Békés Megyei Hírlap, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-06 / 104. szám

O BATTONYA ÉS KÖRNYÉKE Az oldalt szerkesztette: Ménesi György. Levélcím: 5830 Battonya, Hunyadi u. 110/A Telefon: Battonya, 310 Járda épül Dombiratos. — Az önkor­mányzat két brigádja elkezdte a járdaépítést az Árpád és a Széchenyi utcában. Az előbbi­ben 400, az utóbbiban pedig 1000 méter hosszúságú járda készül. Az átkeld mellé Battonya. — A budapesti Bar­rel Bt. benzinkút építésére 10 ezer négyzetméter földet kí­ván vásárolni az önkormány­zattól. Az üzemanyagtöltő ál­lomást a határátkelőhely köze­lében tervezik megépíteni. Jobb a hagyományos! Kevermes.—Az önkormány­zat döntése értelmében ma­gastető kerül a könyvtár épüle­tére. Indok: a régi lapostető beázik, ráadásul környezet­idegen. A munkát a KÉSZ Bt. várhatóan május végén fejezi be. A beruházás mintegy 1,8 millió Ft-ba kerül. Idősek énekkara Dombiratos. — A közelmúlt­ban Jarabek Mihály né vezeté­sével énekkar alakult az idő­sek klubjában. A csoport tagjai szorgalmasan készülnek a jú­nius 5-ei nagyszénási Ki mit tud?-ra. Pécska kérte Battonya. — A romániai Pécska vezetői testvérvárosi kapcsolat kialakítását kezde­ményezték Battonyával. Az önkormányzat testületé felha­talmazta Takács Dezső polgár- mestert a tárgyalások megkez­désére. Alig építenek Kevermes. — Tavaly mind­össze 4 építési engedélyt adtak ki a településen, az idén még egyet sem. Az épülőfélben lé­vő lakóházak várhatóan még ebben az évben elkészülnek, t tulajdonosaik használatbavé­teli engedélyt kapnak. Támogatják okét Battonya. — A város képvise- lő-testülete 20 ezer Ft támoga­tásban részesítette a cigányla­kosok helyi egyesületét. A pénzt kulturális programok szervezésére, illetve az azo­kon való részvételre fordítják. Korszerűbb fűtés Dombiratos. — Megkezdték a központi fűtés beszerelését négy pedagógus szolgálati la­kásba. A munkák jelentős ré­szét az önkormányzat alkal­mazottja, Kovács Károly vég­zi. Harmadszorra talán sikerül Kevermes. — Amikor benyi­tottam Bozó Vilmoshoz, a pol­gármesteri hivatal ügyintéző­jéhez, éppen telefonált. Pályá­zat, támogatás, saját erő, tor­naterem '— ezek a szavak hangzottak el leggyakrabban. —Maradjunk a témánál!— ajánlottam a szimpatikus fia­talembernek, miután letette a kagylót. — A helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rend­szerében pályázatot nyújtot­tunk be az általános iskolai tor­naterem építésére — kezdte. — A pályázati összeg a bekerülési költség 40 százaléka lehet, a többit saját forrásból kell bizto­sítani. Érdekesség, hogy a céltá­mogatási kiegészítő keretből a saját forrás 50 százaléka szintén megszerezhető pályázati úton. Természetesen mindkét pályá­zatot benyújtottuk, elbírálásuk szeptember 1-jéig fog megtör­ténni. — Teljes siker esetén is hiá­nyozni fog 30 százalék. —Igen, sajnos. Ezt hitelből, illetve alapítványi forrásból kívánjuk fedezni. Az alapít­vány létrehozását a szülők és a pedagógusok közösen hatá­rozták el. További lehetőség a saját forrás biztosítására a Sze­rencsejáték Alap, illetve a Nemzeti Sportalap támogatá­sának a megszerzése. Arra fo­gunk törekedni, hogy az ön- kormányzatnak minél keve­sebb hitelt kelljen felvennie. — Hány gyermek várja Ke- vermesen ezt a tornatermet? —Az iskolában összesen 18 normál és két speciális tanuló- csoportunk van, a gyermeklét­szám 274. A két napközi ottho­nos óvodába 124-en járnak, így csaknem 400 gyermek vár­ja, hogy megépüljön végre ez a sportlétesítmény. A képvise­lő-testület, illetve a polgár- mesteri hivatal kezdettől fog­va szorgalmazza az ügyet, már ez a harmadik pályázatunk. Reméljük, most talán sikerül... Dr. Zsíros Gézához fordultak Ki segít a tűzoltóknak? Kevermes. — A nagymúltú helyi önkéntes tűzoltó­egyesület tavaly igen eredmé­nyesen szerepelt az országré­szi és az országos versenye­ken. Az elért első, illetve má­sodik helyezésnek tudható be, hogy a kevermesieket az idén meghívták Berlinbe egy nem­zetközi versenyre, melyet júli­us 11. és 17. között tartanak. — Elmennek? — kérdeztük a felkészítő parancsnoktól, Domsik Jánostól. — Szeretnénk ott lenni, mindent megteszünk a siker érdekében — válaszolta. — Felnőtt férfi csapatunk másna­ponként gyakorlatozik. Sajnos országos másodikként Berlin­be a saját költségünkön kell kiutaznunk. Az ott-tartózko- dás öt napjára személyenként 180 svájci frankot kell le­tennünk, ehhez jön még az uta­Domsik János: „Ez a csapat önmagát válogatta össze” zási költség és a ruházat ára. Összességében több mint 400 ezer forintot kell előterem­tenünk a 10 fős csapat és az 1 kísérő kiutaztatásához. — Kiknek a támogatására számítanak? — A takarékszövetkezet, a Keve-Coop Rt., egy helyi betéti társaság és az önkor­mányzat bizonyosan segít. Örömmel vesszük a magán- személyek, a vállalkozók tá­mogatását is. Mint neves vál­lalkozót, dr. Zsíros Géza urat is megkerestük ez ügyben. — Önökkel együtt remélem, hogy összejön az a 400 ezer. — Higgye el, megérdemel­né a csapat. Hihetelen lelkese­déssel készül minden tagja er­re a versenyre. Délutánonként, esténként—hagyva az otthoni munkát, feláldozva a szabad­időt—jönnek, és gyakorlatoz­nak. Kik ők? Van közöttük postás, kőműves, traktoros, irodai alkalmazott és két mun­kanélküli is. Összeszokott gár­da, a fiúk maguk válogatták össze magukat, ezért ilyen eredményesek és ezért ilyen lelkesek. Az orvos és a börtön többe kerül! Dombegyház. — A helyi ön- kormányzat időszakos lapjá­nak ez évi 1. számában elgon­dolkodtató „lakossági véle­ményt” olvastunk. Talpai Ist­vánná óvónő Aktuális gondja­ink című írásának „legmellbe­vágóbb” részét szó szerint kö­zöljük. Választók, képviselők: okulhatunk belőle vala­mennyien. „Aki a gyerekeken ma meg­próbál spórolni, az rosszul te­szi, mert azt a pénzt pár év múlva az egészségügy és a börtön visszakéri. Szerintem nem volna szabad az iskolán, óvodán, bölcsődén spórolni. A bölcsőde már bezárt, ezen már nem lehet változtatni. Engem — s gondolom, nem vagyok egyedül — nagyon bánt, hogy az önkormányzatnak a napkö­zi részleges megszüntetését kellett javasolnia. Mint isme­retes, azok a gyerekek, akik­nek szülei nem állnak munka- viszonyban, nem kaphatnak napközis ellátást. Ez annál is inkább előnytelen a gyerekek­nek, mert falun élünk, jön a tavaszi munka, mennek a szülők a földekre dolgozni. Mi lesz ezekkel a kis iskolás gyer­mekekkel? Legalább az alsó tagozaton nem kellett volna ezt a drasztikus lépést tenni. Most ugyanez fenyegeti az óvodánkat is. Én többször meg­fordulok a környékbeli nevelé­si, oktatási intézményekben, és sajnos csak én dicsekedhettem még a napközi otthonok lét­számcsökkentésével.” Vizsgabállal zárult Battonya. — Május 2-án vizs­gabállal ért véget a József Attila Művelődési Központ által szer­vezett társastánc-tanfolyam. A 24 fős kezdő csoport tagjai 8, a 37 fős haladó csoporté pedig 10 táncot sajátítottak el Antali Zol­tán táncpedagógus irányításá­val. A vizsgabál ünnepélyessé­gét fokozta a mezőkovácsházi versenytáncosok bemutatója. A rendezvényen összesen mint­egy 300-an vettek részt. A „hi­vatalos” program után a gyer­mekek és a szülők felszabadul­tan táncoltak. Utalva a sikere­sen befejeződött tanfolyamra, érzékelve a jó hangulatot, Ta­kács Dezsné, a művelődési köz­pont igazgatója megjegyezte: —Jólesőérzés tudni, hogy a közös munkának ilyen szép eredménye is lehet. A gyermekekre hagyták Kevermes. — A nagyközség képviselő-testülete jegyző­könyvileg is köszönetét mon­dott Torma István szentesi la­kosnak, aki vagyonát Kever- mesre, illetve a jcevermesi ál­talános iskolára szándékozik hagyni. — Pista bácsi kevermesi születésű, itt dolgozott sokáig a téeszben — mondja Domsik Já­nosáé polgármester. — Leánya pedagógus volt, korán elhunyt. Mint egyedüli gyermek úgy végrendelkezett, hogy mindaz, amit a szülei után örökölne, le­gyen a kevermesi diákoké. A szülők természetesen tisztelet­ben tartották leányuk végakara­tát. Mivel tavaly Torma István­ná is elhalálozott, férje, Pista bácsi úgy látta jónak, ha maga is végrendelkezik. Konkrétan a szentesi lakását és a gyulai üdülőjét hagyta az önkormány­zatra. Ezenkívül vásárolt egy számítógépet az iskolának. Azt szeretné, ha az üdülőben azok a gyermekek nyaralnának, akik matematikából és számítás- technikából kiváló eredményt érnek el. A lánya ugyanis mate­matika szakos volt... —Gyakori eset, hogy valaki az önkormányzat javára vég­rendelkezik? — Tudtommal Kevermes történetében most fordul elő először. Nagyon hálásak va­gyunk érte. Címerpályázat Battonya. — A helyi önkor­mányzat a városi címer elké­szítésére ötletpályázatot hir­detett diákoknak. A pálya­munkákat 1993. június 30-áig lehet benyújtani a polgármes­teri hivatalban. A három leg­jobb művet 5, 3, illetve 2 ezer Ft-tal díjazzák. Emlékeznek Dombiratos. — Tavaly július 11 -én avatták fel a község má­sodik világháborús emlékmű­vét. Az önkormányzat döntése értelmében ezentúl az emlék­műavatás évfordulóján rend­szeresen megemlékeznek az áldozatokról. 1993. május 6., csütörtök Templomegerek Ugye, Önök is eltöprengtek már e két klasszikus kérdésen: miért van egyáltalán pénz, illetve ha már van, akkor miért nincs! ? Nos, a miértekre természetesen én sem tudok vála­szolni. Azt viszont magam is tanúsít­hatom, hogy a pénz mindig kevés. Kérdés persze, hogy mennyi lenne az elegendő. Az úgyszólván fillérekből élő kisnyugdíjasok egy része még mindig elégedett, ellenben mi, telhetelenek Darius kincsét is kevesellnénk. Csakugyan? Ezen az oldalon több írás arról (is) szól, hogy a pénz valóban kevés. Egyes szülőknek gondot okoz a napközis térítési díj befizetése. Az önkormányzatok nehe­zen birkóznak meg a szociális ellátások körébe tartozó feladataikkal, fenntartásra alig jut valami, új beruházá­sokra pedig szinte semmi. ,,Templomegerek voltak, vannak, lesznek: nekik van kita­lálva a sok pályázat és a jótékonykodás” —ezt a „bölcsessé­get” a minap hallottam olyan valakitóíl, aki tényleg nem panaszkodhat, bőséggel van mit aprítania a tejbe. Az illető különben rendes ember, egyesületeket támogat, jótékonyko­dik, mint mondani szokás: az ingét is odaadná a másiknak. Dehát akkor mi értelme van ennek a pökhendiségnek? Nem lehetne egy kissé méltóságteljesebben elviselni a pénzt, a hatalmat és—minket!? JL. <L •H. Hagyományt teremtenek? Battonya. — Előzetesen hírt adtunk arról, hogy három bat- tonyai fiatal, Barcza Mihály, Kristóf Kálmán és Szántó Ágo­ta jótékonysági bált szervezett április 24-én a József Attila Művelődési Központban. A rendezvény teljes bevételét a nehéz sorsú helybeli gyerme­kek étkeztetésének támogatá­sára szánták. — A belépődíjból 8986 Ft jött össze, a tombolából pedig 9291 Ft — tudtuk meg Barcza Mihálytól. — A megyei ön- kormányzat zenekara 14 ezer­be került. Dr. Jeszenszky Géza — ígéretéhez híven — tiszte­letdíját felajánlotta a nemes célra. így a báli bevétel 4277 Ft volt, ehhez jöttek még azok az összegek, melyeket a helyi OTP-fiók, a téeszek, az üze­mek és a vállalkozók utaltak át az önkormányzat számlájára. Mindent egybevetve a tiszta bevétel mintegy 30 ezer Ft. —Hogyan zajlott a bál? — Először is megköszön­tem a szponzorok és a védnö­kök támogatását. Ezután kö­vetkezett a Rozmaring és a Forgószél táncműsora, köz­ben elhangzott két szavalat és egy népdal. Dr. Remport Ka­talin és Takács Dezső nyitó­tánca után kezdetét vette a hajnalig tartó mulatság. Mindkét védnökünk, a képvi­selőnő és a polgármester úr is nagyszerűen helyt állt, felsza­badultan táncoltak, mulattak, maguk is nagyban hozzájárul­tak a jó hangulat kialakításá­hoz. —Minden jó, ha a vége jó? — Igen, összességében elé­gedettek lehetünk. A sikeres rendezvényért köszönettel tar­tozunk a szponzoroknak, a védnököknek, a szereplőknek és valamennyi segítőnknek. Egy dolgot azonban nem hall­gathatok el. Mi úgy terveztük, e jó ügynek megnyerjük a helybéli középosztályt. Ez végül is nem sikerült. Döbbe­netes, hogy a képviselő- testületből senki, a pedagógu­sok és más értelmiségiek közül pedig csak néhányan jelentek meg a bálon. Talán mi is hibáz­tunk... No, majd jövőre! Mert azt szeretnénk, ha a György- napi bál olyan esemény lenne Battonyán, amelyre egész év­ben készülnek a tehetőseb­bek... ■ _:.............................................................................I..___J A Rozmaring táncegyüttes báli fellépese sokáig emlékezetes marad lehoczky péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents