Békés Megyei Hírlap, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-13 / 161. szám
a 1993. július 13., kedd NAGYVILÁG HtBfPLUSZ Kínai tv-műsor világszerte A kínai központi televíziónak ambíciója, hogy adásai az egész világon vehetők legyenek, s mint az intézmény igazgatója, Jang Vej- kuang az Új Kína hírügynökség által idézett hétvégi nyilatkozatában kijelentette, ez a vágya rövidesen teljesül is. Nem jelölt meg konkrét határidőt, csak annyit mondott, hogy ez év augusztusától már Észak-Ameriká- ban is foghatók lesznek a kínai tv-adások. — A következő lépésben elérjük az egész világot — tette hozzá. Már csak ez hiányzott a boldogságunkhoz. Nem is tudom, eddig hogy bírtuk ki nélküle. Tudat alatt azért többen éreztük, hogy valami hiányzik még a teljességhez. Hát ez az. Ezt már csak az fokozhatná, ha ott is láthatnák a Duna Tv műsorát. k. i. Az ENSZ-erők támadásán felbőszülve / Újságírókat gyilkolt a tömeg Mogadishuban Az ENSZ-erők hétfő reggel újabb támadást indítottak Mogadishuban a lázadó Mohamed Farah Aidid tábornok állásai ellen. A légitámadás következtében 80 Szomáliái életét vesztette — közölte az ENSZ-szóvivő. A légitámadás egyik célpontja Aidid „belügyminiszterének”, Abdi Kabdidnak a háza volt. A másik célpont a Szomáliái Nemzeti Hadsereg (SNA) főhadiMindennap feladhatja 441-311 hirdetését 50%-os felárral, ha azt szeretné, hogy a másnapi újságban megjelenjen. Hirdetését személyesen és telefonon is-feladhatja 8—16 óráig. Gyakorlott éleliniszereladókat keresünk, pénztárgép-kezelésben gya- korlottak előnyben. Szilvia Market, Békéscsaba, Andrássy út 30, 1 darab hosszúplatós, i darab rövidplatós fixes Ifák eladók. Battonya, Klapka u. 41. Telefon: 664. ____________________________________ A merikán pitbull terrier kiskutyák eladók. Gyula, Oláh Gy. u. 10. Telefon: 06 (60) 384-452.______________________________________ Kárpótlási jegy 75%-ért eladó. Érdeklődni a 324-663-as telefonon. szállása volt. A légitámadás után felbőszült szo'máliaiak tömege külföldi újságírókra támadt. A dpa és az AP jelentése szerint az incidensben egy brit újságíró, egy kenyai televíziós hangtechnikus — a Reuter munkatársai —, valamint egy német fotós, az AP munkatársa, továbbá egy Szomáliái gépkocsivezető és az egyik újságíró testőre életét vesztet-te. Hazatérnek a magyar rendőrök Kambodzsából Megkezdődött a kambodzsai választásokat előkészítő ideiglenes ENSZ-hatóság (UN- TAC) rendőri erőinek szakaszos kivonása az indokínai országból — jelentette be a hét végén Phnompenben Eric Falt, az UNTAC szóvivője. Az első távozó kontingens — 66 japán rendőr — a múlt héten hagyta el az országot. A többiek — összesen közel 3500 főnyi nemzetközi rendőri egység szolgált az UNTAC kötelékében — három szakaszban távoznak. Az elsőben, július második felében, mintegy 1100-an térhetnek haza, köztük magyarok is. A másodikban, augusztus folyamán, mintegy 1200-an hagyják el Kambodzsát. Az összes többi ENSZ-rendőr megbízatása szeptember elején jár le. Az oldal külpolitikai tudósításai az MTI hírei alapján készültek. Kérdőjelek Ki, mi fontos? Lassan kezdjük megszokni: nem foglalkozik velünk különösebben a világ. Most is ez történt két „szupertanácskozáson”: Tokióban a 7 leggazdagabb ország vezetőinek találkozóján, majd a Jelcin orosz elnökkel folytatott megbeszélésükön, s Helsinkiben, Európa parlamenti képviselőinek konferenciáján. Mivel is törődnek ma azok, akiket a világ közügyei foglalkoztatnak? Úgy tűnik, mindinkább elsőbbséget kap az évszázad legnagyobb gazdasági pangása elleni receptek kutatása, mivel valóban ezen múlik, jut-e a világ belátható időn belül hétről a nyolcra. Oroszország is fontos, mert nélküle nincs nemzetközi stabilitás. S mindenki beszél a boszniai tragédia mielőbbi lezárásának szükségességéről. Milyen megoldásokat ajánlanak? A világgazdaság számára az infláció és a munkanélküliség megfékezését s ehhez a nemzetközi vámkorlátok fokozottabb lebontását tekintik most az archimédeszi pontnak. Jelcin az orosz demokrácia atyjának kijáró vállonveregetéseket és 3 milliárd dollárt kapott. Bosznia ügyében pedig megint csak bizonytalan tartalmú fenyegetésekre futotta. Csoda-e, hogy Tokió és Helsinki is — finoman szólva — erősen visszafogott méltatásokat kapott politikusoktól, sajtótól egyaránt? S mi jutott Kelet-Közép-Európának? Hangzatos elismerések és kevésbé kötelező ígéretek. Helsinkiből egy kicsit több, mint Japánból: ott felszólították a Nyugatot, hogy „teremtse meg a közép-kelet-európai tőkebefektetések törvényes feltételeit, ösztönözze a vállalkozókat beruhá- •zásokra”. De mi legyen addig? T ártsuk magunkat T okió javaslatához: legyünk képesek magunkon segíteni. Ezzel viszont érdekeltté tehetünk másokat, hogy segítsenek. Ne rajtunk — nekünk, mert ez nekik (is) üzlet. Kocsis Tamás, Ferenczy Europress / Rokonlátogatóban Göncz Árpáddal a finnugor köztársaságokban „Engedjék meg, hogy szeressük őket!” 2. rész: Gyönyörű lányokkal táncolt és magával vitte az égboltot Mielőtt a Komi Köztársaságba indulunk, átszál- lunk a TU—134-es különgépre (ha minden igaz, Jelcin elnök saját repülőjét bocsátotta rendelkezésünkre), amellyel Oroszországban több ezer kilométert megteszünk. A pilóta perceken belül a szívünkbe lopja magát; magas, szőke, bajuszos, örökké mosolygó fiatalember. Vele szállunk 6—7 ezer méter magasságba. A komi főváros, Sziktiv- kár felé közeledve eláll a lélegzetünk. Talán sehol nem láttuk a felhőknek olyan szép rajzolatát, színbeli gazdagságát, mint ezen a vidéken. A gép pedig mint a hímes tojásokra, oly’ lágyan, finoman érkezik a betonra Komiföldön. A Komi Köztársaság Európa legkeletibb vidékén fekszik. Területe jóval nagyobb, mint Magyarországé, 415 ezer négyzetkilométer. A lakosainak száma 1,25 millió. Az őshonos komik aránya 23 százalék, az orosz nemzetiségűeké 58. Az első fogadtatás mindenkinek újdonság; nemzeti viseletbe öltözött lányok sóval, kenyérrel fogadják a vendégeket. A szőnyegek alatt frissen leterített aszfalt. A kecses női cipők tűsarka számára életveszélyes. A békés, nyugodt emberek városáról sokat megtudunk egy rögtönzött városnézésen, ám amit mindenki csodálva tapasztal: a fehér éjszaka. Igen, északabbra vagyunk Szentpétervárnál, és az év leghosszabb napját is itt töltjük, ahol éjjel nem nyugszik le a nap. Június 22-e egyébként is fontos az oroszok életében. Ezen a napon emlékeznek meg a Szovjetunió megtámadásáról. A hölgy válaszban először az „elnök kelt el”... A TU—134-es pilótája, az örökké vidám orosz fiatalember Göncz Árpád a koszorúzás után lehajtott fővel tiszteleg a sok ezer kőbe faragott név előtt Sziktivkár főterén. Az első igazi vidéki út Ib falucskába vezet. Igazság szerint a település ismeretlen marad a vendégek előtt, mert a különös fogadtatás miatt a falu templománál tovább emberfia nem jut. A falu apraja-nagyja a templom körül serénykedik. Gyönyörű lányok nemzetiségi dalokat énekelnek, a férfiak muzsikálnak, táncolnak. A bejáratnál hatalmas asztalon mindenféle finomság, étel, ital. Ide kísérik Göncz Árpádot, és a helyi elöljáróság átad tgy tálca ajándékot. A jókedvnek nincs határa, a kórus fáradhatatlanul énekel, államfőnk pedig tapsol, dalol, és buzdítja a lányokat: — Még, még! Még egy éneket! Mit tehet ilyenkor a krónikás? Félig-meddig a zsebébe csúsztatja riportermagnóját, hogy azért a hangulatot megörökíthesse, és persze „fogyasztja” szorgalmasan a filmet, hiszen ezek a pillanatok megismételhetetlenek az életben! Amilyen hangulatos a fogadtatás, olyan egyszerű, emberközeli a falu kicsi temploma. Ünnepi percek kívül és belül. Isten házában errefelé még soha nem járt idegen. Nem könnyű a búcsúzás. Göncz Árpád számára bizonyosan. A lányok egyszer csak elragadják őt, körbe-körbe táncolnak, pörögnek-forog- nak vele a füvön. Ez még a biztonsági embereknek is „kemény dió”! Gyerekek sereglenek egy kupacba, kacagnak, sikoltoznak, és nem maradhatnak ki a képből. A magyar vendég egy fotó erejéig összegyűjti, átkarolja őket, mint tyúkanyó a csibéit. Ahol mindig jól érezte magát: a gyerekek között Gyerekektől búcsúzik, apróságok fogadják a magyarokat megható bájjal egy hatalmas erdő közepére telepített szálláson. A köztársaság árva gyerekei élik itt mindennapjaikat. A sok száz csemete tágra nyílt szemmel csodálja a rengeteg szép, nagy autót meg a buszokat, és azt a kedves, fehér hajú, bajuszú bácsit, aki sorban megsimogatja egészséges, hamvas arcocskájukat, és a barátság hamisítatlan jeleként közéjük ül, miközben a nagyobbak fúvószenekara frissítő dallamokat játszik. Siheder fiú mutatja be birodalmát, azt a farmot, ahol saját maga nevel tehenet, borját, kecskét, birkát. És hát, mi tagadás, a messziről jött vendég látogatása áldással is járt; itt is aszfaltoztak, festettek, meszeltek... Kiadós ebéd után sétálunk visszafelé. Göncz Árpád Tgy szól a gondozónőkhöz: — Remélem, nem mondták meg, hogy ki vagyok. Úgy látom, nem riadtak meg, természetesen viselkednek. Tudják, mi akkor érezzük magunkat itthon, ha ők is itthon érzik magukat. A válaszban ott bujkál a köszönet, az, hogy az elnök elhozott ide, a világ végére egy kis Magyarországot. Mire Göncz Árpád így felel: -— No, én is magammal viszek valamit, méghozzá az égboltot. Olyan gyönyörű, a felhők szinte tízpercenként változnak, mindig más képet mutatnak. Nem lehet a látványával betelni. Sorozatunk következő részében jelképpé válik a joskar- ola-i pogány asszony, és megtudhatjuk, miért elégedetlen a magyarokkal a mari Mari. László Erzsébet (Folytatjuk)
