Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-26-27 / 147. szám
J J J K HAZA MINDEN ELŐTT ^ ß ß % # • mes megyei hírlap hétvégi magazinja Műemlékeink - a szarvasi Bolza-kastély Klasszicista stílusban, 1810 körül épült az egykori Bolza-kastély, amely műemlék jellegű épület. A kastélypark természetvédelmi terület váradi zoltán felvétele Halló! Beszélgessünk! Mondták... Az MSZP pedig egyenesen hamis lapokkal játszik, amikor például Horn úr a mezőgazdaság szétverésével s mérhetetlen kár okozásával vádolja a kormányt, s követel „bizalmat, nyugalmat, biztonságot” a falunak. (Heti Magyarország) Messze nem teljesült az a szépreményű kormányzati várakozás, hogy a gazdaság most már rááll a természetes növekedés pályájára, s közben egyensúlyi mutatói is javulnak. Ez a csoda egyszerűen azért nem következett be, mert nem volt meg hozzá semmiféle feltétel: sem a külpiaci konjunktúra, sem a hazai piac bővülése. A gazdaságirányítás bizonytalankodásaival, kapkodásaival, inkonzisztens (erőtlen, változó—a szerk.) és zsákutcába vezető döntéseivel megtetézett 1992. évi állapotok a szokásos üzleti kockázatnál is jóval nagyobb bizonytalanságról tanúskodnak. (Petschnig Mária Zita közgazdász) Nemrég jutottam túl az 50. életévemen... Egy edző ebben a korban érett be igazán. Rengeteg ismeret, tapasztalat halmozódott fel bennem! Úgy gondolom, hogy most vagyok képes a legtöbbre. Nem lesz igazuk a tamáskodóknak — emeli fel hangját. — Eddig se volt miért szégyenkeznem, de az elért sikerekért mindig megdolgoztam. És ez a sikerlista gyarapodni fog... Még nem tettem föl az i-re a pontot. (Verebes József edző) Békési tallózó A magyar irodalomban Cseres Tiboron kívül nem található senki, akire több joggal volna mondható, hogy a Kárpát-medence írója. Nem olyan értelemben, hogy magyarságát kiválasztottságnak vagy monopóliumnak tekintve rá kívánt volna telepedni e különleges történelmi és etnikai régióra. Hanem olyan értelemben, hogy a sok nép lakta Kárpátmedence kollektív idegrendszere mintha az ő emberi-írói idegrendszerében futott volna össze. (Elet és Irodalom) Fürkésző A Gyulai Várszínház harmincadik évadának napjaiban nem felesleges talán felidéznünk, hogy az egykori megyeszékhelyen már a múlt században is gazdag színházi élet folyt. A társulatok egymással versengve keresték fel a várost. 1852 nyarának végén például az aradi Alföldi Dal és Színtársulat, a vidék legrangosabb társulata szerepelt Gyulán. Olyan kiválóságok léptek színpadra, mint Prielle Kornélia (aki „sóhajtásnyi” ideig Petőfi menyasszonya volt) és férje Szerdahelyi Kálmán, valamint Schodelné, Klein Rozália, az első magyar drámai énekesnő. Schodelné egyébként Meyerbeer A próféta című operájában lépett fel, amelyet az éppen Gyulán tartózkodó Erkel Ferenc vezényelt. Halló! Jónapot kívánok! Ménesi György vagyok a Békés Megyei Hírlaptól. Ismeri a szombatonként megjelenő ,,Halló! Beszélgessünk!” című sorozatunkat? — Szoktam olvasni, és beszélgetek is önnel, ha se a számomat, se a nevemet nem írja ki. — Azt hiszem, ez nem fog menni. A „Halló!"-nak éppen az a lényege... — Figyeljen ide! Nekem van egy igen kényes témám. Ha már felhívott, hallgasson meg! —Hallgatom, asszonyom! — Hétfőn hullafáradtan hazajöttem a kapálásból. Az ajtóm előtt itt állt egyik romániai ismerősöm két középiskolás gyermekével. Nálunk maradtak három napig, holott én se szálloda, se étterem nem vagyok. Főztem rájuk, most mosok meg takarítok utánuk. Kérdezem én öntől: miért tartják természetesnek, hogy legfeljebb „köszönöm”-ért bármikor meglakhatnak bennünket? — Nyilván viszonossági alapon gondolják. — A csudát! Jó tíz évvel ezelőtt megsajnáltuk a piaco- zó „szegény magyar családot”, s hogy ne az állomáson töltsék az éjszakát, szállást adtunk nekik. Azóta visszajárnak, de nemhogy pénzt, még egy törülközőt vagy egy üveg román konyakot sem kaptunk tőlük. Talán úgy gondolják, hogy nekünk „hazafias kötelességünk” az ő körülugrálásuk. De nem ettől borultam ki, hanem attól, hogy elutazásuk előtt pénzt kértek autóbuszjegyre. Mondtam: nincs! Meg is kaptam, hogy nem ezt várták tőlünk, anyaországi magyaroktól. Ok eddig diktatúrában éltek, szenvedtek és szenvednek... Eszembe jutott, hogy mennyit talpaltam értük a három nap alatt. És hogy a két lakli még véletlenül sem kérdezte meg, hogy esetleg segíthetnének-e valamit a ház körül... Ma elmentek, hál’ Istennek, a piacon vettek lejért forintot... Ugye, megérti, hogy nem adom a nevemet a történethez? —Asszonyom! Köszönöm a beszélgetést. „Számomra a festés örökös kötéltánc a rút és a szép — a realitás és a képzelet között. Képeimmel a festészet nyelvén szeretnék mesélni — Galambos Tamás” Kiállítása békéscsabai megnyitóján írta e sorokat olvasóink emlékkönyvébe Galambos Tamás nívódíjas, Munkácsy-díjas festő, akinek alkotásai megtalálhatók Európa, Mexikó, Venezuela, Argentína, Kanada, USA és Japán számos gyűjteményében 1993. június 26-27., szombat-vasárnap Százkilencven éve halt meg Szikszai György A máig legismertebb református imakönyv szerzője, Szikszai (Szikszay) György Békésen, 1738. március 21-én született, és 1803. június 30-án Debrecenben halt meg. Református pap, teológiai író, nyelvész. Egyik fő művéből, az 1795-ben Pozsonyban kiadott „Közönséges lelki áldozatok” című könyvből való az alábbi részlet. Óh Szent és Jó ISTEN! ki az emberi nemzetnek javára és bátorságára, a’ gyilkosságot-is megtiltottad a’ Te Törvényedben. Vallást tészünk Te előtted, hogy mi erre nézve-is számtalan sokszor el-távoztunk a’ Te akaratodtól ‘sa’ mi kötelessé- ginktől, és sokképen bűnösökké, ‘s büntetésre méltókká tedtük mi magunkat mindnyájan Te előtted. Mert ha a’ vastag gyilkosságba, ‘s ember-ölésbe nem léle- dzettünk-is: de mely sokszor meg-bántottuk sok felebarátinkat, gondolatinkat, beszédinkel és magunk viselésével! Mely sokszor gondoltunk gonoszt azok ellen, és rosszúl ítéltünk, bizonytalan jelekből azok felől! Mely sokszor rágalmaztuk, szidalmazó ‘s mérges beszédekkel illettük, haragos szemekkel néztük idegenséggel viseltettünk hozzájok, és külömb- külömféle bosszúság tételekkel keserítettük. Mely sokszor lappangott a’ titkos irigység a’ mi szívünkben, szomorúságunkra volt felebarátunk előmenetele; örömünkre, kára és veszedelme! Mely sokszor gerjedtünk haragra, méregre, boszszonko- dásra a’ mi feleberátink ellen, gyűlölségben-is éltűnk azokkal, sőt a’ bosszúállást-is kívántuk, és kerestük, és ha módunk esett benne, véghez-is vittük. Óh Szent ISTEN! mely méltán el foglalhatja a’ bánat és félelem a’ mi szívünket, midőn meg-gondoljuk, hogy mi mind eddigiilyen hibás emberek voltunk, és hogy a’ Te akaratoddal, ‘s a’ mi Urunk Jézus példájával ennyire ellenkezünk. De bizodalmunk-is vagyon a’ Te vég- hetetlen Irgalmasságodban, a’ mely botsánatot ígért mind azoknak, valakik hisznek á’ Jézus Krisztusban. Botsásd-meg hát nékünk-is, a’ mi felebarátink ellen való vétkes gondolatinkat, indulatinkat, beszédin- ket, és tselekedetinket, mind a’ hirtelenségből ‘s erőtlenségből, mind a’ szántszándékból valókat, a’ mellyeket már most, midőn eszünkbe jutnak, bánunk szívünk szerént, és kívánjuk, hogy bár soha se lettek volna. Fedezd-el azokat a’ Krisztus igazságával, és adjad, hogy a’ mi kárt tedtünk azokkal a’ mi felebarátinknak, viszsza pótolhassuk, sőt kérünk, hogy Te pó- told-ki nékiek. Illessed-is óh Kegyelemnek ISTENe ! oly idvességesen a’ mi szívünket, segítsed oly hathatósan a’ mi erőtlenségünket, hogy ezután illendő vígyázással igye- kezzük eltávoztatni, ‘s el-is tá- voztathassuk a’ felebaráti szeretet meg-sértő gondolatokat, indúlatokat, beszédeket és tse- lekedeteket: és hogy ellenben emberséggel, szelídséggel, engedelmességgel, irgalmassággal tudjunk lenni azokhoz, azoknak kárát el-fordítani, boldogságát előmozdítani gyönyörűségünknek tartsuk; sőt hogy a’ gonoszért-is jóval fizetni, és ellenséginkel-is jól tenni készek és alkalmatosok lehessünk... Fekete fehéren Történetek a benzinkútról Beállók a Balaton parti benzinkúthoz, hogy teletankoljam a dízelolajjal működő Ford tesztkocsit. A kutas rendkívül készséges, amíg tölti a tankot, kiselőadást tart a várható idegenforgalmi kilátásokról, pontosabban a „ki nem látásokról.” Fizetéskor számlát kérek, tesztkocsinál előírás. A fiatalember még mindig udvarias, invitál az irodába, mondja : ott tölti ki a papírt. Lassan, körülményesen veszi elő a tömböt, látni rajta, mondana valamit, ha nem restell- né. Aztán csak kiböki: uram, ha nem kér számlát, olcsóbban tudom adni az olajat... Más. Este tíz körül, hazafelé jövet Pestről, az utolsó két deci benzinnel a tankban megállók az öcsödi benzinkútnál. Nagy darab fiatalember szolgál ki, udvariasan, még a szélvédőt is megmossa. Fizetéskor biztat, menjek be egy kávéra a benzinkút presszójába. Sietek — mondom — majd legközelebb. Másnap hajnalban megint mennem kell, igaz, csak Kecskemétre. Ahogy beérek Öcsödre, már messziről látom, még mindig az én emberem van szolgálatban. Felismer, integet. Elszégyellem magam, hogy megelőzött. Más. Van már egy éve is talán, hogy Gyulán, a Húskombinát szomszédságában új benzinkutat épített a Shell. Talán ha kétszáz méterre az Áfor elszürkült, régi kútjától. Kevesen tettek volna lyukas két fillérnél többet arra, hogy túlélik a konkurenciát. Jó négy hónap múlva örömmel újságolja az áforos fiatalasszony: „Bezárunk, nem csökkent a forgalmunk, új kutat épít az Áfor”! Két év — mondták a hitetlenek és tartották a lyukas két fillért, egy petákkal sem többet. És most lássanak csodát: három hete áll az új Áfor-kút, persze most már a MÓL három betűjével az oromzatán. A verseny elkezdődött, pontosabban folytatódik. A tétek emelkednek. Három történet a közelmúltból. Még mondja valaki, hogy Magyarországon nyoma sincs a piacgazdaságnak... Árpási Zoltán
