Békés Megyei Hírlap, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-06 / 104. szám

1993. május 6., csütörtök HAZAI TÜKÖR/SOROZAT «Pjjl MNB-cáfolat Nem vonja ki a forgalomból a Magyar Nemzeti Bank a ta­valy kibocsátott 200 forintos pénzérméket — tájékoztatta Zádori János a MagyarTávira- ti Irodát tegnap. Az MNB szó­vivője a tájékoztatást azért tar­totta szükségesnek, mert különféle híresztelések láttak napvilágot az esetleges kivo­nással kapcsolatban. Leszö­gezte, hogy ezek a híresztelé­sek minden alapot nélkülöz­nek. A 200 forintos törvényes fizetőeszköz, azt fizetéseknél mindenki köteles elfogadni. A 200 forintos pénzérmékből ed­dig több mint 2 millió darabot bocsátott ki a központi bank. ✓ Uj magyar gyógyszer Szimpóziumon mutatták be a héten az orvosoknak a gyo­mor- és nyombélfekély gyó­gyítását szolgáló új magyar gyógyszert, a Quamatel 20 és 40 milligrammos filmtablet- tát. A Richter Gedeon Vegyé­szeti Gyár Rt. saját fejlesztésű készítményét az orvosok csak akkor írhatják fel, ha a Népjó­léti Közlönyben a gyógyszert közzé teszik. A gyár értesülé­sei szerint ez június elejére várható. A gyógyszert a társa­dalombiztosítás 95 százalék­ban támogatja, így annak térí­tési díja 35, illetve 36,50 fo­rintba kerül. (MTI) Innovációs Nagydíj Első ízben adták át a Magyar Innovációs Kamara által ala­pított Innovációs Nagydíjat tegnap. Az 1992. év legna­gyobb jelentőségű innováció­jának a szakemberek a folya­matos katalizátor regenerálá- sú reformáló-4-es üzem fel­építését tartották. Jó étvágyat, Felség! A menülap Békéscsabán készült Fenséges ízek és illatok, pom­pás színek és formák ígérete árad a sorokból: roston sütött kacsa és liba; tyúkhúsleves zsenge zöldségekkel, csigatésztával; li­bamáj kövön süt­ve, és így tovább, egészen a fafűté- ses kemencében sütött lángosig, házi kenyérig, „hogy az étel nehéz ne legyen”. Az an­gol nyelvű me­nülap — amit böngészni is gyötrelmes gyönyörűség — nyomdai termékként is Gécs Béla ,ínycsiklando­zó” a művészi kiadványokat kedvelők számára. Hadd mu­tassam be közelebbről: külön­leges pergamenpapíron sötét­bordó, modernizált kaligráf tí­pusú betűkkel nyomatott, arannyal árnyékolt iniciálék­kal díszes ez a különleges ala­kalomra tervezett-készített menülap, leporellószerű for­mában, zsinórozva, színes cí­merrel. A különleges alkalom pedig — az olvasó már alighanem kitalálta — egy koronás fő lá­togatása. Őfelsége II. Erzsé­bet, Nagy-Britannia és Eszak- írország Egyesült Királyság Királynője magyarországi útja során a mai napot Kecskemé­ten tölti. Piknik ebédjét Bu- gacpusztán költi el—ennek az ebédnek az étlapját forgatom- böngészem most, mégpedig a menülap tervezője, a kivitele­zési munkák irányítója: Gécs Béla jóvoltából és az ő társasá­gában. — Miként kapta ezt a rangos megbízást? — Sok éve fog­lalkozom az álla­mi protokoll- nyomtatványok ‘ tervezésével — mondja a békéscsa­bai KNER Nyomda tipografikusa — például Bush elnök vendégeskedé­se idején is itt készült a menükártya. — Kik a munkatársai, hol szedték-nyomtatták? —A szedés az A+M Stúdió, a nyomtatás Sza­bó János szita­nyomó, a vég­ső stancolt forma kia­lakítása pedig a KNER Nyom- d a Szol- g á 1 - tató üze­mének munkáját dicséri. — Miért ép­pen bordó betű­színt választott? — Mert a királynő szí­ne a bordó. — A fogások közül me­lyiket kóstolná meg a legszívesebben? — Hús­párti vagyok, úgyhogy ta­lán ezt — mutatja az ét­lapon a kö­vetkező fo­gást: „fiatal borjú faszén- parázson, egészben sütve puly­kával, csir­kével, ga­lambbal, és fürjtojással megtöltve”. — Megkós­tolnám még a rétest, no meg egy kis tokajit hoz­zá. Ebben maradunk, no meg a b ­Az ínyencség egyike a társas élet fő kötelékeinek; az ínyencség fejleszti, növeli és terjeszti fokozatosan az emberekben azt a társas szellemet, mely napról napra összehozza a különböző társadalmi állású embereket, s egy nagy egészbe olvasztja őket... Az ínyencség teszi, hogy minden házigazda, aki csak tart magára valamit, egész erejével rajta van, hogy' a lehető legjobban láthassa el a vendége­l,;‘" Brillat-Savarin Cipruson az IBUSZ-szal Barangolások Aphrodité szigetén jutalomúton járt, a mondást val­ló (és hangoztató) polgártásunk ezért öt évet kapott... Pedig tényleg jó itthon. Csak ne lennénk éppenség­gel úgy elkényeztetve. Valahol az M—1-esen nyugatnémet tu­ristabusz áll, a társaság fele há­tul egy fabudi körül toporog. Ne essék félreértés: szabályos, álla­milag kiépített parkolóról van szó. Dehát az ember nem járhat mindig Ciprusra. Töprengek Pestig a fabudin, talán ezért felejtem a buszban a limas- soli óvárosban vásárolt kézi grillsütőt. Másnap telefonál Bedő úr, az IBUSZ sofőrje: a garázsukban bármikor átve- hetem. (Vége)­Fábián István 5. A szállófőnök Zürichben tanult „Görög-Ciprus” hat kerületé­nek (megyéjének) mindegyike a székhelye nevét viseli s közülük öt határos a tengerrel. Nem véletlen tehát, hogy a leg­több nevezetesség is a tenger­parton vagy a közelében talál­ható. Folytassuk barangolásun­kat Ayia Napa felé, amely — a török kézen lévő hosszú sziget­nyúlványt leszámítva — a leg­keletebbre eső üdülőközpont. Különleges hangulatú kisváros, neve azt jelenti: Erdei Miasszo- nyunk. Valaha halászfaluként jegyezték, most luxusszállók sorjáznak a parton. A gótikus, régóta ortodox kolostorból vi­Az episkopi görög színház szont csak egy van, amely azon­ban nyitva áll minden vallás követői előtt. Szerencsénk van: vasárnap délelőtt lévén keresz­telőkbe csöppenünk. Fantaszti­kus egy ötszáz éves szentély, amikor megtelik élettel. Odakint vakítóan süt a nap, a parti, nádfedeles gombák tulaj­donosai csinosítják „portáju­kat”. A mólón élelmes vállalko­zó fatáblája: tűrhető áron kínál egész napos hajóutat. Biztos nem unatkozik a nyáron s alig­hanem lesz magyar utasa is, hi­szen itt az egyik, magyarokat is fogadó szálló, a Hotel Nestor a közelben. Másnap Paphos felé vesszük az irányt Sok helyütt már sze­dik a krumplit (évente kétszer terem), gyönyörűek a szőlős­kertek. 52 féle italféleségről szól a fáma, sláger a komandari- ja. Csodás desszertbor. Az epis­kopi angol bázis bejáratánál bobby posztói, még sisakszíja is olyan, mint aki a londoni Trafal­gar tér forgalmát irányítja. A völgykatlanba beékelődő sport­telepen rögbymeccset játsza­nak. Magas drótkerítések mind­két oldalon. Az újra feltűnő ten­ger felé két vadászbombázó süvít el. Felbukkan a rommező, fent a domb közepén a görög színház. A hetedik században az arabok újjáépítették a várost, de színházát soha. Mindez együtt, fertályórán belül — nem sem­mi! Lehet, hogy ez az egyszerre kitapintható sokféleség is Cip­rus egyik csodája? Paphos ki­rálysírjai, majd egy kiszállás- nyira a hófodte Troodos- csúcs... már-már sok egyszerre. Jó lenne a paphosi kikötőben mindig „útrakész” teve hátán pihentetőül tenni egy kört, de igaz, ami igaz, megnyugtató az ötcsillagos Thomas Hotel tera­száról drukkolni a motorcsó­nak vontatta sárkányrepülők­nek is. Öt perc a magasban 15—20 fontba, körülbelül 3— 4 ezer forintba kerül. A szálló­főnök, Nicolas Mitsides Zürichben tanulta a vendéglá­tás magasiskoláját (Cipruson csak most nyílik meg az egye­tem) s sajnálkozik, hogy a ma­gyar turisták csak Lamacát is­merik. Mennyifelé jártunk már, s mennyi mindent nem láttunk még! Pedig csábít Zeroskipos- ban az Ayia Paraskevi-temp- lom középkori falfestményei­vel. Gyanítom azonban, nyáron mégis nehéz lesz otthagyni a tengert. Akkor szoktuk este megfogadni: majd kirándulunk, ha esik az eső. A baj ott kezdődik, hogy Cip­ruson áprilistól október végéig szinte sohasem esik eső. Soha nagyobb dilemmánk ne legyen! Mindenütt jó, de legjobb ott­hon! — tartja a mondás. Az ötvenes években egy moszkvai Delelő a Troodos felé vezető dombok közt A SZERZŐ FELVÉTELEI ban, hogy „Jó étvá­gyat, Fel­ség!” Tóth Ibolya

Next

/
Thumbnails
Contents