Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-14-15 / 189. szám
àRÉKÉS MEGYEI HlRLAPGYULAI VÁRSZÍNHÁZ '93 1993. augusztus 14-15., szombat-vasárnap ,, Akkor nemesb-e lélek, ha tűri / Balsorsa minden nyűgét s nyilait; / Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen” Hamlet játssza Szakácsit „Eredj kolostorba; minek szaporítanál bűnösöket! (Ophelia Juhász Judit) Istrukciók a színjátékról (Színészkirály Fülöp Zsigmondi „Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.” tovább, külön-külön kik járulBoldog lehet Szakácsi Sándor, mert eljátszhatta a világirodalom legszebb szerepét: William Shakespeare Hamletjét. Boldog lehet és elégedett, mert nagyszerű Hamletet alakított: nem bosszúvágyó harcost, nem nagyravágyó, tettre kész hőst, hanem mélyérzésű, tisztaszívű, lélekben gyötrődő embert, olyan humanista gondolkodót, akinek lelkiismerete mindennél drágább és ezáltal évszázadok múltán is csodálatra méltó, örök példakép. Szakácsi megjelenéséhez, egyéniségéhez szépen illeszkedett a dán királyfi alakja. Hamlet tragikus sorsához, a roppant küldetés terhe alatt roskadozó lélekhez, a bár nem lesújtó, de értelmet és érzelmet alaposan felforgató, önmarcangoló figurához alázattal, de könnyedén alkalmazkodott a színművész. Szakácsi Hamletet játszott — Hamlet játszotta Szakácsit... A Globe Theatre közönsége pontosan tudta, akárcsak a mai publikum, hogy Shakespeare darabjain nem sokat lehet kacagni, inkább sírni kell a „Mo- solytalan, komor szemöldökű, / Fenséges fájdalommal jajgató” színpadi történéseken. A Hamlet előadásán is annyi a halál, a gyilkosság, a gonoszság, a cselszövés, hogy még a modem idők krimijén felnőtt nemzedék is kapkodhatja a fejét. Persze az a sok vér nem „öncélúan”, nem azért folyik, hogy teljesen elrettentse a nézőt, inkább Hamlet tisztaságának, nagyságának kiemelésére szolgál a környezetében lejátszódó borzalmak lefestése, sokkoló megjelenítése. Goethe, Shakespeare egyik nagy tisztelője és elemzője azt írta bálványozott elődjéről, hogy minden egyes műve ama titokzatos pont körül forog, ahol összeütközik az egyéni akarat a társadalmi mozgás szükségszerűségével. Az angol reneszánsz dráma halhatatlan szerzőjéről tengernyi elemzés, sok könyvtárat megtöltő szakirodalom született, Hamlet tragédiáját is értékelték, értelmezték már számos változatban. Hozzám az a nézet áll legközelebb, amely szerint a dán királyfi a becsületesség, a tiszta lelkiismeret megtestesítője, akinek sorsát, bukását küldetése határozza meg („Kizökkent az idő; —ó, kárhozat ! / Hogy én születtem helyretolni azt.”). Ez a rendkívüli hős nem a tettek, hanem a szavak embere, a gondolkodásé, a filozofálásé, az elmélkedésé, a töprengésé — ami korántsem jelenti azt, hogy ezáltal gyengébb jellem, kevésbé értékes lenne a harcba vonulóknál, éppen ellenkezőleg! Hamlet a túl korán jött ember, jóval megelőzve korát eszmél, a jövő, a szebb világ hírnöke, az örökös emberi küzdelem, a szüntelen jobbat, igazabbat óhajtó korszak előfutára; Hamlet eszmény. A Gyulai Várszínházban Arany János gyönyörű fordításában, Sík Ferenc rendezésében és parádés „nemzetis” szereposztásban láthatjuk a Hamlet előadását. Mint már hangsúlyoztam, Szakácsi Sándor a főszerepre telitalálat. Ha már azzal kezdtem, hogy a Hamlet a világirodalom legszebb szerepe, legszebb drámája, nem kerülhetem meg a kérdést: A világirodalom legszebb monológját miért ott fenn, sötétben, az oszlopoknál, olyan messze, tőlünk távol kezdi el Hamlet? Miért nem jön közelebb, egészen a színpad elé, akár a nézők közé? Vajon miért? Kozák András elegánsan és méltósággal játssza Claudius, az új király szerepét, hogy a darab elején kifejezetten vonzó és rokonszenves figura tud lenni — pedig ő a kegyetlen számító és gyilkos —, az csak részben a színművész érdeme, a zseniális Shakespeare ugyanis még a negatív hősöket is oly remekül, költőien felépítette. Hasonlóképp említhető Dra- hota Andrea Gertrud királynéja. Amikor fiát. Hamletet számonkérésre hálószobájába rendeli, de váratlanul fordul a kocka, és a fia lesz az, aki számonkéri anyja hűtlenségét, az a jelenet egyszerűen nyelvi bravúr és döbbenetes hatású. Szerencsétlen dolog viszont, hogy Kállai Ferenc Polonius főkamarásból, a bölcs öregemberből és rafinált kerítőbői vén bolondot csinál; totyog, gügyög, komolytalanná válik és ezáltal megkérdőjelezi a fiához, Laerteshez, lányához, Opheliához való kapcsolatát, de egy kicsit még Hamlet színlelt (szelektív) őrültségét is. Ilyen apáért bosszút állni, megőrülni, ugye, nem érdemes? Ophelia igen árnyalt, bonyolult figurája óriási feladat a fiatal, még ismeretlen Juhász Juditnak; ügyesen és mérséklettel bánik vele, ígéretes tehetség. Végh Péter Laertes szerepében méltó társa Ham- letnek a játékban, néha olyan gondolatom támadt, mintha Hamlet is lehetne. Szintén tetszett Horatio, a dán királyfi hűséges barátja, akit Keresztes Sándor alakít elegánsan, kellő mértéktartással. Hamlet atyja szellemét és a színészkirályt talán nem véletlenül és nem csak praktikus okokból kapta ugyanaz a színművész, Fülöp Zsigmond. Mindkét figurában van valami közös: a szellem a lelkiismeret hangja, Hamlet számára szent. A színészek „a kor foglalatjai és rövid krónikái”, Hamletnek fontos szövetségesek. Segítségül hívja őket, hogy előadásukkal leleplezzék gyilkos nagybátyját. Azért kell játszaniuk, „Hogy a vétkes megőrüljön belé, / Ké- pedjen az igaz, s a közönyös / Zavarba essék...” Az előkészületek és a színház a színházban pillanatok az előadás legmozgalmasabb jelenetei közé tartoznak. Nem sorolom tak meg hozza a sikerhez, a sugárzó színházi légkör megteremtéséhez, az emlékezetes szép estéhez. Szász Endre díszlettervezőnek nem volt túl nehéz dolga, hogy Helsingör középkori erődjét, a Balti-tenger kies partján, az Öresund-szorosban fekvő kastélyt idevarázsolja; a gyulai vár ideális helyszín, alig kell egy kis módosítás, néhány ízléses jelzés, máris ott vagyunk Dánia erődjében. A színpadkép fenséges, méltóságteljes, mégis mértéktartó, ahogyan a jelmezek is, Tordai Hajnal munkái. Szakácsi Sándor boldog lehet és elégedett. Minden elismerésem az övé, de az együttérzésem is, ha belegondolok, hogy Hamlet átéléséhez, ilyen fokú életrekeltéséhez milyen félelmetes belső erők kellenek. Niedzielsky Katalin Polonius főkamarás szerepében Kállai Ferenc A színház feladata, hogy „tükröt tartson ...a természetnek; hogy felmutassa ...az idő, a Egyedül a jó barát tudhatja az igazat (háttérben Horatio, Keresztes Sándor) század... lenyomatát” kovács Erzsébet felvételei
