Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-23 / 144. szám
1993. június 23., szerda Sárvíz ’93 a Dunánál, sár és esővíz nélkül Inkább irigyelték a katonát mint sajnálták Készen az átkelés visszaverésére Harckocsiakadályok, gyalogsági szögesdrót akadály tot az a körülmény indokolta, hogy az államhatár huszonöt százaléka folyóval zárt rész vagy közelségében további folyóakadályok vannak. Emiatt a széles, vagy közepes folyók védelmének tanulmányozása fontos. De a honvédség — hangsúlyozta az altábornagy — polgári megbízatást is kaphat hídépítésre természeti csapás vagy blokád esetén, s erre a feladatra mindig készen kell állnia. A hadgyakorlat eseményei filmszerűen peregtek. Elsőként aknafigyelést, majd helikopterről dobott bombával, illetve aknásznaszáddal és aknamentesítő hajóval végzett aknamentesítést mutattak be a flottillások. Ezután fólyamzá- rat telepítettek, azt követően pedig „lejátszották” egy ellenséges hajó áttörési kísérletét telepített aknamezőn. A próbálkozás természetesen a hajó „megsemmisítésével” végződött. / Átkelés a folyón A gyakorlat második részében folyóparti műszaki akadályokat telepítettek. A cél annak bemutatása volt, milyen eszközökkel lehet feltartóztatni a partraszál- ló erőket: négy és fél méter mélyre levert cölöpök sorával, vasbeton tankcsapdákkal, egyéb gyalogsági és harckocsiakadályok telepítésével, a folyóba húzott árkokkal, akna- zár létesítésével vízben és szárazföldön. A műveletet könnyűbúvárok segítették. A bemutató csúcspontja az a hadművelet volt, amelynek során egy ellenséges haderő átkelést kísérelt meg a Dunán 14 óra 30 perckor Ercsitől három kilométerre délre. A fehérek, vagyis az ellenséges erők összesen négy páncélozott úszó eszközzel próbáltak átkelni a folyón. Közülük a magyar egységek egyet még a túlparton, kettőt a vízben, a negyediket pedig partraszálláskor „semmisítették meg”. Az innenső partot erős tűzzel, továbbá partra telepített nem robbanó műszaki zárakkal és robbanó eszközökkel védték. Híd a Dunán A Sárvíz ’93 hadgyakorlat befejezéseként a műszaki alakulatok pontonhidat építettek. A Duna szélessége azon a szakaszon 480 méter, ezt a távot kellett teherautón szállított pontonokból „átépíteni”. A művelet legnehezebb része a két, külön összeállított fél híd illesztése. Akkor derül ugyanis ki, jól dol- goztak-e a katonák, vagy sem, nem méretezték-e hosszabbra vagy rövidebbre a hidat. Harci viszonyok között minden perc számít, s ebben a gyakorlat során sincs engedmény: jó másfél órán belül hídnak kell „ringa- nia” a Duna két partja között, hogy aztán végigdüböröghessenek rajta harckocsik és teherautók. A katonák — a gyakorlatra behívott tartalékosok — remekül vizsgáztak. Az összeszerelést irányító öreg harcos meg is kapta készre jelentéskor a jutalmat: egy vödör Duna-vízzel szentelték fel bajtársai. Kedves, vidám színfoltja volt ez a napnak. Inkább irigyei támadtak a harmincfokos hőségben, mint sajnálói. Ez volt a Sárvíz ’93 sár és esővíz nélkül... Árpási Zoltán FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER A fél hidak összeillesztése a legnehezebb művelet Ercsi. Nagyközség a Duna mellett, Százhalombattától öt kilométerre délre, Dunaújvárostól harminc kilométerre északra. Báró Eötvös József szülőhelye és nyughelye. A falu közepén egy róla mintázott csodálatos szobor alatt alussza örök álmát. A Budán elhunyt Eötvöst kívánságára a falu határába épített templom kriptájába temették. Ide vágyott vissza, az anyai nagypapa, Lilien báró birtokára. A faluszéli vei az Ercsi alatti Duna-szaka- szon. Akár a civilek is elmehettek volna megnézni, hogyan építenek hidat a katonák a nagy folyamon, ha a rekkenő hőség távol nem tartja őket. Tény, a faluban tudni vélték, hogy akkor délután, bárki átsétálhat a Duna túloldalára a katonáink által összerakott pontonhídon. (Mellesleg nem is rossz ötlet, egyszer hidat építeni, csak azért, hogy a kíváncsi civilek, ne adj’ Isten, a katonaszülők Figyelőállásban templom mellett hatalmas obeliszk magasodik, rajta felirat, Végrendelet című versének négy sora: „Márvány-szobor helyébe, / Ha fennmarad nevem, / Eszméim győzedel- me / ’Legyen emlékjelem.” Eötvös látnoki erővel fogalmazott: csak eszméi élték túl csorbítatlanul ordas századunk elmúlt évtizedeit. Kriptáját feldúlták, csontjait a kegyelet mentette meg és vitte a faluba, végső nyughelyére. Rekkenő hőségben Ercsinek van még egy nevezetessége. A laktanyája. Pon- tonos-hidász ezred állomásozik ott, egykori titkos nevén — hogy az „imperialisták meg ne tudják” — az MN 6119-es alakulat. Hivatalos neve is volt: a Varsói Szerződés Tagállamainak 37. Önálló Pontonos-Hi- dász Ezrede. Ez persze már a múlt, mert nemrégiben nyilvános hadgyakorlatot tartottak Sárvíz ’93 fedőnévBúvárruhában megnézzék, és átbandukoljanak rajta a folyó egyik oldaláról a másikra.) Szóval hadgyakorlat volt a Dunán, valahol az 1613-as folyamkilométerkő tájékán, mintegy 230 folyamkilométerre attól a ponttól, ahol a Duna belép az ország területére, és 180 folyamkilométerre onnan, ahol elhagyja a Magyar Köztársaságot. Es mert Bős nélkül nincs Duna, a turbinák 210 folyamkilométemyi messzeségben dübörögnek onnan. A hadgyakorlaton a Magyar Honvédség folyami flottillája és szárazföldi műszaki alakulatai mutatták be harckészültségüket: aknamentesítést a folyón, a folyószakaszon való átkelés megakadályozását, végül pedig pontonhíd építését. Hogy miért éppen a Dunán? A katonai felvonulást megszemlélő Gyuricza Béla altábornagy, a Magyar Honvédség szárazföldi csapatainak parancsnoka szerint a gyakorlaHarckocsiaknák telepítése a vízbe Gyakorlatozó katonák között
