Békés Megyei Hírlap, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-09 / 132. szám
1993. június 9., szerda HAZAI TÜKÖR/SOROZAT Siemens-gépek Nyíregyházán A világhírű Siemens cég által gyártott, korszerű gyógyítóberendezéseket adott át Alexander Amot, a Német Szövetségi Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott magyarországi nagykövete kedden a nyíregyházi Jósa András Kórházban. A 9 millió márka értékű Siemens-gépek közül a 13 megawatt teljesítményű sugárterápiás berendezés két hónapja már üzemel a nyírségi kórház új, onkoradiológiai központjában. A daganatos kórral küzdő betegeket az orvostudomány mai állása szerinti legjobb kezelésben részesíti, számottevően növelve gyógyulásuk esélyeit. A szabolcsi betegek — akiket korábban a debreceni klinikára vittek sugárkezelésre -— most már helyben kapnak orvosi ellátást, méghozzá komplex módon, egymással kiegészítve a sebészi, a gyógyszeres, illetve a radiológiai beavatkozást. A Siemenstől vesekőzúzó és komputertomográf berendezés került még a nyíregyházi gyógyintézetbe. Parlamenti kulisszatitkok Milyen gombokat nyomnak a képviselők? A szavazás eredménye évekre visszamenőleg megtekinthető fotó: fazekas Ferenc Valamennyi országgyűlési képviselő előtt, az asztallapon két „műszer” kapott helyet. Az egyik a hangosító, a másik a szavazatszámláló berendezéshez tartozik. A hangtechnikai egységen egy gomb és két—egy piros és egy zöld — lámpa van. Hozzászólásra jelentkezni — a házszabály előírásának megfelelően — az ülés kezdetéig a Ház elnökénél kell. A soron kívüli — kétperces — hozzászólást vita közben a mikrofongomb megnyomásával lehet jelezni, s ezt a piros gomb felvillanása nyugtázza. Ha a képviselő szót kapott, akkor a zöld lámpa kigyullad. Ekkor előkerül a fiókból a csipesszel zakóhoz, inghez rögzíthető mikrofon. A szavazatszámláló berendezésen három gomb van. Ezekkel lehet igennel vagy nemmel szavazni, netán tartózkodni a szavazástól. A szavazatok leadására rendszerint 10 másodperc áll a képviselők rendelkezésére. A számítógép pillanatok alatt kiszámítja a végeredményt, ami az ülésterem két oldalán felfüggesztett kijelző táblán jelenik meg. Amikor a jelenlét ellenőrzése történik, akkor bármelyik gombot meg lehet nyomni, hiszen a gép nem a szavazatot, hanem a kezelő ottlétét regisztrálja. Szavazási időn kívül,* amikor a vita folyik, a gép bármelyik gombjának megnyomásával — rosszullét esetén vagy bármi más sürgős ügy miatt — a teremügyeletest hívhatja a képviselő. Ha legalább harminc honatya írásban kéri, akkor név szerint szavaznak a képviselők. Ilyenkor a felszólításra felállva, hangosan és egyértelműen kell állást foglalni. Az effajta szavazást nem rögzíti a szavazat- számláló berendezés, hiszen az hangokra nem, csak gombnyomásra reagál. Ezért a név szerinti szavazás úgy történik, hogy egy kormánypárti és egy ellenzéki képviselő alfabetikus sorrendben hangosan szólítja a képviselőket. A két jegyző felváltva írja fel a szavazatokat. A 368 képviselő névsora 13 lapra fér rá, ahol a nevük mellett három rovat — igen, nem és tartózkodott szerepel. A jegyző a válasznak megfelelő helyet x- szel jelöli, a távollevő képviselő sorát pedig kihúzza. A kontrollt ezúttal a parlamenti gyorsírók jelentik, akik most is, mint máskor, az ülésen elhangzó minden szót leírnak. A gyakorlat szerint a képviselők név szerinti szavazása 30—35 percig tart. Miután a nyugodt és megbízható számlálás az elnöki pulpituson nem végezhető el, ezért a jegyzők a jegyzői irodába mennek, s ott oldalanként összeadják a szavazatokat. Ezután a 13 oldalnyi szavazati jegyzőkönyvben külön összeadják a páros és páratlan oldalakon szereplő voksokat, majd a két eredmény összege adja a név szerinti szavazás végeredményét, amit közölnek a számítóközponttal is. így tehát amikor az ülés elnöke bejelenti a szavazás eredményét, az a kijelző táblán is megjelenik. Az értékelés nem tart tovább 10—15 percnél, a jegyzői irodáig oda-vissza megtett út pedig csaknem ugyanennyi időt vesz igénybe. Ezért kell az eredmény kihirdetésére fél órányit várni. Minden parlamenti szavazás nyilvános, ami azt jelenti, hogy azok eredménye évekre visszamenően is megtekinthető. A Parlament irodaháza és a számítógéprendszer között közvetlen összeköttetés van, ezzel az egyes frakciók bármikor saját számítógépük monitorjára. „kérhetik” az egyes szavazások részleteit. A régebbieket nemigen szokták kérni, a legfrissebbeket viszont mindig, mert minden frakciónak szavazatelemző rendszere van, kiértékelik, hogy az adott kérdésben mire voksoltak a különböző pártok képviselői. (koós) FEB Kiszámolósdi? Számolnak a honatyák és a frakciók, számolnak a pártok, a koalíciósok és az ellenzékiek, számol a sajtó és az olvasó, egyszóval mindenki számol. A feladvány látszólag egyszerű: megvan-e még, megma- rad-e a kormánytöbbség, avagy elveszti parlamenti túlsúlyát a koalíció? Ehhez pedig csak összeadni és kivonni kell — figyelembe véve a kizárások, átütések nyomán kialakult pillanatnyi helyzetet. Egyetlen „apró” probléma, hogy a pillanatnyi helyzet momentán áttekinthetetlen... A számháború kimenetele a fontos? Félreértés ne essék: érdekes és nem is lényegtelen, mi a parlamenti sokismeretlenes poli(matema)tikai műveletek végeredménye. De sokkal-sok- kal fontosabb, hogy 215 milliárdos deficit mellett be kell-e léptemi — s ha igen, mikor—a 10 százalékos áfát, mennyivel emelkednek az alapvető élelmiszerek, gyógyszerek és egyéb „kemény” cikkek árai. Milyen kompenzációs megoldásokkal lehet mentesíteni az új inflációs hullám terheitől legalább a legszegényebb rétegeket? Vagy: milyen garanciákkal, hitelkonstrukcióval juthatnak törvényben is megígért béremelésükhöz a közalkalmazottak, mit jelent a gyakorlatban a szociális juttatások körében az állampolgári jogosultság helyett érvényesítendő rászorultság elve? Megannyi tisztázandó, mérlegelendő kérdés és vitatéma — amely alighanem ezerszer jobban érdekli az átlagpolgárt, mint a parlamenti pártszektorok határainak módosulása. Válasz — vakáció előtt? A parlamentben folyó „kiszámolósdi közben (helyett?) alighanem elsősorban ezekkel a súlyos kérdésekkel kell a honatyáknak szembesülniük, s minden erőt, figyelmet az optimális válaszok megtalálására összpontosítaniuk. Július második hetében vakációra megy a Tisztelt Ház — az idő tehát rövid, a felelősség pedig nagy. A háztáji esélylatolgatás, a szavazótáborok mérics- kélése és a színfalak mögötti lázas „diplomáciai manőverezés” persze nem bűn. De csak ezzel foglalkozni — hiba... Bajnok Zsolt Mi kell a kaszasikerhez ? Legelőször is jól megfent kasza, s persze egy jó kaszás, aki érti a mesterségét fotó: fazekas ferenc Egy kis japanália —- Mondja, hol tartja a takarmányt? — kérdeztem egy paraszttól, aki 50 ezer tojós tyúkot tartott. — Minek nekem takarmányraktár, amikor csak egyetlen napi takarmánykészletem van? — De hát mit ad holnap a tyúkoknak ? — Holnap hozza a takarmányt Hoszoda úr. O erre specializálódott. — És ha mégse? — Már miért ne? — Hát például hirtelen meghal! — Akkor elhozza Hoszoda úr felesége. — De az asszony a férje temetésével lesz elfoglalva! — Akkor elhozza Hoszoda úr szomszédja. — Ilyen szigorú szerződést írt alá Hoszoda úrral? — Minek ide szerződés? Hoszoda m megígérte nekem, hogy mindennap hozza a takarmányt. (Részlet Vlagyimir Cvetov „A kolostorkert tizenötödik köve” című könyvéből.) / m + U + I / Szántó Egy éjszaka a piros lámpás házban Első fejezet - Margó története 8. Szép ez a főváros. Tisztaság és rend mindenütt. Tágas és szabad. Csak megérkeznénk már! Ezen a viharos tengeren nekünk a követség a kikötőnk. A taxi végre megállt egy szolid, kisvárosi épület előtt. Az örömtől alig tudtam a lábamra állni. A táblán: Magyar Köztársaság Nagykövetsége. Becsengettünk. A kaputelefonba bemutatkoztam és kértem, hogy bemehessünk. —Tessék. Kérem, mit óhajtanak? — Egy pohár vizet kérek — mondtam halkan. Csak rosszul ne legyek most, amikor végre révbe jutottunk. Ujjongani kellene, nem szédelegni. Leültem a kapu elé. Amikor megpillantottam a nagykövetet, csak bámultam rá. Alig találtam a szavakat, a sírás környékezett. — Kérem szépen, mi kijöttünk Frankfurtba egy ismerősünkkel, illetve az ismerősünkhöz és sajnos becsapott bennünket. Egy kis kirándulást; szórakozást ígért és végül egy nyilvánosházban kötöttünk ki. Kérem, segítsen rajtunk, nagykövet úr! — De hát mit tehetek magukért? Pénzük van? — Van egykevés... — Gondolhattam volna, legtöbben így járnak. Kijönnek ide tudatlanul és a végén itt kötnek ki. Én nem tudom vállalni az önök költségeit. Megdöbbentem. Itt vagyunk végre Magyarország kapuja előtt és lehet, hogy nem engednek be? Nekem a magyar szó most szebben hangzott, mint a legszebb zene. Milyen buta is vagyok, azt hittem, kölcsönösen örülünk majd egymásnak. Barátokra számítottam, nem hivatalnokokra. Azt hittem, én szamár, hogy a hazától 1300 kilométerre egy mini hazában egymás nyakába kell borulnunk. A hivatal lehűtött. — Kérem, adjon tanácsot, mit tegyünk? Még útlevelünk sincs! Láttam az arcán, hogy tovább szaporítottam rossz pontjaink számát. — Érintkezésbe tud lépni az otthoniakkal telefonon? — Igen, van telefonunk és apám emberi számítás szerint otthon van. — Mondja a számot, kérem. Maradjanak egy percre. Türelmetlenül vártam. Nem is tudom, miben reménykedtem, amikor azt hittem, hogy itt minden megoldódik. — Jöjjön a telefonhoz, kisasszony — szólított a nagykövet. — Szervusz, Margó, itt apu beszél. Mi történt veletek? A sírás elfogott, alig tudtam beszélni. — Képzeld, ez a Sanyi átvert bennünket. Majd mindent elmondok. Most itt vagyunk a bonni nagykövetségen és haza szeretnénk jutni. — Beszéltem a nagykövet úrral. Azt mondta, ha Pesten befizetem az útiköltséget, a követség jegyet vesz és útnak indít hazafelé. — Apu, én nem merek vonaton utazni. Félek, hátha elkapnak ezek a vadállatok. Azt nem élném túl. — Figyelj, Margó! Elmegyek értetek és... — Igen, igen, ez nagyon jó, gyere értünk, gyere, minél hamarabb, de ne indulj egyedül útnak. Ki tudja, mi történhet útközben. Apu, hívd fel T omit, ő jó barátom és itt kinn ismerős egy kicsit, beszél is pár szót németül, ha szólsz neki, biztosan kijön veled. Mondom a telefonszámot. — Felhívom. Ha nem tud jönni, akkor is találok valami megoldást. Még ma délután indulok. Ha minden jól megy, holnap a déli órákban ott leszek. Reggel beszéltem anyuval Frankfurtból, azt mondta, egy órakor van veletek találkozója. Elég elkeseredett hangon szólt, nem tudom, mi lehet vele. Örülök, hogy ti jó helyen vagytok. Ne mozduljatok sehová, amíg meg nem érkezem! — Apu, siess! — Indulok! (Folytatjuk) Termel a Kaposvári Húskombinát Újra elindultak a gépsorok, ismét megkezdődött a termelés a Kaposvári Húskombinátban kedden. Az első napon próba- gyártást tartottak, ugyanis több mint fél évvel ezelőtt dolgoztak utoljára Európa egyik legkorszerűbb húsüzemében. Vass Zoltán, a kombinát felszámolásával megbízott Budapest Investment Rt. helyi képviselője elmondta: a felszámolás határideje két év, ezen belül kell eladni a nagyüzemet. Egészen biztos, hogy tulajdonosra találnak, de nem mindegy milyen műszaki állapotban, milyen termelői háttérrel és piaccal tudják értékesíteni. A felszámoló biztos hangsúlyozta: a legfontosabb teendő a termelés újraindítása. Ahhoz azonban, hogy a tervezett heti ötezer sertés vágását és feldogozását megoldják, további anyagi forrásra van szükség. A termelők bizalmát is szeretnék megnyerni, ezért közvetlenül az átvétel után fizetnek.
