Békés Megyei Hírlap, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-10-11 / 159. szám

1993. július 10., szombat-vasarnap LOCSI-FECSI az elmondhatatlant! Amikor megláttad, megbizse­regtél, de szólni nem mertél... Amikor megcsalt, sikítani volt kedved, de mondani nem akartad... Amikor lelépett — csak úgy, se szó, se beszéd — annyira szeretted volna meg­beszélni, de... Ugye benned is vannak ki nem mondott gondolatok, elégszer le nem írt szép sza­vak? Ne tétovázz! írd le azt, amit úgy érzel, elmondhatatlan, és mi e lap hasábjain tudatjuk— ország-világ szeme láttára — a nagy O-vel, a kedvessel, a baráttal... (A névnapi üdvöz­leteket nincs módunkban kö­zölni.) A levelezőlapra ne feledd ráírni: Szívküldi. Címünk: Békés Megyei Hírlap, Békéscsaba, Mun­kácsy utca 4. Beérkezési határidó': szer­da dél. Hosszú, barna hajú lány! Június 29-én hajnalban Bé­késcsaba felé utaztál vonaton. Kék-fehér csíkos tornacipőt, fe­hér, szintén kékcsíkos ujjú blúzt és farmert viseltél. Melletted egy Benetton sporttáska. Egé­szen sötétbarna szemed van, s néha összevillant a tekin­tetnünk. A barátnőiddel voltál, éhesen és álmosan, az egyik a „Sziasztok! Peti vagyok!” kez­detű reklámmal szórakoztatta magát. Érdekesnek tűntél, sze­retnék rólad többet megtudni! Ha olvasol, légy szíves üzenj ! A SZEMÜVEGES SRÁC, AKIRE NÉHA RÁPILLANTOTTÁL. ♦ Kedvesem! A két dátumból tudnod kell, ki vagyok: 1990. szeptember 14.; 1993. július 15. ♦ Vadászkutya! Remélem, egyszer elromlik a kontrád és akkor talán én leszek az elsőhegedűs a hangverseny- zenekarban. Az érzésem a régi. A RONDA KÖVÉR ♦ Kedvesem, Sz. Márta! Édes, pici csillagom. Ha ol­vasod e néhány sort, gondolj a múltra, az együtt töltött szép napokra, a jónál is jobbra. Talál­kozzunk az L fürdő bejáratánál július 11-én 12 órakor. A Te G... CSILLAGOD ♦ Král P.-nak Békésre! Manó! Nagyon jó volt veled az a négy hónap! Én voltam a világ legboldogabb embere, mi­kor újra megtaláltuk egymást, és együtt élvezhettük azt a ke­mény négy hónapot! Ami hirte­len megszakadt közöttünk! Az­óta : „Bűn az Élet, mert élek Nélküled”!!! Ki még most is beléd van bolondulva! Andi ♦ Kicsim! A száma a régi, de én nem tudom. Legyen szíves megadni a szerkesztőségbe, ha akarja, hogy felhívjam, mert másképp nem tudok beszélni magával, ha az, akire gondolok. Halacska ♦ Huszár Jánosnak Okányba, a Kun Béla út 36. szám alá Születésnapja és házassági évfordulójuk alkalmából gratu­lálunk. Még mindig haza vá­runk... Szerető szüleid ♦ Drágám! „Szelídít és simogat a fé­nyed.” Mindig Rád gondolok — nagyon szeretlek ! ! !-IK Teszt férfiaknak: Ért a nőkhöz? Azok, akik már régen azt hiszik magukról, hogy ellenállhatatlanok, de azok is, akik azt hiszik, hogy túlságosan félszegek, e teszt segítségével tisztázhatják esélyeiket a nőknél. 1. Mit gondol, mi az oka annak, hogy a nők hosszabb életűek, mint a férfiak? a) a férfiaknak nehezebb a sorsuk 0 pont b) a nők többet kibírnak 0 pont c) más a lelkiviláguk 1 pont 2. Ön szerint mi irányítja a nők cselekede­teit? a) a logika 0 pont b) az érzelmek 0 pont c) mindkettő 1 pont 3. A nők állítólag úgy változtatják a hangu­latukat, mint a ruhájukat. Ön szerint miért? a) az önuralom hiánya miatt 0 pont b) nevelés és hagyomány az oka 0 pont c) a hormonháztartás befolyásolja 1 pont 4. Melyik hivatást tartja tipikusan nőies­nek? a) tanítónő 0 pont b) orvos 0 pont c) ilyen hivatás nem létezik 1 pont 5. Mit gondol, kik a hisztériásabbak? A) a nők Opont b) a férfiak 0 pont c) mindkét nem egyformán 1 pont 6. Azt hiszi, hogy egyetlen nő sem tud ellenállni a csábításnak, akkor sem, ha férj­nél van? a) igen- 0 pont b) nem 0 pont c) nem tudom 1 pont 7. Ha olyan nővel találkozik, akinek intelli­genciája felülmúlja az önét, ráadásul az ön szakterületén is lepipálja, mit érez? a) nagyon kínos 0 pont b) normális 1 pont c) nehéz megfogalmazni 0 pont 8. Ha intelligenciatesztnek vetnének alá egy csoport férfit és ugyanakkora csoport nőt, mit gondol, kinek a javára végződne? a) természetesen a férfiakéra 0 pont b) talán a nők javára 0 pont c) lehet, hogy döntetlen lenne 1 pont 9. Melyik közmondás tükrözi a leghíveb­ben a nők többségének gondolkodásmódját? a) A szerelem a hason át vezet 0 pont b) Ki mint vet, úgy arat * 0 pont c) Az okos enged 1 pont 10. Hallotta már azt a kifejezést, hogy: polyandria? Mit jelenthet? a) többférjűséget b) veszélyes női betegséget c) nincs értelme Értékelés Kevesebb, mint 4 pont Sajnáljuk, de a nőkhöz mákszemnyit sem ért. Saját fenntartásai rabságában él, mérföldekre a gyengébb nem életvitelétől, érzelmi világától. Sikertelenségeit kivagyisággal, komplexusait agresszivitással palástolja. 4-től 7 pontig: Megérti a nőket, ráérez a reakcióikra, ezért megtalálja velük a közös nyelvet. Nem érzi magát feszélyezve női társaságban, ezért ked­velik önt a nők. Csak a szíve csücskében kétel­kedik az intelligenciájukban, mivel elegendő­nek tartja a bájt, a nőiességüket. Ezért könnyen pórul járhat! 7 pont felett: Gratulálhat magának, ön a nők lelkének zeg- zugát ismeri, akár a saját tenyerét. Ért a gyen­gébb nemhez és meg is érti őket, nincsenek fenntartásai velük szemben. Jól érzi magát velük, legyen az barátnő, munkatársnő vagy élettárs. Csak irigyelni lehet azt a szerencsés egyént, aki önnel él! 1 pont Opont Opont Bátortalan kismamáknak, lámpalázas kapcsolatteremtőknek Hogyan győzzük le a magányosságot? Gianni Morandi: Szerelemre várok Gyakran kerülünk új, idegen környezetbe, ha munkahelyet változtatunk vagy szabadsá­gunkat töltjük. Hamarosan rá­jövünk, hogy ott már kialakul­tak különféle csoportok, baráti körök. Idővel mi is szívesen csatlakoznánk valamelyikhez, de hogyan? Mindenekelőtt túl kell tenni magunkat azon a kételyen, hogy egy zárt baráti kör bizto­san nem fogad be bennünket, és meg kell tanulni az ilyen kapcsolatteremtés néhány alapvető szabályát. Vegyük például a szabadságot. Látjuk, hogy egyesek milyen jól szó­rakoznak, közös akciókat, ki­rándulásokat szerveznek... Vagy tanulás közben is meg­unja az ember az örökös mago­lást... A gyesen lévő kismama szívesen csatlakozna az utcá­ban lakó többi kismamához, akik gyakran csevegnek együtt, kicserélik tapasztala­taikat, kisegítik egymást, gon­dozzák egymás gyerekét... Ha kapcsolatteremtéskor el akarjuk kerülni, hogy tolako­dásnak érezzék közeledésün­ket, jegyezzük meg: — Ügyeljünk arra, hogy olyan személlyel próbáljunk kapcsolatot teremteni, aki nem áll a figyelem középpontjában. Ezután megfigyelhetjük és el­dönthetjük, hogy valóban akar- juk-e ezt a kapcsolatot. — Ha csatlakozni akarunk a csoporthoz, meg kell ismerni viselkedési szabályaikat. Szabadságon jó valamilyen közös akciót ajánlani és megszervezni. A kismama például meghívhatja a töb­bieket vagy csak a gyerekeket stb. — Ha valaki csatlakozni , akar egy csoporthoz, kell, hogy saját nézetei legyenek és eszmecseréken védelmezze is azokat. Vagyis be kell bizo­nyítania, hogy önálló szemé­lyiség. Ha e téren is helytáll, a többiek maguk közé fogadják, figelembe veszik álláspontját, vagyis a csoport rendes tagjá­vá válik. Sokan még ma is azt a szerel­mes kamaszt látják benne, aki annak idején fájdalmas lángo­lással énekelte a Térden állva jövök hozzád című slágerét. Mindez nem véletlen, hiszen kívül-belül megmaradt fiatal­nak, ahogy maga mondja: „Negyvennyolc éves koromra is maradt elég energiám és életerőm ahhoz, hogy focizzak, utazzak, nagyokat sétáljak, énekeljek. Nem félek az öreg­ségtől.” Gianni Morandi ön­magáról, az életről, érzelmei­ről, családjáról vall: Milyen vagyok? Alapvetően félénk, bár ez a pálya megtanított rá, hogy ma­gabiztos legyek. Nem isme­rem az irigységet, viszont fél­tékeny típus vagyok. Szeretem az egyszerű életet: ha lehet, összéjövök a barátaimmal, szívesen kártyázom, érdekel­nek a növények (egy időben szívesen főztem, ma már ezt a házvezetőnőmre hagyom). Nem tudom, mi az unalom, nem unatkoztam azokban az években sem, amikor kény­szerpihenőn voltam. Sikerült megőriznem viszont a méltó­ságot, ezt még apámtól tanul­tam meg gyermekkoromban, mint ahogy azt is tőle tudom: nem szabad, hogy a dicsőség a fejembe szálljon. Úgy gondo­lom, ha az ember elveszti a méltóságát, az nagyon súlyos hiba. A szerelem Mindig úgy véltem, hogy a lángoló nagybetűs Szerelem­mel az ember maximum két­szer találkozhat az életében. Nekem ez csak egyszer si­került, tizenkilenc évesen, amikor megismertem azt a nőt, aki a feleségem lett és gyermekeim anyja. Laurával (Laura Efrikian) tényleg na­gyon intenzív volt a kapcsola­tunk,és sokáig valóban azt hit­tem, hogy örökké fog tartani. Mi, fiatalok ugyanis 64-ben még meg voltunk győződve arról, hogy a házasság felbont­hatatlan, szüléink példája adta nekünk ezt a hitet. Ma más a helyzet, nagyon sok az elvált szülő gyereke, s ők már eleve számolnak a lehetőséggel, hogy egy kapcsolat véget ér­het, még akkor is, ha tényleg nagy szerelmen alapul. Remé­lem-e még, hogy megtalálom az igazit? Igen. Bár ahhoz, hogy ez megtörténjen, keve­sebbet kellene rohannom. Ak­kor bizonyára több időm lenne magamra, s jobban oda tudnék figyelni a környezetemre. A család A legnagyobb fájdalmat akkor éreztem, amikor meghalt az apám, húsz évvel ezelőtt. Ak­kor szó szerint kicsúszott a lá­bam alól a talaj. Még ma is hiányolom a tanácsait, hiány­zik a jelenléte. Apám cipész volt, anyám mosónő. Szülőfalum, Mong- hidoro legszegényebb család­ja volt a miénk. Mégis nosztal­giával gondolok a gyermekko­romra. Annak is megvolt a ma­ga varázsa, hogy egy szobában aludtunk valamennyien, mert az este, amikor lefekvéshez készülődtünk, tele volt öröm­mel és melegséggel. Hány gyerek szeretne ma a szülei mellett maradni, mert a külön szobájukban olyan magányo­sak?! Amikor én kicsi voltam, szüleim súlyos gondokkal küszködtek minden nap: a hi­deggel, az éhséggel, a nyomo­rúsággal, de a családok akkor sokkal összetartóbbak voltak, mint ma, amikor sok lakásban két hűtőszekrény, három tévé is található, és minden kénye­lem megvan. Hetvenéves édesanyám — aki rendkívüli asszony, és még mindig rá tá­maszkodom, ha szükségem van valakire — azt mondja: ma az élet sokkal könnyebb, mert emlékszik, milyen áldo­zatokat kellett vállalni az ő idejében. A mai családi fé­szekből hiányoznak a bölcs, mindent tudó nagymamák. A barátság Az igazi barátaim, akiknek mindig nagyon örülök, az egy­kori padtársaim. Minden nyá­ron találkozom velük, amikor szabadságra megyek a szülőföl­demre. Ilyenkor édesanyámmal vagyok és két lánytestvérem­mel, akik év közben Bologná­ban élnek. Osztálytársaim közül néhányan városba költöz­tek, de sokan ottmaradtak a fa­luban: szerencsére egyikük se a híres énekest látja bennem. Egyenrangú társak vagyunk, őszinte, szeretetteljes a kapcso­latunk. A barátság számomra nagyon fontos, nem haboznék akár bajba keveredni sem érte. Színes világ / Eletet mentett a téves kapcsolás Idahoban élő nővérével szeretett volna beszélni az alaszkai Ancho- rageból Alive Witte. De elvétette az előhívószámot, és 208 helyett 802-t tárcsázott. A téves vonal túlsó felén felvették a kagylót, amelyből csak egy elhaló segélykérés hallatszott. A hang tulajdono­sa egy 90 éves vermonti hölgy volt, aki éppen akkor kapott szívrohamot. Megpróbálta bediktálni lánya címét, de ehhez már nem volt ereje. Alice a központon keresztül megtudta az idős hölgy lakcímét, így riasztotta a mentőket. Szerencsére idejében érkeztek, s a kórházi ápolás után az idős hölgy már újra otthon van. Befoltozták a bosnyák kisfiú szívét Bianca Jaggemek köszönheti életét a 8 éves Muhamed Ribic boszniai kisfiú, akit a múlt héten operáltak meg New York-ban. A Rolling Stones főnökének első felesége — aki egyébként nemrég egy Kojak-filmben tűnt fel — helikopterrel szállította el az ostrom­lott Tuzlából a szívbeteg kisfiút. Muhamed már hónapok óta feküdt a bosnyák kórházban, állapota azonban állandóan romlott. Bianca hiába kérte az ENSZ segítségét, ezért május közepén brit katonák páncélozott járművei és egy muszlin orvos segítségével kimenekí­tette a városból a fiút. Az Egyesült Államokban háromórás műtéttel összefoltozták a szívén található lyukat. A szívsebész, dr. Jan Quaegebeur szerint Muhamed már csak azért is szerencsés, mert az ilyen súlyos szívhibával születettek közül sokan már a hatodik életévüket sem érik meg. Fotóriporterünk valóban minden hátsó gondolat nélkül készítette ezt a felvételt. Hogy Önnek, kedves olvasó mi jut eszébe a látvány kapcsán?... Mi úgy ítéltük meg: formás hátsófertály FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER

Next

/
Thumbnails
Contents