Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-18 / 192. szám
töm I oo II^ / §M 3 FUVARVÁLLALÓ IRODA SZEGED Szappanos u. 5/b Telefon/fax.: (62) 325-780. Telex: 82-658. Nemzetközi és belföldi árufuvarozás, szállítmányozás ( száraz, hűtött, konténeres, túlméretes és túlsúlyos áruk) Gyűjtőforgalom Európa 17 országában 40 gyűjtőponton Vámügyintézés, határspedíció Kombináltfúvarozás Kompfoglalás, kompjegyértékesítés HUNGAROCAMION Wolfart János hangsúlyozta, hogy a törvényt 96 százalékos többséggel fogadták el Wolfart János államtitkárral, a Nemzetiségi és Etnikai Kisebbségi Hivatal vezetőjével ültünk le szót váltani a törvényről. — On európainak nevezte e törvényt, s hangsúlyozta, hogy a Parlament 94 százalékos többséggel fogadta el. Kérdés, hogy mennyi valósítható meg belőle, s milyen időhatárok között? — Magyarország nem lehetne elégedett, ha a kisebbségei az általános egyenjogúságon túl többletjogosultságokat nem élvezhetnének. A kisebbségek államalkotó tényezők. Beleszólásuk van a döntéshozatalba, részt vesznek a hatalom gyakorlásában, a közéletben. Egyesületeken, klubokon kívül a törévény önkormányzatok létrehozását is kínálja számukra. Ez az önkormányzatiWolfart János államtitkár a kisebbségi törvényről, egy vihart kiváltó budapesti utazásról, s még sok minden másról • • Önkormányzatok pedig kellenek „A kisebbségek kezdettől fogva részt vettek a törvény előkészítésében” Közkeletűen kisebbségi törvénynek mondjuk azt a jogszabályt, mely átfogóan — de a rátelepedést kerülendő' —igyekszik rendezni a magyarországi nemzetiségek, etnikai kisebbségek helyzetét. Fontos, hogy az érintettek megismerjék a róluk szóló törvényt, ezért az ősszel tanácskozásokat tartanak számukra. Ennél csak egy dolog látszik fontosabbnak: az, hogy a többség is megismerje, tartsa tiszteletben, lehetőségei szerint segítse eló' érvényesülését. ság messze túlmutat az európai ajánlásokon is. Az etnikai kisebbségekkel foglalkozó genfi, párizsi, koppenhágai dokumentumok a kisebbségekhez tartozó ember jogait fogalmazzák meg, ám a közösség egészéét nem. E törvényünkkel sikerült megtalálni az összhangot az európai követelmények és nemzetiségeink, etnikai kisebbségeink valós helyzete között. Autonómiájukat sokkal könnyebb megoldani, ha területileg összefüggő, homogén közösségben élnek. Ez Magyarországra nem jellemző. Az asszimiláció előrehaladott állapotban van. A kisebbségek tagjainak identitása, kötődése kettős. Szeretnénk, ha mindez törésmentesen alakulna. A törvény hosszú távra készült. Nem várható, hogy egyik napról a másikra minden ember önmagához, identitásához való viszonyát megváltoztatja. De bátorítja arra a törvény, hogy önmagát nyíltan vállalja, s a hasonló helyzetűekkel nyíltan szerveződve fejezze ki önmagát. Ez a törvény nyilvánvalóan nem oldja meg például a hátrányos helyzetű települések gondjait. Lehetőséget kínál viszont a különböző helyzetű etnikai kisebbségekkel kapcsolatos differenciált eljárásra. —Magyarországon eddig nem végeztek átfogó nemzetiségi kutatásokat. Mire alapozták akkor a törvényt? — Ez igaz is lehet, meg nem is. Ha erre vártunk volna, a törvény megalkotásával is késlekedünk. Sokan — nem tudósok, szakértők, inkább politikusok — igyekeztek felmérni például a kisebbségek létszámát. Ám ha szabad identitásválasztáson alapul egy kisebbségi törvény, akkor miért volna szükség konkrét adatsorokra? Ez kellhet a hosszú távú központi tervezésben, de ahhoz, hogy egy településen legyen-e nemzetiségi óvoda, a szülők akarata kell — függetlenül, hogy a népszámláláskor minek vallották magukat. — A kutatható valóság olykor mást mutat a politikusi megfontolásokhoz képest. Például ön elismeréssel szólt a Magyarországi Románok Szövetségének a két állam együttműködéséért végzett munkájáról. A nemzetiség tagjainak jelentős része viszont a mindennapokban is szeretné érzékelni a szövetség létezését. — A megbántódás oka, hogy a szövetségek képviselői önhibájukon kívül nem jutottak el a szavazásig a Parlamentbe. — Ezt én nem hiszem el. Én is eljutottam, más is eljuthatott volna. —Nincs olyan veszély, hogy a települési és a kisebbségi önkrományzatok mellérendeltsége megoszthatja, szembe állíthatja egymással a lakosságot? — Ezek a félreértések ismerethiányból fakadnak. A törvény 500—500 millió forintot biztosít a nemzetiségi és etnikai kisebbségi önkormányzatok megvalósítására. Nem hiszem, hogy működésük nemzetiségi vagy rétegellentéteket okozna. Az önkormányzatisághoz éppen a nemzetiségi kerekasztal ragaszkodott. — A félelem oka az, hogy a két testület nem nemzetiségi indítékú vitája ilyen típusú ellentétekbe csaphat át. — A törvény azért született, hogy nemzetiségi konfliktusokat előzzön meg vagy oldjon fel. A kisebbségi speciális érdekek, különjogok, jó artikulálására és érvényesítésére megfelelő szerveződésekre — önkormányzatokra — van szükség. —A kisebbségek nem azonos helyzetűek: más a németek, más a románok lehetősége, még másabb a cigányoké. A törvény segíthet kiegyenlíteni az esélykülönbségeket? Ha ez a távolság tovább növekszik, nőnek a feszültségek is. Eleken például meghirdették az elekiek világtalálkozóját, de mintha csak a németek érkezését szerveznék. — E helyzetnek történelmi és társadalmi okai vannak. A törvény például nem orvosolhatja a történelmi sérelmeket. A kisebbségeknek is meg kell tanulniuk, hogy nem csupán a sérelmek felsorolásából áll a politizálás. Minden nemzetiség, kisebbség egyenjogú és a törvény kedvezményezettje — egymáshoz képest is egyenlőek. Nem biztos, hogy egy-egy település, régió különbségeit e törvénynek le kell fedni. Erről lassan le kell szoknunk. Bízzuk az állampolgárokra, hogy mikor, milyen kezdeményezésekkel lépnek fel. Az eleki világtalál„Az asszimiláció előre haladott állapotban van” — A kutatásokra szükség van. Minden népcsoportnak kellene egy kutatóintézet. A szlová- koloiak már van Békéscsabán, a horvátoknak is, s reméljük, hogy lesz a románoknak is. — A törvény elfogadása előtt néhány órával faxoztak a szövetségek vezetőinek, hogy induljanak a Parlamentbe. Gyuláról esély sem volt odaérni a megadott időpontra. Duray Miklóst, Tőkés Lászlót viszont az országgyűlés épületében, aznap meg is szólaltathatta a sajtó. — Ez az információs rendszer fogyatékosságainak tükre. Ezek rendezése az adott szövetségek feladata. Az viszont tény, hogy a kisebbségek kezdettől fogva részt vettek a törvény előkészítésében: a politikai alapelvek meghatározásában, a kisebbségi kerekasztal és a hivatal közötti tárgyalásokon, a kodifikációs bizottságban, valamint az emberi jogi bizottság mellett működő ad hoc bizottság munkájában, a hatpárti egyeztetéseken. Az országgyűlés munkarendjébe nincs beleszólásunk. Hogy a sajtó kit szólaltat meg, azt bízzuk rá. „Meg kell tanulniuk, hogy nem csupán a sérelmek felsorolásából áll a politizálás” FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER kozót pedig úgy kellene megrendezni, hogy azon minden volt, mai és leendő eleki otthon érezze magát. De nem szeretném tanácsokkal ellátni őket. Kisebbségpolitikánk bevallott célja, hogy elismerje az azonos nyelvet beszélő anyaország gondoskodását az itt élő nemzetiség felett. Az csak sajnálatos, hogy a magyarországi románság anyaországi segítése elmarad a lehetőségektől. —Sokan úgy vélik, hogy e törvény leginkább a határainkon túl élő magyarság számára elképzeltjogosultságokat, a tömbben élők igényeit jeleníti meg. E törvény megvalósítása állítólag 8—10 milliárdforintba kerülne. — A 8 milliárdos tételen a szakértők csak mosolyogtak. A költségetési törvény viszont — a kisebbségi törvényben meghatározottakon túl — valóban tartalmazza továbbra is a kisebbségek számára elkülönített összeget. Kiss A. János — Rúzsa Ildikó
