Békés Megyei Hírlap, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-28 / 174. szám

á&RÉKÉS MEfiYEI HÍRLAP KÖRKÉP 1993. július 28., szerda Kereslet híján A Mezőhegyesi Ménesbirtok Rt. privatizálandó vagyontár­gyai közül a kevésbé korszerű állattartó telepeket és a húsüzemet jelölték ki értékesí­tésre. A mintegy 15 létesít­ményből — háromszori meg­hirdetés után — csak a húsüzem talált gazdára. A részvénytársaság az értékesí­tésből származó bevételeket hiteltörlesztésre, az állammal fennálló kötelezettségeinek teljesítésére fordította volna. Új átkelőhely a szlovák-magyar határon Az új állammá alakult Szlovák Köztársaság és Magyarország közötti vámhatósági tárgyalá­son elhangzott, tervezik né­hány új határátkelő megnyitá­sát még az idén. A két fél véle­ménye szerint nincs elvi aka­dálya a Sátoraljaújhely— Novy Mesto közti átkelő meg­nyitásának az esetben, ha szlo­vák oldalon megteremtik a magyar vámosok számára a hatósági vizsgálat feltételeit. A Letkés—Ipolyszalka (Sal- ka) közti átkelőhelyen néhány technikai feladat megoldását követően várhatóan két hónap múlva emelkedik fel a sorom­pó. Elvi egyetértés született a Pácin—N agykövesd—V elky (Kemenec) közti átkelő meg­nyitásában. Diáktűzoltók Dánfokon Izgalmas napja volt tegnap an­nak a negyvenöt, zömében ál­talános iskolás diáktűzoltó­nak, akik egyhetes szaktábo­rozáson vesznek részt a Dán­foki Ifjúsági Táborban. Az or­szágban csupán két ilyen jelle­gű tábor várta az idén a gyere­keket. A Battonyáról, Ka­szaperről, Kevermesről, Szarvasról és Szeghalomból érkezett gyerekek többsége már rendelkezik tűzoltó múlt­tal, ugyanis részt vettek már versenyeken, s nem is akármi­lyen eredménnyel büszkél­kedhetnek. A kaszaperi általá­nos iskolások tíztagú Széche­nyi Ödön Diáktűzoltó Csapata május derekán a fertőszent- miklósi gárda mögött az orszá­gos bajnokságon ezüstérmet szerzett. Most a nebulók to­vább bővíthetik ismereteiket. A békési egy hét alatt a gyere­kek elméleti és gyakorlati fog­lalkozáson vesznek részt. Teg­nap került sor a nagy izgalom­mal várt hivatásos tűzoltók kétórás oltási és mentési be­mutatójára. Mi több: a gyere­kek ki is próbálhatták a beren­dezéseket, felszereléseket. Gál István táborvezető pe­dagógus és Cselényi Péter tűz­oltó hadnagy elmondták: az ilyen jellegű szaktáborok na­gyon jól szolgálják a fel­készülést és az utánpótlás-ne­velést egyaránt, azon túl, hogy a gyerekeket rendre, fegye­lemre szoktatják. „HA A SORS EGY­SZER BELEVERT EGY SZEGET A ZSARNOK KOPOR­SÓJÁBA, AKKOR RITKÁN TART SO­KÁ, AMÍG BELE NEM VERI AZ UTOLSÓT IS ” ‘ (Richard Hughes) Engedély nélkül fúrnak? Sziklai Zoltán és Goda Péter az eleki testületi ülésen FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER „Gazdát cserélt” a kölcsönadott autó A kisbusz nagy utazása (Folytatás az 1. oldalról) hogy a vízbázis Erdély felől feltöltődik. Ezek az érvek — feltehető­en az egyértelmű garanciaígé­retek elmaradása miatt — nem hatottak. „Ha kell, polgári en­gedetlenséggel is megakadá­lyozzuk a munkálatok folyta­tását” — jelentette ki egy ele­ki. A vita hevében „Nem aka­rom önöket megzsarolni” be­vezetővel Goda Péter felvetet­te: esetleg Kétegyházánál ve­szik ki a földből a vizet, s ezzel Elek számára elúszik a rend­szerre való rácsatlakozás lehe­tősége. Az elekiek bólogattak: ez tényleg zsarolásnak hang­zik. Ezt követően a testület ta­nácstalanná vált: kell-e, érde­mes-e megismételni a június 26-ai határozatukat, melyben a munka leállítását kérik. Ab­ban maradtak, hogy felesleges ismételgetni önmagukat: vál­tozatlanul áll az elhatározá­suk. Holnap viszont a polgár- mester és Nánási Mihály kép­viselő a repedt falú települések Remport Katalin által összehí­vott találkozójára utazik Bu­dapestre. Kt -sk tk A tanácskozás után Goda Pé­tert és Sziklai Zoltánt néhány' kérdés megválaszolására kértük. Ennek során kiderült, hogy az eleki fúrásokat jóval az ezt engedélyező' határozat megszületése előtt megkezdte a beruházó. Tisztáztuk azt is, hogy a határozat a fellebbezés miatt még mindig nem jog­erős, így a jogerőre emelkedé­sig fúrni sem lett volna szabad. Kérdés, hogy az engedélyező és a beruházó akaratától — ilyen körülmények között — függhet-e egyáltalán a munka folytatása vagy leállítása? A munka felfüggesztésére mindkét szerv képviselőjének kötelessége lenne intézkedni. Lehet, hogy a fellebbezést el­utasítják, ám egy jogállam­ban a jogalkalmazó és az ügy­fél egyaránt kötött az eljárási jog betartásához. Talán még a felelősség kérdését is érdemes lenne felvetni. Ami pedig vég­képp érthetetlen: az érintet­tek miért nem tárták mindezt — ha előbb nem is, ott az ülé­sen — a képviselők elé? Talán megspórolták volna vala­mennyiüknek a gyötrelmes órákat: felnőttek között így szokás... Kiss A. János Nem hiába mondogatják a le­endő (boldog?) autótulajdono­sok, hogy csak megbízható helyről, „feddhetetlen előéle­tű” használt járgányt érdemes vásárolni, mert különben könnyen ugrik a drága kis négykerekű (no és a pénz). Egy monori úriember, bizo­nyos B. J. 830 ezer forintot gombolt le egy távolról jött idegennek, aki nem volt más, mint a békéscsabai H. P. A majd’ egymilliót egy Merce­des mikrobuszért fizette B. J„ s nyomban adásvételi szerző­dést is készítettek. Minden a legnagyobb rend­ben ment volna, ha eközben nem kezdi el keresni kedvenc mikrobuszát az igazi tulajdo­nos Békésen. Történt ugyanis, hogy H. P. kölcsönkérte a jár­gányt, egy hétre. A használa­tért 20 ezer forintot kellett fi­zetnie. Telt, múlt az idő, a hét­ből hetek lettek, H. P. pedig mindahányszor fizette a bérle­ti díjat. Egy idő után azonban H. P. nem jelentkezétt a békési tulajnál. Gyanús lett a dolog, így az ügy a rendőrségen kötött ki. Hamar kiderült azután, hogy a Mercedest boldogan használja legújabb „tulajdo­nosa” Monoron. A rendőrség ekkor már ke­reste H. P.-t, akire egyébként nehéz rábukkanni, mert kiter­jedt baráti köre, rengeteg is­merőse van. Nem éppen tiszta foglalatosságai miatt pedig sű­rűn változtatja a helyét. Nos, mindezektől függetlenül a monori Mercedest lefoglalták a rendőrök. A sértett — miután megtudta, mi történt az ő ko­csijával — elindult Monorra, hogy hazahozza a járművet. Alig jutott Mezőberényig, amikor szembe jövet megpil­lantotta a mikrobuszt. Éppen hazafelé hozták. És ez még nem minden! A találka ugyan­is akkorra vált teljessé, amikor váratlanul)?) megjelent a helyszínen H. P. Á békéscsabai férfi mindent tagadott. Fogadkozott, hogy nem adta el a Mercedest, csu­pán kölcsönadta B. J.-nek. (B. J. viszont fizetett, és a 830 ezer forint bizony úgy eltűnt, mint szürke szamár a ködben.) H. P. tovább erősködött, miszerint az adásvételi szerződéshez sincs semmi köze, hiszen a ne­ve sem szerepel rajta. A rend­őrök házkutatást is tartottak H. P.-nél, amelynek során forgal­mi engedélyeket találtak a la­kásán. Jelenleg folytatja az el­járást az ügyben a békési rend­őrség. —T A blues jobbá A ’93-as turné nyolcvannyol­cadik állomásaként érkezett tegnap este Békéscsabára John May all a Bluesbreakers- szel, s a városi sportcsarnok­ban adott koncertje előtt sajtó- tájékoztatót tartott, ahol az új­ságírók, tévériporterek kérdé­seire válaszolt. A Békés Megyei Hírlap tu­dósítójának érdeklődésére — Miért vállalta fehér emberként egy életre a fekete bluest? — a következőket mondta: — Mindenki születik vala­milyen adottsággal, belőlem ez jött elő, valószínűleg azért, mert ebben nőttem fel. —A mai világ kemény, sok­teszi az embert kai inkább jelen van benne az agresszivitás, mint a lélek megnyilvánulása, s a zenében is a kemény irányzatok a diva­tosak. Ön mégis hű évtizedek óta a blue-shoz. — A blues szívből jön, ez a zene jobbá teszi az embert. A muzsikában éppen az a csodá­latos, hogy nagy a választék, s mindenki azt szeretheti, amit a magáénak érez. A már hat évvel ezelőtt is magyar földön turnézó jazz- zenész koncertjéről és annak Békéscsabán való megszerve­zéséről később számolunk be lapunkban. L.M. Agrár-érdekegyeztetés Az agrár-érdekvédelmi szerve­zetek és a kormány között zajló szakértői tárgyalások várhatóan a nyári szabadságolási időszak végén, augusztus 20. után foly­tatódnak. A legfontosabb ered­ménye a tárgyalásoknak az, hogy a két fél képviselői közös szakértői nyilatkozatot írtak alá. A dokumentum alapján a kormányszakértők több konk­rét javaslat megvalósítására is felelős ígéretet tehettek, ame­lyek a tervek szerint a legrövi­debb időn belül megvalósulhat­nak. A szóban forgó nyilatkozat nem képezheti alapját a tárgya­lásokon szorgalmazott agrárpo­litikai koncepció kidolgozásá­nak, mivel ehhez további szak­értői tárgyalások szükségesek. Secco-festok Békéscsabán (Folytatás az 1. oldalról) nyomdokain járnak. De nekik egyelőre még csoda, hogy itt vannak, hiszen most nyílott először lehetőségük arra, hogy festőlétrára állva, meg állvá­nyon hanyatt fekve birtokba vegyenek ecsetjeikkel egy templomot. — Hogy kerültek ide? — teszem fel kertelés nélkül a kérdést. — A Laci bácsi hívott meg bennünket — mondják szinte egyszerre. A Laci bácsi, Patay László festőművész. A főiskolán taní­totta a fiúkat még elsőben. Nem az ő osztályába jártak, hanem Gerzson Pál szaktanár­hoz és Kiss Tibor anatómiai tanárhoz, mégis számon tar­totta és meghívta őket ide, ennyi év után is. „Ok a legjob­bak — mondta hetekkel ez­előtt Patay László, amikor se­gítői felől kérdeztem —, a szimpátia itt kevés, a szakmai munkához tehetségek kelle­nek, ők hárman azok.” A fiúk — bár tisztában van­nak képességeikkel, amire a legjobb bizonyíték közös, kö­zelmúltbeli kiállításuk a Mar- git-szigeti víztoronyban — in­kább a feladatról beszélnek. Csema Tamás például arról, hogy főiskolai mestere, Ger­zson Pál stílusa rendkívül erő­sen hatott rá, s vonzó volt szá­mára, hogy bepillanthat egy egészen más világába, Patay László műhelytitkaiba és gon­dolataiba. Füzes Gergelyt az anyag és az eljárás mássága ragadta meg, hiszen, — mint mondta — eddig olajjal és vá­szonra festett, most meg falra, kazeines emulzióval (túró és mész színezett keverékével) dolgoznak. Bokor György ki­hívásnak tekinti a munkát. A többiekkel együtt látta a tervet színvázlatokkal együtt. Már akkor elhatározták: vállalják. „Seccót nem lehet mindennap festeni, ekkorát különösen nem. Jó ha ötvenévenként egy­szer” — ad nyomatékot mondanivalójának Bokor György. — Ha évek múltán jelentke­zik egy plébános, fessenek freskót a templomába, elvál­lalják? — teszem fel az egyál­talán nem időszerű kérdést. Ám a fiúk értik mire vagyok kíváncsi. „Persze” —bólogat­nak mindhárman. Hiába —ol­vasom ki tekintetükből —, az erzsébethelyi templom freskó­ja „megfertőzte” őket. „Meg­csinálnám” — mondja Bokor György. „Freskót festeni az más”—toldja meg Csema Ta- más. „Az ember boldogan, szívességből is megcsinálna egy ilyen munkát, feltéve, ha egy Gábor atya kéri fel” — jelenti ki Füzes Gergely. Bie- lek Gábor apátplébánosról van szó, aki a templomépítés szer­vezője, s akit mindhárman tisztelnek. Tudják, az ő szívós­ságának köszönhetik a seccót. Patay Lászlóra hivatkoznak, aki egyszer azt mondta nekik: „A Gábor atya mecénálási haj­lama művészettörténeti kurió­zum”. — Tisztázzunk valamit! A seccót ugye Patay László jegy­zi, hiszen ő készítette a terveket. Nem kellemetlen névtelen se­gédeknek lenni? — próbálok kellemetlenkedni a fiúkkal. Mosolyognak, aztán mé- gegyszer elmagyarázzák, hogy mindenekelőtt tanulni jöttek ide. Különben is — te­szik hozzá — a freskófestészet hagyományai szerint arcmá­sukat felfestik a falra, monog­ramjuk pedig ott lesz a freskó alján, a Mester, Patay László kézjegye alatt: B(okor) Gy(örgy), Cs(ema) T(amás), F(üzes) G(ergely). Érdemes a nevüket megje­gyezni! Árpási Zoltán Magyarországon ma minden késik Népes tömeg várta Csurka Ist­vánt tegnap este az orosházi művelődési központba, ahová a 40 tagú Orosházi Magyar Út Kör hívta meg. A házigazdák nevében Fekete Bálint, az Orosházi Magyar Út Kör veze­tője nyitotta meg a fórumot, amelyen Csurka István egy­órás késése alatt Bogdán Emil, a Magyar Igazság frakcióve­zetője tartotta a frontot. A Magyar Út Körök életre- hívásáról szólva elmondta, azért volt rá szükség, mert az MDF cserben hagyta a lakite­leki gondolatot és elszakadt tagságától. Az utóbbi időben a demokráciától is. A Magyar Út Körök és a Magyar Igazság a pártokból kiábrándultak szá­mára kíván nemzeti frontot létrehozni. Magyarországon ugyanis — hangsúlyozta — a II. világháborúban sem volt olyan méretű defetizmus, mint ma. A megkésett Csurka István ügyesen vágta ki magát az őt éltető jelenlévők előtt. Mint mondta: Magyarországon ma egyébként is minden késik. Az eső, a rendszerváltás és a rend is. Az MDF-hez fűződő viszo­nyát sommázva úgy fogalma­zott, hogy véget ért egy re­ménység, amiért annyit áldoz­tunk. Minket a Fidesz, az SZDSZ vagy Soros György ja­vaslatára zártak ki a pártból. Ezután a parlamenti pártok különböző praktikáit elemez­te. Végezetül felhívta a figyel­met arra, hogy a jelen helyzet és az 1994-es választások kö­zeledte ki kell józanítson min­denkit. A népben, nemzetben gondolkodásnak, hogy jövőre is legyen képviselete, kellett valamit elkezdeniük. Ezt a fel­adatot a Jóisten ránk mérte — mondta. A sorozatos paktu­mok, önfeladások után bármi­lyen eredményt is ér el az MDF, a választások után kép­viselet nélkül fog maradni. Aki ezt nem veszi észre, az nem lát tisztán. B.S.E. Saeeklra szorítva Hol lehet itt váltani? A század közepén kirekesztődtünk a nagyvilágból, csak kevesek kiváltsága volt az utazás lehetősége. Majd egyre többen kelhettek útra, s lassan felemelkedtek a határso­rompók, mind több ország tárta fel előttünk életét, termé­szeti, képzőművészeti kincseit, építészeti remekeit. Nem tartott azonban sokáig a passzív bámészkodás, megszületett a bevásárlóturizmus. Már nem azt hallottuk, hogy melyik képtárban mit ajánlatos feltétlenül megcso­dálni, milyen természeti ritkaságért érdemes vadregényes helyeket felkutatni, hanem azok váltak a legértékesebb információkká, amelyek a legolcsóbb üzletek, bazárok címeit tartalmazták. Ma már kínálnak az utazási irodák kimondottan bevá­sárló utakat, ám szerencsére jelen vannak a csak világlá­tásra szolgáló programok is. A vásárlómentalitás azonban az utóbbiakban ugyanúgy megjelenik, s egy-egy ritkán elérhető városba megérkezve sem a ,,mit lehet itt megcso­dálni” az első kérdés, hanem a „hol lehet itt váltani”, „mit érdemes megvenni". Hol lehet itt váltani? Elsősorban a fejekben, azután már minden sokkal egyszerűbb lesz, s maradandóbb értékekkel térhet haza a világjáró, mint azt valaha is sejthette volna a vásárlási láz bűvöletében. Lenthár Márta

Next

/
Thumbnails
Contents