Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-12 / 187. szám
1993. augusztus 12., csütörtök HAZAI TÜKÖR/SOROZAT RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP A termelők aggódn „Szeretnénk elérni, hogy a kormányzat jogszabályban biztosítsa, hogy aki vetett az biztosan megkapja a befektetett pénzét ARCHÍV FOTÓ Egy viharos mentelmi vita utórezgései ' Megint vannak kiváltságosok? Könyvtárosok vándorgyűlése Csaknem félezer könyvtáros részvételével megkezdődött szerdán a Magyar Könyvtárosok Egyesületének 25. vándor- gyűlése Győrött. A háromnapos szakmai program központi témája a művészetek és a könyvtár kapcsolata. Ennek összefüggéseit elemzik a plenáris ülésen. Ide várják a művészeti élet több ismert személyiségét, akik egyebek mellett a képzőművészeteknek az informatika világában betöltött szerepéről fejtik ki álláspontjukat. Júliusi vámbűncselekmények Júliusban szaporodott a pénzügyőrök munkája, legalábbis ez derül ki a VPOP-nak eljuttatott összesítéséből, amely szerint a vámszervek ebben a hónapban 1757 esetben kezdeményeztek eljárást pénzügyi bűncselekmények és szabálysértések miatt. A felderített jogsértő cselekmények több mint 2 milliárd forintnyi értéket érintettek. Az eljárások során a vámszervek mintegy 109 millió forint értékű vámárat és 31 millió forint értékben árat foglaltak le. Nem indokolt, a cukor áremelése A cukor iránti kereslet és kínálat az Agrárrendtartási Hivatal információi szerint jelenleg egyensúlyban van. A sajtóban napvilágot látott hírek szerint néhány cukorgyár készlete elfogyott, ezért várhatóan az állami tartalékokat kell hamarosan mozgósítani. A hivatal erről semmilyen jelzést nem kapott. Ezért azt sem tartanák indokoltnak, ha a készletek kimerülésére hivatkozva emelkednének a cukorárak. Az elmúlt 5 esztendőben felére csökkent a hazai búzatermelés. Az idén várhatóan alig 3 millió kerül a tárolókba. 'Tóth István, a Mezőgazda- sági Termelők és Szövetkezők Országos Szövetségének (MOSZ) főtanácsosa szerint az idei alacsony terméshozam, az aszály, a vetésterület csökkenése és a nem elégséges ráfordítások együttes következménye. A terméseredményekről szólva elmondta: — A legtragikusabb terméskiesés Szolnok megyében volt. Hagyományosan itt terem az országban a legjobb minőségűnek számító közép Tisza-vidé- ki búza s egyben ez a térség adja a magyar búzatermés 10%-át. Ezen a jó adottságú vidéken most hektáronként csupán 2,4 tonnát takarítottak be. Békés megyében hektáronként 3 és 4 tonna közötti mennyiséget takarítottak be. — Mennyi búza kerülhet végül is exportra? — Ősszel a termeltetők — a bankok, a kereskedők — hitel- nyújtás ellenében exportigér- vényt kaptak, hogy az általuk termeltetett búzát külpiacon értékesíthetik. Ezzel az üzleti céllal finanszírozták meg a vetést. Mintegy 250 ezer tonna búzára adtak ki előzetes ex- portigérvényeket. Az Agrárpiaci Rendtartás bizottsága most úgy döntött, hogy azok számára, akik valóban termeltettek és hitelt nyújtottak, megadják az exportsegélyeket, de a tervezettnél kisebb mennyiségben. — Elegendő lesz-e a takarmány az állatállomány számára? — Bizonytalan ma a takarmányfelhasználás. Mivel nagymértékben csökkent az állatállomány, elképzelhető, hogy a megtermett mennyiség elegendő lesz. —- Milyen intézkedéseket sürget a MOSZ a búzatermesztők érdekeinek védelmében? - — Szeretnénk elérni, hogy a kormányzat jogszabályban mondja ki: „aki vet, az arat” pontosabban, hogy aki vetett, az biztosan megkapja a befektetett pénzét. A szövetkezeteknek alig maradt földjük, területeik bizonyos hányadát részarány tulajdonba adták, a többi pedig kárpótlásra van kijelölve. Amennyiben ősszel még a szövetkezet vet, az új tulajdonosnak meg kell térítenie a ráfordítást. Azonban a legtöbb gazdaság úgy gondolkodik, hogy ebben a bizonytalan, pénzhiányos helyzetben nem kockáztat feleslegesen. Nem lehet ugyanis előre tudni, hogy a föld új tulajdonosa megfizeti-e a költségeit, vagy azt sokallni fogja. —De mi történik, ha történetesen kifagy a vetőmag? — A természeti csapások nincsenek belekalkulálva a gazdaságok költségszámításaiba. Az is kevés a talponmara- dásukhoz, ha csupán a ráfordított költségeiket kapják vissza s a nyereség más zsebébe vándorol. Végsősoron úgy tűnik, hogy az idén már nem a termelő fog vetni, hanem a bankok és az állam. A termelő még ha akarna, akkor sem tehetné. Nincs rá pénze. Javasoltuk a vagyonadóként működő földadó végleges eltörlését, mert teljesen idegen az adórendszertől. Újvári Gizella Emlékezetes, hogy a képviselőház rendkívüli nyári ülésszakának utolsó napjai sem maradtak „napirend előtti” szenzációk nélkül: a bíróságok négy országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérték. A mentelmi bizottság valamennyiük kiadását javasolta, ennek ellenére az országgyűlés a javaslatot — nagy szótöbbséggel — leszavazta. A döntés vihart kavart, s ez azóta sem ült el. Egy MDF-es képviselő azért berzenkedett, mert szerinte „amit egy átlagpolgár megtehet, azt mi, képviselők nem tehetjük meg. Döntésünk olyan látszatot kelthet, mintha mi törvények felett állnánk”. Az ellenzéki Dr. Hack Péter (SZDSZ) pedig azért háborgott, mert szerinte 1990-ben nagyon sok képviselő azzal érkezett a parlamentbe, hogy ebben az országban soha többé ne legyenek kiváltságok. A mentelmi ügyekben folytatott gyakorlat viszont azt mutatja, hogy a képviselők jelentős hányada ma úgy érzi, joga van figyelmen kívül hagyni a törvényeket. A mentelmi, összeférhetetlenségi és Kedvezőbb feltételekkel nyújt hitelt a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) a Bonus Befektetési Alap jegyeit vásárlóknak: a hitelkamat az eddigi évi 24,3 százalék helyett 23 százalék. A Bonus Alap befektetési jegyei június 30-ától december 3-áig jegyezhetők. Az elmúlt hét végéig a papírokból mintegy 180 millió forint értékben fogyott, ami elmarad az alapkezelő várakomandátumvizsgáló bizottságban három MDF-es képviselő foglal helyet, a többi párt két- két taggal képviselteti magát. Elnökük a kisgazda Oláh Sándor: — A bizottság eddig 36 ügyet tárgyalt, ezek közül 30 esetben javasoltuk a mentelmi jog felfüggesztését, de csak 10 esetben értett velünk egyet az Országgyűlés. — Ezek után mi lesz a legutóbbi négy üggyel? — Ezekben már döntött az Országgyűlés, megváltoztathatatlan a határozat. —A most kialakult vita nem járhat azzal a következménnyel, hogy a következő ügy — ha indokolt, ha nem—mindenképpen kiadatással végződik? — Mi ezután is minden ügyet több oldalról, körültekintően és alaposan megvizsgálunk. A végső döntés — hangsúlyozom — továbbra is az Országgyűlés kezében van! Szabad György elnök úrnak kellene lépéseket tennie, hogy a mentelmi ügyekben az országgyűlés alaposabban vizsgálódjon és körültekintőbben zásaitól. Ennek 30 százalékát az MKB által nyújtott hitelből vásárolták meg. Az MKB ugyanis vállalta, hogy a legalább 50 ezer forintot befektetőknek a befektetéssel azonos értékben hitelt nyújt további jegyek megszerzéséhez. Ez azért jelent előnyt, mert a vásárolt befektetési jegyek csökkentik az adóalapot. A jövő hét folyamán egy papír értéke 9530 forint lesz. döntsön! (koós) Ferenczy Europress Kedvezőbb Bonus Alap Randé Jenő: Nagykövet voltam Egyiptomban Időtlen háború Az (WÜ válaszol 2. Részvény és kárpótlási jegy 2. Ezek után a miniszteri értekez- elet természetesen úgy határozott, hogy tegyek eleget az Izraeli—Magyar Baráti Társulat meghívásának. A többi már a kulisszák mögött zajlott. Nem hivatalosan értesültem arról a vitáról, kapjak-e megbízatást, vagy sem. Senkit nem keres-' tem meg, magam intéztem az utazás előkészületeit, azt mondhatnám, a saját szakállamra utaztam ki. Útravalót nem kaptam, így amikor az izraeli klügyminisztériumban a főtitkár fogadott, azzal kezdhettem a beszélgetést, hogy nem rendelkezem hivatalos megbízatással, így a kapcsolatokról a magánvéleményem mondom el, ami hivatalos információkon alapul. A meglehetősen jó hangulatú beszélgetésről vendéglátóm, Shlomo Avineri természetesen tájékozott volt, az előzményekről pedig — végül is felülkerekedvén bennem a volt diplomata a volt újságírón — nem beszéltem. Inkább azt fogalmaztam meg, ami Izraelbe érkezésem óta motoszkált a fejemben: négy évig voltam nagykövet Egyiptomban, ott éltem végig a legutóbbi — remélem legutolsó — arab— izraeli háborút, soha nem hittem volna, hogy meglátom — ahogy az angolok mondják — a sövény utolsó oldalát (the other side of the fence). Igen, kinézve a vendéglő ablakán az egykori arab és izraeli Jeruzsálemet elválasztó völgyre, keresve a bágyadt holdfényben az Olajfák Hegyét, ahol délutánjártam, ezt el kellett mondanom Avinerinek. Kicsit elgondolkozott, azután csak ennyit mondgtt: — Én húsz évig néztem a völgy túlsó oldalát, ahol jor- dán katonák álltak, s nem hittem, hogy valaha eljutok oda. Valamit megértettem Izraelből. Másnap Izrael első egyiptomi nagykövetével ebédeltem. Kairóban nem találkoztunk, mivel az októberi háború után hazatértem, ő pedig a Camp David-i megállapodás után foglalta el állomáshelyét, de sok volt a közös téma, a közös ismerős. Amikor a kis marokkói vendéglőben jó rizses bárány s egy üveg rozé mellett felmelegedett a hangulat, v megkockáztattam, hogy megkérdezzem — mivel előtte való nap jártam izraeli kísérőmmel a Siratófalnál s a mohamedánok szent templomában, az Al-Aqsa mecsetben —, mi lesz Jeruzsálem sorsa, hiszen egy részére az arabok is igényt tartanak. A válasz rövid és egyértelmű volt: — Hát mondja, kell nekünk Mekka? Még többet megértettem Izraelből. Kifelé jövet a külügyminisztériumból megjegyeztem a főigazgatónak: — Arra számítottam, hogy Izraelben ellenérzéssel fogadnak, mivel a legutóbbi háború idején nagykövet voltam Kairóban. — Miért? Éppen ellenkezőleg. Ön ismeri a Közel-Keletet. Ismerem? Valamennyire ismerem. De hogy értem-e? Ki érti? Egyszer Kairóban a déljemeni nagykövet velem beszélgetve feltette magának ugyanezt a kérdést: Ki érti igazában a Közel-Keletet? És meg is válaszolta: Igazában senki. Érdemes-e akkor visszaemlékezni a Kairóban töltött évekre? Hiszen azóta megszületett a Camp David-meg- állapodás, Szadatot meggyilkolták, Begin visszavonult. Lehet-e a megelőző évek tapasztalataiból valamiféle tanulságot levonni? Annyit talán lehet, amit egy több évtizedes közel-keleti tapasztalattal rendelkező brit diplomata mondott a fiának erre a kérdésre válaszolva: — Apám, meg lehet-e érteni az arabokat? — Ne arra törekedj fiam, hogy megértsd az arabokat, hanem arra, hogy ők értsenek meg téged... Indulás és érkezés Ahogy ez a külügyi szolgálatban már lenni szokott, nem oda érkeztem, ahova eredetileg indultam volna. Mindenki tudta, én sejtettem, hogy valahova Európába voltam jelölve, de valami (vagy valaki?) közbejött, s kissé meglepődtem, amikor a főnököm magához kéretett, és megkérdezte, mit szólnék hozzá, ha Kairóba kül- denének nagykövetnek. Kedvcsinálónak ennyit mondott: „Kapcsolataink jók, remélhetőleg nem tör ki a háború.” Azóta olvastam, olvastam és olvastam. Követségi jelentéseket, Egyiptom történetével foglalkozó könyveket, útleírásokat és regényeket. Tudtam, hogy mindez nem elég, mert sem hosszú újságírói, sem viszonylag rövid külügyi pályafutásom alatt nem foglalkoztam sem a Közel-Kelettel általában, sem Egyiptommal konkrétan. El kellett tehát fogadnom azt a „felkészülésnek” nevezett idő alatt annyiszor hallott aranyigazságot, hogy az igazi felkészülést a helyszínen szerzett tapasztalatok jelentik majd. (Folytatjuk) — Miért kell figyelmen kívül hagyni a paragrafusokat és kizárólag az eredeti kárpótoltakra szűkíteni a lehetséges érdeklődők körét? — A kárpótlási törvény mindenekelőtt a kárpótlási jegyre jogosult kárpótlá- sijegy-tulajdonosokat preferálja, és nem a kárpótlási jegyet felhasználó tőkepiaci befektetőket. Ön jól, bár véleményünk szerint nem elég tel- jeskörűen fogalmazott, hiszen tudjuk, hogy „népszerű papír válhatott volna a Zalakerámiá- ból”, amennyiben a korábban megcélzott kisbefektetői kör rendelkezik tőkepiaci ismeretekkel. Véleményünk szerint az alanyi jogon kárpótoltak számára felajánlott részvény- csomag a várható keresletet kielégítheti. Ugyanakkor a vagyonügynökség az allokációban sosem zárta ki a kárpótlási jegyet közgazdasági értelemben spekulációs célzattal felhasználó befektetőket, hiszen tudjuk, hogy éppen ez utóbbi kör biztosítja a kárpótlási jegy likviditását. — Vajon a pályázat kiírásakor emlékeztek-e az AVÜ szakemberei arra, hogy a Zala megyei cég legnagyobb tulajdonosai a G A együttműködésével a múlt évben már két pályázatot is beadtak a vagyonügynökséghez a kezelésében lévő stock megvásárlására ? — Ebben a kérdésben téves információt véltünk felfedezni, hiszen a Zalakerámia-stock megvásárlására egyetlen pályázat sem érkezett. (Különös tekintettel arra, hogy nem is írtunk ki pályázatot!) Érdeklődéssel viszont találkoztunk, ám ezek egyike sem tartalmazta az ajánlatok lényeges elemeit, például a megvásárlandó részvénycsomag nagyságát, a lehetséges vevők nevét, illetve a vételi árat. A fentieken kívül felmerült az a kérdés is: miként történhet meg, hogy miután 1700 forintos árfolyamon a Zalakerámia részvény nem kellett a kisbefektetőknek, „odadobták azokat” a nagyoknak darabonként 900 forintért. Amikor 1700 forintos árfolyamon jegyezték a részvényeket, körülbelül 768 forintra ment le ez az összeg. E tendencia alapján és ennek kivédésére született a 900 forintos limitár, amely egyébként az akkori tőzsdei áraknak megfelel. Végül arra a kérdésre, hogy kell-e nekünk tőkepiac, egyetlen válasz leheséges: igen. Az országnak nagy szüksége van a tőkepiacra, és reméljük hamarosan mindannyiunk számára lételemmé válik minden bajával és örömével együtt.
