Békés Megyei Hírlap, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-12 / 160. szám
OLVASÓINK ÍRJÁK 1993. július 12., hétfő Generációkon át kötödnek az iskolához Ez a családi fotó a Dombiratost Általános Iskola udvarán készült, az intézmény fennállásának 150. évfordulója alkalmából. A Bojczán család (balról jobbra: Bojczán Nándorné, Bojczán Nándor, Bojczán Gergely, Gál Lívia, Hegedűs Gerda, Bojczán Endre, Bojczán Péterné és Bojczán Péter) négy generációval képviseltette magát az ünnepségen. Az immár nagypapa sorban lévó' Bojczán Péter szavalatát megilletó'dve hallgatta a több száz jelenlévő' FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET / Édes élet a Korzó téren Az élet szép(!) lehetne(?!), ha... Visszhang Fejvadászat Gyulán? „Ismét szabadok vagyunk”!? A szabadság szó fura értelmezése alapján ismét ünnepelhetjük a szabadság napját (június utolsó hetében). Jó nekünk, hogy mindig találunk parányi okot arra, hogy szabadságunkat ünnepelhessük. Ehhez azonban el kellene felejteni az újabbnál újabb igát, amit a nép nyakába raknak. Ez akadályozza a szabadság érzetének kialakulását. As idegen elnyomóktól megszabadultunk, de itt vannak már saját elnyomóink, akik válogatás nélkül teszik azt, amiért az idegen elnyomókat kárhoztattuk. Úgy látszik, hogy a szabadságunkat ünneplő politikusok nem tanultak annyit népünk történetéből mint maga a nép, aki minden hangzatos „szabadság" alatt a rabigát kénytelen elviselni. O, a nép legyen végre szabad, ahogy azt nagy költőink képzelték egykoron. Nemzetünk története során körülbelül úgy voltunk szabadok, mint ahogy az év egy napja aránylik az év365 napjához. Mi mégis kitaláljuk az újabb és újabb szabadság napját. Irigyelhetnek bennünket más népek fiai, hogy nekünk így kijut a szabadságból, míg ők élik csendes, eseménytelen életüket. Akik csak dolgoznak és mindössze anyagiakban gya- rapszanak. Mi persze tapasztalatokban leszünk gazdagabbak, olyannyira, hogy már jól átlátunk a rohgyolódó politikai szitán. Ma már azt is látjuk, hogy nem sok okunk van szabadságunk ünneplésére, mert többet vagyunk rabok, mint szabadok. Hogy a szabadság tekintetében nincs különbség a tilos és a kötelező előírások, elvárások között. Ezért nem tudjuk, hogy egy-egy újabb és újabb „szabadság napja” ünnepi-e igazán vagy inkább a nép öntudatának lekicsinylése. Ezért nem lelkesedünk már a szabadság napján sem. Tóth Ferenc ny. gazdasági tanár, Szabadkígyós Jómagam családos anya vagyok, aki elmondhatná magáról, hogy panaszra semmi oka, mert hála Istennek van munkahelye, szép gyermeke és saját lakása is. De itt kezdődik a „ha”. A csabai belváros szívében lakom, szökőkútra néző ablakkal, ami csodás lenne, ha éjszakák nem lennének. Mert amióta minden magánkézben van, így a szórakozóhelyek is, itt is nyílt egy jó „biliárd szalon”, ami éjjel-nappal működik. Ez még elviselhető lenne, de azok, akik igénybe veszik, nem tudni honnan jöttek, mifélék? Ugyanis üvöltés, kiabálás, ordító élménybe számolás folyik az ablakok alatt éjjel 11-tői hajnali 3-ig egyfolytában. Hétközben sem leányálom, a hétvége meg maga a pokol. Még buszjárat is „gondoskodik" az itt lakók „nyugalmáról" éjjel 11 és 12, valamint hajnal 3-4 órakor, amikor innen indul a busz a reptéri diszkóba. A busz 10 percig istentelenül berreg, a fiatalok meg, Tisztelt Papp úr! Távol álljon a szándék, hogy vitát kezdeményezzek Önnel, de az 1993. június 16-án megjelent írásával kapcsolatban szeretném leírni a következőket. Fogalmam sincs, mennyit keresnek a háziorvosok, s őszintén szólva nem is érdekel. Azt viszont pontosan tudom, hogy mennyit keres hat év egyetem és nyolcévi gyakorló munka után egy beosztott osztályos orvos. Nos pontosan 22 500forintot bruttóban. Ez az összeg remélem nem botrányosan magas, bár Ön szerint az orvosok — csak úgy, orvosok — a legjobban kereső réteghez tartoznak. Igaza van! Nemcsak ennyit keresnek. Ehhez az összeghez további 640 forint bruttó jön. mintha csak ők lennének a világon, üvöltenek, kiabálnak egymásnak. A taxi is idejön éjjel, nappal percenként, s míg várják, szintén hangos a „csevegés”. Nyáron)!) nem lehet kinyitni az ablakot mindezektől. Az ember a fizetése javát a lakástörlesztésre költi, és akkor még éjjeli pihenése sincsen. Sajnos, vagy nem sajnos, nem mindenki munkanélküli, s így nem tud délelőtt sokáig aludni, főleg azért nem, mert reggel 6-ra jár dolgozni, ezért muszáj korán fölkelnie. Am akik éjjel lármáznak a más ablaka alatt és hajnalban fekszenek le, azok ráérnek akár délig a jó csendes lakásban pihenni. Nem tudom, mit szólnának, ha ők is ilyen zajban hajtanák álomra a fejüket, és abból is minduntalan felzavarnák őket? Még csak annyit: mindenki szerint szép hely a Korzó tér, meg nagyon szép a szökőkút, de csak azért, mert éjjel nem látják, nem hallják mi van ott! V.T. Ügyeletként, amikor közel 100 ember életéért felel, akár a bíróság előtt. Ezúton vagyok bátor felajánlani Önnek nejem hálapénzét, amennyit a pszichiátriai (régen ideg-elme) osztályon kap. Egy feltétellel! Ön ezután ebből a pénzből veszi a penna- boltban a pennáját. Attól tartok, ez esetben az Ön írásaival többé nem találkozunk. Egy egyesület nem írhat alá, de én csak a magam véleményét írtam le, így természetesen aláírom. Krasznai Zoltán, Gyula A háziorvosokkal kapcsolatos vitát szerkesztőségünk ezennel lezárta. Danes Lászlónak a június 17- ei olvasói levele sajnálatos visszatérést jelez a korábbi, hónapokon át örömmel nélkülözött vádaskodó, gyanúsító, agresszív szellemhez-—s ez kevés jót ígér a közelgő választási kampányt illetően. Csak remélni lehet, hogy nem uralkodik el ez a stílus: a városban igen kevesen vágyakoznak utána. Ami a konkrét vádakat illeti: 1. ) „A néhány szülő által kezdeményezett új általános iskolai 7. osztály szervezése a komoly gondokkal küszködő egyházi iskola és gimnázium életképességét kívánja bizonyítani.” — A beiskolázási adatok azt mutatják, hogy az egyházi iskola alapvető gondokkal nem küszködik, bár mint induló iskolának nyilvánvalóan vannak speciális problémái. Az említett 7. osztállyal a szervező, illetve együttműködő szüleiknek nincs más céljuk, mint az, hogy hasonló mentalitású családok zömmel jól tanuló gyerekeinek biztosítsák az érettségiig való együtt tanulást és azt, hogy őket hat éven át az egyházi gimnázium tanárai oktassák. Ennek előnyei egyértelműek, s ezért gyermekem érdekében vállaltam csekély részt a szervezésben, hitem szerint nem a jó ízlés határain túl. 2. ) Az akció — úgymond — az Erkel Gimnázium és a 2., 3. számú általános iskolák 6 osztályos iskolaszövetségi, gimnáziumi tervezetét kívánja gyengíteni, „elszipkázva” a legjobb tanulókat. Nos: az Erkel terve szerint a hatosztályos gimnázium csak 1994 őszén indulhat; az 1993 szeptemberében az egyházi iskolában startoló 7. osztály vajon kiket szip- káz el? Egyébként minden Levél a kutyatolvajhoz Tisztelt Uram! Közölnöm kell Önnel, hogy nem úriember módjára viselkedett 1993. június 19-én, szombaton a medgyesegyházi piacon. Kihasználva egy oktalan állat bizalmát és jóhiszeműségét, ellopott egy kutyát. Hogy tudja, miről van szó: egy fekete szőrű, fehér mellényű kan palotapincsi keverék, aminek jobb első lába is fehér. Önnek tudnia kellett volna, hogy nem kóborkutyáról van szó, mert frissen fürdetett és fésült volt. Könnyű lehetett a bizalmába férkőzni, hiszen barátságos és szelíd jószág, és valószínűleg ma is bánja, hogy szóba állt Önnel. Nálunk a család kedvence volt, ahol nagyon sok szeretetet kapott. Most bizonyosan nagyon bánatos szegény, ezért kérem, ha olvassa ezt a levelet, hozza vissza a kiskutyánkat, és adja be a medgyesegyházi ABC- áruházba. Ott fogja várni a gazdasszonya. Ha van Önben tisztesség, becsület és még kutyabarát is, bízom benne, hogy visszahozza. Jutalmat nincs módunkban felajánlani, • de bárkitől szívesen vesszük, ha nyomra vezet. Csóti Lajos, Medgyesegyháza, Baross u. 77. szülőnek joga oda vinni a gyerekét, ahová kívánja. Ma az iskolakínálat korát éljük: kár lenne tehát minden egyes hasonló törekvés mögött megsemmisítő szándékot, alattomosságot látni. Van elég gondunk ma, ne Szaporítsuk vélt ellenségek elleni ízetlen hec- celődéssel. 3. ) Kiszakítjuk a gyerekeket megszokott környezetükből, s ez mutatja állítólag, hogy nem a gyerekek érdeke a döntő(ehhez még hozzáfűzi D. L.: mint annyiszor a gyulai oktatásügyben). — Nos, az említett 7. osztály az egyházi iskolában (a beiratkozási adatok szerint) létrejött. Alig hiszem, hogy az a mintegy 25 szülő, aki beíratta gyerekét, mind gyermekellenes lenne... Ezt egyébként bízzuk órájuk. A gyulai iskolaügyben pedig eddig egyetlen gyermekellenes lépésről sem- tudok; legfeljebb az egyik-másik törekvést, tervezetet az általában indulatból, kusza félelmekből, gyanakvásokból építkezők, hecckampányra mindig kész erők minősítették gyermekellenesnek. Ha például az 5. számú általános iskola 12 évfolyamos, jól felszerelt és kibővített iskolává fejlődött volna — az gyermekellenes? Biztos? Vagy az, hogy létrejött a Bay Zoltán Gimnázium (egy egyébként létező szakközépiskola helyett) — az is gyermekellenes? Elhelyezési és finanszírozási gondok vannak és lesznek persze, de nagy baj ez akkor, amikor azt mondjuk, hogy Gyula legyen iskolaváros, illetve az oktatás stratégiai ágazat? Van ígéretesebb beruházás, mintegy iskola? 4. ) Képviselők agitálnak — állítólag—a városi fenntartású iskolák ellen... Ki agitál és hol? A magam részéről egy rossz szót sem ejtettem a 2. és Úgy gondoljuk, a következő történetünket érdemes megosztani az olvasókkal. Szerte a városban színes plakátok hirdették a Hangár diszkó megnyitását. Többek között feltüntetésre került az is, hogy a június 4-ei nyitóbulin fellép kedvenc együttesünk, a Manhattan. Természetesen nagyon vártuk az említett dátumot, s el is mentünk a diszkóba .Am ott a Manhattannak se híre, se hamva nem volt. Mint az utóbb kiderült, rajtuk kívül az ugyan- akkorra meghirdetett sztárvendég, Somló Tamás sem érkezett meg, akárcsak a Man3. számú általános iskolára. A 3. számú iskolát pedig külön is nagyra értékelem, mint az új oktatási programok úttörőfel- karolóját. Gyermekeim eddigi ottani oktatásáért és neveléséért csakis hálámat fejezhetem ki. Az, hogy most — egy kedvező alkalmat megragadva—hat évre előre biztosítani igyekszem egyikük számára az érettségiig való zökkenőmentes tanulást és a jó közösséget, az egy másik kérdés. Agitáció inkább D. L. írásából elemezhető ki, történetesen az egyházi iskola ellenes szurkálódá- sokból. Megjegyzem, a liberalizmus hazánkban (például az Eötvös, Kossuth példája és tanúsága szerint) soha nem volt vallás- és egyházellenes. 5.) Etikai kódexet kellene alkotni, „bár ez a mai testületen már nem segít...” — ez vádaskodás a gyulai képviselő-testülettel szemben, amelyről éppen D. L. mondta mostanában többször is, hogy sokat javult a munkája. Azt egyenesen tagadom, hogy a gyulai képviselő-testület — minden problémája ellenére — egészében nem ütné meg az elvárható erkölcsi nívót. Kiáltjuk az összehasonlítást ebben is, és az elvégzett munkában is, bár egyes helyi politikusok, illetve újságírók sokat tesznek azért, hogy felelőtlen írásokkal, szel- lemeskedő botrány-kreálással torz képét fessék Gyula mai vezetésének. D. L. egyébként tagja a gyulai képviselő- testületnek s több bizottságának is. Részese az eredményeknek és a hibáknak is. Az lenne az etikus, ha fészken kívül intézné el dolgát. Erdmann Gyula (Lapunk e válasz közreadásával a témát LEZÁRTNAK TEKINTI.) hattan. Később megjelent viszont a Dolly Roll, akiket ugyan nem hirdettek, de legalább ott voltak. Mi pedig átverve érezzük magunkat, mert a rengeteg plakát és a hangosreklámok ellenére sem tudtak a Manhattannel szolgálni. Azóta megtudtuk az együttes egyik tagjától, hogy későn kapták meg a meghívót, s már más fellépésük volt előjegyezve arra az időpontra. Feltételezzük ezt tudták a szervezők is, akik ennek ellenére tovább hirdették a Manhattan szereplését. Öt rajongó Békéscsabáról Fecskefészek, avagy fészekaljnyi fecske Vigyázzunk rájuk, óvjuk fészküket! fotó: fazekas ferenc Mennyit keres az orvos? Cserbenhagyott rajongók
