Békés Megyei Hírlap, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-24-25 / 171. szám
1993. július 24-25., szombat-vasárnap o f f f A HAZA MINDEN ELŐTT ß ß 9 • • A fl&BEKES megyei hírlap hétvégi magazinja Mondták... A nőkkel való kapcsolatomban mindig az irántuk érzett igazi vonzalom és az adás öröme dominált. Ez gyengédséget ébreszt a nőkben, így az ember bátran lehet esendő! Ami az elérhetetlenséget illeti, mindig magam választottam meg a partnemőmet. A polgári beállítottság, neveltetés—erről sokat beszélgettünk anyámmal — egyébként is meggátolja — sajnos vagy ’hál istennek — a nőket abban, hogy ők kezdeményezzenek vagy azonnal igent mondjanak. (Ernyey Béla színművész) Amerika első számú hölgye, a rátermett és okos Hillary gyakran elkíséri Bili Clintont utazásain. A rossznyelvek szerint ő csinált elnököt a férjéből. Az alábbi vicc kering róla: — Bili, láttad ezt a jóképű benzinkutast? — kérdi a férjétől, miután megtankoltak egy útmenti töltőállomáson. — 0 voltafiúm, mielőtt téged megismertelek. — Aha. Szóval, ha nem találkozunk, akkor te most benzin- kutasné lennél? —Nem drágám, akkor őlenne az elnök. (Garai Béla újságíró) Horváth Balázs ment, helyről helyre, funkcióból funkcióba, mint kiskutya. Csak a gazdi, Antall József füttyentése kellett hozzá, Horváth Balázs menten adott pacsit, köszönt, bókolt, meghajolt, szolgált, visszahozta az eldobott botot, akár egy jól idomított foxi. Ez lett Horváth Balázs sorsa. (Végh Antal író) Békési tallózó A Magyar Rádió munkatársa Békés megye legfontosabb napi eseményének a legnagyobb kormányzó párt valamennyi itteni képviselőjének a parlamenti frakcióból való kiválását tartotta. A tények tények maradnak, az MDF tényleg bajban van Békés megyében, nem is azt kifogásolom, hogy mindezt elmondta a riporter bő két percben, hanem hogy kilóg a lóláb a „pártatlan” tudósításból akkor, amikor kötelességszerűen azzal fejezi be tudósítását: az egyik időközi választáson egy csinos hölgy jutott képviselői mandátumhoz”, aki természetesen az SZDSZ színeiben próbált szerencsét. (Új Magyarország) Fürkésző Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc utáni tiszti fegyverletétel története eléggé közismert, hiszen az esemény Gyulán történt, 1849 augusztusának végén. Arról már kevesebb szó esik, hogy a város — nem messze Világostól és Aradtól— amolyan menedékhellyé vált. Itt várakozott Laborfalfy Róza és Schodelné, az első magyar drámai énekesnő, és ide menekült Jókai Mór. (Az író Erkel Rezső házában lelt az asszonyokra.) A Gyulára hurcolt tisztek közül menekült aki csak tudott, a gyulaiak pedig menekítettek akit csak tudtak. A menedéket nyújtók között volt Bodo- ki Károly vízépítő mérnök, vármegyei mérnök, és Gergely Ferenc, akit az emlékíró csak így jellemzett: „igen becsületes derék magyar ember és jó polgár.” MOLNÁR ANTAL FESTŐMŰVÉSZ ALKOTÁSA Halló! Beszélgessünk! — Halló! Gyula, Karácsony lakás? — Igen, tessék, itt Karácsony Éva. — Jó napot kívánok! Magyart Barna vagyok, és a Békés Megyei Hírlap ,,Halló! Beszélgessünk!” rovata számára szeretnék egy rövid telefoninterjút készíteni Önnel. Hívásommal miben zavartam meg? — Éppen egy Goldoni darabot olvastam, melynek címe A fogadósnő. —Gyakran és sokat olvas? — Amikor időm engedi. Szabadság ideje alatt elég sokat, máskor pedig főleg az esti és az éjszakai órákban. — Az olvasáson kívül szabadidejét még mivel szokta tölteni? — Nagyon szeretek moziba, színházba járni. És hál’ istennek Gyulán minden nyári időszakban működik a Várszínház, melynek évente több előadása is fölkelti érdeklődésemet. Azt pedig különösen jó ötletnek tartom, hogy e színház jóvoltából, minden évben egy Shakespeare darabban is gyönyörködhet a gyulai közönség. — Az idei előadások közül Ön melyeket választotta megtekintésül? — Eddig Az ugató madárt láttam, viszont leginkább a Hamletre várok. — Szabadságon volt-e már, 5 ha igen merre nyaralt? — Igen, most is éppen szabadságon vagyok. Egy kellemes hetet töltöttem a Tisza- parton (Csongrádnál), ahová augusztus elején egy hétre ismét vissza szeretnék menni. — Milyen tervei vannak még a nyárra vonatkozóan ? — Rengeteg barátom, ismerősöm van Kaposvárott, Pécsett, Siófokon, Szegeden, ám a kevés idő miatt valószínűleg szelektálnom kell a lehetőségek között. Aztán, ha kipihentem magam, szeptemberben újult erővel látok a munkához. — Köszönöm szépen a beszélgetést, és további kellemes pihenést kívánok! „Bizalommal és reménykedéssel jövök Csabára az Evangélikus Gimnáziumba. Remélem, hogy a bizalom kölcsönös lesz és megmarad, s reményeimben sem én, sem a rám bízott csabai diákok nem csalatkoznak. Őszinte tisztelettel és megbecsüléssel Nánai László—B.csaba, 1993. jól. 9.” E sorok írója dr. Nánai László, a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium első igazgatója, a fizikai tudományok kandidátusa, a szegedi József Attila Tudományegyetem docense Száznegyvenöt éve született Eötvös Loránd „A fizika egyik fejedelme” — ahogyan Einstein nevezte Eötvös Lorándot —1848 július 27-én Budán született, és 1919 április 8-án Budapesten halt meg. Legnevezetesebb alkotása a gravitációs tér térbeli változásának mérésére szerkesztett torziós ingája. () teremtette meg az általános relativitáselmélet kísérleti alapjait. 1950-től az ő nevét viseli a budapesti tudományegyetem. „A fizika fejedelme” című kötetében Buday Tibor — Budayné Mosonyi Klára írja Eötvös munkásságáról: „1891-ben elkészült Eötvös gravitációs vizsgálatainak azóta világhírűvé vált és világszerte alkalmazott eszköze, a torziós inga, mely alaptípusában a Coulomb-féle torziós mérlegből vagy ingából indul ki. Ezt az eszközt Eötvös több vonatkozásban tökéletesítette, elsősorban a zavaró légáramok és a külső hőmérséklet-különbségek csökkentésére kettős vagy hármas falú szűk szekrénybe zárta, amivel elérte, hogy az inga lengései szabályosak lettek, és egyensúlyi helyzete megszilárdult. Másodsorban az inga használhatóságát kiterjesztette azzal, hogy nemcsak egyszerű mérésekre, hanem a gravitáció állandójának meghatározására is alkalmassá tette. A torziós ingával végzett kísérletek vezették el Eötvöst a súlyos és tehetetlen tömegek közti egyenlőség kísérleti alátámasztásához. Amikor az 1900. évi párizsi világkiállításon bemutatják a torziós ingát, a tudományos világ egyszeriben felfigyel Eötvös gravitációs vizsgálataira. A párizsi fizikai kongresszuson tartott előadása a világkiállításon nagydíjat nyert eszköz fel- használásával végzett mérésekről adott számot. Hazatérve folytatta a lassanként az ország egész területére kiterjedő méréseit, a legkülönbözőbb szinteken; a Fruska Gora hegyeitől a Balaton jegéig vizsgálja munkatársaival a Föld felületén és a Föld mélyén a földtömegek térbeli eloszlására ható nehézségi erők megnyilvánulásait. Úgy érzi, egyre inkább nehezére esik megválnia tudóHa én miniszter lennék A népjóléti miniszter a héten Gyulára látogatott, ahol tájékozódott a határon uralkodó állapotokról. Nincs okom feltételezni, hogy félreinformálták, hogy nem mondták el neki, milyen drámai szituáció alakul ki hétről hétre a városban. Nyilván azt sem hallgatták el, hogy — emberség ide vagy oda—a polgároknak tele van a hócipőjük ezzel az egész lehetetlen helyzettel. A helyi önkormányzat sincs persze másként, hiszen a várakozók sorba állításának, ellátásának és elemi szükségleteik „kielégítésének” minden terhe a városra zúdul, egy olyan település önkormányzatára, amelynek körülbelül annyi köze van az egész cirkuszhoz, mint a miniszternek ahhoz, hogy Erkel Gyulán született. Vagyis a megoldás kulcsa nem a város kezében van. Ezek után enyhén szólva meglepő, hogy a miniszter a látogatást követően olyasmit nyilatkozott a televíziónak, hogy a tumultussal és következményeivel a városnak kell megbirkóznia. A minisztérium közvetlenül nem kíván beavatkozni, mert akkor a régi rendszerben kialakult gyakorlatot követné. Ha én népjóléti miniszter lennék és így látnám a kialakult helyzetet, biz’ Isten beállnék a határátlépésre várakozók sorába, valahol Gyula és Kétegyháza között félúton, s kíváncsian figyelném hány óra alatt is jutok át Romániába. Ha én miniszter lennék, használnám közben az alkalmi vécét, vagy bekéredzkednék valamelyik gyulai polgár házába — akinek mint mondtam, a hócipője tele van — kis vagy nagy dolgomat elvégezni. Ha én miniszeter lennék, megtapasztalnám, hogyan lehet harminchat fokos, rekke- nő hőségben, étlen-szomjan, egy város sovány lehetőségeire hagyatva kibírni azt, ami megalázó, ami felháborító, ami nem európai. Ha én miniszter lennék, ezek után nem nyilatkoznék semmit a tévének, hanem sürgősen felutaznék Pestre és tájékoztatnám a miniszterelnököt az átéltek- ről. A kabinet következő ülésén pedig azonnali kormány- intézkedéseket követelnék. Ha a kormány ezek után semmit nem tenne, biz ’Isten lemondanék. Ha én népjóléti miniszter lennék... < . „ Arpási Zoltán mányos kutatásaitól, és gondolataiból, energiájából másik feladatára, a magyar szellemi élet irányítására már nem képes annyit fordítani, hogy ez az irányítás hathatós legyen. Lelkiismereti választásra kényszerítve, érett megfontolással az őt mindjobban elfoglaló, betöltő tudományának művelése mellett döntött, és az Akadémia elnöki tisztségéről 1905. május 6- án lemondott. Lemondását a következőképpen indokolta: „Tizenhat éven át szolgáltam az Akadémiát, mint annak elnöke. E hosszú időn át iparkodtam feladatomat híven teljesíteni, s ha vannak jóakaróim, akik úgy találják, hogy azt bizonyos mértékben teljesítettem is, úgy én jól tudom, hogy azt csak az Akadémia minden tagjának, minden tisztviselőjének buzgó közreműködésével tehettem. Ezért életem fogytáig hálás leszek. De múlnak az évek, s bár munkaerőmet még lankadni nem érzem, mégis minden lenyugvó nap arra int, hogy a Mindenhatótól nekem kiszabott munkaidő előbb-utóbb végére jár. Addig, amíg erőm tart, s míg van erőm a munkára, első, mert csak általam teljesíthető feladatomnak kell azt tartanom, hogy kiegészítsem és feldolgozzam azt a tudományos anyagot, melyet évtizedek alatt nagy fáradsággal és részben éppen Akadémiánk támogatásával össze- hordtam. Ameddig élek, ennek kell, hogy éljek. Mielőtt késő volna, erre kell összegyűjtenem erőmet, megválva azon állásaimtól, amelyek annak további szétforgácsolását okozzák...”
