Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-30 / 150. szám
PRES MEGYEI HIRLAPTÉNY-KÉPEK 1993. június 30., szerda Lelkész a volt vasfüggöny mögött Néhány hónappal ezelőtt érdekes beszélgetést folytattam a kötegyáni református lelkésszel, akitől többek között azt is megtudtam, hogy idősebb fia, Gúthy László már több mint egy éve Ausztriában teljesít papi szolgálatot. A „Laciról” szóló történetek annyira megragadtak, hogy elhatároztam, megkérem, legyen a riportalanyom. Kívánságom hamarosan teljesült. íme a vele készült interjú: — Miért döntött úgy, hogy Ausztriában pályázik meg egy lelkészállást? — kérdeztem. — Nehéz kérdés. Ma már nem merném állítani, hogy tudok németül, de több mint egy éve, amikor a pályázatomat beadtam, még úgy gondoltam, elég megalapozott a némettudásom, kár lenne, ha nem fejleszteném tovább. Ezen kívül úgy éreztem, az a fontos, hogy Isten igéjét hirdessem, hogy hol, az nem számít. Adódott ez a lehetőség, hát megpályáztam. — Mutassa be néhány szóval Felsőőrt, azt a települést, ahol a lelkészi szolgálatát teljesíti! — Felsőőr 25 kilométerre fekszik a magyar határtól. Csaknem hétezer lakosa van. Ennek körülbelül egyharmada magyar anyanyelvű. A település története az Árpád-házi királyokig nyúlik vissza. Az elődöm, dr. Gyenge Imre püspök úr például doktori disszertációban dolgozta fel az egész tartomány kálvinista történetét. Felsőőr egyik legnevezetesebb épülete éppen a mi református templomunk, amely 1772—73-ban épült, nyolc évvel II. József türelmi rendelete előtt, így ez a templom Ausztria legrégebbi protestáns temploma. Nagyon érdekesek a korabeli kisnemesi-paraszti porták, és rajtuk az úgynevezett árkádos házak. Sajnos mára már csak mutatóban van ebből a régen egyeduralkodó háztípusból. Mivel járási székhely vagyunk, nagyon sok iskolánk van, egyedül főiskolai intézményünk nincs. — Hány tagja van a gyülekezetnek, és milyen nyelven folynak az istentiszteletek? — Olyanok, akik rendszeresen járnak templomba és fizetik az egyházfenntartási járulékot, 1400-an vannak, de ennél jóval többen vallják magukat reformátusnak. Sajnos az 1948-tól 1990-ig tartó határzár azt eredményezte, hogy ma csak az egészen idősek használják a magyar nyelvet, a középkorosztály már kevésbé, a gyerekek meg elvétve. Az egyház persze nagyon sokat tehet a nyelv megőrzéséért, csakhát hosszú volt ez a 40 év, ki tudja, visszafordítható-e a folyamat!? A temetések majdnem minden esetben magyar nyelvűek, ugyanígy a vasárnapi istentiszteletek is, bár igaz, ezt mindig követi egy német nyelvű prédikáció. A többnapos ünnepek esetén az első napi istentisztelet mindig magyar nyelvű, a második német. A kisebb ünnepek (anyák napja, újkenyér ünnepe, reformáció napja) kétnyelvűek. A magyar lelkész jelenléte állandó emlékeztetés és serkentés a magyar nyelvre. Nemcsak a templomban, más nyilvános alkalmakon (kórházszentelés, emlékezés a II. világháború hősi halottaira) is fontos a magyar szó. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a templommal együtt egy színháztermet is örököltem az elődeimtől, ahol évente 6-7 alkalommal színielőadásokat szoktunk tartani. A magyar nyelven játszó színjátszó csoport megléte egyébként már 20 éves hagyomány. Itt szoktuk rendezni a református bálát, a két nagy gyüleketi ünnepségünket, az Árkádünnepet és Advent első vasárnapján a bazárt. De alkalmas a színházterem tárlatok rendezésére is. — Milyen a kapcsolatuk a többi felsőőri egyházzal? — Példaértékű. A három felsőőri keresztyén gyülekezet, az evangélikus, a római katolikus és a református ökumenikus békességben él egymás mellett, sőt, igen gyakori az együttszolgálás, a közös „keresztút” (krenzweg) is, amikor mindhárom gyülekezet fiataljai együtt vonulnak a városon, és a különböző stációk előtt együtt énekelnek, imádkoznak. Hála istennek ugyanilyen példaértékű a településen élő magyar, horvát és német ajkúak kapcsolata is. Évtizedek óta nincsenek nemzetiségi ellentétek. Bárcsak mindenütt így lenne a világon! Magyar Mária A test, a lélek, a család, a pedagógus segítségére — a gyerekért Husi Mezőberényben Husi. Dehogy is akarom bántani e névhasználattal a mezőberényi Humán Segítő Iroda csupaszív munkatársait. A hivatali bürokrácia gépezete kurtította meg imigyen nevüket, s miként az lenni szokott, rajtuk ragadt. Olyasmivel és olyan módon foglalkoznak, amilyet látni Szentendréig kellene utaznunk. S már jöhetnénk is vissza: több sincs az országban. — Január elsejétől működik az irodánk. A város polgármesteri hivatalának irányítása mellett dolgozunk — mondja Szászné Sziklai Ilona, az iroda vezetője. — Ez elsősorban gazdasági ügyekben nyilvánul meg, hiszen szakmai önállóságunk igen széles körű. A hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatását végezzük. Felkutatjuk a beszédhibás, a valamely képességükben fejletlen, a testük korrekciójára, pszichéjük fejlesztésére szoruló gyerekeket, s rendszeresen foglalkozunk velük. Ugyanakkor családsegítéssel is foglalkozunk. Erre egyre nagyobb szükség mutatkozik a munka- nélküliséggel terhelt világunkban. Ezen belül két hónapja a cigánycsaládok segítéséhez is hozzáláttunk. Nem az anyagi juttatás itt a lényeg: inkább az életvitel kialakításában és a nevelésben tudunk, akarunk segíteni. Persze előfordul, hogy valakit magunk is segélyre javasolunk. Együtt a csapat Kissné Tóth Magdolna logopédusként, Maléthné Lestyán Agnes fejlesztő pedagógusként, Pauló Pálné családsegítőként dolgozik az irodában. Szabó Anna pszichológus Békésről jár át időnként, pedig egyre több mezőberényi felnőttnek is szüksége lenne a pszichológus segítségére. Karcag Éva óvodapedagógusként kapcsolódik munkájukhoz, Szászné Sziklai iíona gyógytestnevelési foglalkozásokat tart. Abelovszky Istvánné adminisztrátort éppen utolsó munkanapján találtuk ott: vállalkozó lesz. Az ő munkájukat segíti Varga Vincéné technikai dolgozó. Csapatban dolgoznak, teamben, ahogy ők mondják. Ez munkájuk egyik újszerűsége. így, egymással mindent megbeszélve, munkájuk összehasonlíthatatlanul hatékonyabb, mintha iskolánként elkülönülve dolgoznának. — Iskolaalkalmassági szűrést végeztünk, mindenki az általunk javasolt, agyerek számára legmegfelelőbb iskolatípusba került — mondja Ma- íéthné Lestyán Ágnes. — Persze mi csak — igaz, pszichológiai megközelítésű — tanácsokat adunk a szülőknek. A perifériára szorult gyerekeket segítjük, s közvetve a családokat, a velük foglalkozó pedagógusokat is. Természetesen titoktartási kötelezettség mellett dolgozunk. Március elsejétől 15 gyerek jár hozzám egyéni és kiscsoportos foglalkozásra. Van, aki pár hónapig marad, de lesz, akinek egy évnél is több idő kell. Hol késik az ezres? — Mit csinál a fejlesztő pedagógus? — Nem korrepetál, bár munkája az iskolai tananyaghoz kapcsolódik. Igyekszünk kideríteni, hogy a gyerek valamilyen téren miért nem tud teljesíteni. Magam gyógypedagógiai főiskolát végeztem. A polgármesteri hivatal pályázott meg 750 ezer forintot a létesítendő iroda számára. Ebből alakították át az irodának helyet adó épületet. A képviselő-testület eredetileg az öregek napközijével közös irányítás alatt képzelte el az intézményt, aztán — ideiglenesen — a jelenlegi megoldás mellett döntöttek. Talán egyszer véglegesítik ezt az állapotot. — A szülők sokszor csupán az anyagi segítség reményében kopogtatnak be—kapcsolódik a beszélgetésbe Pauló Pálné. — Nem ez a feladatunk, de ha szükséges, szólunk a hivatalnak. Sajnos nagy az átfutási idő. Arra gondoltunk május elején, hogy néhány családnak szüksége lenne a ballagáshoz legalább ezer forintra. Még mindig nem kapták meg a pénzt... Mezoberény összefogott Az iskolaigazgatók az évzárókon rendre megköszönték az iroda munkáját. Segítették is őket: a mezőberényi bölcsőde, az óvodák, az iskolák játékokat, berendezési tárgyakat adományoztak az irodának. A Máltai Szeretetszolgálattól bútorokat kaptak. Eddig sikerült a költségvetési kereten belül maradniuk. A.bérmaradványt talán jutalomként megkapják. Persze a túlórákat senki nem számolja. Ok sem. Az iroda rövid léte alatt gyerekek sokaságának magatartási problémáival foglalkozott, de felnőttet is segítettek lelki problémái megoldásában. Óvodások, iskolások estek át pedagógiai, pszichológiai vizsgálaton. Gyógytornára 174 gyerek jár, 78-uk középiskolás. — Évente 100-120 újabb olyan gyerek akad, aki logopédus segítségére szorul — tájékoztat Kissné Tóth Magdolna. — Jelenleg évente 70-80-nal tudunk foglalkozni. Egyedül vagyok, pedig szakosodni kellene a pöszeség, a dadogás és egyebek kezelésére. Az idei 63 gyerekből 43-nak eltűnt a beszédhibája. Köröstarcsáról és Csárdaszállásról is hoztak gyereket. Nem utasítottuk el, de nyilvánvaló: ilyen esetekben az önkormányzatoknak egymás között rendezniük kellene az anyagiakat. Két pályázatot is benyújtottak az idén. Az egyiket éppen a napokban utasították el: a pályázatot jónak találták, a keret viszont végesnek bizonyult. Egyelőre nincs hír a Népjóléti Minisztériumhoz benyújtott bérpályázatról. Pedig Mezőberényben valami olyasmiben vállaltak úttörő munkát, amire máris nagy szükség lenne mindenütt. Kiss A. János A Humán Segítő Iroda gyorsan gyökeret vert Mezőberényben. Képünkön: Kissné Tóth Magdolna logopédus és Maléthné Lestyán Ágnes fejlesztő pedagógus fotó: lehoczky péter Az eleki jegyzőnő névjegye Pugymerné Erdei Ildikó személyében gyakorlott közigazgatási szakember került az eleki jegyzői székbe FOTÓ: FAZEKAS FERENC Minden tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek jobban megértik, ha ismerik egymást. Egy város vagy egy falu jegyzőjének lenni nem egyszerűen a közigazgatási munkakörök egyike: leginkább az ő személyükhöz kötődik a hivatal megítélése. Eleknek új jegyzője van, kérjük el a névjegyét! — Ősgyulainak számítok, most is ott lakunk — mondta Pugymerné Erdei Ildikó. — A férjem a vízügyi igazgatóság főmunkatársa, a társulások szervezésével foglalkozik. Eredetileg műszaki végzettségre tettem szert — technikus voltam —, s magam is a Kövi- zignél helyezkedtem el. A munka mellett, 1985-ben elvégeztem az államigazgatási főiskolát, s a Kövizig igazgatási osztályán dolgoztam. Közben két gyerekünk született, a most 13 éves György és a 3 éves Péter. Másfél évig jegyzős- ködtem Zsadányban, majd a gyulai polgármesteri hivatal szervezési főmunkatársa lettem. Szeptembertől nemzetközi referensként is foglalkoztattak. Amolyan háromemberes munka volt. —Ezek szerint átjár Gyuláról Elekre? — Jó a közlekedés. Kocsival több időbe telik átjutni a városon, mint azt követően Elekig utazni. —Hozzá tudott már kezdeni a jegyzői munkához? — Eddig két testületi ülésen vehettem részt. A testület, az ott folyó munka jó benyomásokat keltett bennem. Az első alkalommal két rendelettervezetet vittem be. Sokat kérdeztek, s ezt kedvező jelenségnek tartom. A jegyzőn sok múlik: a testület és a hivatal törvényes, szakszerű munkája egyaránt. A testületek is felismerték a legtöbb helyen: a jegyző nem politikus, hanem jól képzett szakember, s nem dolga, hogy egyik vagy másik párt szemüvegén át szemlélje a világot. A település egészét kell szolgálnia nagy szakértelemmel és sajátos képzettséggel. Pugymerné Erdei Ildikó sem kevesebbre vállalkozott. K.A.J. Már kapható a Csók és Könny című női magazin Nők vallanak önmagukról... Igaz történetek: — szerelemről, — bánatról, — boldogságról, valamint sok más érdekes olvasnivaló is található a Csók és Könny című most megjelent nó'i lapban.
