Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-28-29 / 200. szám
1993. augusztus 28-29., szombat-vasárnap e n m í i KÉM » A * ipKÉS MEGYI f A HAZA MINDEN ELŐTT ^ ^ ^ | ^ g ïl HÍRLAP hétvégi magazinj a Halló! Beszélgessünk! Százötvenöt éve ment el Kölcsey Ferenc Nemzeti imádságunk, a Himnusz írója, Kölcsey Ferenc 1790. augusztus 8-án Szó'demeteren született, és 1838. augusztus 24-én Csekén halt meg. Költő, kritikus, politikus, akadémikus, a reformkor egyik vezéregyénisége volt. „Parainesis Kölcsey Kálmánhoz” című művéből való az alább idézett részlet: Mondták... Emberi számítás szerint jövőre választások lesznek. Azt, hogy ami most folyik, az kampány már vagy még nem az, nem tudnám megmondani. Ha tudnám, akkor már valószínűleg megszólaltam volna. Ha majd meg kell szólalnom, azt fogom mondani az embereknek, hogy nézzék meg, kit választanak, mert minden országnak olyan kormánya és olyan parlamentje van, amilyet megérdemel. Nézzék meg azt is, hányszor tud egy ember köpönyeget forgatni, mert én- szerintem a kettőnél több már illetlenség, és igencsak gyanús. Azonkívül nézzék meg, hogy valaki az elmúlt negyven esztendőben vagy az elmúlt három-négy esztendőben hogyan szolgálta a közösséget, s megszedte-e magát vagy sem: ezt az emberek közelről látják. Nézzék meg azt is, hogy rendet tart-e maga körül. Itt a rendet a legszélesebb értelemben értem, mert szerintem az erkölcs oszthatatlan, nincs külön politikai erkölcs, intellektuális erkölcs és külön családi erkölcs. Ki-ki maga dönti el, hogy mit vél annak, és a választó is maga dönti el, hogy az ő normáinak az illető magatartása megfelel-e. Az emberek ítélete általában elég biztos. Végül pedig ne féljenek, mert ha valakitől ma félni kell, az csak egyetlen módon szüntethető meg: ha az illetőt kiszavazzák a politikai életből. Ha valakitől félnek, és mégis meghagyják a helyén, úgy kell a választóknak. (Göncz Árpád köztársasági elnök) Békési tallózó Mostanában, amikor majd- mindenki hűdebátor, hújde- magyar, megmondhatom, se „bátor”, se „magyar” nem voltam. Nem voltam egyéb, csupán: én. Visszagondolva ama négyvenvalahány évre, meg önmagámra ama negyvenva- lahány esztendőmben: mi egyebet is gondolhatnék; sokba került. Hát igen: sokba kerültem magamnak, így gondolom. (Simonyi Imre József Attila- díjas költőnk vallomása az Elet és Irodalomban) Fürkésző' Kevesen tudják, hogy egy egyházi énekeskönyv döntöget mindenféle kiadási rekordot, nyilván a Bibliáét kivéve. Arról, a Haan Lajos által szerkesztett magyar nyelvű énekeskönyvről van szó, amelyet a csabai evangélikus presbitérium megbízásából, a magyar nyelvű istentiszteletekhez nyomattak ki Szarvason. A könyv 1847-ben jelent meg először, ezer példányban. Épp, hogy elfogyott, újabb, bővített kiadás készült belőle. Ezt követően összesen 17 kiadást ért meg a világon egyedül csak itt használt békéscsabai evangélikus énekeskönyv. Aligha van még egy olyan helyi kiadvány, amelyet ennyiszer nyomtak volna újra. — Halló, 371-675? Jó estét kívánok, Gila Károly vagyok a Békés Megyei Hírlaptól. — Jó estét, Erki Istvánné vagyok Szeghalomból. — Ha nem haragszik, egy kicsit szeretnék Önnel beszélgetni, bár gondolom, hogy ilyenkor estefelé van otthon mit csinálni. Mindenekelőtt szeretnék kérni egy bemutatkozást. — Az Erki család öttagú, hiszen a két gyereken kívül a családhoz tartozik Fidó, a kölyökkutya is. Én több, mint tizennyolc éves óvónősködés után vállalkozó lettem 1990- ben, gyógynövényboltot nyitottam Szeghalmon. Férjem a Sárréti Tej Rt.-nél kereskedelmi igazgatóhelyettes. Nagyobbik gyerekünk, Pisti a Péter András Gimnáziumban másodikos, Magdi pedig most lesz nyolcadikos. — Van-e már elképzelés a kislány továbbtanulását illetően? — Valószínűleg ő is a gimnáziumba megy, számítógéptagozatra, mint a bátyja. A gyerekek terve, hogy összeku- porgatott pénzükből majd számítógépet vesznek. — Akkor így szeptember előtt gondolom a következő feladat a beiskolázás, ugye? — Igen és ez egyre többe kerül. A két gyerek szeptemberi útnak indítása bizony egyhavi fizetésünket elviszi. —Most éppen milyen foglalatoskodásban zavartuk meg? — Vacsorakészítéshez fogtam hozzá. Nálunk a vacsora az az alkalom, amikor együtt leül a család és megbeszéljük a napi történéseket. — A nyáron volt-e családi program, hiszen gondolom, hogy az üzlet elég nagy lekötöttséget jelent? — Az üzletet most bővítettem a Baba-kuckóval, egy bé- biruha-résszel, tehát volt gond elég. Ennek ellenére két hetet csak a gyerekekre szántunk. Egy hétig itthon jártunk ki a Sebes-Körösre fürödni, majd egy hétig a Felső-Tiszához mentünk sátorozni. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy minden nyáron legalább ennyi időre együtt legyünk mindannyian. —Köszönöm a beszélgetést. „...Fáradj a hazáért s ne tenmagadért; így nem leszen okod panaszkodni. Ki magáért fárad, gyakran csalatkozik; ki lelke erejét hazájának szenteli, annak tettei előbb-utóbb sikerrel koronáztatnak meg; s a siker felől az emberiség elismert haladása biztosít. Hírt és dicsőséget vadászni hiúság. A való nagyságnak éppen úgy következése a dicsőség; mint jámbor életnek a becsület; kereset nélkül jön mindegyik. Sokan a nagy ember külsőjét mesterséggel teszik magokévá: mint kokett a szerelmesét; s azt hiszik, ez úton dicsőségre juthatnak. De ha van álnagyság, van áldicsőség is; s amannak kísérője csak ez lehet. Óvd magad, annak látszani, ami nem vagy. Törekedjél való nagyságra, ha magadban erőt érzesz; de színlett nagyságot mutogatni, gyalázatnak tartsd. E színlés a hazugság minden fajai közt legundokabb. Színlett nagyság mutogató- ja az oroszlány bőrbe öltözött szamárhoz hasonlít. Nagyság és szerencse: két egészen különböző dolog; s mégis a sokaság e kettőt rendszerént összetéveszti. Nagyságot szerencsétlenségben megismerni s tisztelni, ritkának adatott... Ember a történet urává magát nem teheti. Fontold meg jól, mit kezdesz; válaszd meg az eszközöket okosságod szerént; munkálj fáradatlanul; s ha mindent, amig erőd s körülményed enged, megtettél: nem vádolhatod magadat, bár a kimenetel óhajtásodnak meg nem felei is. Tenn erődre támaszkodjál; szerencsétől, ha mit nyújt, fogadd el, de ne várj semmit is. Az élet szebb ajándéka istennek, mintsem kockajáték gyanánt folytassuk. Nem csüggedő erőnek gyakran a sors maga is engedni látszik; azért a szerencse hatalmát ismerd meg ugyan, de általa sem kormá- nyoztatni, sem elrettenteni magadat ne engedd. Emberi tudomány legfőbb célja maga az ember. Ez a pont, mely körül minden vizsgálataink, törekedéseink kisebb-na- gyobb körben forognak. Ismerd magadat s magad által az embereket; ez ismeret nélkül tudományod holt tudomány. Tökéletes ismerettel embernek dicsekedni, esztelen- ség. Magunknak magunkról számot adni, már ez is felette nehéz, és hosszú figyelem s gyakorlat következése: másokról pedig ítéletet hozhatni, nemcsak felette nehéz, de felette bizonytalan. E planétáról, hol lakunk, hasonlítás s következtetés által szólunk a többihez: így saját természetünkből, melyet közelebbről vizsgálhatunk, hasonlítás s következtetés által szólhatunk másokról. S e módon nyert tudomány mennyi tévelygésnek adhat helyt! Mennél több s mélyebb ismerettel bírsz: annál inkább érezd az emberi tudomány bizonytalanságát. Ez érzés önhittségtől nem fog őrizni; de vigyáznod kell, nehogy ellenkezőleg kétségeskedés szellemét ébressze kebledben. Az élet jól megfontolt, de biztos lépéseket kíván; a kétségeskedés határos a félénkséggel...” „Szeretettel a Békés Megyei Hírlap kedves olvasóinak Göncz Árpád” A Magyar Köztársaság elnöke, Göncz Árpád államfő tisztelte meg lapunkat, olvasóinkat közelmúltbeli, orosházi látogatásakor Emlékkönyvünkbe bejegyzett soraival. „Munkát, kenyeret!” Miközben Balatonszárszón összegyűltek a népiek meg- hányni-vetni az ország bajos dolgait, miközben a liberálisok és a szocialisták ettől idegesek lettek, miközben választási koalíciót kovácsoltak össze a liberálisok, a Nagy Tamásék és a Palotásék, miközben folyik a Horthy- temetés viharos visszhang melletti előkészítése, miközben vagy száz magyar értelmiségi tiltakozott a Magyar Televízió alelnökénél a kormányzó temetésének közvetítése ellen, miközben sztrájkba léptek a repülőgépjavítók Ferihegyen, miközben Bukarestben egy német tartományi miniszterelnök állítólag odanyilatkozott, hogy Románia európaibb ország, mint Magyarország, miközben szép csendben megemelkedtek a húsárak, aközben egy elkeseredett budapesti felmászott a Szabadság-híd tetejére, hogy onnan a mélybe vetve magát „kiszálljon” az életből. À negyvenéves férfi „Munkát, kenyeret!” feliratú táblával a kezében készült a halálugrásra. A szöveg közismert, a Horthy-korszak munkanélküli és éhségtüntetéseinek, valamint az 1930. szeptember 1-jei országos méretű tömegmegmozdulásjelszava volt. A tűzoltók sok öngyilkosjelöltet láttak már és hoztak le a turul madár mellől. Volt aki szerelmi csalódásában, volt aki részegségében virtusból, vagy életuntságból kapaszkodott fel a Duna feletti kiszögellésre, de akadt olyan is, aki csak a „balhé” kedvéért mászott. Azért, hogy „nevet szerezzen” magának, hogy bekerülhessen az újságokba. Ám a mostani öngyilkosjelölt új szakaszt nyitott a halált választók sorában. Munkanélküliként, jó asszonnyal, meg talán két éhes gyerekkel a háta mögött bizonyára jobban szeret élni, mint meghalni. A táblát is ezért vihette magával. Pechére. Amikor lehozták, nem munkát adtak neki, még csak nem is kenyeret. Helyette bevitték Lipótmezőre. Megfigyelésre. Mert mégiscsak abnormális dolog, ha 1993-ban Magyarországon valaki munkát és kenyeret követel... Árpási Zoltán
