Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-21-22 / 194. szám

1993. augusztus 21-22., szombat-vasárnap HAZAI TÜKÖR/SOROZAT Hamburger háromszázért FI7i ^ FORMULAI (avagy egy elégedett család a Hungaroringről...) WORLD CHAMPIONSHIP Módosított költségvetés Köröstarcsán Köröstarcsán a közúti igazgatóság végzi a hídépítést, amihez járdarész is kapcsolódik. A legutóbbi önkormány­zati ülésen azonban elhangzott, hogy a község pénzzel egyelőre nem tud hoz­zájárulni a járdaépítéshez, így a követ­kező ülésre napolták el a döntést. A szociális törvényből eredően a máso­dik félévben többletkiadásaik lesznek. Ennek fedezetét az ingatlanok értéke­sítéséből befolyó bevételek átcsopor­tosításával teremtik meg. A költségve­tés módosítása is ezért történt. Befeje­ződött a művelődési ház központi fűté­sének korszerűsítése és a külső, belső felújítás, ugyanakkor ebben az évben még hátra van az egyházi imaház kiala­kításának első üteme. A bejelentések között elhangzott, hogy a testület a község két óvodájá­nak vezető óvónői teendőivel pályá­zat útján további öt évre Juhász An- talnét bízta meg. Ny. L. Évek óta visszaköszönő gondja a ma­gyar F—1-es autósverseny szervező­inek (s vele együtt a többi befektető­nek), hogy csekély a nézőszám. Hiá­ba no, elmúlt a varázs. Míg az elején távcsőnyi távolságból is nagy élmény volt figyelni az autójából kikászáló­dó Ayrton Sennát vagy némi szeren­csével egy sétát tenni szombat dél­után a boxutcában, mára a legtöbb, amúgy lelkes autósszurkoló kényte­len úgy dönteni: a drága belépőkért sem éri meg elmenni Mogyoródra. Vagy mégis? Magyar módi szerint akad, aki száz­ezernél is többre becsüli a múlt vasár­napi verseny nézőszámát, de akadt új­ság, melynek tudósítója alig húszezer­re taksálta a Mogyoródra kilátogatok számát. A lehető leghivatalosabb he­lyen, az IBUSZ-nál azt mondák: leg­feljebb egy hét múlva mondhatnak szá­mokat... Hogy körülbelül? A magán­vélemény is üzleti titok — kaptuk a választ. Az viszont bizonyos, hogy a 14, belépővel megnyerhető Suzuki so­kat lendített az érdeklődésen... A nyertes számokat firtatva hívta fel szerkesztőségünket is egy hölgy, s miu­tán azokat „kinyomoztuk”, arra kértük: folytassuk a beszélgetést! Ho­gyan érezte magát egy átlagcsalád — mint az övéké —1993 forró augusztusi vasárnapján a hungaroringi csúcson? Mindenre őszinte választ kaptunk, de riportalanyunk azt kérte (szociográfu- sok, tessék figyelni!): ők falun laknak, nem szeretnék, ha az emberek azt be­szélnék, nekik még a forma egyre is telik. — Mikor határozták el, hogy családi eseménnyé avatják ezt a programot? — Még tavasszal. Nyaralásra nem futotta, ez volt a nyolcadikat most vég­zett fiunknak az egyik ajándék a balla­gásra. Hatéves kora óta imádja a For­ma—1-et, Senna a kedvence, minden róla szóló könyve megvan, most is vettünk egyet. — Mennyit szántak a kirándulásra? — Csak vasárnap mentünk. Három­ezret fizettünk a jegyekért és ugyan­ennyit gondoltunk költeni minden másra. Nagyjából elég is lett a pénz. —Plusz a benzin. — Vonattal voltunk, hajnalban keltünk. A HEV-en nem volt zsúfolt­ság, hamar kiértünk, már 9-kor ott ültünk az 5-ös kapu előtti dombon, nagyon jó helyen. Egy kettős kanyar előtt, ahol lelassul a mezőny, jól megfi­gyelhettük valamennyi rakétát. — Csak nem azt akarja mondani, hogy reggeltől délután négyig fel sem álltak. — Egy jó hely mindent megér! V ittünk napernyőt, egy hűtőtáska enni - valót, főleg gyümölcsöt, persze saját kertünkből, ezzel sokat megspóroltunk. — Önkiszolgálva, már-már tudato­san megszervezve mindent. —Mondhatjuk így is de... 300 forintot nem is adtam volna egy hamburgerért. De ettől még fogyott, mint a 160 forin­tos szőlő vagy 180-as barack. És egy nagy pohár kóláért is kértek kétszáz forintot. Szerencsére a vízért nem kel­lett sorba állni és sok, aránylag tiszta WC-t állítottak fel. Láthatóan igyekez­tek az emberek kedvébe járni. — Nem tudom miért a kétely, de még mindig nem akarom elhinni, ne vegye hát bántónak: megérte? —Feltétlenül! Mondtuk is hazafelé: jövőre is ott leszünk! Tudja, sokáig csak a tévében láthattuk ezeket a fan­tasztikus embereket. Azt nem mon­dom, hogy nekünk integetve körözött Hill meg szegény Prost, de abban biz­tos vagyok, hogy a sport ilyen szinten akár egy pillanatáért is mindent megér. Tudja, amikor a huszonnégy autó esze­veszett száguldással elindult és közele­dett felénk, azt semmiféle totálkamera nem tudja visszaadni. Az egyszerűen fantaszikus és felejthetetlen. (Fábián) Randé Jenő: Nagykövet voltam Egyiptomban Időtlen háború 9. — A kínai nagykövet sietett, hogy elsőként gratuláljon Zak- haria Mohieddinnek — fejezte be a történetet a tanácsos. — Tudja, hogy milyen fagyos az­óta az egyiptomi—kínai vi­szony. Igaz, ami igaz. Hiszen Nasszer még a Losonczi Pállal folytatott tárgyaláson is bírálta a kínaiakat. De térjünk vissza Egyip­tomba Nasszer halála után. Nincsenek megbízható hí­rek. Pedig a „központok”, a külügyminisztériumok meg­bízható híreket várnak. De honnan? A török nagykövet el­mondja, nála járt Szadat húga, aki újságíró, s mindenkit emlí­tett, mint számba jöhető lehe­tőséget, csak azokat nem, aki­ket azután kineveztek. (Ebből az alkalomból kaptam tőle azt a jó tanácsot, hogy soha ne jósolgassak az arab világban, mert majd csak magyarázha­tom a bizonyítványomat a „központnak”.) Honnan tud­nák, mondja a török nagykö­vet, amikor álomvilágban él­nek, ahol semmit sem szabad komolyan venni. Nasszer há­borút vesztett háború után, mégis nemzeti hős volt, mert megadta az embereknek a leg­nagyobbat, a reményt. De mit mondhatnak Nasszer utódai ? Ha igaza van a kairói francia nyelvű napilap­nak, a Journal d’Egypt főszer­kesztőjének, akit az ezredesek rendszere ugyanúgy a régi re­zsimtől örökölt, mint a proto­kollfőnök főkamarását, hely­telenül járnak el a vezetők, hogy Nasszer harcias jelszava­it hangozatják, mert azok már nem szólnak a néphez. „Csak egy megoldás van, a béke, mert nincs harci kedv az egyiptomiakban. Meg kell hosszabbítani a tűzszünetet.” Október 17-én, Szadat eskütételén még harcias nyi­latkozatok hangzottak el a Nemzetgyűlésben, de a bölcs, öreg diplomata, dr. Mahmúd Favzi miniszterelnöki kineve­zése már a békés megoldás fe­lé való törekvés jeleként volt értékelhető. A „szabad tisz­tek” egykori mozgalmának két kiemelkedő személyisége Ali Szabri és Húszéin el-Sha- fei alelnök lett; a vezetés igen befolyásos szárnyának képvi­selőjét egy frakciókhoz alig sorolható, erősen vallásos be­állítottsága miatt az arab mo­narchiákban bizonyára szíve­sen fogadott politikussal igye­kezett ellensúlyozni Szadat. Izrael november végén be­leegyezett a tűzszünet újabb, három hónapos meghosszab­bításába. (Éhhez bizonyára hozzájárult, hogy Nixon októ­berben jóváhagyott egy 90 millió dollár értékű Izraelnek szóló fegyverszállítmányt.) November 5-én, azon a na­pon, amikor Izrael hozzájárult a tűzszünet meghosszabbítá­sához, alkalmunk volt kezet szorítani három elnökkel, Sza- dattal, Szudán elnökével, Ni- merivel és a líbiai elnökkel, Kadhafival. A Gumhurijja té­ren felállított nagy, díszes sá­tor alatt rendezett gyászün­nepségre hivatalosak voltak a diplomáciai képviseletek ve­zetői is. Másnap — a Nasszer halálával kezdődött hivatalos gyász utolsó napján — újabb ünnepség kezdődött. A sok szónok közül, akik megemlé­keztek tanítómesterükről és példaképükről, Kadhafi ezre­des szájából hangzott a leglel­kesebben: „Követünk, Gá­tnál!’’ Negyven nap telt el Nasszer halála óta. Milyen időtlenül folynak egybe a hagyományok és a vallási rituálék Égyiptom- ban! Véletlen-e, hogy negy­ven napig tarották a fáraók bi­rodalmában a halottat száraz nátron között a balzsamozó emelvényen? Intermezzo II. Egyiptom önmagában is ele­gendő feladat lett voäna egy nagykövetnek, többünknek azonban osztályrészül jutott, hogy szomszédos, vagy némi­leg távolabb fekvő országban is képviseljük hazánkat, volt aki Szudánban, volt aki Észak­vagy Dél-Jemenben, a leg­többünk Líbiában. S ez nem mindig bizonyult könnyűnek. Szorgalmaztam ugyan megbí­zólevelem átadását Líbia kai­rói nagyköveténél, aki büszke volt arra, hogy ő országa egyetlen nagykövete, mert Kadhafi, számítva arra, hogy az arab egység hamar megva­lósul, s nem lesz szükség önál­ló líbiai nagykövetekre, más­hova csak ideiglenes ügyvivő­ket nevezett ki, de az a távirat, amit a nagykövet hazaküldött, valahol elkallódott. (Folytatjuk) Miért jo befektetés Önnek a Magyar Államkötvény? Sohasem volt nagyobb biztonságban • A MAGYAR ALLAMKOTVENY KAMA­TAIT ÉS VISSZAFIZETÉSÉT AZ ÁLLAM SZAVATOLJA. Az állami garancia mindig érvényes marad. Ha tehát nemcsak megfelelő kamatot vár, de a pénzét is biztonság­ban szeretné tudni, akkor az Ön be­fektetése: a Magyar Államkötvény. • A MAGYAR ÁLLAMKÖTVÉNY GYORSAN MOBILIZÁLHATÓ. A futamidő nem azonos a lekötéssel. A Magyar Államkötvénybe fektetett pénz a futamidő alatt - a tájékoztatóban megadott feltételek szerint - bármikor mobilizálható. • MINDEN BEFEKTETŐ MEGTALÁLHAT­JA A NEKI LEGKEDVEZŐBB KAMA­TOZÁSÚ ÁLLAMKÖTVÉNYT. Az Államkötvények többsége fix kamato­zású, mely azért előnyös, mert a kamat előre kiszámítható. Egyes kibocsátásoknál mozgó kamatot alkalmaztunk, ami pedig azért kedvező, mert bármi történik a gaz­daságban, a befektetőt nem érheti megle­petés, kötvényének kamata értékálló. Forgalmazóhelyek: MNB Főpénztár (Buda­pest V. Hold utca 4.) és az MNB Békés Me­gyei Igazgatósága (5600 Békéscsaba, Dózsa György u. 1.). A forgalmazóhelye­ken az itt felsorolt, korábban kibocsátott Magyar Államkötvények - a helyszínen rendelkezésre álló feltételek szerint folyamatosan megvásárolhatók: Elnevezés Kamat Kamatfizetés Lejárat 1994/A 18,74% '93. XII. 1. '94. XII. 1. 1994/B 17,5% '93. XII. 18. '94. XII. 18. 1995/A 21,0% '93.X. 6. '95.X. 6. 1995/B 21,0% '93. XI. 12. '95. XI. 12. 1995/C 17,5% '94.11.1. '95.11.1. 1995/F 17,0+1,5% '94. VII. 2. '95. VII. 2. 1996/A 16,5% '93. XII. 28. '96. XII. 28. 1996/B 17,5% '94.1.22. '96.1.22. 1996/C 17,5% '94.11.10. '96. II. 10. 1996/F 17,5+1,5% '94. V. 17. '96. V. 17. 1997/C 18,0% '94.111.1. '97. III. 1. 1998/A 17,8%’ '94. III. 10. '98.111.10. * változó kamatozású, féléves kamat Az 1995/F Államkötvény kapható még az OTP és a Kereskedelmi Bank kijelölt fiókjaiban.

Next

/
Thumbnails
Contents