Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-14 / 136. szám
1993. június 14., hétfő cpOK^ MUU.V*U* Túl a hetedik ikszeli a tenisz korosztályos veteránbajnok Két év - két osztály „Néhány fiatalnak tudnék még kellemetlen perceket szerezni!” Egy öt évvel ezelőtti felvétel a szarvasi csapat tagjaként, amely csaknem azonos a mostanival, hiszen csak Vilistein hiányzik a gárdából. Balról: dr. Müller, Sebő, Bencsik, Vilistein, Molnár, dr. Székács. A szarvasi Molnár Zoltánt biológus-botanikusként ismerik, akinek híre még Virginia államba is eljutott, de a mozgás, a sportolás igénye, szeretete mindig is lételeme volt a hetvenegy esztendős tanárembernek. A Szarvasi Tenisz Klub versenyzője tavaly megnyerte a korosztályos országos veteránbajnokságot, s a nemzetközi versenyeken is sikeresen szerepelt. Legutóbb éppen a horvátországi Istria Umag városában megrendezett nagyszabású veteránversenyen vett részt hat nemzet — köztük amerikai, spanyol és olasz egykori hírességek társaságában, ahol győzött kategóriájában. A hetedik ikszen felül járó Molnár Zoltánnal stílszerűen a szarvasi Erzsébet-ligeti teniszpályán beszélgettünk (az ő közreműködésével épült a pálya harminc évvel ezelőtt. A szerk.) e nagyszerű siker apropóján. A perzselő nap melege elől árnyékos helyre húzódunk, ügyelve persze a leselkedő kullancsveszélyre. Erre vonatkozóan abszolút megbíztam az egykori gimnáziumi biológia-földrajz tanárban, akivel egy őáltala kijelölt helyen tereferéltünk. — Tulajdonképpen elég későn kezdtem el teniszezni, vagyis 38 évesen — kezdte a sportember. — Világéletemben amatőr szinten űztem a sportágat, s éppen ezért a technikai felkészültségem lényegesen kisebb is. Inkább az erőnlétem, a lábmunkám, azaz a szívósságom a sikereim záloga, amire esetleg felfigyeltek mások is. Persze a jó erőnlétem érdekében naponta mintegy négy kilométert futok és rengeteget kerékpározok, mégpedig intenzíven. Engém többnyire csak ezen a járgányon látni. No és emellett maga a játék sem maradhat el, amire általában több órát szentelek naponta. — Valamilyen szerepet vállal- e az OB lll-as helyi teniszklub utánpótlás-nevelésében vagy esetleg más vonatkozásban? Játszik-e az újonc gárdában ? ' — Utánpótlás-nevelő feladatot sohasem vállaltam. Ugyan korábban, 1963-tól ’73-ig szakosztályvezetőként ténykedtem itt, Szarvason, de mostanság csupán alkalmi feladatokkal, kisebb megbízatásokkal segítem a klubot. Hogy játszom-e? Korábban pályára léptem az OB Ill-ban, sőt tavaly is a megyei I. osztályban. Természetesen máig tagja vagyok a keretnek, bár idén még nem játszottam a bajnokságban. Talán majd ősszel. Úgy érzem, néhány fiatalnak tudnék még kellemetlen perceket szerezni! Bár én mindig szívesebben hivatkoztam a botanikai munkásságomra, mint a teniszszereplésemre, mert az utókorra többet hagyok a természet révén. — Ilyen korban mit jelent On számára a fehér sport? — Nézze, akárhogy is van, a teniszt imádom, s hozzátartozik az életemhez. Szükségem van rá! Hosszú ideig űzhető, s feltétlenül hozzájárul ahhoz, hogy az ember konzerválja az egészségét és szellemileg is frissít. Mint biológus, azonban meg kell hogy cáfoljam azt a tévhitet, hogy az emberi kor meghosszabbítható a tenisz által. Ugyanakkor egy dolgot kérek csak a jó Istentől: nem akarok hosszú ideig élni, de a teniszpályán szeretnék meghalni, méghozzá egészségesen! —Addig is, míg ez bekövetkezik, milyen erőpróbákra készül, mert hiszen folytatja a versenyzést, ugye? — Hogyne, természetesen! Eljárok a különböző veteránversenyekre, s készülök a júniusi korosztályos veteránbajnokságra is. De lesz még vidékbajnokság, sőt ott szeretnék lenni idén is a hagyományos keszthelyi nemzetközi viadalon is, csakúgy Szegeden. Szóval sűrű lesz a program idén is — mondotta befejezésül Molnár Zoltán. Gyurkó Mihály Békés megyei sikerek a diákolimpián Tatán rendezték meg az országos középiskolai atlétikai diákolimpiát, amelyen néhányan kitettek magukért a Békés megyeiek közül. Csendes Ildikó 800 és 1500 méteren elért nagyszerű győzelme, Nagy Márton második helyezése a magasugrásban vagy a Békéscsabai 611. Számú Szakmunkásképző Intézet harmadik helyezése az összesített pontversenyben — amely a fiúk számára kiírt id. Christian László- vándordíj egyben — mindenképpen dicséretes teljesítmény. Vezető testnevelőjük, Kismarton Albert irányításával érték el ezt a szép sikert. Eredmények. Békés megyei győztesek és helyezettek. Fiúk. 100 m: 7. Pálnik (Szeghalmi Péter András Gimnázium) 11,36. 1500 m: 6. Tajti (Békéscsabai RózsaFe- renc Gimnázium) 4:03,39. 110 m gát: 4. Molnár (Bcs. 611.) 15,66, 5. Hankó (Békéscsabai Kemény Gábor Szakközépiskola) 15,84. 5 km gyaloglás: 5. Tóth (Bcs. Rózsa) 23,13. Diszkosz: 6. Vozár (Bcs. 611.) 47,72, 8. Gyarmati (Békéscsabai Gépészeti Szakközépiskola) 36,42. Kalapács: 8. Komlósi (Bcs. 611.) 52,64. Távol: 6. Molnár 674. Hármasugrás: 5. Bogár T. (Orosházi Táncsics Mihály Gimnázium) 13,26. Rúd: 5. Hankó 400. Leányok. 200 m: 3. Kun (Békéscsabai Széchenyi István Szak- középiskola) 25,64.400 m: 2. Kun 58,32. 800 m: Bajnok: Csendes Ildikó (Békéscsabai Hugonnai Vilma Egészségügyi Szakközépiskola) 2:11,23. 1500 m: Bajnok: Csendes 4:37,24.3 km gyaloglás: 6. Benedek (Békéscsabai Szlovák Gimnázium) 15:59. Súly: 3. No- vák (Bcs. Széchenyi) 10,80. Diszkosz: 6. Nagy (Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium) 35,44. Gerely: 4. Győri (Békéscsabai Tevan Andor Nyomdaipari Gimnázium) 37,52. Csapatverseny. Fiúk. Súly.: Bajnok: Békéscsabai 611. Számú Szakmunkásképző Intézet 12,28. Magas: 3. Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium 183,75. Távol: 3. Orosházi Táncsics Mihály Gimnázium 620, 4. Bcs. 611. 605. Gerely: 4. Bcs. 611.43,62. Diszkosz: 6. Bcs. 611. 43,12. Leányok. 4x800 m: 7. Bcs. Hugonnai Eü. Szakközépiskola 10:18,00. Súly: 6. Gyulai Erkel 8,84,8. Bcs. Rózsa 8,72. Diszkosz: 5. Gyulai Erkel 27,34 átlageredménnyel. A bajnoknál továbbra is számítanak Zsíros Györgyre Jó néhány évi szünet után ismét NB III-as labdarúgócsapata van Békésnek, amely az idei bajnokságban úgyszólván izgalommentesen nyerte meg a megyei I. osztályú bajnokságot. Az idény elején új szakvezetéssel és hathatós szponzori és menedzseri eszközök igénybevételével vágtak neki a merész célkitűzésnek: bajnokságot nyerni! Ugyan a hivatalos bajnokavató még várat magára, de a békésiek számára csupán formalitás a hátralévő utolsó kilencven perc. Zsíros György vezető edzővel beszélgettünk a siker összetevőiről. — A megyei II. osztályból felkerült csapat irányítását vettem át az elmúlt nyáron azzal az elképzeléssel és nem titkolt célkitűzéssel, hogy lehetőleg egy éven belül kerüljünk fel az NB III-ba—kezdte Zsíros György, majd így folytatta. — Még annak idején, bajnokság előtt arról beszéltem, ha azzal a kerettel nem jutunk egyből magasabb osztályba, amit én kialakítok, akkor felállók a békési kispad- ról! Természetesen ehhez igazolnunk kellett, így került hozzánk a gólerős Horváth Sándor a Kispest-Honvédtől, Lenkefft Tibor és Kondacs András Kamuiról, Gazsó István, Lipták György és Burai Sándor a Gyulai SE-ből, Képíró Ferenc az Orosházi MTK-ból. Utóbbi kettő fél szezont töltött el a csapatunknál. — Sokan „elvesztek" viszont a korábbi csapatból... — A jólsikerült erősítés ellenére számomra csalódást jelentett, hogy néhányan, így Tárnok Ferenc, Gebei József, Danicska László^ nem vállalták a versengést. Ok végül is a Békéscsabai Előre-Jamina SE-ben kergetik a labdát. Az én ars poeticám mindig is az volt, hogy csak munkával érhető el eredmény. Annak idején labdarúgóként is edzés- centrikusán gondolkodtam, mert csak megfelelő erőnléttel, felkészüléssel nyújthat maximumot az ember. Tudtam, hogy ehhez az osztályhoz ez a játékosállomány szakmailag megüti a szintet, s ebben nem is csalódtam. —A szükséges anyagi és tárgyi feltételeken túl még minek tulajdonítható a siker? — Az egyesület vezetői minden feltételt megteremtettek a sikeres szereplés érdekében.. Ezen a szinten nagyon jónak mondható, hogy egy időben 16—18 labdarúgóval tarthattam foglalkozást, s a kellő edzésmunkát a kellő időben, minőségben és mennyiségben el tudtuk végezni. Ez a plusz adott némi önbizalmat, hiszen a mezőny edzésmunkáját ismerve e tekintetben szerencsésebbnek vallhatjuk magunkat. Persze idő telt el, míg ennyire összekovácsolódott a gárda, de az időközben jött sikerek, eredmények mindenkit meggyőztek arról, hogy helyes úton járunk, s elérhető a cél. — Személy szerint kik nyújtották a legjobbat, legtöbbet, illetve ki maradt adós a jobb teljesítménnyel? — Ezt már többször megkérdezték tőlem, s most sem mondhatok mást, minthogy az egész csapattal elégedett vagyok, de csapatrészekre bontva azt mondhatom, hogy a kapuban Vidovenyecz nagyon jó átlaggal védett, a védelemben a beállós poszton Kondacs nyújtotta az egyik legjobb teljesítményt, a középpályás sorban Cinanó Egon, Fehér, Burai és Szarvas az osztályhoz képest jó teljesítményei rukkoltak ki. A csatársorban Ravasz hozzáállása és játéka jelentette számomra a legkellemesebb csalódást, még ma is NB I-es játékos lehetne a 36 éves korával. Állítom, hogy ilyen rúgótechnikája keveseknek van a legmagasabb osztályban. Horváthnak két osztállyal magasabban kellene szerepelnie, s hiszem, hogy ilyen kiszolZsíros György gálással 10—15 gólos lehetne az NB I-ben! Somvári ugyan kistermetű, de olyan szívós, mint egy tigris. Nem ismer lehetetlent. Megemlíteném még Képírót, Gajdácsot, Boldizsárt, Rózsavölgyit, az időközben Mezőberénybe átkerült Cinanó Antalt, akikről szintén pozitívan beszélhetek. Ilyen szemléletű emberekre van szükség, s akkor sikert lehet elérni. Ellenben Nagy a munkahelyi problémái miatt keveset tudott játszani és sérüléssel is bajlódott, míg ugyanakkor többet vártam Len- keffitől. — A bajnokság befejeztével pihenő következik. Hogyan tovább? Maradsz-e edző továbbra is? —A bajnokság végére szólóan nyilatkoznék. Jurt Lajos elnök úrral tárgyaltam, aki továbbra is számít rám. Az erősítéssel kapcsolatban, még nem esett konkrét szó, de a célkitűzésről sem. A Szeghalom elleni utolsó forduló után két hét pihenőt kap a gárda, tehát július 5-én kezdjük az alapozást. Higgadt fejjel és sok munkával kezdjük majd a felkészülést a magasabb osztályban — mondta végezetül a vezető edző. Gyurkó Mihály A Colors SE Békés megyei I. osztályú bajnokságot nyert labdarúgócsapata. Állnak, balról: Herczegfalvi Gábor kapusedző, Gazsó, Ravasz, Horváth, Kondacs, Cinanó, Lipták, Lenkeffi, Képíró, Vidovenyecz, Nagy Mihály technikai vezető', Zsíros György vezető edző, Barta Ferenc szertáros. Guggolnak: Somvári, Fehér, Szarvas, Burai, Gajdács, Farkas, Telekdi, Boldizsár. fotó: kovács Erzsébet Tanítómesterek Labdarúgóként kezdtem sportbéli pályafutásomat, no nem egy nagy csapatban, de jó kis gárdában. Az együttes túlnyomó része az utcáról (akkor már nem voltak grundok) verbuválódott. így ki-ki hozta otthoni tudását, voltak, akiket a sors megajándékozott szerencsével, de voltak, akiknek ez nem adatott meg. Egyben viszont egységesek voltunk, hallgattunk edzó'nk minden szavára, olyannyira, ha azt mondja, hogy éjjel 11 órakor valaki álljon a bal kapufához és ott egy óráig tartózkodjon, az illető bizonyára megtette volna. Tehát én is így nőttem fel, ezt fogadtam cl igazi mércének. Később barátom révén az asztaliteniszhez pártoltam, természetesen akkor már nem mint játékos, hanem a serdülőket oktatgattam a sportág abc-jére. De nem is ez az érdekes, hanem a barátom edzői munkája. A sportág nagyjaival egyenértékűen tudta a pingpong csínját-bínját, számára nem volt sötét pont. Ezt a hatalmas tudást palántálta át neveltjeibe, többségüknél sikerrel, hiszen egyesek még ma is ebből keresik kenyerüket. Az edzés előtt, mint a gyerekek általában, „újfajta” ütésekkel próbálkoztak, de csak addig, amíg barátom be nem lépett az edzőterembe, mert ekkor mindenki összeszedte magát és megfelelően viselkedett. Később, amikor testreszabottan kiadta az utasításokat, mindenki végezte feladatát, ő akár el is hagyhatta volna a termet, mert biztos, hogy senki sem tért volna el a kiszabottaktól. Történt, hogy valakivel az edzőtermen kívül, becsukott ajtó előtt beszélgetett, ennek ellenére a teremből labdapattogáson kívül nem szüremlett ki egyéb hang. Oldottabb hangulatokban azután, amikor elengedték magukat, volt helye a viccnek és komoly érveléseknek, mert barátom tudta, csak úgy fogadják el tanítványai maradéktalanul, ha az átlagosnál magasabb műveltséggel rendelkezik. E tekintetben európai méretű volt. Ezt csupán azért mondtuk el, hogy érzékeltessük, egy csapat csak akkor lehet sikeres, ha a játékosok elfogadják edzőjüket, nem pedig vitatkoznak vele egész edzésen, majd a mérkőzésen. Mert ennek is megvan az eredménye: leégés úgy a hazai bajnokságban, mint a nemzetközi színtereken. —B
