Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-11 / 186. szám

Nyolcvan főre terítettek az utca közepén FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Bál a Cinka Panna utcában Kilenc éve rakták le Gyulán a Cinka Panna utca útalapját. Az eseményt akkor utcabállal ün­nepelték meg az ott lakók. Szombaton éppen negyedik alkalommal került sor a Cinka Panna utcaiak flasztermulat­ságára. A húsvéti locsolkodás idején beszélték meg a részle­teket, szombaton — napra pontosan — az évfordulón is­mét lezárták az utca két végét. Sütöttek-főztek — termé­szetesen az utcán készült el a bográcsos pörkölt —, az asz­faltra asztalokat, székeket tet­tek. Mi több, zenészekről is gondoskodtak. Fontosnak ta­lálták, hogy az újonnan oda- költözöttek feltétlenül jelen* legyenek. Számtalan értelme lehet egy ilyen remek kis alka­lomnak, ám elég, ha a legfon­tosabbat idézzük az egyik szervezőtől: Ebben az utcában a szomszédok nem köpködnek egymásra. K.A.J. A választási szólő ízéről Mint ismeretes, a szocialista párt levélben kereste meg a demokratikus pártokat a vá­lasztási törvény módosításá­val kapcsolatos elképzelései­vel. Ebben az egyik legmegle­pőbbjavaslat, az országgyűlé­si képviselő-választás egyfor­dulóssá tétele. A javaslat logi­kájáról Tóth Károly megyei kampányfőnököt kérdeztük. — Úgy véljük, így válna a legvilágosabbá a választók számára, hogy kit is választa­nak, milyen értékrendet és programot. Mert mi is történik a második fordulóban? A pár­tok megpróbálnak szavazótá­borokat mozgatni és alkukat kötni. —Ez bejön? — Van, ahol igen. Emlé­kezzünk, milyen furcsa hely­zetek is előálltak. Az 1990-es országgyűlési képviselő-vá­lasztáson pont Békéscsabán a kisgazdák az SZDSZ javára léptek vissza. — Az SZDSZ elnöke, Pető hőn az egyfordulós választás­nál azt kifogásolta, hogy akkor 15 százalékkal is mandátum­hoz lehetne jutni. — Nem szabad a százalé­kok bűvöletében élni, hiszen az mindig viszonyítás kérdése. Számtalan példa bizonyítja, hogy a második fordulóban a jelöltre nem szavazott több ál­lampolgár, ám a kevesebb részvételi arány miatt nőtt a voksok százalékos aránya. A kritikák másik része azt han­goztatja, hogy a Magyar Szo­cialista Párt azért javasolta ezt a módot, mert nincs kivel összefogjon. Erre azt mond­juk, nemcsak pártokkal lehet összefogni egy modern de­mokráciában, hanem civil szervezetekkel és érdekképvi­seletekkel isTlly módon való­ban a programok alapján lehet egyezségeket kötni. — Még egy különbözőség van. A többi parlamenti párt a bejutás küszöbét négyről ötre kívánja emelni. A szocialisták miért ellenzik? — Nézetünk szerint azért lenne helytelen, mert végérvé­nyesen rögzítene egy 1990- ben kialakult pártstruktúrát a parlamenten belül, holott köz­ben új pártformák jelentek meg, amelyektől a megerősö­dés esélyét is elvenné à kü­szöbemelés. A négyszázalé­kos bejutási alsó határ elegen­dő ahhoz, hogy ne következ­zen be egy irracionális parla­menti elaprózottság. Ugyanak­kor a százalékemeléssel akár 20 százaléka is elveszhet a listára leadott szavazatoknak. —A szocialisták nem támo­gatják a külföldön élő, állam- polgárságukat megtartó ma­gyarok szavazati jogának megadását. — Még pedig több okból. Úgy ítéljük meg, hogy azok legyenek választhatók és vá­lasztók, akik Magyarországon vesznek részt a nem csekély mértékű közteherviselésben. A másik: a mai magyar törvé­nyek bárkinek lehetővé teszik, hogy hazatelepüljön, s itthon gyarapítsa az ország vagyonát. Természetesen elutasító állás­pontunk nem érinti az ideigle­nesen külföldön munkát válla­ló magyar állampolgárokat, akik itt adóznak, itt az állandó lakhelyük és jól ismerik a ha­zai valóságot. Tehát ez a fő indok és nem az, hogy ezzel esetleg a mai kormánykoalíció pártjai plusz szavazatokhoz juthatnak. —Miért ilyen csendes a szo­cialista párt, miközben már köttetnek a választási egyez­ségek? Netán savanyú a szőlő? * — Nem. Éppen most érik. Megtanultuk a szőlősgazdák­tól, hogy szüretelni, mulatsá­got rendezni csak érés után szabad. Mi most azoknak a programoknak a befejezésén munkálkodunk, amelyek al­kalmasak arra is, hogy ha el­nyerjük a társadalom bizalmát a választásokon, egyben meg­valósítható kormányprogra­mok is legyenek. Már el­készült a gazdasági és az ag­rárpolitikai program, befeje­zéséhez közeledik a köz- és felsőoktatási törvény módosí­tását jelentő programunk. Emellett igyekszünk napi kap­csolatot tartani a társadalmi és állampolgári szerveződések­kel. Tehát nem látványos koa­líciókötésekkel vagyunk el­foglalva. B.S.E. TÉNY-KÉPEK 1993. augusztus 11., szerda Utazás a finnugor nyelvek világában Magyar diák Mariföldön: nem sikerember akar lenni, csupán érdekli, amit tanul A magyar ember már szinte megszokta, hogy bár­merre jár a világban, mindig találkozik egy-egy honfitársával. Vannak azonban távoli vidékek, amelyek nem szerepelnek a felfedezendők között az átlag magyar tudatában. Nyár elején Göncz Árpád Oroszországban, a finnugor köztársaságokban járt. Az elnököt kísérő újságírókat Mari El Köztársaság fővárosában, Jos- kar Ólában az ottani vendéglátók között egy buda­pesti fiatalember, Tóth Szilárd köszöntötte. Tóth Szilárd az Eötvös Loránd Tudományegyetem finnugor tanszékének hallgatója. Három évet Budapesten tanult, fél évet töltött Leningrádban, két évet pedig Berlinben. Az egyetemet a jövő esztendőben fejezi be. Joskar Ólában egy helybéli au­tóbuszon volt alkalmunk be­szélgetni. Az ikkeri finnek apostola Egy maifiatal milyen indíttatás­ból határozza el, hogy finnugor tanszéken szerez diplomát ? — Eredetileg magyar— orosz szakon kezdtem az Eöt­vös Loránd Tudományegyete­men. Magyar tanulmányaink kezdetén Domokos Péter pro­fesszor úr, a finnugor tanszék jelenlegi vezetője tartott egy előadást, amely a „Bevezetés az uralisztikába” címet viselte. Nagyon megragadott a téma, így a magyar és az orosz a finn­ugor szakhoz vezetett. Lenin- grádba 1989-ben kerültem fél­éves képzésre, ahol sikerült megismernem ott élő finnugor népeket. Újabb inspirációt kap­tam tehát ahhoz, hogy ezt a tu- dorhányágat válasszam. —- Hogyan élnek a Lenin- grád-, illetve régi-új nevén a Szentpétervár-környéki finn­ugor népek? Megőrizték-e saját kultúrájukat, hagyományaikat, nyelvüket, büszkék-e arra, hogy! őkfinnugorok? — A város közepén áll egy finn templom, akkor zárva talál­tuk, nem tudom, azóta megnyi- tották-e a hívők és a látogatók előtt. Akkor kiállítótermet ala­kítottak ki benne. Azóta meg­erősödött a finn mozgalom. Egy pap Puskin városában apostol­ként állt az ikkeri finn nemzeti mozgalom élére. Több kiad­ványt kaptam tőle, s azóta is küld újságokat. Igazán lelkesí- tőek voltak ezek a törekvések, hiszen az iskolában csak a vö­rös-kommunista birodalomról tanultunk. —A finn népek csoportokban vagy szétszórtan élnek e vidé­ken? —Az ikkeri finneket nagyon szétszórta a második világhábo­rú, aztán jöttek a kitelepítések Szibériába... Később egy részük visszatért, voltak, akik Észtországban kerestek maguk­nak új otthont, tehát ott is alakult ikkeri finn közösség. Mások Karéliába költöztek. Érdekes, hogy a karéliai irodalmat az ik­keri finn kitelepítettek teremtet­ték meg. Misszió Nyugat-Szibériában — Térjünk vissza az egyetemi tanulmányokhoz. A finnugor tanszéken finnugor nyelvet is ta­nulnak a hallgatók? — A finnugor szak lényege a finnugor alapnyelv rekonstruk­ciója. Megtanuljuk, milyen módszerekkel kell rekonstruál­ni őseink évezredekkel ezelőtt beszélt nyelvét. Kötelező meg­tanulni finnül, ezen kívül három finnugor nyelvet kell kiválasz­tani. Én az észt, a mordvin, vala­mint a vogul és az osztyák nyel­vet tanulmányoztam. —Miért éppen ezekre a nyel­vekre esett a választásod? — A mordvint azért válasz­tottam, mert náluk rendkívül gazdag az epikus folklór, a bal­ladák, énekek világa. Első évfo­lyamon uralisztikából a szemi­náriumi dolgozatomat ebből a témából írtam. Az észtek azért ragadtak meg, mert megtetszett a komoly, büszke magatartá­suk, ahogyan a nemzeti hagyo­mányaikat ápolják. Ez az egyedüli kisebb finnugor nép, amely államisággal rendelke­zik. Érdekelt a finn és az észt nyelv közelisége. Az obi ugor nyelveket pedig azért választot­tam, mert Schmidt Éva kutató előadásait hallgattam, aki az osztyák és a vogul nyelv specia­listája, anyanyelvi szinten be­széli e nyelveket. Az osztyákok tréfásan azt szokták mondani, hogy Schmidt Éva perfektül be­szél osztyákul, vogulul pedig akcentussal. Most Nyugat-Szi­bériában egy kis településen ké­pezik az osztyákokat és a vogu- lokat a folklórgyűjtésre és -kia­dásra. Ez egyfajta misszió. Nos, a vogulés az osztyák nyelv azért áll közel hozzám, mert az obi ugoroktól legutoljára váltak el őseink, s ez nyilván a nyelvben is érezhető. Csodálatos a kultú­rájuk, az egész életüket átszövi a folklór. Finnül kolme, vogul nyelven húrum, magyarul három — A finnugor alapnyelvhez mennyire hasonlít például az obi ugorok nyelve? — A finnugor alapnyelvet úgy lehet rekonstruálni, hogy megpróbálunk kihámozni né­hány szót a ma élő nyelvekből. A finnugor alapnyelv mondat­tana már bizonytalanabb terü­let. A finnugor népek írásbelisé­ge nagyon késői, ami azt is je­lenti, hogy a folklór tovább él. Tóth Szilárd az észt, a mord­vin, a vogul és az osztyák nyelvet választotta —Nem érzed úgy, hogy feles­leges megtanulni egy évezre­dekkel ezelőtt beszélt, ma már holt nyelvet? — A nyelvet nem tanuljuk meg, csupán a már említett módszereket a rekonstruálás­hoz. Inkább szavakat tanulunk. — Nagyon izgalmas lehet például a magyar szavakhoz ha­sonlítani őket... — A számok és a testrészek nevei minden finnugor nyelv­ben többségében megegyez­nek. Nagyon szórakoztató, ami­kor az ember nyelvrokon né­pekkel találkozik. Itt a cseremi­szeknél, más néven a mariknál a vér vür. Finnül a három kolme, vogul nyelven pedig húrum. A diplomamunkámat éppen most írom vogul találóskérdésekből, mondanom sem kell, hogy na­gyon érdekes munka. Nagyon megtetszett az egyik találós kér­dés, ami így szól: Húrum pityit nyila mungi. Magyarul: három fészekben négy tojás. Mint mondtam, a húrum három, a pityi fészket jelent, a nyila né­gyet, a mungi pedig a magyar tájnyelvi kifejezéssel, a mony szóval azonos. A mgndat finnül is hasonlóképpen hangzik: Kol- messza peszessze nelja muná. —A komi nyelvben számunk­ra meglepő módon találkoztunk az Ö betűvel. A mariknál az Ö mellett az Ü betű is megjelent... — Igen, a mari nyelvben megtalálható az Ö és az Ü hang is. Érdekes volt, hogy amikor vendéglátóim, a Pugárnya, ma­gyarul a Péntek nevű ifjúsági hetilap szerkesztői lapjukban úgy írták Göncz Árpád nevét, hogy Árpád Gencz. Kérdeztem tőlük, miért nem úgy írják: Ár­pád Göncz? A következő szám­ban már ö-vel írták az államfő nevét. Egyes elméletek szerint az Ö és az Ü a török nyelvek hatására honosodott meg a finn­ugorban. „Most alapozok” —Milyen céllal utaztál ide, Ma- riföldre? — Az egyetem finnugor tan­székével úgynevezett cseregya­korlaton vettünk részt Hanti- Manszijszkban és egy kis falu­ban 1990-ben. Ugyanekkor moszkvai fiatalok utaztak Ma­gyarországra. Ott mi láttuk őket vendégül, ők pedig bennünket a Hanti-Manysi Autonóm Kör­zetben. Megismerkedtünk a Jugra Megmentése Társaság­gal. A Jugra szó történelmi kife­jezés, az obi ugorok lakóhelyét jelenti, de beleértik a zűrjének, vagyis a komik területét is. A társaság a helyi őslakosok meg­mentésére, életkörülményeik javítására, kultúrájuk ápolására alakult. Most pedig meghívtak Hanti-Manszijszkba a IV. Finn­ugor Folklór Fesztiválra. Nem sokkal utána kaptam egy meg­hívót a Pugárnya című lap szer­kesztőjétől, aki ugyancsak a fesztiválra invitált. — Egy praktikus kérdés: ho­gyan lehet a legegyszerűbb mó­don ideutazni? — Moszkváig repülőgéppel utaztam, ott várt rám egy mari ismerős, merthogy mindenhol élnek marik, ugyanúgy, mint magyarok. Az utat vonattal folytattam tovább, a Mari Köz­társaságban újabb barátok vár­tak rám, és szinte kézről kézre adnak tovább. — Itt is nagy szeretettel fo­gadják a vendéget... — Valóban, olyannyira, hogy szinte már teher... — Könnyen megtaláltátok a közös hangnemet? — Rendkívül gazdag folklór programmal fogadtak, a tánc, a zene, az ének hamar összeko­vácsolt bennünket, a cseremi­szekkel, az udmurtokkal, a mordvinokkal körtáncot jár­tunk. A cseremisz és a magyar népzene — Kodály óta tudjuk — sok hasonlóságot mutat. — A finnugor tanszéken végző hallgatók előtt milyen lehetőségek állnak az életben? — Szeretnék finnugriszti- kával foglalkozni a Nyelvtu­dományi Intézet keretein belül, folklórt gyűjteni, amit egyébként már elkezdtem. Úgy is mondhatnám, most ala­pozok. A finnugor szakon an­nak idején mindössze hárman indultunk, ketten azóta lemor­zsolódtak. — Lehet, hogy valamikor keresett szakember lesz belő­led... — Ki tudja? De nem azért csinálom, hanem mert érdé- kel László Erzsébet Mariföldön feléledt az ősi kultúra. Népviseletben eredeti mari dalokat énekelnek és táncolnak a helybéliek ,

Next

/
Thumbnails
Contents