Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-15 / 137. szám

Részletek Jobbágy Zoltán tartalékos zászlós, a gyulai 20. Határvadász Zászlóalj egykori tisztjének a Don menti tragédiát megörökítő harctéri naplójából 1943. február 3. Alakulatunk, a 106. hadtáp zászlóalj 1943. január 18-án vált ki a 2. Magyar Hadsereg kötelékéből és került német parancsnokság alá. A zászlóalj a 2. hadsereg parancsnok­ságánál őrszolgálatot ellátó 2. százada kivételével 1943. január 26-áig Starij-Oskolban volt körvédelemben. Áldrian német tá­bornok parancsa alapján három nap alatt a Starij-Oskoltól 100 kilométerre nyugatra fekvő Korvoino községig vonult vissza és ott újból körvédelemre rendezkedett be. Február 3-án kaptuk az értesítést, hogy az ellenség kilenc kilométerre közelítette meg az általunk már elhagyott, 30 kilométerre keletre fekvő Manturovo községet, ahol a 101. hadtáp zászlóaljnak csupán fél századnyi ereje állomásozott. Parancsot kaptunk a község megerősítésére és megvédésére. A parancs végrehajtására zászlóaljunk 4. száza­da a fél 3. századdal, a géppuskás szakasszal és egy csendőr szakasszal dr. Zsembery főhadnagy parancsnoksága alatt még a nap folyamán visszatért Manturovóba. Én mint megbízott gh. főnök egész nap a németeket ostromoltam ennivalóért és Mantu- rovóra hivatkozva sikerült is felemelt élelmiszeradagot kicsikarni. 1943. február 4. A Manturovóba kikülönített erőink a reggeli órákban megütköztek az ellenséggel és rövid, egyenlőtlen harc után a községet feladva visszavonultak Korovinóba. Az esemény története: az előző nap kiérkezett alakulataink azonnal hozzálát­tak a falu megerősítéséhez. Dr. Zsembery főhadnagy a körülmé­nyekhez képest legjobb védelmi tervet készítette. A két géppus­kát a falu magaslaton épült központjában helyezte tüzelőállásba úgy, hogy a Starij-Oskolba vezető lejtős utat pásztázni tudják. A puskások a falu keleti felén félkör alakban helyezkedtek el. A Starij-Oskol felé vezető utat legszélén Radnóti József tartalékos zászlós zárta le egy rajnyi erővel. A fagyott föld miatt magukat beásni nem tudták és a rendkívül erős hófúvásban hógát építésé­ről sem lehetett szó. A szovjet csapat az éj folyamán nem támadott, így az viszonylagos nyugalomban telt el. Kivilágoso- dás után az ellenség mintegy zászlóaljnyi erővel támadást kezde­ményezett. A szakasznyi előcsapat német ruhába öltözve hangos „kamerád” kiáltásokkal közelített Radnótiék felé, akik nem mertek tüzet nyitni, mivel tényleg németeknek hitték a támadó­kat. Meglepetésre aztán a német ruhások hatalmas géppisztoly- tüzet zúdítottak a lényegében nyílt terepen tartózkodó Radnóti- ékra. Az első meglepetésből felocsúdva a raj a ritkán elhelyezke­dő házak között keresett fedezéket és viszonozta a tüzet. Zsem­bery látva a raj kétségbeesett helyzetét, parancsot adott, hogy húzódjanak vissza a falu főterére, ahol a sűrűbb beépítés és egy nagyobb iskolaépület kedvezőbb fedezéket biztosított. Az oro­szok a kezdeti sikert kihasználva rögtön előretörtek és nem törődve a szórványos puskatűzzel, nyílt tüzelőállásból aknave­tőkkel lőtték a visszahúzódó rajt. Már majdnem elérték a na­gyobb védelmet ígérő faluközpontot, mikor egy aknagránát Radnóti közelében robbant, leszakítva a bal karját és súlyos szilánkos sérülést okozott. Dr. Zsembery nem törődve a sűrű aknatűzzel azonnal az erősen vérző Radnótihoz rohant, aki elhaló hangon kérte, hogy ne törődjenek vele és lőjék főbe. Dr. Zsembery a kérést nem teljesítette, hanem az egyik odaérkező egészségügyi tisztessel bevitték a legközelebbi házba. Radnóti zászlós többet már nem beszélt és hamarosan meghalt. Holttes­tét, szállító jármű hiányában elszállítani nem lehetett, így az a rajából elesett két bajtársával együtt a falut elfoglaló ellenség kezébe került. Közben az akna és páncéltörő repeszgránát tüze elborította az egész falut. Dr. Zsembery látva a kedvező célpontokat, tüzelési parancsot adott a két géppuskának. Az egyik géppuska mintegy 100 lövés után befagyott. A másik leadott egy teljes sorozatot és elhallgattatott két ellenséges aknavetőt. A géppuskaállások fel­fedezése után az ellenség erős aknavetőtűz alá vette azokat. A kitűnően irányított aknatűz rögtön telibe találta a jobbik géppus­kát és megölt három kezelőt. A másik géppuskának egy repesz levitte az adagolóját és ezzel használhatatlanná vált. Mivel a helyzet tarthatatlanná vált, dr. Zsembery parancsot adott a visszavonulásra. A sebesültek a társaikkal együtt erejüket meg­sokszorozva gyalog tették meg a 30 kilométeres utat. Szerencsére az ellenség megelégedett a falu elfogalásával és nem üldözte a visszavonulókat. A sebesülteket Korovinóban a német egészségü­gyiek vették gondozásba és hamarosan elszállították őket. Az egykori tábori újság ma talán még érdekesebb olvasmány, mint fél évszázada volt A napló megsárgult lapja így emlékezik meg az elesett baj társról A katonai térképek általában rendkívül pontosak voltak Az évek elszálltak, de a háború emléke kitörölhetetlen nyomokat hagyott a túlélő katonák emlékezetében fotók: fazekas ferenc A felső kép a kievi stadionban készült a német—magyar hadseregválogatottak focimérkőzésen

Next

/
Thumbnails
Contents