Békés Megyei Hírlap, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-17-18 / 165. szám
m MEGYEI HÍRLAPGYULAI VÁRSZÍNHÁZ ’93 1993. július 17-18., szombat-vasárnap Vámossy Éva: „Fegyelemmel, önmegtartóztatással, ésszel. Tudatosan kell élni, nem szabad éjszakázni, cigarettázni, fűszereset enni, hangosan nevetni, huzatban lenni... Nem szabad. Úgy kell élni, mint egy énekesnek, de ez nem áldozat, mert van eredménye...” A Cigánybáró szereposztása pazar. Fővárosi és szegedi ope- risták énekelnek. Zsupán szerepét Melis György alakítja. Az a Melis György, aki fantasztikus énektudása mellett ízig- vérig színházi ember. Önfeledten tud játszani, miközben úgy tűnik, nem is okoz különösebb fáradságot az éneklés Vajda Júlia: „Azt hiszem, még mindig nem elég népszerű. Pedig már eléggé elszínésziesedett az operajátszás. Manapság már nem csupán arról van szó, hogy az énekesek kiállnak a színpadra és eléneklik az áriájukat, hanem megpróbálják el is játszani az eseményeket” Más élet az énekesé, mint a világ gondolja A Cigánybáró Saffija: Vámossy Éva nyári csevely Vajda Júliával Hamar tegeződő viszonyba kerülünk. Közvetlen. —Hogy érzed magad a szerepben? — Nagyon jól! Szeretem és énekeltem már Saffit néhány évvel ezelőtt a Szegedi Nemzeti Színházban. Szoprán énekesnő vagyok a színház opera- társulatában. Most ez újrais- merkedés a szereppel, ami mindig jót tesz — új rendezővel, partnerekkel érdekes. — Miért szép, avagy nehéz Saffit énekelni? — Szépsége Straussban keresendő, nehéz volta pedig... Operettet, daljátékot énekelni talán még komplexebb feladat, mint operát. Bár az operában is — régóta és így van jól — megkövetelik, elvárják, hogy ne csak álljon és énekeljen az ember: játsszon, szóval legyen színész. Az operett e nélkül elképzelhetetlen, különben a közönség nagyon unatkozna. —Vagyis alkalmat ad a sokoldalúság megcsillogtatásá- ra? — Igen... Ezen a színpadon különösen sok lehetőségünk adódik. Kitágultak a terek, futunk ki a partra és vissza. A színpadon sem szokásos, hanem nagyobb távolságokban mozgunk. Ez még nehezíti a feladatot... — Úgy tudom, nem először láthatunk Gyulán. — Egy korábbi nyitógálán már énekeltem itt Mozartot Gregor Józseffel, Pál Tamás vezényletével. Különben évek óta nézője vagyok a gyulai várjátékoknak. A férjem hét éve a Gyulai Várszínház közönségszervezője, így „hivatalból” is itt voltam. Idézőjelben mondom, mert annyira megragad a várjátékok színvonala, hogy muszáj itt lenni. Mostani fellépésem szomorú és örömteli... mert benne vagyok a produkcióban és mert Havasi István kért fel. Jó barátunk volt, szerettem, mindannyian szerettük. Még szinte kialakulatlan volt minden, amikor január, február táján felkért. Sajnos, mindezt nem érhette meg... — Tőled is megkérdezném: az énekes hogyan ápolja hangját? — Fegyelemmel, önmegtartóztatással, ésszel. Tudatosan kell élni, nem szabad éjszakázni, cigarettázni, fűszereset enni, hangosan nevetni, huzatban lenni... Nem szabad. Úgy kell élni, mintegy énekesnek, de ez nem áldozat, mert van eredménye. Viszont, ha valaki így él és rátüsszentenek egy vírust, ami ellen nincs védekezés, az borzasztó. Gyógyulás, szereplemondás... A balettesek azt mondják, fegyelmezettségével az ő életük a legnehezebb. Utána az operaénekes következik. így is van! — Végül is, milyen az énekes élete? — A kisfiam azt mondja, anyukám miért nem lettél orvos vagy bánni más? Hogy a rendes anyuka otthon van esténként. Ez más élet. Nem az, amit a világ gondol. Nem mulatós, dorbézolós, fénypompás, csillogó. Az is, de a színpadon! Az énekes körül minden zárt, mert másképp ezt a pályát nem lehet csinálni. Szőke Margit Könnyed, Vajda Júliára bizonyára sokan emlékeznek a színházba járók, két évvel ezelőtt főszerepet játszott a Montremartre-i ibolyában a Jókai Színházban. Gyönyörű hangjával, kedves, igazi színészi játékával egy csapásra belopta magát a nézők szívébe. Most Gyulán Ar- zénát énekel Johann Strauss Cigánybáró című operettjében. A bemutató délelőttjén kértük egy rövid, nyári beszélgetésre. — Hogyan érzi magát Gyulán? — Nagyon jól, és örülök, hogy sikerült egy kicsit kimozdulnom otthonról, s más környezetben dolgozhatom. —A Szegedi Szabadtérti Játékok rendszeres vendégeként mennyiben más itt dolgozni? — Azt hiszem a szabadtéri- sége miatt mindkettő hasonló munkamódszereket kíván. Itt is elég nagy a színpad és a tér, a nézők elég messze ülnek, így ez meghatározza a gesztikulá- lás mértékét. Nem a finom arcjáték, hanem a szélesebb, látványosabb mozdulatok kapnak inkább hangsúlyt. — Ón operaénekes. Az avatatlan néző úgy gondolja, hogy operai szintű hanggal sokkal könyebh operettet énekelni. — Épp tegnáp beszéltünk a kollégákkal arról, hogy valójában mennyivel nehezebb műfaj, mert az operettben az éneklésen túl tudni kell játszani, táncolni, szöveget mondani. —Szeret a könnyedebb műfajban dolgozni? — Igen, nagyon. Eleinte borzasztó nehéz volt, pontosan azért, mert nagyon sok mindent kell tudni hozzá, de most már kezdem megtanulni és jól érzem magam benne. — Nem titok, hogy a szólisták mikroporttal énekelnek,% Egy operaénekesnél nem zavaró, nem furcsa egy kicsit? — Nekem azért nem okoz különösebb gondot, mert Szegeden a szabadtérin is így dolgozunk, és a musicalek többsége is megköveteli a mikro- portot. Úgy gondolom, hogy mindkét helyen elengedhetetlen, hiszen a nyitott tér elviszi a hangot. — A következő színházi évadban milyen szerepek várnak Önre? — Anyegin-bemutató lesz, •amelyben Tatjánát játszom, utána Marica grófnőt fogok énekelni, illetve a tavalyi évad repertoárjából a Figaro házasságában és a Bajazzókban dolgozom. — Ha éppen nincs színpadon, akkor volt kollégájával, Gregor Józseffel járják az országot saját előadóestjükkel. Van ma igény az operaestekre? — Érdekes, de ezek az esték eddig mindig telt házzal mentek. Azt hiszem, hogy Jóska olyan népszerű ember, és olyan kedvelt művésze ennek az országnak, hogy ez nagy vonzerőt jelent. — Szegeden mennyit játszik? — Sajnos egyre kevesebbet. Ez hál’ istennek nem azt jelenti, hogy nem foglalkoztatnak, hanem a pénzhiány miatt kevesebb előadásszámban játszik az operatagozat. Pedig egy énekesnek minél többet kellene énekelni. A nagy szünetek nem tesznek jót. — Ma már egyre kevesebb helyre jut el az országon belül az opera, illetve a minőségi operett. Pedig igen nagy igény lenne rá. — Igen, sajnos nem jut el mindenhova, pénzhiány miatt mi sem visszük már az előadásokat. S ez nagy baj.-— Milyen jelentősége van ma Magyarországon az operának? —Jó lenne, ha fontos volna, ha az emberek éreznék, hogy ez is hozzátartozik a kulturális élethez. S azt hiszem, még mindig nem elég népszerű. Pedig már eléggé elszínésziesedett az operajátszás. Manapság már nem csupán arról van szó, hogy az énekesek kiállnak a színpadra és eléneklik az áriájukat, hanem megpróbálják el is játszani az eseményeket. —A Cigánybáró után mivel tölti a nyarat? — Ezenkívül nincs más dolgom, pihenni fogok, és készülök a következő színházi évadra. Jelenet az előadásból: Zsupán és Barinkay (Melis György és Berkes János) M.K. A Gyulai Várszínház ’93 oldalt Niedzielsky Katalin szerkesztette. A fotókat Kovács Erzsébet készítette Próbakép: középen Saffi (Vámossy Éva)
