Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-12-13 / 135. szám

CSALÁD - OTTHON 1993. június 12-13., szombat-vasárnap Morzsák a gyógyászat történetéből Amulettek és gyógyszerek a középkorban A pedagógia hétköznapjai Kis gyerek nagyokat mond? Az amulettekben mélységesen hittek a középkorban, mivel ezek a rossz szellemek elűzé­sét és a betegségek megelőzé­sét szolgálták. Egyik legfonto­sabb csoportjába a talizmán­gyűrűk tartoztak. Talizmán­gyűrűje minden jelentősebb embernek volt, ez alól kivételt a királyok sem képeztek. Kál­mán királyunk talizmángyűrű­jéhez hasonlókkal Európában mindenfelé találkozhatunk. Ezek a gyűrűk védőszöveggel voltak elíátva. A talizmángyű­rűkben más és más drágakő szerepelt aszerint, hogy azzal milyen hatást óhajtottak elér­ni. A leghatásosabbak azok a gyűrűk voltak, melyeknek ké­szítési idejét horoszkóppal ha­tározták meg. Arnald kedvező csillagkonstelláció mellett au­gusztusban készíttetett nemes kőből amulettet, az Oroszlán csillagzat jelképével, melyet VIII. Bonifácius pápának kül­dött el veseköve ellen. A kró­nika szerint az amulett hasz­nált, mivel a kő eltávozott. III. Ince pápa amulett gyűrűt kül­dött Mátyás királynak a mér­gezéstől való megóvás céljá­ból, melyet Mátyás király ál­landóan használt és étkezései ideje alatt maga elé tett. Ártalmas vagy egészséges időtöltés manapság a napozás? Nem könnyű a felelet, mert még a szakemberek körében is megoszlanak a vélemények arról, hogy az ózonfogyatko­zásnak konkrétan milyenek a kihatásai az emberi szervezet­re. — Kétségtelen, hogy az ózonpajzs sérülései miatt a dé­li féltekén, elsősorban Auszt­ráliában és Dél-Amerikában kimutathatóan gyakoribbá váltak a bőr rákos megbetege­dései — mondja dr. Örményi Imre, az Országos Reumatoló­giai és Fizikoterápiás Intézet orvos-biometeorológusa, aki 1987 óta tanulmányozza a Nap sugarainak erősségét. De ha­zánkban az elmúlt több mint másfél évtizedben a műszerek nem regisztráltak az emberi szervezetre káros ultraibolya- sugárzást. Ingadozások kétségtelenül tapasztalhatók. Ez nem csupán az ózonlyukkal, hanem azzal a régóta ismert ténnyel függ össze, hogy a napfolttevé­kenység periódusos: 11 éven­ként felerősödik, azután csök­ken, majd újra megélénkül. — Tudna konkrét mérési eredményeket mondani? — Hogyne. Az ultraibolya­sugárzás erősségét wattnégy­zetméterben mérjük. Az utób­bi fél évtizedben följegyzett maximumok így alakultak: 1989: 0.83; 1990: 1.14; 1991: 0.79; 1992: 0.67 és 1993-ban eddig 0.78. Az 1990-es ki­emelkedően magas érték az említett 11 éves periódus csúcs éve volt — azóta a sugárzás ereje fokozatosan csökken. —Elképzelhető, hogy az or­szág más részein más adatokat regisztráltak, s ezért fogalma­zódtak meg a napozást már- már kategorikusan tiltó intel­mek? — Aligha... Tudomásom szerint ugyanis csak itt, az OR- FI-ban van ultraibolya-sugár­zást mérő berendezés. A mű­szer hiteles jelzései alapján nincs ok vészharangok konga­A különböző betegségek el­kerülésére, valamint gyógyí­tására külön amulettek voltak. Amulettként fogakat, csonto­kat, ezüst és arany motívumo­kat, szőrt, üveget, mondhatni minden elképzelhetőt hasz­náltak. Hatalmas számban voltak varázsszerek, melyeknek cso­datevést tulajdonítottak. A smaragdot a szüzesség meg­tartására és a nemi gerjedel- mek elnyomására alkalmaz­ták. A zafírt, mely a bölcses­ségnek volt a szimbóluma, el­mebetegség esetén tartották hatásosnak. Épp így a fémek­nek is speciális hatást tulajdo­nítottak, melyek közül az arany panaceának számított. A növényeket szintén felruház­ták varázserővel, például a pe­túniát a démonok ellen védő hatással. Az alkimista magyar királynak, Rudolfnak mandra- góra volt az amulettje. A középkorban a gyógysze­reknek is inkább varázserőt tu­lajdonítottak, mint valódi ve­gyi gyógyhatást. Ezzel ma­gyarázható a középkori gyógyszerkincs, a dreck apo- theca összeállítása, amelyben a legkülönbözőbb állatok, pél­dául: kígyók, giliszták stb. és tására: a félelem indokolatlan, de persze az óvatosság indo­kolt. Az áprilisi, májusi sugár­zás nem olyan erős, hogy ne­gyedórás időkereten belül akár az újdonsült napimádóknak is gondot okozhatna. Először és egyszerre tehát nem ajánlatos 15 percnél többet sütkérezni. Ha viszont már alapoztunk, fo­kozatosan 5—5 percekkel nyugodtan hosszabbíthatjuk az időtartamot. Júniusban és júliusban viszont helyénvaló a egyes szervek vagy azok kivo­natai álltak rendelkezésére az orvosnak. A földi gilisztát jó szemek tekintették a rákfe­kélyre; a még meleg húst az agybetegségekre; a macskabe­leket elmebajok ellen. Az egérbélsárt hashajtásra, a kí­gyó húsát leprára, a kecskevért malária ellen alkalmazták. Nagy tömegben szerepeltek a különböző állatok bélürülé­kei, vizeletei, melyeket nem­csak külsőleg, de belsőleg is rendeltek. Abortusz ellen hatásos szer­nek képzelték a porrá tört fecs­kefészket, a terméketlen sze­derlevelet és a borostyánnak levelét a beteg vizeletében megfőzték és beadták vagy a terhességet a maga emésztésé­vel kötötték meg. Viszketés esetén káposztalevélben, ve­reshagymával együtt főzött tyúkürülékkel mosták a testet. Vizelet elakadásánál a gyer­mek szeméremtestét tojásfe­hérjével vonták be, felnőtt be­teggel szarkaagyvelővel ke­vert bort itattak. Vagy pedig férfinál gúnárnak, asszonynál tojó lúdnak a szárnyából kihú­zott tollakat áztattak borba és azt itatták a beteggel. Dr. Jakubecz Sándor nagyobb óvatosság; e két hó­napban delel legmagasabban a Nap, s ekkor 10— 15 óra között valóban nem tanácsos hosszabb ideig napozni. Egyébként minden időszak­ra érvényes, hogy félámyék- ban, szellős, levegős helyen is le lehet bámulni — s ez a kímé­letes napozás egyértelműen egészséges, ráadásul tartósan szép színt ad a bőrnek. —borgó— Ferenczy Europress Gyakori szülői aggodalom: uram egek, hetet-havat össze­hord, lódít a gyerek. S ha már most, cseperedő korban is ha- zudozik, miféle felnőtt lesz belőle?! Nos, bár jobb félni, mint megijedni, nem árt föl­idézni, hogy nagy a különbség a füllentés és a hazugság kö­zött. Előbbi a kisgyermekkor természetes velejárója. Volta­képp csak az történik, hogy a fejlődő, színes képzelet, a gyermeki fantázia — rendsze­rint saját tetszése és élmény­anyaga alapján — némileg átírja a valóságot. Az ilyen fantáziálás azonban időleges, mondhatni kérészéletű és előbb-utóbb (többnyire előbb) kinövi a gyerek. Egészen más kategóriába tartozik a hazudozás — noha tudatában kell lennünk: sajnos ez is természetes jelenség, mindennapi „vétek”. (Egy ré­gi, de találó adoma szerint a nemzetközi hazugságolimpi­án egy egyszerű, szelíd mon dat vitte el a pálmát: „Kérem szépen, én még soha nem ha­zudtam...”) Felnőtt is, gyerek is törvényszerűen belesodró­dik olyan kellemetlen helyze­tekbe, amelyekből — úgy véli —csak hazugság révén lelhető meg a kiút. Ha tehát egyszer­egyszer hazugságon kapjuk fi­unkat, lányunkat, nem kell meghúznunk a vészharangot. Persze szó nélkül se hagyjuk a dolgot, de inkább tanács, mint számonkérés formájában be­széljük meg a „tettessel”, hogy a hazugság milyen nehe­zen eltávolítható foltot ejt az emberen. Ugyanígy szánjunk időt a közös gondolkodásra, latolgatásra is, hogy az adott helyzetben hogyan lehetett volna szavunk hitelének ve­szélyeztetése nélkül kilábalni az esetleg fonák szituációból. Azzal viszont a legelfogul­tabb szülő sem békélhet meg, ha a hazugság hazudozássá vá­lik. Ekkor elsőként egy kis pe­dagógiai oknyomozás szüksé­ges: vajon melyek a notórius ferdítések, valótlanságok ki­váltó okai. Könnyen lehet, hogy a büntetéstől, a bizalom elvesztésétől való félelem. Le­het, hogy éppen ellenkezőleg: a szeretet, az elismerés kivívá­sának szándéka. Máskor a ha­zugság voltaképp pótcselek­vés: a meg nem született siker­élmények, a ki nem vívott di­cséretek helyettesítője. Az úgynevezett kegyes hazugsá­gokat pedig sok esetben a szülők kímélésének, a kelle­metlen hírektől, a szomorú­ságtól való megóvásának szándéka szüli. Azt már az okok ismeretében maguknak a szülőknek kell el­dönteniük, hogy milyen nevelé­si módszerekkel és milyen — a szemrehányástól a szidáson át a szigorú büntetésig terjedő — eszközökkel próbálják megállí­tani a gyereket a hazugság lejtő­jén. Akár fiú-, akár leánygye­rekről van szó, a fokozatosságot ebben is érdemes megtartani. Hiba volna a legkisebb lódítás- verébre a legzordabb fenyítés­ágyúval lőni, de ugyanígy jóvá­tehetetlen hiba volna belenyu­godni, hogy a jó szó nem hasz­nál... Ehhez csak annyit: a peda­gógia elfogadott eszköztárában nem szerepel az anyai nyakle­ves vagy uram bocsá’, a szikrá­zó apai pofon. De állítólag vég­ső eszközként sokan sikerrel al­kalmazták... Dr. Kecsmár Ilona, FEB .Kérem szépen, én még nem hazudtam...’' Beküldendő: a nyíllal jelölt sorok megfejtése. Beküldési határidő: 1993. június 21. Cím: Békés Megyei Hírlap szerkesztősége, 5601 Békéscsaba, pf.: 111. A megfejtéseket csak postai levelezőlapon fogadjuk el. A helyes megfejtők közül öt nevet sorsolunk ki, nyere­ményük: férfiaknak nyakkendő, nőknek se­lyemkendő, melyet postán küldünk el. Az 1993. május 29—31-ei rejtvény megfejtése: Hogy­hogy te fizeted a következő kört? Az előbb még nem volt pénzed. Nyertesek: Abonyi Éva, Szarvas, Márki Katalin, Ecsegfalva, Takács Éva, Békés, Békési Ferencné, Mezőkovácshá- za, Szekerczés Ilona, Kamut. A félelemre nincs okunk... Csökken az ultraibolya-sugárzás A megfelelő UV-A és UV-B hatóanyagot tartalmazó napozó­krémek megfelelő „távolságban” tartják a nap káros sugara­it. Természetesen csak akkor, ha betartjuk a napozás íratlan szabályait

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents