Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-01 / 125. szám

1993. június 1., kedd MEGYEI KÖRKÉP Országos agrárfórum Mezőgazdasági alapismeretek oktatása az általános iskolák­ban címmel országos agrárfó­rumot rendez a Békés Megyei Pedagógiai Intézet, a Tecnika Tanárok Országos Egyesülete, a telekgerendási polgármeste­ri hivatal június 4—5-én Bé­késcsabán és Telekgerendá­son. A kétnapos tanácskozást központi műhelyvezetőknek, a technika tantárgy B változa­tát oktató és az iránta érdeklő­dő pedagógusoknak hirdették meg. Az előadássorozatot fó­rum követi. A résztvevők megtekintik a Telekgerendási Általános Iskola gyakorló­kertjét, a békéscsabai központi műhely számítógépes adat­nyilvántartását, a békéscsabai 2-es Számú Általános Iskola szaktantermét. László nem marháskodott... ...hanem rákapcsolt, és a szarvasmarha-te­nyésztők Szakma Kiváló Tanulója országos versenyen a 18 indulóból a hatodik helyet szerezte meg a kemény, háromnapos verse­nyen Széchényben. A gyakorlati verseny a helyi állami gazdaság tehenészetében folyt, s ott is voltak elméleti és gyakorlati feladatok. Társa, a szintén eleki „mezgés” fiú, Szrinka Zsolt 14. lett. Felkészítő tanáraik, Nyitrai Zol­tán és Szabó Bálint elégedettek lehetnek a „felszabadult” fiú eredményével. — írásbelivel kezdtünk, aztán jött a szóbeli — meséli Bajusz László.—A gyakorlat során a fejőházban fejni kellett, majd felismerni a tőgygyulladást, volt takarmányfelismerés és tejvizsgálat is. Szóval nem volt könnyű, és erős volt a mezőny is. Állásajánlatom már van, s szeretnék ebben a szakmában maradni. B. S. E. Bajusz László: Nem volt könnyű Klub a gyulai németeknek Szombaton ünnepélyes kere­tek között megnyitották a né­metvárosi templom mellett ki­alakított gyulai német klubot, amelyet dr. Hambuch Géza, a Magyarországi Németek Szö­vetségének ügyvezető elnöke adta át. Megnyitójában mél­tatta azt a segítséget, amit a helyiség kialakításához a Né­met Szövetségi Köztársaság budapesti követségétől, Gyula testvérvárosától, Ditzingen- től, valamint a helyi önkor­mányzattól kaptak. Az elnök hangsúlyozta: legyen a klub igazi otthona a német nemze­tiségnek. Dr. Mátrai Mihály alpol­gármester köszöntőjében fel­idézte az előzményeket és elismeréssel szólt az összefo­gásról. Az ünnepségen részt vett és szót kért Hermann Gommel, Ditzingen alpolgár­mestere, aki gratulált a helyi németség házához, és átadta Gyula városának ajándékát, egy tangóharmonikát. A meg­nyitó ünnepség a gyulai 1. Sz. Általános Iskola énekkarának előadásával ért véget. A dr. Li­bor Jánosné vezényletével fellé­pett gyerekek magyar és német nyelvű énekekkel készültek az ünnepélyes alkalomra. Olvasóink írják = = — Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. Kábelügy Végső elkeseredésünkben keressük fel Önöket, mert az illetéke­sekhez hiába megyünk, nem nyerünk meghallgatást.. (Már ugyan panaszkodtunk ez ügyben Önöknél is, de oly régi keletű, hogy feledésbe merült.) Tolnai utcai lakók vagyunk, körülbelül 2—3 éve szerelték be nálunk a kábeltévét (sajnos pechünkre) és azóta küszködünk a vétellel. Talán azóta egy-két hét volt az az időszak, amikor élvezhető volt, azóta rettenetes (csíkos, mákos, ugrál a kép, elmosódott, búg, zörög, egyszerűen pocsék). Annak idején kifizettük a kemény összeget (egy ház körülbelül százezer forintot költött rá), és azóta is fizetjük a karbantartást, de nem tudjuk, hogy miért?! Azzal hitegetnek, hogy kicserélik a kábelt, mert valamiért nem jó, de ezt mondják, amióta beszerel­ték. Hívogatjuk a szerelőket a 321-140-es telefonszámon, de még arra sem méltatnak, hogy kijöjjenek megnézni. (Tudják milyen csúnya biztosan.) Nem jött össze ez a dolog nekik. Tessék mondani, mi tehetünk róla ? Mi fizetünk és szeretnénk megkapni a pénzünkért valamit, amit úgy érzünk, jogos. Nem vagyunk türel­metlenek, az nem igaz, ha azt mondják, mert amióta megvan, azóta nem jó. (S az nem tegnap volt!) Annak idején nagyon propagálták ezt a kábeltévét, most a bajban leráznak bennünket. A lakók már tettlegességgel is fenyegetőztek, de ez nem lenne megoldás. Voltak, akik kihívták a tévészerelőt, mert azzal voltak, a készülék a hibás, de az is azt mondja, antennaprobléma van. Megjegyezte az én szerelőm is, hogy lehet ilyen csúnya képet nézni, miért nem nézetik meg az antennát?! (Nézetnénk mi, de nem kíváncsi rá senki!) A Tolnai u. 8. és a többi ház lakói Békéscsaba A mezőgazdasági szövetkezők és termelők 1993. május 25-ei KÖZGYŰLÉSÉNEK FELHÍVÁSA a törvényhozáshoz, a kormányhoz és az ország lakosságához A közgyűlés — demonstrálva az agrárágazat legitim szereplőinek egységét és elszántságát — megállapította, hogy a kormányt elvitatha­tatlan felelősség terheli az agrárágazat tönkre­tételéért. Az agrárgazdaság egy drámai végkifejlet utolsó óráit éli: az ország egyik legnagyobb teherviselő ágazata a katasztrofális megsem­misülés közvetlen közelébe került. A kormány már két év óta tétlen szemlélője, ezáltal tudatos közreműködője a mezőgazdaság tönkretételének. Erőtlenül és tehetetlenül szemléli, hogy egy politikai csoport a törvény- hozásban — főleg a költségvetési törvény tár­gyalása kapcsán — nem titkolt zsarolással veri keresztül az önös érdekeknek megfelelő törvé­nyeket, kockáztatva a parlament szavahihető­ségét, és ezzel együtt az állampolgári jogbiz­tonságot is. A kormányt a falu és a mezőgazdaság csak addig érdekelte, amíg az állam kárpótlási terhét áthárította a szövetkezeti tagságra. A kormány láthatóan nem akar szembesülni azzal a gazdasági és társadalmi rombolással, amely — a hibás törvények és a politika által állandósított jogbizonytalanság következmé­nyeként — a településeken végbemegy. A rossz agrárpolitika; az átalakulási stratégia politikai kezelése; a kapkodó, átgondolatlan „gazdaság- szervező intézkedések” milliárdos károkkal és évtizedekre kiható következményekkel járó ha­tásai „eredményeként” ma a mezőgazdaságban — közel 30%-os termeléscsökkenést, — több mint félmillió hektár parlagterületet, —170 ezres munkanélküliséget, — 23%-os átalgbérszínvonal-elmaradást, — egyharmad arányú, több mint 100 milliárd forint értékű vagyonvesztést, és mindezek kö­vetkeztében — egymásnak feszülő indulatokat, jószom­szédi, baráti és családi kapcsolatok felbomlá­sát, egyre sűrűbben a tettlegességig fajuló „he­lyi politizálást”, szándékos kártevést könyvelhetünk el. A kormány láthatóan nem ismeri fel az or­szág érdekét sem! A termelési elbizonytalanodás és a közgaz­dasági feltételrendszer hiánya miatt a mezőgaz­dasági vállalkozások megtorpantak! Az önálló magángazdálkodás termelési és mezőgazasági feltételei hiányoznak. Ugyanakkor a szövetke­zeti integrációval folytatott és progresszív ha­gyományokkal rendelkező magángazdálkodás kialakulását a szövetkezetekkel szemben ellen­séges politika akadályozza. Az ágazatot a finanszírozási, az értékesítési, a foglalkoztatási gondok és a jövedelmezőség drasztikus visszaesése — az aszályfenyegetett­ség nélkül is — leterítette! A válság egyaránt sújtja a szövetkezeti termelőket és magángaz­dákat, a több mint hatszázezer szövetkezeti nyugdíjast, a kárpótlás során kialakuló 2 millió parcella tulajdonosát. A kormány válságkezelő program helyett — tehetetlenségből, hozzá nem értésből vagy a nyugati országok, azok mezőgazdasága iránti gesztusból — továbbra is teret ad a mezőgazaság politikai indíttatású szétzilálásának. Tűri és hallgatásával támogat­ja, hogy egy szűk politikai csoport a szövetke­zeti törvény „balkanizálásával” végső csapást mérhessen a magántulajdoni alapokon újjászer­veződő legitim szövetkezetekre, 850 ezer, a szövetkezéshez ragaszkodó ember szuverén döntésére! Az agrárválság kárvallottal a végóráit élő mezőgazdaság megmentéséért emelik fel sza­vukat. A közgyűlés megállapítja, hogy a parlament a politikai erők befolyása miatt nem képes, a kormány nem akarja, a lakosság pedig a félreve­zetés és alulinformáltság következtében nem tudja felismerni az agrárválság méreteit és az egész lakosságra kiterjedő hatását. Ezért a közgyűlés szükségesnek tartja, hogy az agrárágazat helyzetéért felelősséget viselő parlament és kormány mellett a közvélemény­hez is forduljon. I. A közgyűlés a parlament és a képviselők tudomására hozza a következőket: Az átmeneti törvény végrehajtása során 850 ezer állampolgár a szövetkezés mellett döntött, mintegy 1500 szövetkezet működik az új szö­vetkezeti törvény alapján. Helyre kell állítani a szövetkezés szabadsá­gának alkotmányos követelményét! Nem a szö­vetkezeti törvény módosításával, hanem köz- gazdasági eszközökkel kell elősegíteni a szö­vetkezeti üzletrészek forgalmát, valamint az üzletrészek belső vállalozásokba történő bevi­telét. A parlamentnek tehermentesítenie kell a szö­vetkezeti vagyont az alól a mintegy 30 száza­léknyi kárpótási teher alól, amelyet a nem tagok részére rendelt juttatni. A közgyűlés felszólítja az országgyűlési kép­viselőket, hogy ne támogassák az újjáalakult szövetkezetek legitimitásának megkérdőjele­zését, a jogi és szervezeti bizonytalanság fenn­tartását. Utasítsák el a szövetkezeti önállóságot, valamint a mezőgazdaság termelési alapjait veszélyzetető törvényhozási kezdeményezése­ket! 2. A közgyűlés a kormány tudomására hozza a következőket: Alkotmányunk támogatja az önkéntes társu­láson alapuló szövetkezeteket, elismeri a szö­vetkezetek önállóságát, és a szövetkezeti tulaj­don, mint a magántulajdon egyik formáját! A közgyűlés a bizalom erősítésének szándé­kaként fogadta Szabó Tamás és Szabó Iván minisztereknek a kormány nevében elhangzott azon bejelentéseit, hogy a kormány nem kez­deményezi és nem támogatja az új Szövetke­zeti Törvény módosítását. Aggodalmát fejezi ki azonban a közgyűlés, hogy a kormány a költségvetés közelgő tárgyalása kapcsán ismét politikai zsarolás áldozatául eshet. Felszólítja ezért a kormányt, hogy sürgősen adja fel két­éves „tartózkodását” és kormányzati szerepét az agrárágazat vonatkozásában is töltse be. Ennek során hozzon azonnali intézkedéseket a mezőgazdasági termelés jövedelemtermelő képességének helyreállításához: — A hároméves aszálykár mérséklését szol­gáló kedvezményes hitelek még fennálló állo­mányát és terheit azonnal el kell törölni. Az ezévi várható újabb aszálykárok csökkentésére, illetve ellentételezésére a kormány soronkívül készítsen elő intézkedési csomagot. — A folyó évi betakarítási munkákra, vala­mint az 1994. évi termelést megalapozó őszi­tavaszi munkák költségfedezetére valamennyi termelő kapjon az érintett teljes területre kiter­jedő dotációt és állami garanciafedezettel nyúj­tott kamatkedvezményes hitelt. — Az új földmagántulajdonosi helyzet miatt felül kell vizsgálni a földalapú támogatások jelenlegi rendszerét annak érdekében, hogy ne a települések besorolása, hanem a konkrét föld­terület minősége alapozza meg a támogatást. — Sürgősen tűzze napirendre az agrárválság kezelését és terjesszen intézkedési csomagter­vet a parlament elé. Ezeket az intézkedéseket a kormány legké­sőbb a pótköltségvetés előkészítéséig hozza meg. A kormány sürgősen vizsgálja meg a kárpót­lási törvény végrehajtásának helyzetét és intéz­kedjen a törvény végrehajtása során a mezőgaz­dasági szövetkezeti tagoknak okozott károk megtérítésére. így különösen: — az alkotmányellenesnek minősült vállal­kozói utalvánnyal elvont földek, — a kárpótlási földárverések során — tör­vényellenesen — ki nem fizetett ültetvényérté­kek, — az átmeneti törvénnyel elvont, szövetke­zeti tulajdonú utak értékének megtérítése tekintetében. Sürgeti a közgyűlés a kormányt, hogy tegyen eleget a földkiadó bizottságok finanszírozása tekintetében fennálló törvényes kötelezettség­nek. A felszámolás sorsára jutott szövetkezetek tagjai jogainak megóvása érdekében felszólítja a közgyűlés a kormányt, hogy szerezzen ér­vényt saját minisztereivel szemben a csődtör­vény előírásainak. Vonassa vissza azt a minisz­teri „irányelvet”, amely törvényellenes értel­mezéssel diszkriminálja a felszámolt szövetke­zet tagjait a földtulajdonszerzésben. Ezeket az intézkedéseket a kormány folya­matosan, legkésőbb az év végéig hozza meg. 3. A közgyűlés megállapítja, hogy a terme­lők és a szövetkezők érdekképviseleti szervei folyamatosan jelezték a kormánynak a me­zőgazdaság gondjait, a helyzet jobbítását cél­zó javaslataikat. A kormány mindezek iránt érzéketlen ma­radt! A közgyűlés ezért kénytelen a közvéle­mény segítségét kérni. A közgyűlés biztosítja az ország lakosságát arról, hogy a mezőgazdasági termelők vétlenek az élelmiszer fogyasztói árak folyamatos emel­kedésében! Az áremelkedésekből nqm a terme­lők számára képződik jövedelem, hanem az élelmiszeripar, a kereskedelem és az állami költségvetés hasznára. Kéri a közgyűlés a közvéleményt, emelje fel szavát a külföldi versenytársak érdekeit szolgá­ló mezőgazdaság-ellenes intézkedések miatt, emelje fel szavát a szövetkezetek eszközállo­mányának „elkótyavetyélését” szorgalmazó törvénymódosítás ellen. A közgyűlés felkéri az ország valamennyi polgárát, hogy mezőgazadsági termelőkkel és szövetkezőkkel együtt fejezze ki tiltakozását az Országgyűlésnek, valamint a kormánynak a mezőgazaságban állandósított jogbizonytalan­ság, továbbá a mezőgazdaságban végbemenő rombolás miatt. Fejezze ki tiltakozását a ma­gángazdákat és a szövetkezeti (társas) gazdá­kat, valamint a falusi és a városi lakosságot szembeállító politika ellen. A közgyűlés kinyilvánítja azt a szándékát, hogy a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsé­géhez fordul, a szövetkezés egyetemes elvei­nek és a szövetkezetek alkotmányos önállósá­gának a kormányzat részéről történő megsérté­se miatt. A közgyűlés támogatja a Győr-Sopron me­gyei szövetkezőknek azt a kezdeményezését, hogy aláírás gyűjtésével tiltakozzanak a szövet­kezeti törvény tervezett módosítása ellen. A közgyűlés csatlakozásra hívja fel a mezőgazda- sági szövetkezőket és termelőket. A közgyűlés felhatalmazza a MOSZ Orszá­gos Tanácsát, hogy amennyiben rövid időn belül nem tapasztalnak fogadókészséget a kor­mány részéről a közgyűlés dokumentumaiban összegzett agrárgondok iránt, úgy az országos tanács döntsön az érdekérvényesítés erőtel­jesebb eszközeinek alkalmazásáról. Budapest, 1993. május 25. Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Közgyűlése (X)

Next

/
Thumbnails
Contents