Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-26-27 / 147. szám

S MEGYEI HÍRLAP VÁRSZÍNHÁZ ’93 1993. június 26-27., szombat-vasárnap „Hazám, hazám, te mindenem” A Kolozsvári Magyar Opera Bánk bán előadásáról A Gyulai Várszínház vezetői néhány évvel ezelőtt elhatá­rozták, hogy a történelmi drá­ma és a vígjáték immár hagyo­mányos nyári bemutatóhelyé-, re „behozzák” a költészetet is, megrendezik a hazai és a hatá­rainkon túli líra fesztiválját, majd Erkel Ferenc szülőváro­sában méltó otthont teremte­nek a zenének, az operának, nagy zeneszerzőnk életművé­nek. Az ötlet bevált, a műsor­terv kibővült, és a gyulai nyár azóta még színesebb kínálattal várja a szórakozásra és művé­szi élményre vágyókat. A zenei álom valóra váltá­sához méltó társak kellettek, és ilyenre lelt a Várszínház a Kolozsvári Állami Magyar Operában. Ez a társulat immár hazajön Gyulára, előadásai hozzátartoznak a gyulai nyár­hoz. Két évvel ezelőtt a Hu­nyadi László című zenedrá­mával mutatkoztak be, tavaly már láttuk előadásukban a Bánk bánt, az idén a Branko- vics György című opera volt az újdonság, de műsorukon ismét szerepelt a Bánk bán, és ma este az Andante-Allegro című táncjátékot mutatják be. A kolozsváriak minden vendégjátékát a zene és a szín­Bánk bán kész megbocsátani Melindának a történtekért (Kiss B. Attila és Marton Melinda) ház iránti alázat, a hivatás- és küldetéstudat, a lelkesedés jel­lemzi. Ez hatotta át a Bánk bán szerda esti előadását is. Dehel Gábor rendezői szándékát di­cséri, hogy a drámában és az operában eleve meglévő alap- konfliktus, az idegen uralom és az elnyomott magyarság kö­zött feszülő, kibékíthetetlen ellentét hangsúlyozása nem nyomja el a benne rejlő emberi sorsokat, tragédiákat, hogy — bár a közelmúlt, de még a jelen is alapos okokkal szolgál a megalapozott aktualitásra — inkább a történet szereplőit, szenvedő alanyait, a cselszö­vés áldozatait állítja elénk. Az előadás abszolút főszereplője, akinek a megjelenítés is a leg­színvonalasabban sikerül, Marton Melinda. Bánk neje, Melinda szerepében a gátlás­talan, kegyetlen ármány áldo­zata, bekerítése, kiszolgálta­tottsága, meggyalázása a ma­gyar nép, a nemzet sorsával forr egybe, jelképesen érten­dő. Marton Melinda nem csak képzett, szépen csengő szop­ránjával, hanem színészi játé­kával is magával ragadta a né­zőt, uralta a szereplő gárdát. Erőteljes kisugárzása mellett különösen szembetűnt Bánk bán (Kiss B. Attila) kissé töré­keny alkata, nem elég markáns alakítása, lírai kettőseikben is Melinda volt a meghatározó. B. Vass Éva (Gertrúd királyné) mezzoszopránja és határozott Tiborc panaszai után összeáll a kép Bánk fejében (Merk István és Kiss B. Attila) fotó: kovács Erzsébet játéka, a Tiborcot alakító Merk István megható szerep­formálása és baritonja nagy­ban hozzájárult ahhoz, hogy ez a gyulai est emlékezetes ma­radjon számunkra. Külön tet­szett Mátyás Jenő Biberachja, mert a kis karakterszerepből fajsúlyos alakítást tudott ki­hozni. Erkel Ferenc zenéjének méltó tolmácsolásáért a ko­lozsvári zenészeket illeti kö­szönet, karmesterük Háry Bé­la. Wittlinger Margit díszletei és H. Rosescu Lya kosztümjei jól illeszkedtek a történelmi falakhoz. A színpad közepére felállított feszület (több jelen­téssel) és a zárójelenet hatásos trónkoporsója érdemel talán külön kiemelést. Olykor a szépszámú szereplő gárda szá­mára láthatóan szűkösnek bi­zonyult a várszínpad, pedig igyekeztek a felső erkélyeket és a színpadra vezető utakat is „bejátszani”. A kolozsvári opera Bánk bán előadása méltó tisztelgés Erkel zenéje előtt, és fontos állomás a magyarságtudat épí­tése és erősítése felé. Niedzielsky Katalin A tánc az életem Valkay Ferenc koreográfus hazajött Dunának, Oltnak egy a hangja, ám ezekben a hetekben a Sza­mos és a Körösök is hasonló zenére hömpölyögnek, mivel kolozsvári művészek vendég­szerepeinek Gyulán, a Vár­színház ünnepi évadán. A Bánk bán és a Brankovics Gyögy című operák sikere után ma este Vangelis Papa- thanassiou zenéjére kompo­nált, Andante-Allegro című táncjátékot mutatja be a Ko­lozsvári Magyar Opera. Val­kay Ferenc rendezi az előadást, aki a Bánk bán és a Brankovics György című operák koreog­ráfiáját is készítette. — Hogy egészen pontos le­gyek, meg kell említenem: a Hunyadi László című előadás koreográfiáját is én készítet­tem — mondja Valkay Ferenc. — így immár hazajövök Gyu­lára, hiszen a harmadik évadot van szerencsém ebben a gyö­nyörű városban munkával töl­tenem. A ma este látható tánc­játékot eddig 22 alkalommal játszottuk Romániában, s a kö­zeljövőben a békéscsabai kö­zönség is láthatja majd. Szá­momra nagyon kedves a görög származású Vangelis zenéje, ezért a táncszínpadon is a mu­zsika lesz a főszereplő. Moz­gásban pedig az örök emberi érzéseket szeretnénk kifejez­ni, azt, hogy vannak győztesek és legyőzöttek, s a kapcsolata­ink sokszínűsége adja az élet szépségét. Művészetünk által az elveszett Paradicsomot áhí- tozzuk, keressük az örökkéva­lóság sejtelmes kapuját. — A tánc az életem. Temes­várról indult a pályám: 17 éves koromban eltáncoltam a Bah- csiszeráji szökőkút fiatal her­cegét. 33 év múlva, ugyanazon a színpadon annak a figurának a megformálásával zárult a pá­lyám, aki megöli a herceget. S a közbeeső három évtized so­rán, amit szerepről egy táncos álmodni képes, nekem mind valóra vált. A Rómeó és Júlia című előadáson voltam Ró­meó, Mer- cució és Ti- bald, a Hattyúk ta­va minden férfi fősze­repe rámta­lált, s mind­mind a nagy feladatok. Egyetlen fájdalmam, hogy A cso- d á 1 a t o s mandarin megformá­lása kima­radt az éle­temből. Ko­reográfus­ként viszont kárpótolt a sors, hiszen a Harangozó Gyulától Markó Ivá­nig tartó nagy elődök „Temesvárról indult a pályám...’' alkotásai után én is színpadra formálhattam Bartók Béla re­mekművét. — Három évvel ezelőtt azt mondta a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója: Ferikém, meghívunk Kolozsvárra! Itt az együttes, lássuk, mit tudsz ve­le kezdeni. Belevágtam. Elha­tároztam, hogy híres-neves lesz a Kolozsvári Balett. Ba­rátja, idősebb testvére, néha apukája vagyok a táncosaim­nak, akik tiszta szívvel és nagy lelkesedéssel mindent meg­tesznek, hogy felragyogjon a tehetségük. — Mint táncos, bejártam az egész világot. Balettmester­ként se adom alább, és öröm­mel látom, hogy jó hírünk, nevünk szépen gyarapszik. Bécsi vendégszereplés után a közeljövőben svájci és fran­ciaországi turnéra készülünk. Ebben a pillanatban természe­tesen az a legfontosabb, hogy a gyulai közönségnek művészi élményeket nyújtsunk. Olyan szép estét kívánok kedves mindnyájuknak, amilyet ez a vendégszerető város joggal megérdemel. Andódy Tibor A képen még próbálja a társulat az Andante-Allegro című táncjátékot, amelynek előadását ma este láthatja a Gyulai Várszínház közönsége. Békéscsabán a Jókai Színházban hétfó'n 20 órakor szerepelnek a kolozsvári vendégművészek ugyanezzel a produkcióval FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET A találkozó keretében a tavalyi évadban Don Quijote 1992 címmel rendezett Slanger András produkciót az akkori nemzetközi színházi stábbal fotó: fazekas ferenc Minden út Delfíbe vezet? E nemzetközi produkcióval, mely a Delfiben megrendezen­dő színházi világfesztiválhoz csatlakozik, már a tavalyi évben is találkozhattak a különleges színházi csemegét kedvelők. Aki igazán színes, nemzetközi színházi kavalkád részese kíván lenni, azt június 26. és július 3. között várják a város különböző helyszínein felbukkanó társula­tok. Az akció célja, hogy a részt vevő színészek, rendezők meg­mutassák, van a színháznak mondanivalója a világ számára, csupán meg kell keresni azokat az értékeket, amelyek összekö­tik őket, Európa polgárait. Mi­közben hitet tesznek együvétar- tozásukról, egy pillanatig sem feledhetik saját nemzeti önazo­nosságukat. Delfíbe menvén egy-egy állomáson, mely az idén Gyula városa, megállnak és bemutatják saját utcaszínhá­zi produkcióikat, majd az itt töl­tött idő alatt létrehoznak egy közös előadást is, amivel a fesz­tivál zárónapján, július 3-án este fél kilenckor a vár előtti téren mutatkoznak be. A gyulai megálló azt a célt szolgálja, hogy a résztvevők ki­próbáljanak egy-két szertartást, amely az ókori zarándoklási ha­gyományokon alapul a híres Delfí szentélybe. A gyulai mun­ka két fő eleme a körmenet és a sorsolás. A különböző társula­tok kisorsolják azt a sorrendet, amelyben a következő napok­ban bemutatják saját produkci­óikat és áldozatot tesznek a színlelt Delfi-i oltáron, amely ezúttal a gyulai színpad lesz. Az idei résztvevők között találunk dán, német, észt, szlovén, len­gyel, cseh, ír társulatot. Muzslai Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents