Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-24 / 196. szám
1993. augusztus 24., kedd HAZAI TÜKÖR /SOROZAT Jövőre kevesebb társasági adót kell fizetni Jól jár a vállalkozó, ha munkanélkülit foglalkoztat Választunk vagy veszekszünk? Ki kicsoda a menedzserképzésben? „Ki kicsoda, mi micsoda a menedzserképzésben” címmel kötet jelent meg a hazai menedzserképzésről. A hiánypótló kiadvány a Vezetőképzésért Alapítvány kezdeményezésére és gondozásában készült. Az alapítványt a minisztérium hozta létre 1990-ben azzal a céllal, hogy elősegítse a kialakuló menedzserképzési, oktatási piac koordinációját. Kelendő a turistavaluta Az idén július végéig 243 millió dollárt vettek fel valutalapjukra a külföldre utazó magyar állampolgárok, míg tavaly az első hét hónapban csak 105 millió dollárt. A jelentős növekedés fő magyarázata, hogy 1992. június 30-áig 50 dollár volt az éves keret. Ebben az időszakban csak 53,6 millió dollárt vásároltak (vásárolhattak) a kiutazók, míg 1992 júliusában a 300 dollárral megemelt keret jóvoltából egy hónap alatt több mint 51 millió dollár fogyott. Az adótörvény tervezett módosítása szerint jövőre a jelenlegi 40-ről 38 százalékra csökkenhet a társasági adó kulcsa. Ezzel a viszonylag szerény mértékű engedménnyel és a többi változással is a vállalkozók fejlesztésre, beruházásra fordítható pénzét kívánják növelni. A munkahelyteremtés érdekében elsősorban a munka- nélkülieket foglalkoztató vállalkozókat kívánják kedvezményekben részesíteni. A javaslat szerint,'ha nem csökken a dolgozók létszáma, viszont felvesznek egy volt munka- nélkülit, akkor az utána fizetendő tb-járulék 70 százalékát le lehet vonni az adóalapból. Mint ismeretes, az egészség- és nyugdíjbiztosítási kötelezettség a fizetés 44 százalékát teszi ki; ha a javaslatot jóváhagyják, akkor ennek több mint kétharmadával lehetne csökkenteni azt az összeget, ami után társasági adót kell fizetni. Az előterjesztés a munka- nélküliek foglalkoztatásáról szóló törvény módosítását is javasolja. A veszteségesen gazdálkodók a 44 százalékos tb-járulék 70 százalékára esedékes társasági adót visszaigényelhetnék a Foglalkoztatási Alaptól. Nemcsak az adófizetők, hanem a szakemberek is pontosan tudják, hogy „okos” költségelszámolással milyen jelentősen csökkenthető az adóalap. Éppen ezért jövőre már nem érdemes túl magasra srófolni a reprezentációs kiadásokat, azokat ugyanis csak a bevétel 0,5 százalékáig lehet leírni. Hasonlóan korlátozni kívánják a szintén az adót csökkentő „adományokat.” Alapítványi és közérdekű hozzájárulásokkal várhatóan csak az előző évben fizetett adó 5 százalékáig mérsékelhető az adóalap. A tervek szerint bevezetik a minimum adót, akinél az adóalap nem éri el az árbevétel 1,5 százalékát, az ennek a másfél százaléknak a 38 százalékát fizeti majd be adóként. *Az adóalapot, a személyi jövedelemadót fizető egyéni vállalkozókhoz hasonlóan, a korrigált nettó árbevétel — ami a kereskedelemben az árrés — alapján kell majd jövőre kiszámítani. Az adókedvezmény a minimális jövedelem utáni adóra is érvényes, így nem sérti az egyébként 100 százalékos adókedvezményben részesülőket sem. A javaslat viszonylag szűk körben — például a közszolgáltató közüzemi vállalatok esetében — mentességet is tartalmaz, illetve a kormányra bízza, hogy elemi csapás vagy más, a vállalkozás működését lehetetlenné tevő objektív körülmény miatt, megadja-e az adómentességet.-szóFerenczy Europress Megvallom őszintén, kicsit tartok a következő hónapok belpolitikai viharaitól. Úgy vagyok ezzel, mint a nyaralók a balatoni szellővel: a legkissebb fuvallatban is a közelgő vihar előszelét érzik. És talán nem is egészen alaptalanul, hiszen bejeletették vagy sem, a politikai pártok már kiásták a választási csatabárdot, megszólaltak a harcikürtök, elindultak a küldöncök szerte e hazában pártjaik kivont véres kardjával. Milyen lesz a most következő választási kampány? Sokan tartanak attól, hogy kegyetlen, kíméletlen, költekező. Kegyetlen, mert akik most a hatalom közelében vannak, nem szívesen veszítenék el ezt a pozíciót, akiket az előző választás ellenzékbe kényszerített, szeretnének fordítani a helyzeten, s akik legutóbb kiszorultak a parlamentből, most szeretnének szo- rítóba lépni. Kíméletlen, mert vannak akik már nyíltan is hangoztatják: a cél szentesíti az eszközt. És költekezőbbé is válhat, mint amennyire az ország mai helyzete megengedné, tekintettel a sok-sok „megspórolt” millióra, amit a pártkasszákban e célra már félretettek. Rövid, olcsó, tisztességes kampány? Igen, ez az, ami megnyugtatná a közvéleményt. Nincs szüksége az országnak arra, hogy a haza sorsáért felelős politikai erők hónapokon át semmi mással ne foglalkozzanak, mint a parlamenti bársonyszékek megszerzésével a következő évekre. Nem volna jó, ha nélkülözhetetlenül fontos törvények sorsát pecsételné meg az áldatlanul hosszú vetélkedés, ha másról sem hallhatna a közvélemény, mint az egyes pártok öndicséretéről. Jó volna, ha mindez kevés pénzből, olcsón bonyolódna, s a megmaradó milliókat közcélokra ajánlanák fel, akiknek a zsebében lapul ma a pénz. Nem kellene mocskolódni, emberek, családok becsületébe tapodni, sebeket okozni, gyalázkodni, a haragvás fáját elültetni. Somfai Péter Ferenczy Europress Remeié Jenő: Nagykövet voltam Egyiptomban Időtlen háború A Csányi utcától Kismegyerig 2. Egy döntéskényszer szorításában Jelmagyarázat: • — a hulladékkezelő mű kijelölt területe; O szerepeltetett területek a pályázati kiírásban 11. Kairói tavasz? Mi tagadás, a kairói diplomáciai testület abban az időben amolyan beltenyészet volt. A Szuezi-csatoma övezete éppen úgy el volt zárva előttünk, mint a korábbi kedvelt kirándulóhely, a Vörös-tenger partja. Alexandriába, ahova mindenekelőtt a tenger és a kellemes éghajlat vonzotta a kairóiakat, a „Delta-út” használata szabad volt, a „Sivatagi út” zárva volt a külföldiek előtt. Luxor és Asszuán, ahova vonaton, méghozzá a GANZ gyártotta „magari”-n el lehetett utazni, túlságosan messze volt egy hétvégi kirándulásra. A rádiót és a televízióműsorok jó részét csak arabul értők „élvezhették”, ugyanúgy a színházat. Ha valamelyik nagykövetnek alkalma volt hangversenyt rendezni, az szenzációnak számított. A mozikban kétes értékű amerikai fdmeket adtak. Maradtak hát a diplomáciai összejövetelek, a szűkkörű ebédek és vacsorák s a fogadások, amelyekből gyakran három-négy is jutott egy napra. S ott működött hírbörze. A politikailag egymáshoz közelálló vagy ettől függetlenül rokonszenvező diplomaták egymást látogatták egy kis információcserére. S ami Európában nehezen elképzelhető, előfordult, hogy újonnan érkezett nagykövetek még olyan kollégáikat is felkeresték bemutatkozó látogatásra, akinek az országával nem volt diplomáciai kapcsolatuk. így jelentkezett be hozzám Zaire nagykövete éppen akkor, amikor az úgynevezett „bengázi megállapodás” volt a legfőbb beszédtéma Kairóban. Olyan hangsúlyozottan ékes, dallamos franciasággal, ahogyan csak egy francia iskolákat, párizsi egyetemet végzett afrikai beszél, tette ezt a figyelemreméltó megjegyzést: „Jól ismerem magukat, európaiakat. Most valami közös európai ügyről tárgyalnak. Évekig fognak vitatkozni, míg megállapodnak a szövegben. Mi itt Afrikában először aláírunk egy megállapodást, azután elolvassuk, mi van benne.” Ami az európai biztonságról akkor folyt tárgyalásokat illeti, a nagykövetnek igaza lett; amit pedig a bengázi egyezményre utalva mondott, azzal ugyancsak fején találta a szöget. A bengázi egyezményt a Nasszer legjobb tanítványaként az arab egység újabb kísérletének megvalósítását szorgalmazó Kadhafi ezredes kezdeményezte. S amikor Szadat és Asszad szíriai elnök vele együtt aláírta az Arab Országok Konföderációjáról szóló megállapodást, azt csak a líbiai elnök vette komolyan. Még túlságosan közeli volt az egyiptomi—szíriai egység kudarca, s bár Egyiptom hivatalosan még mindig „Egyesült Arab Köztársaság” volt, sem a vezetés, sem a közvélemény nem lelkesedett újabb egyesülési kísérletért. Akkor hát miért, hogyan született meg a bengázi egyezmény, amiről néhány nap múlva Kairóban sokan már tudni vélték, hogy azt Szadat a Bengáziban ugyancsak jelen volt Ali Szab- ri tiltakozása ellenére írta alá? Beavatottak szerint — s ezt Heikal 1975-ben Londonban megjelent The Road to Ramadan című könyvében megerősítette — Szadat az egyébként is lazának elképzelt államszövetséggel csak nyerhetett, mert a három országban megtartandó új választások az egyiptomi parlamentbe és az Arab Szocialista Unió Központi Bizottságába nagy többséggel az ő híveit juttatták volna be. A bengázi egyezményt megelőzőleg már érezhető volt a feszültség a vezetésben Szadat elnöknek február 4-én, a nemzetgyűlésben elmondott beszéde miatt. Aznap ezt jegyeztem fel a naplómba: „Február 4-én délután zsúfolásig megtelt a Parlament ülésterme, természetesen a karzat is. Mivel a lengyel ügyvivőtől már délben megtudtam, hogy Szadat be fogja jelenteni a másnap lejáró tűzszünet meghosszabbítását (vele ezt már délelőtt közölték a külügyminisztériumban, mivel akkor Lengyelország a Biztonsági Tanács tagja volt), nem számítottam meglepetésre. A jól értesült nyugalmával figyeltem a francia és az olasz nagykövetet, akik a beszéd alatt szorgalmasan jegyezget- tek. Amikor azután Szadat váratlan fordulattal közölte, hogy amennyiben az izraeli csapatok visszavonulnak a Szuezi-csatoma partjáról, kész megnyitni a csatornát »olyan menetrend első szakaszaként, amelyet majd később kell megszabni a Biztonsági Tanács 242. számú határozata egyéb rendelkezéseinek végrehajtása érdekében«, a szovjet nagykövet is jegyzetfüzetet és tollat vett elő.” Megint csak akadtak bennfentesek, akik úgy tudták, hogy a bejelentés a Honvédelmi Tanács tagjait is meglepetésként érte, mert előző nap elvetették Szadat erre vonatkozójavaslatát. Ezt a hírt meglehetősen megbízható forrásból sikerült — ha közvetve is — megerősítenem. Heikalhoz, az A1 Ahram főszerkesztőjéhez, korábbi tájékoztatási miniszterhez, Nasszer egykori bizalmasához nem volt könnyű bejutni. Nekem némi protekcióval, amire Kairóban is szükség van, sőt igazán csak ott van rá szükség — sikerült. Mikor hosszabb bevezetés után óvatosan rákérdeztem a Szadat február 4-ei beszédében elhangzottakat ellenzőkre, arabos szóképekbe kezdett a „kemény vonalat követőkről, akik nem fogadják el, hogy megfelelő propagandával mindenkit meg lehet nyerni, akik nem ismerik az életet”. Ok akarnak harcot kezdeni, holott arra az ország nincs felkészülve. „Politizálni kell, harcolni csak akkor lehet, ha azt politikailag előkészítjük.” (Folytatjuk) Előző beszélgetésünkből megtudtuk Domokos László alpolgármestertől, Bánfi Adám városi főmérnöktől és dr. Fórján Mihály környezetvédelmi szakértőtől, hogy miért döntött Békéscsaba önkormányzata egy új hulladékkezelő mű létrehozásáról. Következő kérdésünk arra vonatkozott, hogy miért esett a lehetséges helyszínek közül a választás éppen Kismegyerre. — B. A.: a telephely és a technológia szorosan összefügg egymással. Például ha égetőmű mellett döntött volna a város, akkor a városban lett volna a helye, mert az üzemeléskor keletkező hő hasznosítása ott lett volna a leggazdaságosabb. — Az ebből származó előnyöket felismerve a döntéselőkészítésbe bevont lakossági zsűri egyes tagjai javasolták is ezt a megoldást. — B. A.: sajnos az égetés beruházáskor és működtetéskor is olyan drága, amit mi nem tudnánk megfizetni. Ugyanakkor műszaki probléma esetén komoly gondot jelent, hogy vagy nagy mértékű légszennyeződés következik be, vagy le kell állítani az üzemet. — Milyen szempontokat vettek figyelembe a telephely kiválasztásánál? — F. M.: a környezetvédelmi szempontok alapján odafigyeltünk a belvízvédelemre, a jellemző szélirányra, az adott környék élővilágára, a légszennyezettségre, hol alakítható ki a legolcsóbb műszaki védelem, de még a tájesztétikai megjelenésre is tekintettel voltunk. A várospolitikai szempontokat a telephely bővíthetősége, a területen lévő tanyák száma, a szállítási távolság és a földterület megszerezhetősége (kiosztották-e már a kárpótlásra jogosultaknak) határozta meg. Természetesen mindemellett megjelentek a műszaki és a beruházási szempontok is: hol alakítható ki a számunkra legmegfelelőbb technológia a leggazdaságosabban. — Egy ilyen döntés óriási felelősséggel jár, hiszen évtizedekre kihat tízezrek életére. — F. M.: ezért vontuk be a legkülönbözőbb szakemberek, szakmai szervezetek mellett a lakosság képviselőit is a döntés előkészítésébe. Pályázatot írtunk ki a megalapozott döntéshez szükséges információk megszerzésére mind a lehetséges helyszínek, mind a technológiák vonatkozásában. A döntés előkészítésébe bevont lakossági zsűri tagjai minden tájékoztatást megkaptak véleményük kialakításához, a tervezett helyszínekre például el is vittük őket. Később ellátogattunk Debrecenbe, ahol már végzik az ottani hulladékkezelő előkészítő munkálatait. — Miért tartották Kisme- gyer térségét a legalkalmasabbnak? — F. M.: a hat telephelyi változatra elkészített szakvélemény után a pályázók és a lakossági zsűri tagjai három helyszínt egyértelműen elvetettek, s Borjúrét, Kisrét, Kis- megyer térségének a lehetőségét mérlegeltek alaposabban. Közülük Borjúrét került le először a listáról. Kisrétet az ajánlattevők tartották a legkedvezőbbnek, mert ott van a szennyvíztisztító, s két hasonló folyamatot együtt lehetett volna kezelni. A felkért szakértők és a lakossági zsűri tagjai ezt azonban kifogásolták, mert lakott tanyák egész sorát érintette volna. Kismegyeren viszont egyetlen tanyát sem kell kisajátítani, a bővíthetőség is ott oldható meg legjobban, amire idővel feltétlenül szükség lesz, s a földek sincsenek még kiosztva magántulajdonba. Tehát a szakmai és a lakossági véleményeket összegezve Kismegyerre esett a választás. Bár a tervezett technológia következtében nem érezhető majd semmilyen szag, de egy esetleges műszaki meghibásodás esetén sem szenvednek majd az emberek kellemetlen illatoktól. (Folytatjuk) (X) L. M.
