Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-16 / 138. szám

1993. június 16., szerda HAZAI TÜKÖR/SOROZAT Vagyonvesztés az állami vállalatoknál Nincs kullancsjárvány A Pillér jegyek hamarosan átvehetők A Pillér befektetési jegyek vá­sárlói június 21-étől átvehetik értékpapírjaikat, illetve az azokról kiállított letéti igazo­lásokat a jegyzési helyeken. A befektetési jegyeket még a nyáron bevezetik a tőzsdére. Valamennyi jelentkező hoz­zájuthat a teljes vásárolni kí­vánt értékpapír-mennyiség­hez. A jövő héttől 1,845 milli­árd forint értékű befektetési jegy, illetve letéti igazolás kerül a befektetőkhöz. Az alap teljes, 3,2 milliárd forintos va­gyonából így már csak 1,355 milliárd forint értékű befekte­tési jegy maradt az Állami Va­gyonügynökség tulajdonában. Ezeket szeptemberben kíván­ja értékesíteni az ÁVÜ, kár­pótlási jegyek ellenében. Vita az ifjúsági gondoskodás törvénytervezetről A Gyermek- és Ifjúsági Dere­gulációs és Kodifikációs Bi­zottság nyilvános vitát rende­zett a gyermek- és ifjúsági gondoskodásról, valamint a gyámszékekről szóló törvény- tervezetről. A bizottság fela­data: a gyermekeket és az ifjú­ságot érintő jogszabályok, va­lamint az európai normák összhangjának biztosítása. A bizottság képviselői elmond­ták: a mai Magyarországon nincs realitása annak, hogy gyámügyekben bírósági dön­tések szülessenek. Ezért van szükség a gyámszékekre, amelyek egyik nagy előnye, hogy fontos ügyekben nem egyszemélyi, hanem testületi döntések születhetnének. A végső cél az, hogy Magyaror­szágon olyan gyámsági rend­szer jöjjön létre, amely nem tesz hátrányos megkülönböz­tetést a gyerekek között, és se­gíti beilleszkedésüket a társa­dalomba. Az Állami Vagyonügynökség az 1992. évi előzetes mérlegek alapján felmérte a hozzá tarto­zó állami vállalatok és gazda­sági társaságok vagyoni hely­zetét. Az adatok elemzése alapján megállapítható, hogy az álla­mi vállalatok többsége tavaly veszteséges volt. A veszteség mintegy háromszorosára nőtt az egy évvel korábbihoz, vagyis az 1991-hez képest. Ugyanakkor a gazdasági társa­ságok többsége pozitívan zárta az évet. Az állami vállalatok vagyona 1991-ről 1992-re át­lagosan 20 százalékkal csök­kent. Ezzel szemben a gazda­sági társaságok vagyona A megyéket vissza kell állítani az őket megillető szerepkörbe, a magyar viszonyoknak meg­felelő, a mainál erősebb, több hatáskörrel rendelkező me­gyei önkormányzatra van szükség—hangoztatta Boross Péter belügyminiszter kedden Kaposváron, az önkormány­zatok jövőbeni helyéről és sze­repéről rendezett konferenci­án. A miniszter álláspontja szerint a megye nélkülözhetet­len eleme az ország szerveze­tének. Mint mondta, nem ért egyet azzal az elsősorban a megyei jogú városok által kép­viselt nézettel, amely megkér­dőjelezi a megyék szerepét, s Megfelelő fajtákkal és színvo­nalas agrotechnikával mérsé­kelni lehet az aszály, s általában a szélsőséges időjárás által oko­zott terméskiesést. A jelenlegi időjárási viszonyok között rendkívül nagy a szerepük a szá­razságtűrő fajtáknak. A közel­összességében változatlan maradt. Sőt, ahol a technikai átalakulást követően a privati­zációra is sor került, ott jelen­tős volt a saját tőke növekedé­se. Ezt a cégek tőkebevonás, illetőleg tőkeemelés révén ér­ték el. A felmérés alapján megál­lapítható az is, hogy a létszám- csökkenés összesen és átlago­san 22 százalékos volt. E területen is jelentős a különb­ség az állami vállalatok, illető­leg a már gazdasági társasági formában működő cégek kö­zött. Míg az állami vállalatok­nál a lészámcsökkenés átlago­san 30 százalékos, ez az arány a gazdasági társaságokká ala­helyettük a megyei jogú váro­sok hatáskörét kívánja bővíteni. Olyan megyei önkormány­zatban gondolkodunk — mondta —, amely választott megyegyűléssel működik, s amely ellátja az integrátori fel­adatokat is. Az ezredfordulóra olyan megyét képzelünk el, amelynek közhatalmi jogosít­ványai is vannak, igazgatási szerepkörökkel rendelkezik, s a mainál több intézményt mű­ködtet. A jövő megyéjének tisztá­ban kell lennie saját szerepkö­rének fontosságával, ugyanak­kor azzal is, hogy autonómiá­ját sem lehet abszolutizálni. múltban kapott állami elisme­rést a szálkás, a csapadéksze­génységet jól tűrő Fatima 2 ne­vű búza. Ez a fajta a középkorai búzák csoportjába tartozik, s jó minőségével és kimagasló ter­mőképességével is felhívta ma­gára a szakemberek figyelmét. kult cégeknél lényegesen ki­sebb, csupán 12 százalékos. A felmérés kiterjedt a cégek álta­lános pénzügyi helyzetének vizsgálatára is. Ennek alapján megállapít­ható, hogy minden harmadik állami vállalat kritikus pénz­ügyi helyzetben van. Ugyan­akkor a gazdasági társaságok­nál ennél jobbak az eredmé­nyek, az ilyen formában mű­ködő cégek mintegy fele mű­ködőképes, azaz privatizáció­juk is megtörténhet. A gazda­sági társaságok pénzügyi és likviditási helyzete általában kedvezőbb, s így remény van arra, hogy a tulajdonosváltás e körben felgyorsulhat. Tanácskozás az üzemi tanácsok működéséről Az indulás nehézségeivel küz­denek a közelmúltban megvá­lasztott üzemi tanácsok, és en­nek megkönnyítésére nem áll­nak rendelkezésükre sem ko­rábbi tapasztalatok, sem pedig részletes törvényi háttér. A tanácskozáson elhangzott: az új Munka Törvénykönyve elsősorban az üt-választást és annak részletkérdéseit szabá­lyozza, miközben műkö­désüket illetően hézagos. Hi­ányzik belőle például az üt-k szerepének meghatározása a privatizációs folyamatban. A fórumon felvetődött: jóllehet ezek a szervezetek önállóak, a kezdeti időkben igénylik a se­gítséget egyebek között a mű­ködési szabályzat összeállításá­hoz, a munka beindításához. Ér­telmezni kellene továbbá az üt-k szakszervezetekkel való kapcsolatát is. A tapasztalatok alapján az SZVT a későbbiekben is rendez hasonló fórumokat az üzemi ta­nácsok képviselői számára, s felvette programjába felkészítő tanfolyamok szervezését is. Magyarszágon évente 200— 400 kullancs okozta megbete­gedés fordul elő. Az idei esz­tendő első felében összesen 71-en betegedtek meg kul­lancscsípés következtében, ami azt jelenti, hogy — a hí­resztelésekkel ellentétben — nincs kullancsjárvány hazánk­ban — mondta Straub Ilona, az Országos Közegészségügyi Intézet osztályvezető főorvo­sa. Straub Ilona beszámolt ar­ról, hogy bizonyos ökológiai tényezők következtében kété­venként változik a kullancsok aktivitása. Az idén éppen akti­vitásnövekedés tapasztalható, A Központi Statisztikai Hiva­tal tájékoztatása szerint má­jusban a két felnőttből és két 15 éven aluli gyermekből álló városi családban a létmini­mum 43 800 forintra emelke­dett. Ez azt jelenti, hogy egy főre számolva 10 950 forint szükséges a létfenntartást szolgáló kiadások fedezésére. Májusban a létminimum ér­ték e családtípusnál összesen 200 forinttal, 1 főre számítva Májusban a fogyasztói árak a korábbi hónapokhoz képest jóval alacsonyabban, 0,4 szá­zalékkal emelkedtek. Április­ban és májusban a havi ár­emelkedés 0,8—0,8, február­ban 1,7, januárban pedig 6,8 százalék volt. Az elmúlt egy év során az áremelkedés 21,3 százalékos volt. Összehason­lítva ezt az előző év időszaká­val, kismértékű csökkenés ta­pasztalható. Tavaly májusban ugyanis az előző 12 hónapot figyelembe vevő árnövekedés még elérte a 22,6 százalékot. amely értelemszerűen a meg­betegedések gyakoribb előfor­dulását eredményezi. A fertő­zött kullancsok csípése egyéb­ként az említett esetek többsé­gében enyhe idegrendszeri megbetegedéseket okozott — tájékoztatott a főorvos. A kul­lancsok által leginkább fertő­zött területekre utazóknak — ilyenek Zala, Somogy, Vas, Baranya, Nógrád, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye — ezért ajánlatos védőol­tást kérniük. Á szabadban tar­tózkodás után pedig minden esetben javasolt a test alapos átvizsgálása, és a kullancsok eltávolítása. 50 forinttal emelkedett. A leg­drágábban a városi egyedülál­lók élnek. Esetükben május­ban a létminimum elérte a 15 400 forintot. A létfenntartás legolcsóbb a két felnőttből és négy 15 éven aluli gyermekből álló községi háztartásokban. Az ilyen háztartásban 51 800 forintra volt szükség május­ban, s egy főre számítva a lét­minimum csupán 8 630 forint volt. Márciusban, áprilisban és májusban nem voltak központi áremelések, a februári és a márciusi forintleértékelés csak mérsékelten növelte az inflációt. Az élelmiszerek ár­színvonalát az elmúlt három hónap során 0,5 százalékkal csökkentette a sertéshúsok kedvezményes árusítási akci­ója. Az élelmiszereken kívüli javak árai márciusban és ápri­lisban egyaránt átlagosan 1— 1,1 százalékkal, májusban 0,7 százalékkal emelkedtek. A megyei önkormányzatokról Új, szárazságtűrő búzafajta Létminimum Fogyasztói árak májusban Szántó László: Egy éjszaka a piros lámpás házban Harmadik fejezet - Az anya története 4. Csak körvonalakat engednek látni a könnyeim. Vigyázok, nehogy hangosan felzokog­jak, nehogy megzavarjam ezt a fohászt, amely ilyen közel­ségbe hozta az Urat. Lassan hátrálok ki a templomból. Nem tudom, hogy értem ha­za. Gépiesen nyitottam a házba. Nem tűnt fel, hogy az ajtót én zártam be, most pedig nyitva volt. A fiam fogadott. Örömmel ölelt át. Jólesett, de csak szoli­dan tudtam viszonozni. — Miért vagy úgy lehan­golva? Tudod mi újság? — kérdezte. Csak a tekintetemmel vála­szoltam. Még mindig nem tudtam megszólalni. — Apu elment Margóékért — mondta szelíden és a vál- lamra tette a kezét — nyugodj már meg! Száz kérdés is megmozdult a fejemben, de a nyelvemig csak egy halvány kis szürke mondat jutott. — Beszélj már, a jó Isten áldjon meg! — Margó tegnap délután telefonált. Apu beszélt vele. Bonnban vannak a nagykövet­ségen. Nem sokkal a telefon után apu felpakolt és elindult. Beszélt Tomival, és ha min­den összejött, akkor együtt mentek. Margóék megvárják aput és együtt jönnek haza. Ilyen csak a mesében lehet! Csak úgy ittam magamba mindazt, amit a fiam mondott. Hát sikerült! Mégiscsak jól következtettem, most már biztos voltam benne, hogy a lányok akkor éjszaka szöktek meg. Szerencséjük volt, elju­tottak a nagykövetségre. De én is mázlista vagyok, hogy végül csak hazajutottam. Megtehette volna az a szemét, hogy nem veszi meg a jegye­met, csak miután előkerültek a lányok. Jól néztem volna ki, ha ott fog „madamnak”... Bár azt hiszem, örült, hogy meg­szabadult tőlem, mert ha ma­radok még pár napig, teljesen kiújul a gyomorfekélye. Már így is úgy nézett ki az utolsó napon, mint egy őskori bume­ráng. Napok óta ez volt az első nyugodt estém, az első nyu­godt éjszakám. Jóleső érzés­sel bújtam az ágyba. Nem emlékszem, hogy ért párnát’a fejem, mert félúton elalud­tam. Negyedik fejezet - Az apa újabb története 1. No, öreg Daciám, most mu­tasd meg, mit tudsz — biztat­tam magamban jó öreg autó­mat. Ezerháromszáz kilomé­ter oda és ugyanannyi vissza. Azzal a kocsival, amely álta­lában 130 kilométerenként el­romlik. Mindegy, ez van, ez­zel kell célba érni. Hogy nem megyek, az meg sem fordult a fejemben. Felhívtam Tomit és megbe­szélem vele az indulást. — Halló! Török lakás? Jó napot kívánok! Tomit kere­sem Újbékásról. — Török vagyok. Igen, adom. — Tessék, itt Tamás. — Szervusz, Szántó László vagyok. Mi nem ismerjük egymást, én vagyok Margó apja. Figyelj. Margó meg egy barátnője kimentek Frank­furtba, és nem egészen úgy sikerült a kirándulás, mint ahogyan tervezték. Most be­széltem a lányommal, Bonn­ban vannak, a magyar követ­ségen. Kért, hogy menjek ki értük. Téged jelölt meg útitár­samnak, ezért hívlak. Szeret­ném, ha igent mondanál, és kijönnél velem. — Nem egészen értem. Mi történt velük? — Pontosan én sem tudom. A lényeg az, hogy mennünk kellene, a részleteket majd út­közben megbeszéljük. — Mikor indulunk? — Mikor is? Most négy óra körül van, mondjuk induljunk hat órakor. Jó lesz? — Rendben van. Mit vi­gyek és hol találkozzunk? — Útlevelet és márkát hoz­zál. Ha pénz van, minden van. Én hatra ott leszek Lenin volt pihenőhelyénél a Szabadság téren. A fene tudja, hogy hív­ják most, tudod biztos, hogy miről beszélek. Beállók a par­kolóba. Kis fehér Dacia teher­kocsi, zárt, kék felépít­ménnyel. — Ott leszek. Ez is megvan. Meg­könnyebbültem. Útitárs már lesz. Csomagolnom kellene, de mit? Kenyeret, szalonnát, vizet mindenesetre viszek. A szalonnát még egy szál kol­básszal kiegészítettem. Elmenni még csak el­megyünk valahogy, de hogy jövünk haza. Kezdtem kiala­kítani az ülésrendet. A kocsi fülkéje elöl kétszemélyes, ezt mi Tamással elfoglaljuk. És a menekültek? A kocsi platójá­ra feltettem egy kétszemélyes matracot, pontosan kitöltötte a kocsiszekrényt. Hol van az előírva, hogy az utasnak ülni kell? Az én utasaim majd fek­szenek. Betettem még két pár­nát meg egy paplant. Ez így tiszta Amerika. Hát persze, csak Amerika nem ilyen, bár még eddig nem láttam, de gondolom. A dolognak ez a része kész. Magamhoz vettem az útlevelet meg a tartalék márkákat, és Isten segíts-fo- hásszal útnak indultam. A fiamra ott hagytam a csir­keátvételt. Szerencsés ember vagyok, megbízható fiam van, bármit rábízhatok. — Menj nyugodtan, apu! Én mindent megcsinálok. Ezt olyan határozottan mondta, hogy egy percig sem kételkedtem, hogy így lesz. Öt óra pár perc. Elköszön­tem, indulnom kellett. Volt pár tartalékalkatrészem, de bíztam benne, hogy nem lesz rájuk szükség. Gyorsan beér­tem Csabára. Lenin üres talap­zatánál beálltam a parkolóba. Nyugtalan voltam, de ki nem az ilyen helyzetben? Nézelődtem, de nem kötöt­te le semmi a figyelmemet. Inkább csak az időtöltés miatt bámészkodtam. Közben jöt- tek-mentek a fiatalok. Próbál­tam őket távolról becserkész­ni. Biztosan ő az, akit várok! Vagy mégsem? Közömbösen mentek el mellettem. Lassan hatot ütött az óra. Feltűnt egy középvékony fiatalember, ke­vés szakállal és bajusszal. Le­het, hogy ő az emberem? Be­jött. — Jó estét kívánok! Török Tamás vagyok! Hajói sejtem, akkor rám vár! — Persze, hogy rád. Fel­készültél, mert máris indul­nunk kell. — Fel hát! Felőlem akár mehetünk is. — Útlevél van nálad? — Igen, itt van a táskám­ban. Találtam otthon pár már­kát, azt is elhoztam. Hátha pont ez hiányzik az üdvös­ségünkhöz. — Jól tetted — mondtam már menet közben. Az egész olyan valószínűtlennek tűnt. Nem tudtam érzékelni a távol­ságot. Száz-kétszáz kilométer még befogható távolság, de 1300 kilométer már nem. Szo­rongó érzés volt rágondolni. Az eső elkezdett esni, majd egyre jobban szakadt. Bekap­csoltam az ablaktörlőt. Olyan­nak tűnt, mint a napok múlása, törli a napokat jobbra, balra, jobbra, balra, egyik napot a másik után. Ilyen viharos gyorsasággal múltak a napok, hetek, évek. Egy része nyom­talanul, mintha nem lett volna idő feltölteni tartalommal. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents