Békés Megyei Hírlap, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-11 / 186. szám

1993. augusztus 11., szerda MEGYEIKÖRKÉP Ma éjszaka égi tűzijáték Asztalifoci Orosházán Az 1994. évi első Európa-baj- nokság, az 1995. évi Világ Ku­pa, az 1996. évi budapesti vb előtt első ízben rendeznek Orosházán nemzetközi asztali labdarúgóversenyt. (E sport­ágnak nemcsak hazai szövet­sége van, 1993. július negyedi­ké óta — kilenc ország részvé­telével — létezik az ITFA, a nemzetközi szövetség is.) Az augusztus 21—22-én lebo­nyolításra kerülő viadal az orosházi klub lelkes tagjainak jóvoltából jöhet létre. Zánkán táboroztak Az idén ismét Zánkán táboro­zott 40 szénási diáksportoló 4 felnőtt kíséretében. A kézilab- dás lányok naponta edzettek, a focista fiúk a Zánka Kupa Centrum küzdelmeiben vettek részt, amit meg is nyertek! Tanévkezdésre Magyardombegyházon az is­kolaév kezdetére az önkor­mányzat minden általános is­kolai tanulónak megvásárolja a tankönyveket, ezenfelül va- lamennyiüket 2500 Ft kész­pénzsegélyben részesíti. Ugyanebből az alkalomból az óvodások 1000, a középisko­lások pedig 3 ezer forintot kap­nak. Szinte mindenki tudja, hogy az augusztusi esték egyik velejá­rója a „csillaghullás”. Bizo­nyára sokan gyönyörködtek már e természeti jelenségben. Megkapó érzés, amikor az ég­boltra feltekintve egyszer csak egy vakító fénycsík beléhasít az éjszakába. A csillagászok nem a „hullócsillag” elneve­zést használják—ami félreve­zető —, hanem meteoroknak nevezik őket. A meteorok pa­rányi fém- vagy porrészecs­kék, amelyek légkörünkkel összeütközésbe kerülve szol­t gáltatják az ismert szép fény- jelenséget. Azért augusztus­hoz köti őket a köztudat, mert ekkor általában derültek az es­ték és kellemes az időjárás — tehát szívesebben tartózkodunk a szabadban. A szerencsés vé­letlen folytán éppen ebben a hónapban találkozik össze Földünk az egyik legtöbb mete­ort produkáló meteorrajjal. Az ehhez tartozó meteorok július 27-e és augusztus 17-e között figyelhetők meg. Legnagyobb számban a holnapra virradó éj­jel, amikor általában 50-et szá­molhatunk meg belőlük órán­ként. Ez, a Perseidák néven is­mert meteorraj volt az, amely­ről 1866-ban elsőként mutatta ki Schaiaparreli, a Mars­kutatásairól híres olasz csilla­gász, hogy egy üstökössel van kapcsolatban. Ez az üstökös az 1862. III. sz„ amelyet felfede­zőiről P/Swift—Tuttle üstökös­nek is neveznek. Amikor a raj felvillanó tagjait 1866 augusz­tusában megfigyelték, akkor nevezték el őket „augusztusi ' meteorok”-nak. A Perseidák el­nevezést 1866-ig nem használ­ták. Érdemes megemlíteni, hogy népünk „Szent Lőrincz tüzes könnyeiként” tisztelte ezeket a meteorokat. Híres csillaghullások Amikor 1833 novemberében óránként több mint kétszázezer meteort láttak, úgy gondolták, hogy eljött a világvége. Ez a Leonidák meteorraj volt, amely közel 33 évenként produkált fe­lejthetetlen látványt. Legutóbb 1966. november 17-én, 133 évi csekély intenzitás után ismét gyönyörködtető volt, és időn­ként 100 felvillanást is észleltek másodpercenként. Legköze­lebb 1998 vagy 1999-ben vár­ható hasonló jelentkezése. 1872-ben egy korábban szét­hulló üstökös — a Biela — visszatérése helyett gazdag „csillaghullás” volt észlelhető, ami az üstökösökkel való kap­csolatra utal. Az üstökösökkel való kapcsolat Az üstökösöket piszkos hógo­lyóhoz szokták hasonlítani. Fém- és pordarabok különbö­ző anyagok jegébe ágyazva (víz, ammóniák, metán) alkot­ják az üstökösmagot. Amikor ez a Nap közelébe kerül, akkor annak hőhatása következtében a kötőanyag elpárologván a szilárd részecskék elszakad­nak az üstökösmagtól és önál­ló életet kezdenek. A lesza­kadt darabok egy rajt alkotva lassanként szétszóródnak az üstököspálya mentén és egyre jobban szétterülve folytatják Nap körüli útjukat. Amikor Földünk égi mozgása során egy ilyen raj pályáját kereszte­zi, akkor olyan meteorok fel­villanását figyelhetjük meg, amelyek befutott útjait vissza­felé meghosszabbítva azok kö­zel egy pontban találkoznak. A meteorrajt arról a csillagképről nevezik el, amelyben ez a pont található. A részecskék tömege mindössze pár milligramm. Természetesen nagyobbak is akadnak. Ha ilyenek csapódnak a légkörünkbe, akkor azok már sistergő hang kíséretében képe­sek az egész környéket bevilá­gítani. Ezek a bolidák vagy tűz­golyók. A Perseidák 1993. évi csúcsa A holnapra virradó éjjel előre­láthatóan nem mindennapi égi tűzijátékban gyönyörködhe­tünk majd. Feltehetően órán­ként több száz, esetleg több ezer „hullócsillagot” figyelhetünk meg. Az egész éjszaka szép lát­ványt ígér, aki azonban nem tudja az éjszakát átvirrasztani, az is feltétlen menjen ki a szabad ég alá éjfél után 2-3 órára és gyönyörködjön „Szent Lőrincz tüzes könnyeiben”. Várhatóan ez lesz a látványban legszebb része az éjszakának. Érdemes a városi fényektől távoli helyre kimenni. Segédeszközre nincs szükség a megfigyeléshez, ilyenkor a csillagászok sem használnak távcsövet. Célszerű a megfigyelés előtt egy órát tel­jes sötétségben eltölteni, mert ennyi idő kell ahhoz, hogy szemünk teljesen átálljon a sö­tétben való érzékelésre. Szép felvételek készíthetők egyszerű fényképezőgépekkel is. Érzé­keny filmet használjunk és a gép zárját T-re állítva, rögzített gép­pel hosszú expozíciójú felvéte­leket készítve a fényesebb me­teorok nyomot hagynak a fil­men. Márki-Zay Lajos Olvasóink írják — ... ..... ? A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása * nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. / Mire jó a MiW vonatainak vészfékrendszere? Szeretném közreadni utazási élményemet, s egyben választ kapni a MÁV illetékeseitől, hogy mire jó és való a vonatokra szerelt vészfékrendszer. Ugyanis én eddig úgy tudtam, hogy azt csak veszély esetén szabad használni és nem akkor, ha valaki feledé­keny ségből nem az úticéljának megfelelő irányba induló vonatra száll fel. Ha pedig ezt valaki jogtalanul használja, megbírságol­ják. Azt tapasztaltam, hogy ez a szabály már a múlté, az húzza meg a vészféket, aki akarja, felelősségrevonás nélkül. Történt ugyanis, hogy családommal Békéscsabáról Gyopá- rosfürdőre utaztam a 6.55perckor induló vonattal. A szomszédos szektorban egy idős házaspár foglalt helyet, akik Budapestre tervezték útjukat. Ez akkor derült ki, amikor a vonat nem a vasúti aluljáró alatt haladt át, hanem elkanyarodott Orosháza felé. Az idős házaspár bosszankodni kezdett emiatt, és a jegyvizsgáló tanácsára Telekgerendásnál átszálltak az állomáson már vára­kozó, Békéscsabára induló személyvonatra. Az idős úr ismereté­ben volt annak, hogy van a szerelvénynek vészfékrendszere, és ha meghúzza, akkor leszállhattak volna, de őazt is tudta, hogy ezt az ők szórakozottságuk miatt büntetlenül nem használhatják. Nem úgy az a 25—30 év körüli, mai modern ábrázatú, diplomatatáskás úr, aki Orosházán felszállt a szentesi vonatra, keresztülnézett néhány utason, figyelmen kívül hagyva az állomás hangos tájé­koztatóját, mely közölte, melyik vonat melyik vágányról merre indul. A vonat elindulása után jött rá, hogy szerinte rossz irányba, Szarvas helyett Szentes felé megy, meghúzta a vészféket, miután az már elhagyta a vasúti átjárót. A kocsi nagy durranással, az utasok nagy rémületére megállt. Az úr leszállt, s elment a motorvezetőhöz, valószínű, elnézést kért, amiért meghúzta a vészféket, majd visszasétált az állomás felé. A vonaton a jegyvizs­gálótól megkérdeztem, hol maradt a felelősségrevonás, aki egykedvűen annyit közölt, hogy nerti éri meg a jegyzőkönyvezést, lehet, hogy ki se tudná fizetni a bírságot. A vonat körülbelül 20 perc késéssel folytathatta útját vészfék nélkül, mert nem tudták megjavítani. Ezt onnan tudom, hogy a jegyvizsgálónak viccesen azt mondtam, én itt szeretnék le szállni, a laktanyánál, meghúzom a vészféket. Erre ő közölte, hiába húznám, nem működik. Tehát a szentesi vonat vészfék nélkül érkezett Szentesre, egy felelőtlen utas miatt, aki tettét felelősség­revonás nélkül megúszta. K.M., Békéscsaba Szupernagyik kerestetnek Óh, nagymami, drága nagymami... ...aki csak jót és szépet ád... Folytatjuk a fényképek közlé­sét. Minden jelöltnek van esé­lye: az első tíz, legtöbb szava­zatot kapott nagymama mel­lett további tíz, sorsolás útján kiválasztott nagyi kapja meg a Szupernagyi címet, hozzá szu- pemagyihoz illő jutalmat és lehetőséget a lapban való be­mutatkozásra. A szavazás módja: a lapból kivágott, a ne­vet is tartalmazó képet levele­zőlapra ragasztva vagy borí­tékba téve be kell küldeni szer­kesztőségünk címére. A sza­vazatokat legkésőbb a megje­lenést követő hetedik napon, tehát egy héten belül adják postára. A sorsoláson minden­ki részt vesz, aki legalább egy szavazatot kapott. Kérjük, ne feledjék el feltüntetni nevüket a borítékon, levelezőlapon, mert a szavazatot beküldők között is jutalmat sorsolunk ki. Ajánló sorok Takács Istvánné fényképét unokája, Bíró Ditta e sorok kíséretében küldte be: „O az én szememben nem csak egy kedves nagymama, hanem kitűnő szülő is. Az én szüléi­mén a mai napig is nagyon sokat segít, nagyon erős és ki­tartó támasza a családnak. Na­gyon imádom és tisztelem, mert számomra ő nem csak egy szupemagyi, hanem olyan személy, akivel mindent meg tudok beszélni, aki mindent megért és aki igazi jó tanácso­kat tud adni nekem.” Három unoka, Murok Ani­kó, Murok Editke és Kocsis Attila küldte be nagymamá­juk, Kocsis Lajosné fényké­pét. A következőket írják: „O Főnyeremény: színes TV Szupernagyi-versenyünk fó'dí- ja egy színes televízió, amelyet lapunk kiadója ajánlott fel a Szupernagyi cím tulajdonosá­nak. Személyét sorsolással vá­lasztjuk ki az első' tíz helyezett, valamint a szintén sorsolással kiválasztott további tíz szeren­csés pályázó közül. Több cég is jelezte, különböző' értékű aján­dékkal hozzájárul a verseny si­keréhez: Burek pékség, Békés­csaba; Elektroház, Békéscsa­ba, Exclusive Flowers, Békés­csaba; Färbung Bt., Békéscsa­ba; „Katája” kisáruház, Békés­csaba; Kunság Füszért, Békés­csaba; PIÉRT bolt, Békéscsa­ba; Magyar király söröző, Bé­késcsaba. További ajánlatokat szívesen fogadunk! egy Szupemagyi! A nyári szünetben nagyon sokat va­gyunk nála. Nagyon finoma­kat főz és minden kívánságun­kat teljesíteni szokta.” Szintén három unoka, Er­dész Orsolya, Erdész Balázs és Erdész Levente postázta az alábbi sorokat nagymamájuk­ról, Erdész Bélánéról: „Ő a legtürelmesebb, legaranyo­sabb nagyi, akit mindenre meg lehet kérni, aki mindent meg­csinál nekünk és aki nagyon jó barátunk!” Horváth Albertnét unoká­ja, Horváth Tünde Noémi versben ajánlotta a Szupema­gyi címre: „Egy nagymama, / kinek szíve hatalmas. / Felne­velt egy fiút, ki / cseppet sem unalmas. / Aztán megszület­tem én, / az egyetlen unoka. / Arany betű számomra / min­den egyes szava. / Anyukának, s nagymamának / egyformán jól vizsgázik. / S ha beteg len­nék, vigyázna / rám reggelig. / Egyenes ő, nem ravasz, / ne tétovázz, rá szavazz!” Szabó Józsefné fényképét e sorok kíséretében kaptuk meg: „A család legtürelmesebb tag­ja. Kiválóan süt, főz mindent. A legjobbakat soroljuk fel: csi­gatészta (levesbe), szilvalek­város derelye, kelt tésztából lekváros kifli, túrós bukta, ka­kaós fonat. A végére hagytuk a legfinomabbat, az eredeti kür­tös kalácsot.” ' Petroj Sándorné két gye­rek, egy hétéves kisfiú és egy tizennégy esztendős kislány nagymamája. Az ő mamiká- juk, mamuskájuk és mamuci- kájuk. Szívesen tollasozik, sőt focizik is velük, annak ellené­re, hogy sclerosis multiplex betegségben szenved és emiatt nehezen mozog. Kislány uno­kája azt mondja róla, „mami- kám, te olyan megértő vagy, mintha a barátnőm lennél.” A gyerekek távol laknak tőle, de mindennap meglátogatják. Ha egyszer elmaradnak, este sírva fekszik le aludni. Kohán Jánosné fényképe mellé e sorokat csatolták uno­kái: „Szerintünk azért a mi nagymamánk a legszuperebb, mert ő mindig mindent meg­tesz értünk. Sohase fárad el, T akács Istvánné, Gyula Horváth Albertné, Gyula Kohán Jánosné, Gyula nagyon finom süteményt süt, és nagyon szeret bennünket. De nem csak rólunk gondosko­dik, hanem segít másokon is, ezért tréfásan »máltai szeretet­szolgálatnak« szoktuk nevez­ni.” Megrendítő levél kíséreté­ben küldte el a 13 éves Gajda Kocsis Lajosné, Gyula Szabó Józsefné, Gyula Id. Gajda Andrásné, Domb­iratos Mónika a nagymamája, id. Gajda Andrásné fényképét: „Az én nagymamám minden­ben szuper, főleg nagyon jó- - szívű és jókat főz. Az anyukám tavaly meghalt és ő nevel bennünket, engem és két ki­sebb testvéremet.” „Az én Cseke mamám falun Erdész Béláné, Gyula Petroj Sándorné, Gyula Cseke Lajosné, Geszt él, Geszten. Remekül süt, főz és engem a kishúgommal együtt nagyon szeret. Tizen­négy éves vagyok, a húgom nyolcéves és Édina a neve. Szerintünk a mi mamikánk Szupemagyi.” — írja Cseke Lajosnéról Gyulán élő unoká­ja, Cseke Gabriella.

Next

/
Thumbnails
Contents