Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-28 / 148. szám
PKES MEGYEI HÍRLAP 1993. június 28., hétfő Hogyan kerül a fűtő a volánhoz? Az égiekben bízik az „esőkirály” Senna magabiztos és elégedett Magyar pilótáé az első nagydíj Alighanem mindig akadtak olyan emberek, akik szerettek volna kiemelkedni a szürke tömegből, akik többnek akartak látszani társaiknál. Ok azok, akik megpróbáltak ügyesebbek, bátrabbak, gyorsabbak lenni társaiknál. Versenyre keltek, hogy rátermettségüket bizonyítsák, s hogy elnyerjék környezetük elismerését. Olykor csodálatát. Bizton állíthatjuk, a verseny- szellem egyidős az emberiséggel. A sporteszközök tükrözik a korok technikai színvonalát, legyen szó kőbaltáról, diszkoszról, lovaskocsiról vagy autóról. A mai Forma-1 -es járművek is korunk csúcstechnológiáját képviselik. Valószínűleg az ókori Rómában is voltak különlegesen kiváló kocsigyártók, akik Ben Húrnak és társainak jobb, gyorsabb kocsikat készítettek. S nincs másképpen ma sem. Sőt, a versenypályák alkalmasak annak bizonyítására is, hogy az egyik autógyár termékei jobbak a konkurensekénél. Ha pedig jobbak, akkor nagyobbak az esélyeik a gyártóknak a piacon is. És nemcsak az autógyártóknak, hanem a különféle beszállítóknak, kezdve az alkatrészgyártóktól az üzem- és kenőanyagkészítőkig. Nem csoda hát, ha alig egy évvel az autó megjelenése után, már 1887-ben autóversenyt rendeztek. A történelmi eseményekre Párizs és Rouen között került sor. A győzelmet egy gőzkocsival szerezték meg, amire külön fűtőre is szükség volt. Franciául a fűtő Chauffeur, kiejtve sofőr. Ez a világ sok nyelvén ma is gépkocsivezetőt jelent. Nyolc évvel később rendezték azt a versenyt, amelyen egy Michelin nevű versenyző levegővel felfújt gumitömlőt szerelt járműve kerékabroncsaira. Le Mans mellett, Franciaországban rendeztek először olyan versenyt, amely lezárt pályán zajlott. A győztes nagydíjat kapott. Grand Prix-t. A világ első nagydíját egy hazánkfia, Szisz Ferenc vehette át. Az esemény 1906-ban volt és honfitársunk egy Renault gyártmányú autót vitt sikerre. Ez volt a hőskor. Egymás után rendezték a versenyeket, amelyek egyre népszerűbbek lettek. A győzelem mámora rabul ejtette a tervezőket, a pilótákat. Egyre nagyobb, egyre gyorsabb autók épültek. A leghatalmasabb monstrum motorja 16 ezer köbcentiméteresnél is nagyobb volt! A több tonnás gépeket már alig lehetett az utakon tartani, belátták hát az autósport irányítói, hogy csak akkor lesz sportszerű vetélkedés, ha azonos elvek és feltételek szerint épült járművekkel versenyeznek egy- egy márka képviselői. Megszülettek a kategóriák, s bár ezek azóta sokat fejlődtek, ahogy előrehaladt a technika, még ma is ezek az elvek uralkodnak az autósportban. S a sok, különféle kategória egyike — a Forma-1. R. P. Túl az 1993-as évi Forma-les világbajnokság első negyedén, Ayrton Senna a számára kedvezőtlen előjelek ellenére szoros versenyben van régi riválisával, Alain Prosttal. Brazíliában, majd a Donington Parkban bemutatott nagyszerű teljesítményével a háromszoros világbajnok újr bebizonyította, hogy versenyzőként nincs igazi ellenfele a száguldó cirkusz mezőnyében. Azonban az, hogy a Williams— Renault-ok technikai fölényét kihasználó Prost csak kevéssel áll előtte a pontversenyben, még magát Sennát is váratlanul érte. Munkatársunk, Tóthmátyás Tibor beszélgetett a Forma-1 első számú sztárjával. —Az 1993-as szezon előtt senki sem várta, hogy a világbajnoki pontversenyt négy futam után Ayrton Senna vezeti majd a Marlboro-McLaren-F ord- dal. Ön mennyire bízott ebben? — Egyáltalán nem bíztam benne. Amit az első három futamon elértünk — két győzelem és egy második hely — az adott körülményekhez képest szinte hihetetlen. És Imolában lehetőségünk lett volna arra, hogy egy újabb második helyet szerezzünk, de az aktív felfüggesztés hidraulikája elromlott. Nagy kár, hiszen így hat nagyon fontos pontot vesztettünk el. A világbajnokság Ayrton Senna azonban még korántsem fejeződött be, még sok minden történhet. — Mennyire szokatlan Önnek egy olyan autóval versenyezni, amelyik egyelőre messze van a legjobbtól? — Valóban nagyon furcsa érzés. Bár nem teljesen új, azért még szokatlan. — Dornington Park után a nemzetközi sajtó egyöntetű lelkesedéssel írt Önről. Boldoggá teszi a siker? — Persze. Ott akkor a teljesítmény előtt emelt kalapot a sajtó, akár kedvelt, akár nem, csak jót lehetett írni rólam. Olyan előadást láthatott a közönség azon a pályán, amelynek rajtam kívül tulajdonképpen nem volt több szereplője. — Szokott arra gondolni, hogy a következő verseny talán még jobb lehet? — Igen. Hinni kell benne. Ez nagyon fontos része annak, amiből az ember a lelkierejét meríti. Különösen fontossá válik akkor, amikor néhány műszaki problémát egymagám nem tudok megoldani. Valamire mindig szükségem van, ami tartja bennem a lelket és nem engedi, hogy lemondjak a vágyról, amely a győzelem felé hajt. Néhány alkalommal már előfordult, hogy nem a végeredény motivált, de olyankor is az volt a célom, hogy a maximumot hozzam ki magamból. —Ha önmaga ellenfele lenne, mit tenne azért, hogy legyőzhesse Ayrton Sennát? — Nagyon nehéz feladat volna... Őrült harc lenne, az biztos. De hogy sikerülne-e?... — Mennyivel jobbak azok a motorok, amiket a Benetton használ, mint amitaMcLaren- be építenek? — Legalább harminc lóerővel erősebbek, ez Silverstone- ban hét-nyolc tized másodpercet jelent körönként. — Mennyi esélyt lát arra, hogy a következő versenyen legyőzik a Williemseket? — Rendes körülmények között óriási lesz az előnyük, talán nem akkora, mint Imolában, de azért éppen elég a győ- zelemhéz. Megint az esőben, vagy valamilyen váratlan fordulatban reménykedem. Sosem tudni előre, mi történik majd apályán... Ferenczy Europress anapság a FOCA, a Forma-1 Konstruktőrök SzövetM sége, a világbajnoki futamok gazdája, minimum 25 versenyző indulását engedélyezi az egyes futamo________ kon. Ezzel (is) biztosítják, hogy kellő érdeklődés k ísérje minden helyszínen â világjáró vándorcirkusz fellépését. Az első .hungaroringi versenyen még huszonhatan indultak, abban az évben egyedül a monacói pálya volt kivétel: a szűk monte-carlói utcákon legfeljebb húsz indulót engedélyeztek a szigorú biztonságtechnikai szakemberek. Ám egy évre rá már ott is huszonhat pilóta vághatott neki a távnak. A létszámot az idén csökkentették, így bár huszonhat nevező van, egy — a leggyengébb edzéseredményt produkáló — nem állhat rajthoz. De ez nem mindig volt így! Az 1958-as Argentin Grand Prix-en például csak tíz versenyző jelent meg a rajtnál, igaz, közülük kilencen célba is érkeztek. A „pole positiont”, az első rajthelyet a helyi hős, az ötszörös világbajnok, Juan Manuel Fangió szerezte meg Maserati típusú autójával. Mindenki azt várta, hogy a versenyt is megnyeri, de meg kellett elégednie a negyedik hellyel. Az elsőséget Stirling Moss, a kiváló angol pilóta szállította a Cooper-Climax csapatnak. Ez a verseny aztán úgy vonult be a Forma-1 történelembe, mint amelyen a legkevesebb induló volt. Forma-1 adatbank A száguldó huszonöt A magyar pálya „első nekifutásra” A legtöbb versenyző, szám szerint harmincnégy, az 1953-as Német Nagydíjon állt rajthoz. Ezt a versenyt a leghosszabb pályán, a Nürburgringen rendezték, ahol egy-egy kör 22,777 kilométer hosszú. A versenytáv 409,9 kilométer volt. A roppant nehézségekre jellemző, hogy az elrajtoltaknak több mint a fele nem jutott el a célig, mindössze tizenhatan futottak be. A tréninget az az évi világbajnok, az olasz Alberto Ascari nyerte, ő futotta Ferrariján a leggyorsabb kört is 137,78 kilométeres óránkénti átlagsebességgel. A győzelmet mégis márka- és honfitársa, Giuseppe Farina szerezte meg. Harmincketten vágtak neki az 1961. évi Olasz Nagydíjnak. A monzai futam előtti edzésen Wolfgang von Trips, a remek német versenyző volt a leggyorsabb. Ő és az amerikai Phil Hill volt a világbajnoki cím esélyese, mindketten Ferrarival versenyeztek. A harmadik körben két brit, Ashmore és Clark, meg Trips ütközött. A német a pálya szalagkorlátjának vágódott, kiesett a kocsiból és meghalt. A gazdátlanul maradt autó tovább robogott. Utat vágott a nézők között és tizenhármat (!) megölt közülük. A futamot folytatták és Phil Hill győzött. Ez volt a Forma-1 történetének máig legsúlyosabb balesete. Roóz PÉTER A magyar nagykanyar A monte-carlói nagykanyar
