Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-23 / 195. szám
Sarkad, Démász-székház Az oldalt írta és szerkesztette: Magyar Mária A fotókat Fazekas Ferenc és Lehoczky Péter készítették Székházavató Sarkad. — Bondár Károlytól, a Démász sarkadi kirendeltségének vezetőjétől megkérdeztük, mikorra várható a Sarkad főutcáján épülő új Démász Székház átadása. Bondár Károly elmondta, hogy a műszaki átadást augusztus 30-ára tervezik, míg az ünnepélyes avatás feltehetően szeptember közepére esik. Reményvesztés Méhkerék. — A községben csaknem 400 munkanélküli él. Rajtuk szeretett volna az önkormányzat segíteni, amikor a szegedi Könnyűszerkezet, Építő és Szolgáltató Kft. felkérésére összegyűjtötték azoknak az embereknek a névsorát, akik szívesen vállaltak volna munkát a méhkeréki határátkelőnél. A kft. ugyanis indult az átkelő építésre kiírt pályázaton. Mivel a versenyben alul maradtak, a 106 feliratkozott munkanélküli elveszítette reményét. Dr. Rúzsa György polgármester sem elégedett a pályázatot elbírálók döntésével, s mint mondta, sajnálja, hogy nem sikerült enyhíteni községe gondjain. Lungo Drom Romanap Sarkad. — Augusztus 28-án, szombaton Romanapot tart a Lungo Drom sarkadi szervezete. A Lungo Drom tagjai és a meghívottak reggel 9 órakor gyülekeznek a Hársfa utca 21. szám alatt, ahonnan zenés, táncos, lovas felvonulásra indulnak a város főutcáján a sporttelep felé. Itt a délelőtt sportvetélkedőkkel telik, majd a sarkadi és a békési romaegyüttesek fellépésével szórakozhat a közönség. Délután labdarúgó villám- tornára kerül sor, majd 16 órától tomholasorsolás következik. Félig kész iskola Újszalonta. — Téves az a felfogás, miszerint csak a működő iskoláknak kell az állami támogatás! — háborodott fel Szabó Lajos, a kis község polgármestere, amikor a 100 esztendős iskolaépület felújításáról kérdeztük. — Tudniillik ahhoz, hogy a mi iskolánk működni tudjon, rendbe kell hoznunk. Sajnos, eddig csak a saját erőnkre támaszkodhattunk. Mint a polgármester elmondta, a pénzük az idén csupán odáig futotta, hogy az épületre rákerülhet a tetőszer- kezet, a „hogyan tovább?” azonban egyelőre rejtély. Az anyagiaktól függ. Segítség nélkül befejezni valószínűleg még jövőre sem tudják... SARKAD ÉS KÖRNYÉKE 1993. augusztus 23., hétfő Újszalonta. — A szocializmus negyven éve sem tudta elsorvasztani az újszalontai emberek hitét, hiszen az itt élők templomot akarnak — mondta Kalmár János, a sarkadi belvárosi református egyházközösség lelkésze, amikor az Újszalontán épülő 100 férőhelyes református templomról beszélgettünk. Épülő? Egyelőre csak kis túlzással írhatjuk ezt, hiszen ezidáig még csak az emberi szívekben és a tervrajzon épül a templom. — De ez is valami — állítja beszélgetőpartnerem, aki a szalontai templomépítés egyik legfőbb patrónusa. — Szeptember 15-ére tervezzük az alapkőletételt, s még ebben az esztendőben szeretnénk elkészülni az alapozással és a lábazattal. A szalontai önkormányzattól 400 ezer, a megyeitől 200 ezer forint támogatást kaptunk. S mivel egy volt egyházi épületet felajánlottunk a helyi önkormányzatnak, a továbbiakban számíthatunk annak a fedezetére is, ami 1 millió 600 ezer forintot jelent. Ha pedig ehhez hozzátesszük a lakossági adományokat és az újszalontai önkormányzat esetleges további támogatásait, jövőre talán felépülhetne a templom a valóságban is. Persze ekkor még mindig hiányozni fognak a belső berendezések, amihez újabb egymillió forintra lenne szükség... Mint megtudtuk, a sarkadi Leel-Őssy Sándor mérnök által tervezett templom hófehér falazatú lenne, natúr tégla lábazattal, vörösréz lemez tetőfedéssel. A kivitelezést Sárközi Sándor kőműves vállalkozó vállalta, aki egyébként a sarkadi református egyházközösség tagja. Mire jó egy betegség? Képünkön Orosz Györgyöt láthatják, amint az általa tervezett kombinált tolószék egyik elemét kihúzza a „rejtekhelyéről” Sarkad. — Hogy milyen elképesztő gondolatokat képes kihozni az emberből egy hosszú ideig tartó, ágyhoz kötött betegség, arról a 73 esztendős Orosz György regényt tudna írni. A sarkadi férfi így emlékezett vissza a 16 évvel korábbi betegségére: — Olyan súlyos ideggyulladásban szenvedtem, hogy hetekig nem tudtam lábra állni. A tehetetlenség először kétség- beejtett, ám lassanként felülemelkedtem a helyzeten, és azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon milyen szerkezet lehetne a hozzám hasonló kiszolgáltatott emberek segítségére. Magamban már össze is raktam egy kombinált tolószék minden apró részecskéjét, csak hát megcsinálni nem tudtam, hiszen a betegségem még mindig ágyhoz kötött. De megfogadtam, ha valaha is felépülök, megépítem a megálmodott tolószéket. Hála Istennek, nemsokára munkához láthattam. Először már forgalomban lévő tolószékeket tanulmányozott, s azokon végzett újításokat, később nekilátott a saját, Orosz György-féle kombinált tolószék megalkotásához. A felhajtható karfájú székből a beteget pillanatok alatt fürdőkádba lehet forgatni. A szék melletti éjjeliedény használata is gyerekjáték, ha a beteg az ágya szélébe és a lefékezett tolókocsiba kapaszkodik. A székre azonban hál’istennek nem volt később szüksége, így „alkotásával” kiment a piacra. Talán segítségére lehet még valakinek — gondolta, és azzal áruba bocsájtotta. — Uram fia, több nézője volt ott, mint a város legszebb menyasszonyának — mesélte a mester. — Gazdája is akadt nyomban, úgyhogy a sikeren felbuzdulva rögtön el is határoztam, tökéletesíteni fogom a széket. Otthon újra munkához látott. Most már olyan nagyra tervezte a tolószéket, hogy abban akár egy 120 kilós ember is elférjen. Biztonsági fékrendszerrel látta el, talajszintkie- gyenlítőt szerelt a kerekekre, amivel a küszöbökön is könnyedén áttolhatóvá vált, lökhárítókkal látta el, hogy a falakat, csempéket megvédje az esetleges ütközésekkor és az ülés is aszerint magasítható, amennyit a beteg magassága kíván. Szóval elkészült a tökéletes mű. A volt géplakatos szakoktató lakásában jelenleg öt ilyen szerkezet áll. Hogy milyen sorsot szánt nekik, arra így válaszolt: — Egyet mindenképp megtartok magamnak. Sose lehet tudni... A többit szeretném eladni olyan embereknek, akiknek szükségük van rá. Próbáltam hivatalosabb utakon is terjeszteni a találmányomat, de belefáradtam a bürokratikus útvesztőkbe, így inkább közvetlenül a rászorultak jelentkezését várom... Ellentétek Szerintem nincsenek kibékíthetetlen ellentétetek. (Legfeljebb kibékíthetetlen ellenfelek.) Biztos vagyok benne, ha nemcsak meghallgatom, de megpróbálom meg is érteni a merőben más gondolatokat képviselő tárgyalópartneremet, a sajátomon túl számtalan új gondolattal gazdagszom. S ha már odáig is eljutottam, hogy nem csak az általam képviselt nézőpontban lehet az abszolút igazság, csak egy ugrás az adott ellentét feloldása. A redszerváltással nagyon sok ellentét került a felszínre. Nemcsak az országos politikában, hanem vidéken is. Nem kivétel ez alól Sarkad térsége sem. Csak hogy néhányat említsek a legutóbbi hetekből: Hová járjon a Sarkad térségi munkanélküli? A megyei munkaügyi központ és a térségi önkormányzatok továbbra sem tudták meggyőzni egymást ebben a kérdésben. Lehet-e a cukor gyári sportpályán az augusztus 21 -ei nemzetközi lovasverseny? A Sarkadi Cukorgyár és a város önkormányzata képtelen volt kompromisszumra jutni e tárgyban. Mi legyen a térségben nyíló határátkelő neve? Ha a kérdés eldöntését Méhkerékre és Sarkadra bíznák, feltehetően ítéletnapig sem tudnák berajzolni a térképészek az átkelő mindenki által elfogadott nevét. Az ellentétek feloldása szeszélyes Játék”. Csak úgy működik, ha mindkét fél akarja. Az akarat pedig emberi tulajdonság, következésképpen tőlünk, emberektől függ, hogy feloldjuk-e az ellentéteinket. Nem akarok hitoktatónak tűnni, de az az egyszerű mondat, amelyet a Biblia Jézusnak tulajdonít, sokkal találóbban fejezi ki az általam leírtakat: „Szeressétek egymást, emberek!” OuUbo Akik lóra termettek Sarkad. — A városi lovasklub mára már csaknem 100 tagot számlál. Szabó Sándor klubelnök büszkén vallja, hogy nem csak helybéliek jelentkeztek az egyesületükbe, hanem gyulaiak, mezőgyániak, Okányba valók, sőt fővárosiak is. — Persze vannak ennél konkrétabb eredményeink is — magyarázza találkozásunkkor a klub vezetője. — Itt van mindjárt Borsos Béla tagunk, aki a nyár közepén megtartott csongrádi kettesfogathajtó versenyen kemény küzdelemben legyőzte Kecskeméti László kettesfogathajtó világbajnokot. Ezek után mondanom sem kell, hogy ő a klubunk legeredményesebben versenyző tagja. Mint Szabó Sándor elmondta, nagyot lépett a klub az utánpótlás nevelésében is. Kiss Béla okányi művelődési ház igazgató segítségével kiválogatták Okány leglóratermet- tebb gyermekeit, akiket megtanítottak az alapfokú lovaglás csínjára-bínjára. A gyerekek közül is külön említést érdemel Simon Zsuzsa, Kincses István, Huszár Csilla, Harcsás Katalin, valamint Sákovits Zsanett. A klubelnökkel való rövid beszélgetésünk azt igazolta, hogy ez a sportág életképes Sarkadon. Emberből vagyunk Sarkad. — Sorozatunkban közismert Sarkad térségi személyiségeket mutatunk be egy-egy emberközeli kérdés kapcsán. Interjúalanyul ezúttal Koncz Istvánt választottuk, aki a sarkadi önkormányzatnál dolgozik, mint igazgatási és szervezési osztályvezető. S mivel a na- pokban azt is megtudtuk, hogy szeptember 1 jétől megválik a hivataltól és a várostól, aktuális kérdésünk így hangzott: — Ha most megjelenne egy minden kívánságát teljesítő jótündér, mit kérne teile, ami továbbra is Sarkadon tartaná? Hármat kívánhat! — Ha a jótündér el tudná intézni, hogy a sarkadi Ady gimnáziumból egycsapásra szegedi Radnóti gimnázium legyen, akkor megfontolnám, hogy elmenjek-e — válaszolta Koncz István. — A fiam tudniillik orvos szeretne lenni, ezért fontos lenne, hogy speciális biológia tagozatos gimnáziumban érettségizzen. Ilyen tagozat Szegeden van a Radnótiban, részben tehát ezért megyünk Szegedre lakni. Akkor is fontolóra venném az elmenetelt, ha a köz- tisztviselők bérrendezésének határideje nem 1995. január 1 -je lenne, hanem 1993. szeptember 1 -je. Itt Sarkadon tudniillik annyira alacsonyak a bérek, hogy nekünk, köztisztvi- selőknek már az idei emelés is késő volna... A harmadik, ami itt tartana, az talán egy élemedett korú jegyző lenne. A mostani ugyanis olyan szemérmetlenül fiatal, hogy nem győzném kivárni a nyugdíjazását. Mindezt természetesen csak a poén kedvéért mondom, hiszen annak idején magam is megpályáztam a jegyzői széket. Az elmenetelem valódi oka az, hogy a feleségem és én is olyan kedvező állásajánlatot kaptunk, ami szakmailag mindkettőnk számára előrelépést jelent. Emellett pedig a gyerekeink továbbtanulása szempontjából is előnyösebb szegedi lakosnak lenni...
