Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-21-22 / 194. szám
1993. augusztus 21-22., szombat-vasárnap HAZAI TÜKÖR/SOROZAT Hamburger háromszázért FI7i ^ FORMULAI (avagy egy elégedett család a Hungaroringről...) WORLD CHAMPIONSHIP Módosított költségvetés Köröstarcsán Köröstarcsán a közúti igazgatóság végzi a hídépítést, amihez járdarész is kapcsolódik. A legutóbbi önkormányzati ülésen azonban elhangzott, hogy a község pénzzel egyelőre nem tud hozzájárulni a járdaépítéshez, így a következő ülésre napolták el a döntést. A szociális törvényből eredően a második félévben többletkiadásaik lesznek. Ennek fedezetét az ingatlanok értékesítéséből befolyó bevételek átcsoportosításával teremtik meg. A költségvetés módosítása is ezért történt. Befejeződött a művelődési ház központi fűtésének korszerűsítése és a külső, belső felújítás, ugyanakkor ebben az évben még hátra van az egyházi imaház kialakításának első üteme. A bejelentések között elhangzott, hogy a testület a község két óvodájának vezető óvónői teendőivel pályázat útján további öt évre Juhász An- talnét bízta meg. Ny. L. Évek óta visszaköszönő gondja a magyar F—1-es autósverseny szervezőinek (s vele együtt a többi befektetőnek), hogy csekély a nézőszám. Hiába no, elmúlt a varázs. Míg az elején távcsőnyi távolságból is nagy élmény volt figyelni az autójából kikászálódó Ayrton Sennát vagy némi szerencsével egy sétát tenni szombat délután a boxutcában, mára a legtöbb, amúgy lelkes autósszurkoló kénytelen úgy dönteni: a drága belépőkért sem éri meg elmenni Mogyoródra. Vagy mégis? Magyar módi szerint akad, aki százezernél is többre becsüli a múlt vasárnapi verseny nézőszámát, de akadt újság, melynek tudósítója alig húszezerre taksálta a Mogyoródra kilátogatok számát. A lehető leghivatalosabb helyen, az IBUSZ-nál azt mondák: legfeljebb egy hét múlva mondhatnak számokat... Hogy körülbelül? A magánvélemény is üzleti titok — kaptuk a választ. Az viszont bizonyos, hogy a 14, belépővel megnyerhető Suzuki sokat lendített az érdeklődésen... A nyertes számokat firtatva hívta fel szerkesztőségünket is egy hölgy, s miután azokat „kinyomoztuk”, arra kértük: folytassuk a beszélgetést! Hogyan érezte magát egy átlagcsalád — mint az övéké —1993 forró augusztusi vasárnapján a hungaroringi csúcson? Mindenre őszinte választ kaptunk, de riportalanyunk azt kérte (szociográfu- sok, tessék figyelni!): ők falun laknak, nem szeretnék, ha az emberek azt beszélnék, nekik még a forma egyre is telik. — Mikor határozták el, hogy családi eseménnyé avatják ezt a programot? — Még tavasszal. Nyaralásra nem futotta, ez volt a nyolcadikat most végzett fiunknak az egyik ajándék a ballagásra. Hatéves kora óta imádja a Forma—1-et, Senna a kedvence, minden róla szóló könyve megvan, most is vettünk egyet. — Mennyit szántak a kirándulásra? — Csak vasárnap mentünk. Háromezret fizettünk a jegyekért és ugyanennyit gondoltunk költeni minden másra. Nagyjából elég is lett a pénz. —Plusz a benzin. — Vonattal voltunk, hajnalban keltünk. A HEV-en nem volt zsúfoltság, hamar kiértünk, már 9-kor ott ültünk az 5-ös kapu előtti dombon, nagyon jó helyen. Egy kettős kanyar előtt, ahol lelassul a mezőny, jól megfigyelhettük valamennyi rakétát. — Csak nem azt akarja mondani, hogy reggeltől délután négyig fel sem álltak. — Egy jó hely mindent megér! V ittünk napernyőt, egy hűtőtáska enni - valót, főleg gyümölcsöt, persze saját kertünkből, ezzel sokat megspóroltunk. — Önkiszolgálva, már-már tudatosan megszervezve mindent. —Mondhatjuk így is de... 300 forintot nem is adtam volna egy hamburgerért. De ettől még fogyott, mint a 160 forintos szőlő vagy 180-as barack. És egy nagy pohár kóláért is kértek kétszáz forintot. Szerencsére a vízért nem kellett sorba állni és sok, aránylag tiszta WC-t állítottak fel. Láthatóan igyekeztek az emberek kedvébe járni. — Nem tudom miért a kétely, de még mindig nem akarom elhinni, ne vegye hát bántónak: megérte? —Feltétlenül! Mondtuk is hazafelé: jövőre is ott leszünk! Tudja, sokáig csak a tévében láthattuk ezeket a fantasztikus embereket. Azt nem mondom, hogy nekünk integetve körözött Hill meg szegény Prost, de abban biztos vagyok, hogy a sport ilyen szinten akár egy pillanatáért is mindent megér. Tudja, amikor a huszonnégy autó eszeveszett száguldással elindult és közeledett felénk, azt semmiféle totálkamera nem tudja visszaadni. Az egyszerűen fantaszikus és felejthetetlen. (Fábián) Randé Jenő: Nagykövet voltam Egyiptomban Időtlen háború 9. — A kínai nagykövet sietett, hogy elsőként gratuláljon Zak- haria Mohieddinnek — fejezte be a történetet a tanácsos. — Tudja, hogy milyen fagyos azóta az egyiptomi—kínai viszony. Igaz, ami igaz. Hiszen Nasszer még a Losonczi Pállal folytatott tárgyaláson is bírálta a kínaiakat. De térjünk vissza Egyiptomba Nasszer halála után. Nincsenek megbízható hírek. Pedig a „központok”, a külügyminisztériumok megbízható híreket várnak. De honnan? A török nagykövet elmondja, nála járt Szadat húga, aki újságíró, s mindenkit említett, mint számba jöhető lehetőséget, csak azokat nem, akiket azután kineveztek. (Ebből az alkalomból kaptam tőle azt a jó tanácsot, hogy soha ne jósolgassak az arab világban, mert majd csak magyarázhatom a bizonyítványomat a „központnak”.) Honnan tudnák, mondja a török nagykövet, amikor álomvilágban élnek, ahol semmit sem szabad komolyan venni. Nasszer háborút vesztett háború után, mégis nemzeti hős volt, mert megadta az embereknek a legnagyobbat, a reményt. De mit mondhatnak Nasszer utódai ? Ha igaza van a kairói francia nyelvű napilapnak, a Journal d’Egypt főszerkesztőjének, akit az ezredesek rendszere ugyanúgy a régi rezsimtől örökölt, mint a protokollfőnök főkamarását, helytelenül járnak el a vezetők, hogy Nasszer harcias jelszavait hangozatják, mert azok már nem szólnak a néphez. „Csak egy megoldás van, a béke, mert nincs harci kedv az egyiptomiakban. Meg kell hosszabbítani a tűzszünetet.” Október 17-én, Szadat eskütételén még harcias nyilatkozatok hangzottak el a Nemzetgyűlésben, de a bölcs, öreg diplomata, dr. Mahmúd Favzi miniszterelnöki kinevezése már a békés megoldás felé való törekvés jeleként volt értékelhető. A „szabad tisztek” egykori mozgalmának két kiemelkedő személyisége Ali Szabri és Húszéin el-Sha- fei alelnök lett; a vezetés igen befolyásos szárnyának képviselőjét egy frakciókhoz alig sorolható, erősen vallásos beállítottsága miatt az arab monarchiákban bizonyára szívesen fogadott politikussal igyekezett ellensúlyozni Szadat. Izrael november végén beleegyezett a tűzszünet újabb, három hónapos meghosszabbításába. (Éhhez bizonyára hozzájárult, hogy Nixon októberben jóváhagyott egy 90 millió dollár értékű Izraelnek szóló fegyverszállítmányt.) November 5-én, azon a napon, amikor Izrael hozzájárult a tűzszünet meghosszabbításához, alkalmunk volt kezet szorítani három elnökkel, Sza- dattal, Szudán elnökével, Ni- merivel és a líbiai elnökkel, Kadhafival. A Gumhurijja téren felállított nagy, díszes sátor alatt rendezett gyászünnepségre hivatalosak voltak a diplomáciai képviseletek vezetői is. Másnap — a Nasszer halálával kezdődött hivatalos gyász utolsó napján — újabb ünnepség kezdődött. A sok szónok közül, akik megemlékeztek tanítómesterükről és példaképükről, Kadhafi ezredes szájából hangzott a leglelkesebben: „Követünk, Gátnál!’’ Negyven nap telt el Nasszer halála óta. Milyen időtlenül folynak egybe a hagyományok és a vallási rituálék Égyiptom- ban! Véletlen-e, hogy negyven napig tarották a fáraók birodalmában a halottat száraz nátron között a balzsamozó emelvényen? Intermezzo II. Egyiptom önmagában is elegendő feladat lett voäna egy nagykövetnek, többünknek azonban osztályrészül jutott, hogy szomszédos, vagy némileg távolabb fekvő országban is képviseljük hazánkat, volt aki Szudánban, volt aki Északvagy Dél-Jemenben, a legtöbbünk Líbiában. S ez nem mindig bizonyult könnyűnek. Szorgalmaztam ugyan megbízólevelem átadását Líbia kairói nagyköveténél, aki büszke volt arra, hogy ő országa egyetlen nagykövete, mert Kadhafi, számítva arra, hogy az arab egység hamar megvalósul, s nem lesz szükség önálló líbiai nagykövetekre, máshova csak ideiglenes ügyvivőket nevezett ki, de az a távirat, amit a nagykövet hazaküldött, valahol elkallódott. (Folytatjuk) Miért jo befektetés Önnek a Magyar Államkötvény? Sohasem volt nagyobb biztonságban • A MAGYAR ALLAMKOTVENY KAMATAIT ÉS VISSZAFIZETÉSÉT AZ ÁLLAM SZAVATOLJA. Az állami garancia mindig érvényes marad. Ha tehát nemcsak megfelelő kamatot vár, de a pénzét is biztonságban szeretné tudni, akkor az Ön befektetése: a Magyar Államkötvény. • A MAGYAR ÁLLAMKÖTVÉNY GYORSAN MOBILIZÁLHATÓ. A futamidő nem azonos a lekötéssel. A Magyar Államkötvénybe fektetett pénz a futamidő alatt - a tájékoztatóban megadott feltételek szerint - bármikor mobilizálható. • MINDEN BEFEKTETŐ MEGTALÁLHATJA A NEKI LEGKEDVEZŐBB KAMATOZÁSÚ ÁLLAMKÖTVÉNYT. Az Államkötvények többsége fix kamatozású, mely azért előnyös, mert a kamat előre kiszámítható. Egyes kibocsátásoknál mozgó kamatot alkalmaztunk, ami pedig azért kedvező, mert bármi történik a gazdaságban, a befektetőt nem érheti meglepetés, kötvényének kamata értékálló. Forgalmazóhelyek: MNB Főpénztár (Budapest V. Hold utca 4.) és az MNB Békés Megyei Igazgatósága (5600 Békéscsaba, Dózsa György u. 1.). A forgalmazóhelyeken az itt felsorolt, korábban kibocsátott Magyar Államkötvények - a helyszínen rendelkezésre álló feltételek szerint folyamatosan megvásárolhatók: Elnevezés Kamat Kamatfizetés Lejárat 1994/A 18,74% '93. XII. 1. '94. XII. 1. 1994/B 17,5% '93. XII. 18. '94. XII. 18. 1995/A 21,0% '93.X. 6. '95.X. 6. 1995/B 21,0% '93. XI. 12. '95. XI. 12. 1995/C 17,5% '94.11.1. '95.11.1. 1995/F 17,0+1,5% '94. VII. 2. '95. VII. 2. 1996/A 16,5% '93. XII. 28. '96. XII. 28. 1996/B 17,5% '94.1.22. '96.1.22. 1996/C 17,5% '94.11.10. '96. II. 10. 1996/F 17,5+1,5% '94. V. 17. '96. V. 17. 1997/C 18,0% '94.111.1. '97. III. 1. 1998/A 17,8%’ '94. III. 10. '98.111.10. * változó kamatozású, féléves kamat Az 1995/F Államkötvény kapható még az OTP és a Kereskedelmi Bank kijelölt fiókjaiban.
