Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-24 / 145. szám
1993. június 24., csütörtök HÁLÓ Merre tovább családsegítők? A gondoskodó társadalomból felelősségi társadalomba? Egy szakmává szerveződő folyamat A családsegítőszolgálatok tevékenységére jelentős hatást gyakorol a társadalmi környezet. A lakosság helyzete romlott, a születéskor várható átlagos élettartam tekintetében negatív csúcsokat döntögetünk. A tömegméretűvé vált szegénység kezelésére nem jött létre új segélyezési struktúra, az önkormányzatok a jól „bevált” szegénypolitikát folytatják, amelyből mind többen szorulnak ki. A feszültségek talán leghumánusabb kezelésére a családsegítő szolgálatok vállalkoztak, amelynek szükségességét a szociális törvény is elismeri. Mezőkovácshá- zán a regionális kamara által szervezett 3 napos továbbképzésen, szakmai vitákon került sor e komplex tevékenység munkamódszereinek elemzésére. Összeállításunkban az előadók segítségével — a teljesség igénye nélkül — érintünk néhány alapvető kérdést. A feszültségek pedig halmozódnak Mint tudjuk sokan és sokféleképpen harcolnak azért, hogy a nehezedő gazdasági helyzetben a családok megtalálják maguknak a legelfogadhatóbb megoldást a mindennapi megélhetés biztosításához. A szociális munkában dr. Csebák Judit képviselőnő a korábbi években is több olyan kezdeményezéssel élt, amely elsősorban a szegényebb rétegek gondjain próbált enyhíteni. Legutóbb Mezőkovácsházán, a családsegítők továbbképzésén kérdeztük meg: hogyan látja a szociális törvény nyújtotta lehetőségeket? — A helyi önkormányzatoknak a törvény hatályba lépését követően, augusztus 27-éig meg kell alkotni a helyi rendeleteket. Az ebben jóváhagyott támogatási formák, megszabott feltételek nagymértékben meghatározzák a szociális munkával foglalkozók, ezen belül a családsegítők mozgásterét. A végrehajtásához rendelt pénzforrások meglehetősen alacsonyak, a helyi szociális feszültségek pedig halmozódnak. E munkát végző szakemberekre nehezedik a legnagyobb súly és felelősség — hangsúlyozta. —Elegendâ-e a törvényi szabályozás a megoldáshoz ? — A törvény önmagában nem jelent elegendő feltételt egy erőteljes ütemű szociális munkára. Emellé pénzügyi forrásokra és képzett szakemberekre is szükség van. Szakember még lenne, hisz 1989 nyarán nagy számban sikerült az egészségügyi főiskolákat beindítani, amelyek most bocsátják ki az első hallgatókat. Azt terveztük, hogy központi forrásból (nem önkormányzati pénzből!) fizetett központi gyakornokként alkalmazzuk őket. Félő azonban, hogy más területen találják meg a megélhetést. Az pedig egyenesen ellentétes a törvény szándékával, hogy az önkormányzatok anyagi feltételeit erősen csorbították — majd sorolja a példákat. A mi számításaink „Az embereknek nem csak anyagi segítségre van szükségük” szerint 14—15 milliárd forinttal kevesebb pénzük van az idén a helyi szerveknek szociális célra. —Miben látja a megoldást? — Az embereknek nem csak anyagi segítségre, de jogi útbaigazításra, pszichológiai, élet- vezetési tanácsokra is szükségük van. Ha a családsegítő helyben tudja az ilyet rehabilitálni , akkor ez a leghumánusabb és legolcsóbb eljárás. Bizakodó vagyok, hisz a családsegítők kamarája állami támogatás nélkül, saját tagdíjából, bevételeiből működik. Ha ilyen erős — e nehéz körülmények között — az akarat, akkor van esélye, hogy ez a hálózat és szolgálat megerősödik. A törvény érvényre juttatása elsősorban a kormány felelőssége, de ez ügyben természetesen az ellenzék sem tétlen — mondta végül. — A Családsegítők Regionális Kamarájához 4 megye tartozik: Jász-Nagykun-Szolnok, Békés, Csongrád és Bács-Kis- kun, illetve az itt működő családsegítő központok — mondja Karácsony Zsolt, a kamara elnöke. Tevékenységünket a kecskeméti központban egy éve végezzük. Igazából egy friss intézményrendszerről van szó, amelynek alakulási stádiumában elsődleges, hogy megismerjük egymást. Annak idején ezt célozta meg az országos kamara is, majd ezt követte a legitimitás elérése, illetve a szakmai azonosságra való törekvés. Ezért fontos, ahogy a szervezett továbbképzéseken megpróbáltuk kialakítani a közös elképzeléseket, „összehozni” a terület azonos tevékenységeit. Mindez egy szakmává szerveződő folyamat része, amit úgy tűnik, töb- bé-kevésbé sikerült elfogadtatnunk. — Milyen konkrét segítséget tudnak nyújtani? — A következő lépés, hogy a minőségi munka érdekében hasonló továbbképzéseket próbálunk szervezni, ahol kicseréljük, átadjuk egymásnak a tapasztalatokat. Kamaránk „Hírlevélben” mindenkit rendszeresen értesít az aktuális feladatokról. Előfordul, hogy szakmai állásfoglalást kémek tőlünk, ami vagy megerősíti az adott családsegítő helyzetét, vagy egy-egy eldöntendő kérdésnél újabb érvként hat. Nekünk csak szakmai javaslattételhez van jogunk. Feladatköreink egyike a felvilágosító munka, amit szintén a szakmai fórumokon sikerül igazán érvényre juttatni. Területi munkánk által segítjük a közvetlen információ- áramlást a központ felé. A családsegítés nem hatósági munka, ennél sokkal szélesebb körű, nyitottabb szolgálat. Az intézmények fő feladata az aktív családsegítés, amelyet megpróbálunk koordinálni a területen. —Mit jelent az aktív család- segítői munka ? — Azt gondoljuk, minden családban van egy olyan „energia”, ami nem kerül teljes kihasználásra. Ha a segítők ezeket az energiákat képesek felszabadítani, felismertetni, akkor pozitív irányba változhat a család helyzete. Nem arKarácsony Zsolt, a Család- segítő Regionális Kamara elnöke: „Koordináljuk a feladatokat” ról van tehát szó, hogy bárki helyett átvállaljuk a problémákat, hanem segítünk rávezetni a helyes megoldásra. —Mit jelent az önök számára a törvényi szabályozás? — Ez egy tág meghatározás, még hiányzik a konkrét minisztériumi szabályozás az alaptevékenységre és az eszközökre vonatkozóan. Azért akad tennivaló bőven. Ez a szervezet eléggé öntevékeny módon alakúit, szerveződött. A szükséglet hozta létre és mint azt jelenleg is tapasztalhattuk, igyekszünk önmagunkat is továbbképezni. Mivel a családsegítő léte az önkormányzatok költségvetésének, valamint az indulást segítő pályázatok függvénye, ilyen értelemben nem öntevékeny, viszont a szakmai részt nézve a regionális munka nagyrészt rajtunk múlik. Minden régió ugyanis a saját területén igyekszik kialakítani arculatát. —Miből gazdálkodnak? — A tagdíjból és a pályázatokból. A tagok közül senki sincs fizetett főállásban, mindannyian valamelyik családsegítő intézmény dolgozói vagyunk. Kezdetben ez így volt helyes, de később — ha nő a hálózat — az adminisztratív és gyakorlati munka is megszaporodik. Ez továbbgondolkodást igényel. — Úgy hallottuk, országosan több szakmai bizottság is alakul. Kiket delegáltak, mint a régió képviselőit? — A továbbképzésen a négy megye képviselőiként egy-egy szakembert választottunk az etikai és a szakmai bizottságba Szűcs Károly (Me- zőkovácsháza) és Szabóné Vér Éva (Kiskunhalas) személyében. Az oldalt írta: Halasi Mária. A fotókat készítette: Lehoczky Péter Kiból lesz hajléktalan? A hajléktalanság társadalmi és emberi vetületeiről tartott előadást Gyuris Tamás, a Hajléktalan Szolgálatok Tagjainak Országos Kamarája elnöke. Mint megtudtuk, csupán 3 évre tekint vissza a hajléktalanok ügyének felkarolása. — A szociális rendszer valójában nem működik és eddig senki nem regisztrálta igazán, hogy hányán váltak a foglalkoztatási és strukturális átszervező- dés „áldozataivá”. Nem túlzás azt állítani, hogy ez évben Gyuris Tamás: „A hajléktalanság társadalmi ügy” a valóságos munkanélküliség aránya eléri az egymilliót. A kormány törekvéseiben pedig nemigen látszik a kérdés megoldására való törekvés — mondta elöljáróban, majd rátért annak elemzésére, hogy a tartós kirekesztettség, a lakáshiány milyen következményekkel jár az emberekre és a családokra. E kérdéskörben vetődik fel a munkásszállók, az állami gondozás, a romló egészségügyi helyzet, az alkoholizmus és a bűnözés problémája is. Ráadásul ezekre az emberekre a társadalom is előítéletekkel tekint. Pedig köztük is sokan vannak, akik jogosultak valamilyen szociális ellátásra, csak nincs, aki felvilágosítsa őket. Ezért is fontos a felkarolásuk, hogy visszataláljanak a mindennapi életbe, illetve hogy ez a problémakör társadalmi szinten kezelhetővé váljon. Az a rendszer, amely erről nem vesz tudomást, az visszavonhatatlanul nagy hibát követ el. A probléma sokrétűségére — a kamara elnökével készített külön interjúban — később visszatérünk. / Uj korszak kezdődik „A családsegítő szolgálatok tevékenységére jelentős hatást gyakorol a társadalmi környezet. Társadalmunkban párhuzamosan megtalálhatók az elidegenedési tendenciák, ugyanakkor egyes csoportoknál növekvő szolidaritást tapasztalni” — olvastuk a Siófokon, a Családsegítők II. Országos Konferenciáján készült tanulmányban. Ezen ellentmondások feltárására vállalkoznak a családsegítő szolgálatok? — tettük fel a kérdést Takács Imrének, a Családsegítők Országos Kamarája elnökének. — Ezt nem ilyen egyszerű megfogalmazni — válaszolta. Magyarországon körülbelül 120 családsegítő szolgálát van. Ez az intézményrendszer annyira új, hogy az önkormányzatok még nem látják át igazán a jelentőségét. Nem mérik fel, hogy működése által milyen sok anyagi forrás megtakarítható. S hogy mit végzünk? Kezdeti feladat lenne a problémafeltáró tevékenység, mely alapján a családsegítő szociális térképet készít a városról. Ez riasztó a hivatalokban, mert úgy tűnt: a családsegítő dolgozik, mégis többen jönnek el segélyért. Hogy van ez? Hosszú távon azonban a problémák jelentős része a családsegítőben levezetődik. —Milyenfőbb funkciói vannak a családsegítőnek? — A legfontosabb, hogy próbálják meg az egyéneket rehabilitálni, képessé tenni arra, hogy visszakerüljenek a társadalom vérkeringésébe, a munkaerőpiacra. Hatósági funkciója nincs. Bármilyen gondra felvilágosítást, tájékoztatást adnak: ki hova, merre induljon. De nem csak tanácsot, hanem gyakorlati koordináló segítséget is jelent. Tapasztalat, hogy sokszor egy beszélgetés is elég (esetleg 2-3 konzultáció) egy-egy életvezetési probléma megoldásához. Mindehhez szorosan kapcsolódik a megelőző munka, de erre sajnos még kevés a pénz. Segíti olyan természetes (szomszédi, baráti) közösségek létrejöttét, amelyek később önmagukat látják el — mondta. — Másik tevékenységi körbe tartozik például az ingyenes jogi tanácsadás, iratszerkesztés és sorolhatnánk. Kiszámoltuk például, hogy a heti kétszeri jogi tanácsadás igénybevételével 1,5 millió forintot takarít meg a lakosság. Az érdek- egyeztetés nagyon fontos, mert ahhoz, hogy a jogosult hozzájusson a neki járó juttatásokhoz, méltányossági szolgáltatásokhoz, meg kell találni a szabályozók dzsungelében a kiutat. Új dolog Magyarországon az alapítványok működése, amelyről nehéz információt szerezni: melyik mihez nyújt segítséget. — Önök nem foglalkoznak anyagi segélyezéssel? — Ez egy vitatott téma. Egyrészt a családsegítők pénzügyi alapja csekély, másrészt a komplex gondozói munkában függőségi viszonyt hozhat létre. A segélykeret akkor tudna funkcionálni, ha egyfajta létbiztonság lenne, amely mellett csak egyéni válsághelyzeteket oldanánk meg. A megélhetési gondok miatt elvileg mindenki jogosult segélyre. Pénzbeni támogatást csak a gondozási folyamat részeként adunk. Sajnos annyi a rászoruló ember, hogy lehetetTakács Imre, a Családsegítők Országos Kamarájának elnöke: „A családsegítőbe bárki bármilyen problémával bejöhet” len a teljes ellátás. Igen lényeges és összetett tevékenységi kör a mentálhigiéniás család- segítű munka, amelyben megpróbálunk az életvezetéshez, a megoldáshoz vezető út felismeréséhez segítséget nyújtani. Emellett egyre elterjedtebb a tárgyi segítségnyújtás (ruha, cipő, élelem), ami fokozza a lakosság egymás iránti szolidaritását. — Van-e lehetőség a szakemberképzésre ? — Államilag nem biztosított a továbbképzés és mivel új dologról van szó, szervezetlenség mutatkozik. Ezért volt kénytelen felvállalni a kamara a továbbképzéseket. Először spontán módon szerveződött: egyik családsegítő meghívta a másikat. így alakult ki a kamara is, hisz nem volt szakmai háttér. Rendkívül jó, hogy ma már több ilyen regionális konferenciát sikerül megszerveznünk, mint a mezőkovácsházi. Ilyenkor kicsit megpezsdül a szociálpolitikai munka, jobban odafigyel az önkormányzat és más intézmények. Mindez erősíti az intézményt, önbizalmat ad a további munkához. — Segítette a törvényi szabályozás a gyakorlati munkát? — Maga az, hogy a család- segítés bekerült a szociális törvénybe, úgy hiszem, lezárt egy korszakot. Az 1991-es 20-as törvény már említette, hogy komplexen át kell gondolni a családsegítők mentálhigiéniás ellátását. Hozzáteszem, ennek megfogalmazása is a kamara óriási erőfeszítése után történt. Az új szabályozással — mondhatni — iskolás korba lépett a családsegítő munka. Törvényileg elismerték létünket, most már a minőségi munkára tudunk koncentrálni. Azért persze nem ragyogó a kép, mert a törvény csak 1997 végéig írja elő ezen szolgáltatások bevezetését. Pedig ha az ön- kormányzat nem szűk látókörben szemléli a dolgokat, rájön: rövid és hosszú távon is megtérül a lakosságnak. Véleményem szerint még fontosabb a meghozott helyi rendelet, ugyanis ez tartalmazza, hogy hol húzzák meg a határt. Nekünk ezeken a kereteken belül lesz mozgásterünk.
