Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-23 / 195. szám
1993. augusztus 23., hétfő HAZAI TÜKÖR/SOROZAT Felmondható letéti szerződések Tájékoztató a kárpótlásra jogosultak részére kiadott letéti igazolás kikérésével összefüggő kérdésekről A büfés sok barackpálinkát rendelt Közgyűlés A Politikai Elítéltek Közössége vasárnapi közgyűlésén ismét Fehérváry Istvánt választotta meg elnökének. A tagok beszámolókat hallgattak meg a szervezet pénzügyi helyzetéről, a temetőgondozásról, a Memento Alapítványról, majd módosították az alapszabályt. A hivatalos programot bajtársi ebéd követte. Bejelentették, hogy a Politikai Elítéltek Közössége augusztus 23-án a rákoskeresztúri Köztemetőben emlékezik meg a kivégzett bajtársakról. Kriminológiai Kongresszus „A társadalmi-politikai változások és a bűnözés — a XXI. század kihívása” címmel Budapesten tartják a XI. Nemzetközi Kriminológiai Kongresszust augusztus 22—27. között. A tanácskozáson négy fő téma szerepel: a magatartás kriminalizá- ciója és dekriminalizációja, különös tekintettel a környezetkárosító és szervezett bűnözésre; a bűnözés és a bűnös viselkedés elméleti és módszertani kérdései; a bűnözés nemzetközi kutatásainak perspektívái, valamint a bűnözésre és a bűnös viselkedésre vonatkozó megelőzési, kezelési és büntető igazságszolgáltatási reakciók. Az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal, valamint a Budapest Bank Értékpapír Rt. felhívja az érdekeltek szíves figyelmét arra, hogy aki az 1992. évi IL. tv. alapján benyújtott kérelmében nyilatkozott arról, hogy kárpótlási jegyeiért termőföldet kíván vásárolni, és a gyorsított ügymenet eredményeként letéti igazolást kapott az illetékes pénzintézeti kifizetőhelyen, e törvény rendelkezéseivel összhangban 1993. augusztus 15. után a letéti szerződést felmondhatja, s a neki járó értékpapírokat átveheti. Az átvétel módja a következő lehet: 1. ) Akinek a korábban felvett letéti igazolása változatlan formában a birtokában van, de már eldöntötte, hogy földárverésen nem vesz részt, akkor a letéti igazolásával az okmányt eredetileg kiadó BÉB Rt., illetve OTP Rt. fióknál kérheti a letéti igazolás ellenében az őt megillető kárpótlási jegyet. 2. ) Aki letéti igazolását részben felhasználta, s az őt megillető maradványértékről igazolással rendelkezik, de további földárverésen nem óhajt részt venni, az a jogosult felkeresi a határozatot kiadó megyei kár- rendezési hivatalt, ahol—a maradványértékről szóló B/2 jelű bizonylat alapján — megkapja a megfelelő „Igazolás”-t. Az igazolásban megjelölt átvétel módjának, helyének megfelelően fogják őt kiszolgálni. 3.) Akinek szándékában áll további termőföldterületekre árverés útján tulajdonjogot szerezni, úgy azt továbbra is a meglévő maradványértékről szóló igazolásának felhasználásával teheti meg, hiszen a letéti igazolás a rajta feltüntetett érték erejéig erre továbbra is feljogosítja. Természetesen ugyanez érvényes a meglévő letéti igazolásra is. Felhívjuk szíves figyelmét arra, hogy a postai úton történő kézbesítés esetén a felmerülő költségek, az értékpapírokra vonatkozó postai szabályok alapján a címzettet terhelik. Ézzel összefüggésben felhívjuk szíves figyelmét a letéti igazolás szöveges részének 2. pontjára, amely szerint „A letét időtartama határozatlan”, azaz a törvényben meghatározott időpont (1993. VIII. 15.) után a letét, illetve annak maradványértéke bármikor felvehető. Figyelmébe ajánljuk azt is, hogy egyedileg kell kérni a letét felmondását abban az esetben is, amikor a határozat letéti igazolásról szól, de a letéti igazolását a jogosult a mai napig nem vette át. A törvényben biztosított időponttól kezdve a forgalmazó pénzintézetek eljárási szabályzatának alapján ama lehet számítani, hogy a BÉB Rt. a letét felmondását követő 30. naptól biztosítja az átvétel lehetőségét a megfelelő fiókban. Az értékpapírok átadására vonatkozóan teljes egészében a letéti igazolás 6. pontjában, illetve ezen tájékoztatóban szereplők az érvényesek. A letéti igazolásban szereplő Kertész u. 32. sz. alatti fiók ügyfélforgalmi ideje: naponta 9.00—13.00 óráig. Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal Puritán körülmények között rendezik mától a balatonszár- szói Hullám kempingben azt a politikai tanácskozást, melynek fő témájául a szervezők a gazdasági és a szociális kérdések közötti érdekegyeztetést jelölték meg. Mint azt Szűcs István, a létesítmény vezetője elmondta: a kétezer helynek ezen a nyáron legjobb esetben is mindössze fele talált gazdára. Ennek oka pedig az, hogy a vizesblokkok, vécék állapota siralmas; olyanok, mint 30 esztendeje, amikor idetelepítették azokat. Épp a legjobbkor jön ez a tábor, a bevétel majd csak úgy dagasztja végre a kasszát! — gondolta először az újságíró. Kiderült azonban, hogy miképp a tervezett 1600 résztvevő is naponta olvad, úgy az eredetileg itt szállást kérők száma is hétszázról a felére csökkent. A katonai sátrak, összesen 120 darab, szép akkurátusán leverve — mindegyikben 5-6 ágy. Napközben gatyarohasztó odabenn a meleg, éjszaka viszont ugyancsak be kell majd vackolódni a pokrócba, hogy ne fázzon meg a vendég. A bejáratnál kötegnyi Magyar Fórumot nehezít egy kődarab, ne vigye el a szél. (Más állítólag nem viszi.) Gördülnek kifelé a nagy málhákkal megrakott autók, némelyik lakókocsit vonszol maga után. — Sok külföldi azt hiszi, hogy a jugó háború miatt verték föl itt a bakák a sátrakat — magyarázta egy dolgozó. — Hiába mondtuk, hogy rosszul gondolják; összepakoltak, aztán hazának vették az irányt. A pagoda falát, ahol a tanácskozás zajlik majd, büfékocsi támasztja. Micsina József, a „korcsmáros” faggatózásomra elmondta: bár az első nap fogyasztását látva rendel majd — remélhetőleg — nagyobb tételben árut, sörből jól bespájzolt. Üvegesből is meg a hordósból is bőven van raktáron. — Vettem sok kávét meg barackpálinkát, cseresznyepálinkát, konyakot — mondta. — A minőségibb italokat, a Baccardit, Martiniket félreraktam, mert tapasztalataim szerint a barackpálinkát isszák a legjobban a magyar emberek, még ha országgyűlési képviselők is. Czene Attila Randé Jenő: Nagykövet voltam Egyiptomban Időtlen háború 10. A Csányi utcától Kismegyerig 1. Környezetvédelemért kiáltó szeméthegyek A város környezeti állapotának meghatározója az Élővíz- csatorna, amelynek tisztaságát napi több ezer köbméter csurgalékvíz és részben tisztított szennyvíz veszélyezteti FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Ismételt sürgetésemre csak akkor kaptam választ, amikor a legszívesebben Kairóban maradtam volna, hiszen itt ugyancsak alakulóban voltak az események. Amikor értesítettek, hogy az időpont alkalmasnak tűnik megbízólevelem átadására, már volt annyi kapcsolatom az egyiptomi külügyminisztériumban, hogy engedélyt kapjak arra, hogy átutazhassak a külföldiek előtt szigorúan elzárt Marszah-Matrúh kikötővároson. (Amikor Tripoliba megérkezve bemutatkozó látogatást tettem az amerikai nagykövetnél, s az engem fogadó első titkár érdeklődésére elmondtam, merre jöttem Kairóból, nem tudta leplezni csodálkozását és irigységét. — Marsza- Matrúh??? Szinte az arcára volt írva: ha én egyszer oda eljutnék...) Úgy látszik, a líbiaiaknak is szokatlan volt, hogy diplomata ezen az úton s ne repülőgépen érkezzen hozzájuk. Legalábbis a határtól Bengáziig díszkíséretben volt részem. Igaz, a díszkíséret csak egy bogárhátú Volkswagenből állt, de akárhányszor kiszálltam a kocsiból, kiszállt utánam a Volkswagen vezetője, akinek könnyű zubbonya alól tekintélyes revolver kandikált ki. Az előre jelzett időpontnál valamivel később érkeztem a tripoli szállodába, így az ottani diplomáciai képviseletünk vezetője kimentette a protokollfőnököt, aki nem győzött kivárni. Másnap azonban megjelent, s igen udvariasan közölte, hogy besoroltak a megbízólevél átadására várakozó nagykövetek közé. Az átadás időpontja az ezredestől függ. Arra kért, maradjak mindennap délig a szállodában, ha addig nem kapok értesítést, akkor még aznap ne számítsak a találkozóra. Korábban több kairói kollégám járt úgy, hogy elunta a várakozást, s — nem törődve központja várható rosszallásával— visszautazott Kairóba anélkül, hogy átadta volna megbízólevelét. Egy hét múltán már én is ilyen gondolatokkal foglalkoztam, hiszen Tripoli nevezetességeinek megtekintésére egy, maximum két délután elegendő volt. Felkerestem néhány nagykövetet, akikkel eszmét cseréltünk a közel-keleti helyzetről. Érthető módon leginkább az egyiptomi fejlemények érdekelték őket. Vissza is adták a bemutatkozó látogatást, s egykét pohár tokaji bor mellett — vittem magammal néhány üveggel — folytattuk a beszélgetést. A poharak, amelyeket kísérőm, a kairói nagykövetség arabul kiválóan beszélő titkára rendelt, reggel mindig eltűntek, így minden nap új készletet kellett hozatnia. S amikor ezt már elunta, s ékes klasszikus arab- sággal felelősségre vonta a szobánkat takarító szolgát, ezt a nem éppen barátságos választ kapta líbiai dialektusban: „Hát nem tudod, hogy nálunk alkoholtilalom van?” A tizedik nap háromnegyed tizenkettőkor telefonált a protokollfőnök, hogy egy óra múlva értem jön, egy órakor átadom a megbízólevelem. Szerencsére sikerült elérnem az ideiglenes ügyvivőt, ő kísért el az átadásra. Azt már előzetesen közölték, hogy tolmácsra nem lesz szükség. Az ezredes egy laktanya szerényen berendezett szobájában, rangjelzés nélküli egyenruhában fogadott. A sarokban pokróccal letakart prices, a faasztalon a Korán, a falon egyetlen kép: Nasszer. A megbízólevél átadása ceremóniamentes volt (az ideiglenes ügyvivő sem vett rajta részt), elmondtam az ilyenkor szokásos néhány mondatot angolul, Kadhafi röviden válaszolt arabul, a megbízott külügyminiszter tolmácsolt. Azt hittem, előzőleg is úgy tájékoztattak, hogy ezzel vége az aktusnak. Kadhafi azonban váratlanul hellyel kínált, és megkérdezte: — Nagykövet úr, milyen a munkamegosztás fegyvergyártásban a Varsói Szerződés tagországai között? Hirtelen úgy éreztem magam, mint az egyetemen a köz- gazdasági szigorlaton, amikor az első kérdésre adott válaszom annyira megnyerte Navratil professzor tetszését, hogy ezt mondta: „No, ezt már sokszor hallottam, de ilyen szépen még soha.” Azután lapozott egyet vagy hatszáz oldalas tankönyvének második kötetében, melynek utolsó ötven oldala a konjunktúratannal foglalkozott, s elkezdett kérdezni. Én azonban sajnos csak ötszázötven oldalt vettem át. — Azért kérdezem — mondta Kadhafi —, mert láttam a Szuezi-fronton néhány légelhárító löveget, amelyeken karikák jelezték, hány izraeli gépet lőttek le. S azt mondták nekem, hogy ezek a lövegek magyar gyártmányúak. Igen, villant át az agyamon, ezek azok a lövegek, amelyeket nem szállíthatunk az Izraellel szemben álló arab országokba. Erre felkészülésem alatt felhívták a figyelmem a Honvédelmi Minisztériumban, mivel a löve- geket mi gyártjuk ugyan, de a lőelemképzőt a szovjet hadiipar adja hozzá. S a szovjetek nem járulnak hozzá újabb közel-keleti szállításhoz. Pedig Kadhafi ilyen légelhárító lövegeket akart vásárolni, nyilvánvalóan Egyiptom számára. Úgy látszik, nem bízott a tűzszünet tartósságában vagy — s ez a valószínűbb — nem értett azzal egyet. Most már megértettem, miért a megbízott külügyminiszterre bízták a tolmácsolást. Csak annyit tudtam mondani, jelentem érdeklődését Budapestre. Kairóba visszatérve ezt meg is tettem. Csak jóval később tudtam meg, hogy ez milyen következményekkel járt. (Folytatjuk) Az elmúlt hónapokban a békéscsabai polgárok egyes csoportjai olykor-olykor egész indulatosan tiltakoztak az ön- kormányzat hulladékkezelő programja ellen. Mivel az elmúlt évek egyik legnagyobb, több száz millió forintos beruházásáról van szó, várható további ellenállások fellángolása is. A felháborodást szinte minden esetben a tájákozat- lanság váltotta ki, ezért a tisztánlátás érdekében arra kértük Domokos László alpolgármestert, Bánfi Adám városi főmérnököt, a Városüzemeltetési Iroda vezetőjét és dr. Fórján Mihályt, az önkormányzat környezetvédelmi szakértőjét, a hulladékkezelő program vezetőjét, hogy egy beszélgetésben tárjuk fel azokat a szempontokat, összefüggéseket, amelyek a következő két— három évtizedre meghatározzák a megyeszékhely környezeti minőségét. —A civilizáció árnyoldalait nyögő világunkban azt már megszoktuk, hogy sokat hallunk a környezetvédelemről, de a tényleges tettek legtöbbször látszatmegoldások mögé bújnak. Inkább a büntetés költségeit vállalják az érintettek, mint a megelőzés kiadásait. Miért vállal föl a város ilyen súlyos anyagiakkal járó programot éppen ezekben a szűkös esztendőkben? — D.L:. a gazdasági fejlődés és a környezetvédelem egymást erősítő folyamat is lehet. Szembeállítás helyett egymás mellett kell kezelni őket. A program felvállalására pedig azért került sor, mert tovább már nem tűrhető a korszerűtlen szemételhelyezés. Ebben legalább akkora adóssága van a városnak a korábbi mulasztások miatt, mint amekkora terhet régi hitelek törlesztése jelentett. A ránk hagyott örökségek a környezetvédelem területén különösen bőven jelentkeznek, s nagyon sok részfeladatot kell megoldanunk ahhoz, hogy vonzó környezetet hozzunk létre a városban. A gondokat fokozza, hogy időközben megnövekedett a hulladéktermelés, ráadásul a szemét összetételében is változás történt. A természetes anyagok mellett egyre több műanyag és veszélyes hulladék jelenik meg. Időközben a környezetvédelmi előírások is szigorodtak. — A környezetvédelem rendkívül tág körében miért éppen egy új hulladékkezelő mű megépítésére esett a választás? — D.L:. A közgyűlés 1991- ben úgy döntött, hogy el kell végezni egy feltáró vizsgálatot a város környezetének állapotáról. Az alapvető feladatok meghatározásához külföldi tanácsadók segítségét is kértük, s jelentésük feltárta a város környezetvédelmi problémáit. A legfontosabb elemek vizsgálatából kitűnik, hogy az egész környezeti állapot meghatározója az Élővíz-csatorna, amelyet naponta terhel a szeméttelep csurgalékvize, és a szennyvíztisztítóból bekerülő, már részben tisztított víz. A jelenlegi szemétlerakó a József Attila lakótelep magasságában van, így amint belép a városba az Élővíz-csatorna, a hatalmas szeméttömeget átmosó csurgalékvíz súlyosan szennyezi. — B.Á: Egy új hulladékkezelő létrehozását az is sürgeti, hogy a gödör, amelynek feltöltésére a Csányi utca házaitól mindössze hatvan méterre alakították ki a szemétlerakót, nemcsak megtelt, de évek óta már dombráépítés folyik. — F.M. : a jelenlegi szemét- lerakó bővítése a továbbiakban sem egészségügyi, sem környezetvédelmi, sem gazdaságossági szempontból nem megoldható. Ezért szükséges egy új hulladékkezelő létrehozása és a régi rendbehozatala a környékével együtt. (,Folytatjuk) (X) L. M.
