Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-03 / 179. szám

Katasztrofális képdarabokból világszenzáció / A Feszty-körkép „elfoglalja” végleges helyét Opusztaszeren A lengyel restaurátorok ve­zetője, Ryszard Wojtowicz Múzeumnak, dr. Trogmayer Ottó igazgató úrnak, Szűcs Árpád restaurátornak és a többieknek. A lényeg az illúziókeltés — Ha rápillantunk itt az egyik felhelyezett részletre, olyan rettenetes állapotban van, hogy önkéntelenül is felmerül a laikus szemléló'dőben: nem lett volna jobb újra megfeste­ni, mint restaurálni? Újabb, jelentős állomásához érkezett a 120 méter hosszú, 12 méter magas Feszty-körkép restaurálá­sa az Opusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark­ban. Tegnap délelőtt a sajtó képviselői előtt végle­ges helyére emelték a monumentális mű első kép­szeletét, amely Árpád vezért ábrázolja alattvalói­val. Másfél-két esztendei aprólékos tisztítási mun­ka eredményeként a lengyel szakemberek, az Ars Antiqua restaurátorai mostantól az egyes darabo­kat asztalon kiegészítik, majd felhúzzák végleges helyükre, végül összevarrják a 14 darabból álló festményt. A restaurátorok vezetője Ry­szard Wojtowicz. A neves szakember az előkészületek­ről és a jövőbeni feladatokról interjút adott lapunknak. Tisztítás katonai gázálarcban — Olyan ez, mint egy na­gyon beteg ember, akiről tud­ják, hogy borzalmas az állapota, mégsem hagyják meghalni, ha­nem megpróbálják megmente­ni. Ez egy művészi etikai kér­dés. Megmaradtak a kép figurá­lis részei, ami az értékét adja. Ha újra festik, akármilyen szép, nincs meg az az értéke, mint az eredetinek. _ — Tény viszont, hogy Feszty Árpád—leszámítva ezt az alko­tását—nem számít jelentős mű­vésznek. — A panorámának nem az a lényege, hogy neves festő al­kossa, hanem speciális, kultu­rális szerepe van. Bonnban je­lenleg is látható egy kiállítás, amelyre elvittük egy darabun­kat. Ott mutatják be, hogy ez nem egy Rembrandt-mű, de legalább akkora az értéke más kategóriában. Természetesen festeni itt is tudni kell, a lé­nyeg, hogy valaki panoráma­illúziót tudjon kelteni. —Mielőtt hozzáláttak a res­tauráláshoz, tanulmányozták a magyar történelmet? — A feleségem művészet- történész. A munkák elkezdé­se előtt az összes felfedezhető irodalmat áttanulmányozta a budapesti és a szegedi múzeu­mokban, felvette a kapcsolatot a Feszty-család ma élő leszár- mazottaival. Jelenleg a körkép történet-, művészeti és iko- nográfikus anyagának össze­állításával foglalkozik. Ez egy szimbolikus kép, nem csak a magyarok bejövetelét ábrá­zolja, hanem önálló, fontos korabeli jelenetek is felfedez­hetők. — Világviszonylatban hol helyezi el ezt a munkát, illetve a Feszty-körképet? — Elég sok panorámát lát­tam már a világon, s ha szub­jektiven vélekedem, a leg­szebb a Raclawicei. A panorá­makép-illúziója miatt viszont ez is nagyszerű. De mint emlí­tettem, nagyon rossz állapot­ban volt. À konzerválását te­kintve viszont a legnehezebb feladat volt eddig. Gigantikus munka! —Sok sikert a befejezéshez! Kiss A. János—László Erzsébet A festmény egyes részei annyira megrongálódtak, hogy az alakok alig felismerhetőek Jelenleg fakorlát övezi azt a kör alakú építményt, amelyről majdan a látogatók megtekinthe­tik a monumentális alkotást fotó: fazekas ferenc Tegnap felhelyezték az első képszeleteket —Korábbi munkájuk, a Racla­wicei panoráma elkészítése tu­domásunk szerint könnyebb fel­adat volt. Nem tartották kocká­zatosnak a magyarországi vál­lalkozásukat? —Nem. Szakberkekben sem túlzottan ismeretes, hogy a pa­norámaképek restaurálása új technikai, művészeti problémá­kat hoz a felszínre. A Raclawi­cei panoráma rekonstruálása olyan tapasztalatokhoz juttatta a csapatot, amelyeket most jól hasznosíthatunk. Konzerváto- rok szemszögéből ez egy sajáto­san nehéz feladat. — Különleges eszközök, anyagok kellenek hozzá? — Igen. A világon jelenleg kapható legjobb anyagokkal dolgozunk, így a svájci Las- caux, az angol Winsor-Newton cég termékeivel. Ezeket azután saját igényeik szerint vegyítik a szakemberek. , — A kezdeti munkálatok so­rán rengeteg, az egészségre rendkívül veszélyes vegyi anya­gokkal, hígítókkal távolították el a festményt fedő viaszt. Mennyire viselte meg az egész­ségüket ez a munka ? — Nagyon sok oldóanyagot, keveréket használtunk, ame­lyek károsak az emberi szerve­zetre, de katonai gázálarcok­ban, a betéteket sűrűn cserélve igyekeztünk kivédeni a káros hatásokat. — Az elmúlt két év hallatla­nul aprólékos, látványosnak egyáltalán nem nevezhető mun­kával telt el. A restaurátorokon soha nem jelentkezett a fásult­ság? — Most éppen szabadságra készül a társaság, talán majd kipihenjük magunkat. Biztosan nem látszik, hogy mennyit dol­goztunk eddig a képen, de ami­kor az előkészületi munkák fe­lén túl leszünk, ez újabb lendületet ad a következő feladatokhoz. Ezerszeresen kisebb szakítószilárdság —A viasz nagyon sokat rontott a festmény állapotán? — Nem szeretnék erről be­szélni, nagyon érzékeny téma. A lényeg, hogy a viaszt el kellett távolítanunk. Kiderült, hogy az anyagnak körülbelül ezerszere­sen kisebb a szakítószilárdsága, mint amilyennek kellett volna lennie. Szó szerint elrongyoló- dott a vászon. Annyira fjei kellett javítani, hogy felhúzhattuk a helyére, ez itt lóg hosszú évtize­dekig, ki kell bírnia. A korábbi időkben többször átfestették az égboltot, tehát több rétegű festé­ket el kell távolítani, mert a szerződés szerint a Feszty Ár­pád által festett, 1894-es állapo­tokat kell visszaállítani. — Amikor a festményt meg­szabadították a viasztól, mi­lyennek látták az állapotát? Jobbnak vagy rosszabbnak, mint gondolták? —A kérdés nagyon kockáza­tos, nem akarok senkinek sem kellemetlenséget okozni. Ka­tasztrofális állapotban voltak a képdarabok. —Ezzel szemben—úgy tűnik —kitűnően haladnak. Az erede­ti tervekhez képest fél évvel megelőzték saját magukat. — Lehet, hogy most jobban állunk, de a munkafázisoktól függően maradhatunk le, illetve juthatunk előrébb. A tisztítá­soknál sikerült egy kis előnyt szereznünk, jól haladtunk a var­rással, a kettőzéssel, nem voltak problémák. Ugyanakkor most jönnek a nehéz technikai felada­tok, az illesztések. Egy panorá­maképnél az összeállítás, az alak elérése lesz nehéz munka. — Jövő májusban lesz száz­éves a Feszty-körkép. Ón szerint . akkor milyen állapotban láthat­juk viszont az alkotást? —Azt hiszem, kitűnő formá­ban. Nem lesz még kész termé­szetesen, de nemcsak a kezünk­kel, a fejünkkel is dolgozunk. Remélhetőleg tudunk igazodni a munkatervünkhöz. A csoport tagjai régóta együtt dolgoznak, segítik egymást. Nagyon sokat köszönhetünk a magyar part­nernek, a szegedi Móra Ferenc A panoráma ára Mikorra készül el a körkép? A választ Szabó G. iMszlótól, a Feszty-körkép Alapítvány Kuratóriumának titkárától hall­hattuk. — Szeptemberben lesz két éve, hogy elkezdődött a munka — mondta. — 1995. október 31-e a határidő, de a lengyelek ígéretet tettek az augusztus 20-ai átadásra. A megvalósítás öt fázisban történik, a mostani munkálatok a második szakaszba tartoznak. Az ötödik fázisban a rafinált megvilágítást építjük ki. — Mennyibe kerül a restaurálás? —A lengyelek munkadíja és az általuk Svájcból és máshon­nan beszerzett különleges anyagok 2,7 millió dollárba kerül­nek. Ebből közel 1,3 millió dollárt már kifizettünk. Két­havonta számolunk el velük, ám 15 százalékot visszatartunk, melyet csak az egyes fázisok befejezése után összehívott nemzetközi szakértői bizottság véleménye alapján fizetünk ki. A restaurálás egésze 300 millió forintba kerül. A kormány garanciát vállalt a restaurálási munkák költségeinek fedezé­sére. Előterjesztésükre az Országgyűléstől évente 50 millió forint támogatást kap az alapítvány. Az idén ez az összeg — a költségvetés megfaragása miatt — 46 millióra olvadt. Más szponzoroktól a két év alatt 17-18 millió forint gyűlt össze. élSlIÉKÉS MEGYEI HÍRLAP­FESZTY-KORKEP 1993. augusztus 3., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents