Békés Megyei Hírlap, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-03-04 / 153. szám
àRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP GYULAI VÁRSZÍNHÁZ ’93 A színház átmenetileg kiköltözött a vár elé, hogy az udvarban gyorsabban haladjon a munka Loggiával vagy anélkül Bánffy György: Gyula a legrangosabb nyári játék —Alapvetően kétféle felfogás ütközik a műemlékekkel kapcsolatban világszerte, de főleg Európa-szerte. Az egyik az, hogy a meglévő műemléki értékeket konzerválni kell olyan stádiumban, ahol éppen tartanak, a másik pedig az, hogy modem eszközökkel fel kell építeni az eredeti állapotot, akár vasbetonból is. Ez a két szemlélet is tükröződik ebben a helyzetben. Én, aki a kezdet kezdetén több alkalommal részt vettem a várszínházi előadásokon (olyan ősbemutatókon, amelyek azóta az ország különböző színházaiban sokszor színre kerültek), én, aki a határainkon túl élő magyarság ügyével húsz éve úgy foglalkozom, ahogy az közismert, pontosan tudom azt, hogy milyen óriási összekötő kapocs szerepe van a román darabok bemutatásával itt, és ennek fejében magyar darabok bemutatási lehetőségével odaát. Valóban, a magyar nyári színházak között a legrangosabb és legmagasabb szintet elérő előadások születtek. Gyula nem házi lehetőség, mint az, hogy loggiával vagy loggia nélkül ez a vár eredeti formájában, álljon tovább. Ráday Mihály: Talán meg lehet fordítani a színházat — Én azt gondolom, hogy amennyiben helyreállítják a loggiát, akkor nem egyszerűen arról van szó, hogy lecsökken a tér, hanem arról, hogy esetleg meg kell fordítani a színház irányát. Tehát nem hosszában ülnének a nézők, hanem keresztben. Nekem az a véleményem, hogy ha ebben az országban van pénz arra, hogy helyreállítsanak egy műemléket, akkor azt a pénzt el kell fogadni és el kell költeni. Ha van mód arra, hogy a gyulai vár, amely egy egészen különlegesen fontos értéke a hazai műemlékek csapatának, közelítse eredeti állapotát és azt felújítsák, akkor a színházi munkát meg kell próbálni ahhoz igazítani. Az ilyen jellegű szabadtéri színjátszás mindig alkalmazkodik az épületekhez. Az, hogy a színjátszás előbb kezdődött el, és később lett pénz arra, hogy az épület rekonstrukcióját befejezzék, „Fontos összekötő kapocs” bóvlira ment, mint nagyon sok olyan nyári előadás, amelyik csak a pénzszerzés igényével jött létre. Ezt korlátozni, megszüntetni, pláne most az építkezés miatt esetleg évekre teljesen lehetetlenné tenni: ez az amúgy is roskadozó magyar kulturális értékek elleni támadás. Ez nem is vitás. Sokkal nagyobb szellemi értéket képvisel az ott lévő magyar színaz egy kellemetlen dolog, de hát akkor sem hiszem, hogy helyes lenne megakadályozni azt, hogy az épület közelítse eredeti gazdagságát. S.Á. „A pénzt el kell költeni” nyokon alapul a híres Delfi szentélybe. Eredeti, kissé szokatlan színházi előadás tanúi lehettek azok, akik csütörtökön este a vár előtti téren végignézték a nemzetközi színházi találkozó produkcióját. Az első benyomás máris különös dolgot sejtetett; hét hatalmas, szalmából készített gyertya magasodott a vár előtt. Zenészek bevonulásával kezdődött a játék, majd kitárult a vár kapuja, s afüstfelhőből gólyalábon járók jöttek. S ettől kezdve a zene, a mozgás és a tűz kultikus varázsa ragadott el minket, nézőket. Az idegen nyelv ellenére pontosan érteni, látni lehetett, mi történik, hiszen ezek az ősi, szinte egyezményes jelek könnyen útbaigazítják a színház világában járatlan nézőt is. A 8 különböző nemzetiségű társulat ügyes, ötletes előadása a gyertyák meggyújtásával végződött. S milyen különös vonzóereje van a mai napig a tűznek ! Míg égtek a „lángoszlopok”, a nézők nem mozdultak. A tűz lobogása mindenkit magával ragadott. M. K. A szertartás kezdete A mozgás, a zene és a tűz kultikus varázsa Út Delfibe. E nemzetközi produkció célja, hogy a résztvevő színészek, rendezők megmutassák, van a színháznak mondanivalója a világ számára, csupán meg kell keresni azokat az értékeket, amelyek összekötik őket, Európa polgárait. A gyulai megálló azt a célt szolgálja, hogy a résztvevők kipróbáljanak egy-két szertartást, amely az ókori zarándoklási hagyomá1993. július 3-4., szombat-vasárnap Meg kell teremteni a művészetek együttélését Mi lesz veled, Várszínház? Békés megye egyik legrégibb, s országos viszonylatban is páratlannak számító műemléke a gyulai vár, mely azon kétszáz, kincstári tulajdonba került műemlék közé tartozik, amely feltehetően kiemelt bánásmódban részesül majd. S mindez rá is fér, hiszen az idő vasfoga és az elmúlt negyven év oda nem figyelése nem kímélte az évszázados téglákat, így égetően szükségessé vált a vár felújítása, melyet a műemlékvédelmi hivatal el is kezdett. A színház pár évvel ezelőtt felajánlotta, hogy egy évre kiköltözik a vár elé, hogy gyorsabban haladjon a munka. Közben folytak a tervezési előkészületek a II. ütemre, melynek kényes pontja az, hogy olyan helyzetet teremtenek-e a várudvaron, amely lehetetlenné teszi a színház működését vagy sem. Azt a tervtanács is megállapította, hogy a műemlékvédelmi hivatal által tervezett új nézőtér és színpad nem alkalmas a színházi funkció ellátására. Saemben azzal, ami a színház számára bevált játszási hely. „A várszínháznak évtizedes hagyományai vannak, s éppen ez kötelez minket arra, hogy valóságos, igazi színházat csináljunk, ne csak olyan nyári látványosságot” — nyilatkozta nem is olyan régen a tragikus hirtelenséggel elhunyt Havasi István. „Következésképpen, ha a várudvaron van színház, akkor a városban mindenütt lehet színház; a vár körül, a tószínpadon, a fürdőben, a Ferences romkertben, a Ladics- házban, a városháza udvarán. De csak akkor, ha létezik egy színházi műhely, melynek fő vonulata a várudvaron zajlik, ahol olyan drámai műhely van, amely indítékot tud adni a kortárs drámairodalomnak, egy másik művészetnek. Autonóm művészet az is, a színház és az építészet is. Ezeknek kell megteremteni a harmóniáját, az együttélését az értékek teremtése érdekében.” Muzslai Katalin Színiiskolák találkozója / Éjfélkor előadás - fesztiválzáráskor meglepetés A Gyulai Várszínház az idei 30. jubileumi évadjának kuriózuma közé tartozik a színiiskolák találkozója, mely 1993. július 4. és 11. között kerül megrendezésre. A meghívott iskolák mindegyike egy (maximum 30 perces) műsorral mutatkozik be a gyulai közönségnek. Az egyhetes tartózkodás zárásaként egy közös produkciót mutatnak be. — A találkozó célja, hogy az egyes műhelyek megismerjék egymás munkáit, módszereit, eredményeit, ugyanakkor lehetőséget kapjanak a hallgatók a nyilvános bemutatkozásra is — tájékoztat a fesztivál rendezője, Gergely László. — Szeretnénk, ha az iskolákban született (vizsga)előadások értéke, s a benne rejlő lehetőség és munka teret kapna mind a szakmán belül, mind a közönség részéről. A hazai színiiskolákon kívül az ulmi német színiiskola, a beregszászi Illyés Gyula Színház és a kijevi egyetem közös magyar színészfakultása, az újvidéki magyar színház és a szabadkai főiskola közös tagozata, valamint a kolozsvári magyar színtársulat főiskolai színitagozata egy-egy együttessel mutatkozik be a közönségnek. E színiiskolák bemutatkozója nagyban elősegíti a határokon túli magyar anyanyelvű színészképzés megismerését, a tapasztalatok cseréjét. A házigazda szerepét a Gyulai Várszínházban nyári gyakorlatokat végző, a Békéscsabán működő Regionális Színházművészetért Alapítvány által fenntartott színiiskola növendékei látják el. Az egy héten át tartó szí- nészjelölt-fesztivál Gyulán a 48-as körben lesz, ahol minden nap éjfélkor előadásokat láthatnak az érdeklődők. A találkozót július 4-én a békéscsabai színésztagozat II. évfolyamos hallgatói nyitják meg, Paul Pörtner Bárki úr című darabjával. 5-én az újvidéki magyar színház és a szabadkai főiskola közös tagozata „Bergman rítus”-t; 6-án 18 órakor a Békéscsabai Jókai Színistúdió gyerekei Pyramus és Thisbet; éjfélkor a beregszászi főiskola bemutatóját; 7-én az ulmi német iskola Strindberg Alomutazását; 8-án a Nemzeti Színiakadémia Nagy Zoltán osztálya Az ember tagédiáját; 9-én 18 órakor a kolozsvári színtársulat színitagozatát, éjfélkor a Nemzeti Színiakadémia Ru- bold Ödön osztálya „Farne” című musicaljét; 10-én a békéscsabai színitagozat I. évfolyamos hallgatói révén vásári komédiát és a Kádár Katát láthatják az érdeklődők. A találkozót 11 -én egy közös produkcióval zárják, amely egyelőre meglepetés. M.K. A Gyulai Várszínház ’93 oldalt Niedzielsky Katalin szerkesztette, a fotókat Kovács Erzsébet és Lehoczky Péter készítette
