Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-25 / 197. szám

MEGYEIKÖRKÉP 1993. augusztus 25., szerda Æ,-----------------------------------------------------------------------------------------------------^ Bevonulnak a sorkatonák Augusztus 25-én és 26-án mintegy 23 ezer sorköteles vo­nul be katonai szolgálatra, közülük 3 ezren a határőrség­hez. A Honvédelmi Minisztéri­um sajtóosztályán kedden el­mondták, hogy a behívottak között vannak azok a felsőfo­kú végzettségű fiatalemberek is, akik tanulmányaik előtt nem teljesítettek sorkatonai szolgálatot. A fiatalok egyéb­ként valamennyien közvet­lenül a csapatokhoz, illetve a kiképző bázisokra vonulnak be. Ez utóbbi esetben a behívó- parancson feltüntették az alap­képzés utáni szolgálati helyet is. A honvédelmi tárcánál arra is felhívták a figyelmet, hogy a laktanyák elhelyezkedése és a sorköteles fiatalok területi megoszlása továbbra sem teszi lehetővé, hogy mindenki a la­kóhelyéhez legközelebb eső alakulathoz kerüljön. Ezért ezt a lehetőséget elsősorban a nős, gyermekes és nehéz szociális helyzetben lévők számára biz­tosítják. Újjáépül a Nyolcvannégyes Még augusztus elsején este tűz ütött ki a 47-es út mellett, Szeghalom határában lévő Nyolcvannégyes elnevezésű vendéglátó helyen. A lángokat a gyorsan kiérkező tűzoltók eloltották, ám a tetőszerkezet így is leégett. Azóta már el­készült az új tetőzet, vagyis valószínűleg csak átmenetileg zárt be az út melletti étterem. Rendeletmódosítások Vésztőn Augusztus 16-án tartotta soros ülését Vésztő önkormányzati képviselő-testülete. Elsőként a falu idei költségvetésének és adótervének félévi értékelésé­ről hallgattak meg beszámo­lót, majd két korábbi rendele­tét módosította a testület. Egyik meghatározta a sze­mélygépkocsival történő han­gos hirdetés tarifáját, a másik a Volán előterjesztése alapján a helyi közlekedés árait szabá­lyozta újra. Az egyebek között a Lungo Drom Cigányszövet­ség helyi ügyvivőjének, Laka­tos Oszkár kisebbségi szószó­ló kérelmének megfelelően a régi kultúrház épületét 1994. december 31-éig a szövetség térítés nélkül megkapta, hogy ott vesszőből készülő bútoro­kat gyártsanak. EDDA LIVE SZUPERKONCERT a békés-dánfoki üdülőközpontban augusztus 29-én (vasárnap) 20 órától. Belépődíj: 200 Ft. Lopják/juk-e az időnket a bankokban? Az idő pénz. Márpedig sok időt vesztegetünk el azzal, hogy sorban állunk, várako­zunk, mindennapos ügyeinket intézzük. Vajon mennyi időbe tellik ügyes-bajos dolgaink in­tézése a pénzintézetekben? Erről kérdeztünk meg néhány bankszakembert. Dr. Szekeres István, az OTP Bank Rt. megyei igazgatója: — A banki ügyek között egyszerűbbek és bonyolultab­bak egyaránt vannak. A lakos­sági betétügyeket általában azonnal el tudjuk intézni. Ez néhány perces, rendkívüli esetben legfeljebb néhány tíz­perces várakozással jár. Egyre inkább támogatja munkánkat a számítástechnika, de sok területen még manuálisan tör­ténik a munka. A forgalma­sabb helyeken öt-hatszáz pénztári tétel is jelentkezik naponta. A kárpótlási jegyek­nél most van a dömping, ami jelentősen megnöveli az ügy­intézés idejét. A hiteleket te­kintve a rövidlejáratúak álta­lában egy órán belül elintéz- hetők. A bonyolultabb ügyek­ben azonban hosszabb ideig tart a kérelmek elbírálása. A lakásépítési hiteleknél egy­két hetes, vállalkozói kölcsö­nöknél ennél több idő is elkép­zelhető. Bár sokan elfecsé- reltnek érzik a várakozást, a banknak és a bank dolgozójá­nak az a célja, hogy minél hamarabb eleget tegyen az ügyfél kívánságainak. A jövő­re nézve elmondhatom, hogy az ügyintézésben még széle­sebb körben bevezetjük a szá­mítástechnikát. A lakossági folyószámlával rendelkezők részére rövidesen üzembe he­lyezünk pénzkiadó automatá­kat. Azok, akiknek birtokában ügyfélkártya van, éjjel-nappal bármikor pénzt vehetnek fel, ezzel rengeteg percet takaríta­nak meg. Mag István, a Kereskedelmi Bank Rt. békéscsabai igazga­tója: — Főként a vállalatok, vál­lalkozók számlájának vezeté­sével foglalkozunk, tehát nem lakossági bank vagyunk. Az állampolgároknak olyan szol­gáltatásokat tudunk biztosíta­ni, mint a valutaváltás, deviza- számla vezetése, értékpapírok forgalmazása. A városban egyedülálló a valutaváltó au­tomatánk, ami teljesen kikü­szöböli a banki ügyintézést. Nálunk az átlagos várakozási idő például a hozamjegy váltá­sánál tíz perc. A munkabérfi­zetési napokon a megnövekvő forgalom miatt azonban hosszabb ideig kell várakozni. Dr. Faddiné Sisák Eszter, a Magyar Hitel Bank Rt. békés­csabai fiókvezetője: — Értékpapír-forgalmazás­sal, devizaszámla vezetésével, széfbérlettel, valamint vállal­kozások számlavezetésével, hitelezésével és betételhelye­zésével foglalkozunk. Ban­kunkban alapkövetelmény, hogy minél gyorsabban tudjuk kiszolgálni ügyfeleinket, igyekszünk velük emberköze­li kapcsolatot kialakítani. Gyakorlatilag minden tevé­kenységünkben alkalmazzuk a számítógépet, ezzel is csök­kentve az ügyintézés és vára­kozás idejét. SzaT Földkárpótlás A birtokbaadás áthúzódik 1994-re Ha a kárpótlási hivatal év vé­géig befejezi is a kárpótlásra kijelölt földek licitjét, a terüle­tek végleges birtokbaadása azonban áthúzódik a követke­ző évre — nyilatkozta a Föld­művelésügyi Minisztérium il­letékese az MTI-nek. A licitek és az ingatlannyil­vántartási bejegyzést követő, tényleges birtokbavétel között ugyanis hónapok is eltelhet­nek. Az ügyintézést részben a földhivatalok kapacitás- és pénzhiánya hátráltatja. Lassítja a földhözjutást az is, hogy a kárpótlási jegyek értéktelene- dése miatt egyre több azoknak a száma, akik földet kívánnak vá­sárolni kárpótlási jegyükért. Ráadásul az ország közel 900 településén még a földalapok elkülönítését sem hagyták jóvá. Mindezek miatt, a kárpótlásra kijelölt 38 millió aranykoronát meghaladó értékű területből a földhivatalok ezeddig 963 ezer hektárt, 18 millió 200 ezer aranykorona értékűt készítettek elő a licitálásra. A vállalkozók pedig további 163 ezer hektár, 3 millió 300 ezer aranykorona előkészítését végezték el. Szuper (titkos)szolgálat Ki a csoda gondolná, hogy egy rendőrfőkapitányi szék elnyeréséért egyesek mi mindenre képesek? Közismert, hogy a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság vezetői posztja megüresedett. Az is köztudott, hogy megyénkből ketten is esélyesek arra, hogy Debrecenben folytassák rendőri pályafutásukat. Dr. Sutka Sándor mint főkapitány, Bánfi Ferenc Sarkadról pedig a helyetteseként. Igen ám, de egy B. József nevezetű orosházi illetőségű, nemzetbizton­sági körökben forgó úr is „megkívánta” a már említett főkapitányi széket, s állítólag ő is megpályázta. Mindez szót sem érdemelne, ha B. úr betartotta volna a játékszabá­lyokat! De nem! O törvénytelen eszközökhöz folyamodott! Kihasználta, hogy a Békés megyei rendőrfőkapitány szabadságon volt és azzal a mesével állított be a személyze­ti osztályra, hogy főkapitányi engedéllyel szüksége van nemzetbiztonsági okokból a megyei kapitányságvezetők személyi adataira. Az osztály munkatársa azonban éber volt! Megkérdezte a főkapitányt, aki persze cáfolta, hogy engedélyt adott volna betekinteni a személyi adatokba. Eddig az a hír, ami az elmúlt napokban több lapban is megjelent. A fentieknél többre voltunk kíváncsiak, s a hír nyomába eredtünk. Szégyen bevallani, de eredménytelenül! Csak érzékeltetésül sorolom fel, kiket kerestem, hogy bővebbet megtudjunk az ügyről: a megyei rendőrfőkapi­tányt, aki—becsületére legyen mondva—annyit mondott, hogy nem tud többet, mint amennyit a Népszabadság közölt. Sutka Sándort, a leendő Hajdú-Bihari rendőrfőkapi­tányt nem tudtuk utolérni, vidéken volt. A Nemzetbiztonsá­gi Hivatalban három hölgynek mondtam el, mit akarok, mind a hárman „továbbpasszoltak”. (Csak zárójelben emlí­tem meg, hogy a NBH-ban senki sem merte a nevét megmondani!) Nagy nehezen jutottam dr. Simon István­hoz, a hivatal főigazgatójához, ő is csak a kérésemre mondta meg a nevét! Fölöttébb magabiztos volt és arra kért, hívjam a miniszterét és kérjek tőle engedélyt, hogy nyilat­kozhasson az ügyben: — Bár szinte biztos vagyok benne, hogy nem kapja meg — mondta határozottan —, mert az ügyet most vizsgálják! — búcsúzott a Nemzetbiztonsági Hivatal főnöke... Megpróbáltam. Hívtam a minisztert! Házon kívül van — mondták. De keressem a kabinetfőnököt. Megtettem. O tárgyalt. Szóval nem volt, akitől bővebbet tudjak meg az ügyről. Miután a szálak Orosházára vezettek, felhívtam Szalai József őrnagyot. Mereven elzárkózott. O a főigazgatóra hivatkozott, aki viszont a miniszterére... szóval őrület! Hát ilyen „könnyű” ma Magyarországon — a sajtószabadság idején — az olvasót érdeklő, hiteles információhoz jutni. A kérdés most már csak az, tényleg a sajtó tehet mindenről? Béla Vali Cséplés a Szikháton Iványi József tősgyökeres orosházi iparosmester emlékének Cséplés az Iványi-tanyán 1939-ben, Garett gőzgéppel Több műszaki emberről gyűj­töttem adatokat, ezek egyike volt Iványi Józsi bátyám. Tős­gyökeres orosházi családból származott. Szülei gazdálko­dók voltak, de édesapja amo­lyan „parasztgépész” is, mert mindig foglalkozott cséplő­gép-garnitúrákkal és a nyári szezonban bércsépléssel. A cséplőgépek beszerzéséhez, üzemeltetéséhez megfelelő vagyon kellett. Iványi József a gépek között nőtt fel. Az elemi és a polgári iskolát a Meggyesi utcai családi ház­tól járta. Ez az első világhábo­rú idejére esett. A polgári isko­la elvégzése után lakatostanu­lónak állt be a közeli Katona és utóda féle üzembe. Nekik is volt odahaza teljes lakatosmű­helyük, de édesapja azt mon­dotta: sokkal jobban tanul a fia, ha egy idegen helyen tölti le a tanuló éveit. Józsi bácsi a Pacsirta utcai üzemben tanult két évig, ott csak mérlegeket készítettek. Ennek a cégnek országos jó hírneve volt a má­zsák kiváló minősége miatt. Akkoriban mindig 8—10 inas — ma iparitanuló — dolgozott a satupadoknál. Amint felszabadult, Buda­pestre került azért, hogy tudá­sát minél jobban fejlessze. Ott azután beiratkozott a Felső­ipari Iskolába és azt is három év alatt elvégezte. Közben a lakatosság mellett még a vil­lanyszerelő vizsgát is letette. Az már magától értetődött, hogy a motorokból meg a gőz­gépekből szintén le kellett vizsgáznia. Azután hazajött Budapestről és a cséplésnél ő kezelte az egyik garnitúra gőz­gépét. Hanem már arra én is emlékszem, amikor egy szívó­gázmotorral 1924-ben vizet szívatott az úgynevezett Sin- ter-gödörből. Ott állottunk mi, gyerekek meg felnőttek, és néztük, mint halásszák a folyó vízből a halakat. A gazdasági válság idején elég nehéz hely­zetbe kerültek, mert kettő gar­nitúrát vásároltak egyszerre, de azután csak sikerült az adósságukat rendezni a ban­koknál. 1929-ben megnősült és ezek után már önállóan dol­gozott, volt műhelye, nyáron pedig jártak csépelni. A motort eladták és egy HSCS SF gyári magánjárót vettek a hozzá va­ló cséplőgéppel. Iványiék fő­leg az Orosháza déli oldala felőli Szikháton meg a vásár­helyi pusztán csépeltek. A harmincas évek közepén már teherautókat is vettek, és Iványi, mint Mateosz-tag szál­lított Budapestre. Nyilatkoza­ta szerint autói Budapestet né­hány év alatt 1450-szer járták meg. Orosházán a római kato­likus templom kertjében van egy emlékkereszt, ezt 1938­ban Iványiék hozták le autóval Budapestről. Amikor megkezdődött a második világháború, több­ször behívták a teherautóit ka­tonai szolgálatra. Ő is bevo­nult, egy évig oda volt, majd 1944 december utolsó napjai­ban tért haza. Az autói odama­radtak a háborúban. Felesége is elmenekült 1944 szeptem­berében, majd sikerült nekik találkozni és nagyon nehéz körülmények között indultak útnak hazafelé. Békéscsabától feleségével és néhány oroshá­zi lakossal kisvasúton jöttek. Volt egy kis lóré, amit a pálya­munkások használtak. Rend­kívül rossz idő volt, kis cso­magjaikat felrakták és ketten hajtották lábbal a kis kocsit. így utaztak két napon át, elő­ször Kaszaperig tudtak eljutni, majd onnan Orosházára. Nagy volt az örömük, amikor sze­rencsésen megérkeztek. Még utoljára csépelt a HSCS SF gőzgépje 1951 júliu­sában a bogárzói tanyákon. Ott voltam az egyik tanyában, meglátogattam őket, utána már nem csépeltek többé. A másik garnitúrát eladták, ezt már nem tudták államosítani. Még a cséplőgépet sikerült szétbontani és csak a gőzgépet szállították el Budapestre. Ez a Lokomotív olyan jó állapot­ban volt, hogy még évtizede­kig szolgálta volna a mezőgaz­daságot. Ezt tette az akkori kormány rövidlátó politikája. Az ilyen gép nem akadt el, ha ARCHÍV FELVÉTEL nagy sárban, tarlón kellett a cséplőgépet vontatni, mint a traktorok, hanem egyenlete­sen vontatta nagy terhét. 1952-ben Iványi a Mező- gazdasági Múzeumban kapott beosztást, mint gépész-kar­bantartó. Közben képezte ma­gát, a varrógép és írógép javí­tását is megtanulta. Ezekkel foglalkozott, mikor hazajött, a városnál több helyen volt kar­bantartó-műszerész. Azonban otthon a házánál szintén fog­lalkozott javításokkal, mindig sok munkája volt. Felesége meghalt, majd családi okokból 1984-ben Pilisszántóra ment, ahol a fia lakott. Ott halt meg 1987-ben. Nagytudású, sokol­dalú műszaki ember volt. Sín Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents