lázas lett, akkor a mama vigyázott rá... nehogy azt hidd ám, hogy anyáék állandóan veszekszenek... a múltkor is, amikor anyunak születésnapja volt, akkor anyu kapott a mamától egy szép télikabátot, pedig még nyár van... igaz, azt is mondta: viseld egészséggel szegény lányom... ha már egyszer így sikerült a sorsod, amiatt a szemét miatt... tudod apa, én ezeket a szövegeket nem szeretem hallani... mert ez a szemét, meg ettől a szeméttől, akkor mindig rólad beszélnek... a múltkor is Szegeden voltunk, és ez a kis hülye öcsém volt ott már máskor is veled... meg voltatok a piacon is... és akkor ez a kis hülye öcsém meglátta a Mars téren a Csillag börtönt... és most újra ott voltak anyuval, a mamával, meg a Tamás bácsival... erre azt mondja, hogy ez a nagy épület a Vörös Csillag börtön... ezen Tamás bácsi állati jót nevetett, és mondta is ennek a kis hülye öcsémnek, hogy ez a Csillag, de nem a vörös... meg a mama még azt is mondta, hogy te, apa előbb-utóbb úgy is oda jutsz... amiből aztán megint nagy balhé lett... Te apa, a múltkor a papa látott az utcán, csak nem akart odaköszönni neked... biztosan panaszkodni akart, mert az egyik este Tamás bácsi hozott parasztpálinkát... és ott volt a papa is... aztán a papa úgy itta a pálinkát, mint a vizet... anya meg mondta, hogy apukám, elég lesz már... később, úgy hét óra felé elment a papa... anya meg aggódott, hogy szegény apám már megint berúgott... pedig nem nagyon látszott rajta- igaz, kétszer is kiesett a kalap a kezéből... aztán a papa, amikor hazaért, megengedte a kádba a vízcsapot, hogy majd fürdik... és bekapcsolta a tévét is... és leült a tévé elé és el is aludt... tudod, hogy a papáék a harmadikon laknak... mérgelődve mesélte a szomszéd később anyának, hogy akkor kilenc órakor csobogást hall a fürdőszobában... tudod az, aki a földszinten lakik... hát akkor már csörgött a plafonból a víz... csönget erre a fölötte lakónak, de az is térdig járt már a vízben... mire fölébresztették a papát, meg elzárták a csapot, elmúlt már este tíz óra is... közben meg hazaért a munkából a mama is... azt mesélték a gyerekek az iskolában, hogy ilyen klassz balhé már régen volt a házban... mindenki veszekedett mindenkivel..., de leginkább a mama... örültek is a bará- tomék, mert nem kellett lefeküdniük... a mama meg csak mondta, hogy ellátja majd a papa baját, és elővette a nyújtófát is, hogy ezzel veri majd el a papát... erre meg az egyik önkéntes rendőr azt mondta, tudod, aki ott lakik a házban, hogy ezt mégsem kellene csinálni, mert hát, hogy a papa rendőr, és mindez anyújtófás dolog lejáratása a rendőrségnek... te apa, ha ezt tudnák, hogy én ezt mind elmondtam neked, ebből akkora balhé lenne... csak hát nekem te vagy az apukám... és a barátaimnak sem mondhatom el, mert nem tartozik rájuk, meg nem is illik ilyenről beszélni..., de te mégis az apukám vagy... látod milyen rövid ideig voltunk csak itt... nemsokára hat óra lesz... és ha nem érünk pontosan haza, akkor meg anya aggódik értünk... látod apa, most meg téged sajnállak, hogy nem lehetsz velünk... ne kísérj tovább bennünket, mert anya azt sem szereti, hogy a kapuig jössz, mert az mondja, nem vagyunk már csecsemők... na szia, apa!... és el ne felejtsd, hogy két hét múlva találkozunk, és rántott csirkét szeretne ebédelni ez a kis hülye öcsém...
