Békés Megyei Hírlap, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-29-31 / 124. szám
RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MŰVÉSZETEK - TÁRSADALOM 1993. május 29-31., szombat-hétfő Májusfa-kitáncolás Eleken Nemzetiségi klubok 12. találkozója Gyula városának aligha volt hálásabb szülötte Az emlékezés koszorúi Szerte az országban május utolsó vasárnapjához kötődik a májusfa-kitáncolás szép, népi hagyománya. Helyenként (sajnos egyre kevesebb helyen lelhető már fel) a lányos házaknál kedvesüknek, szívük választottjának állították (a népnyelv szerint: dugták) a májusfát a legények április utolsó éjszakáján, titokban. Színes szalagokkal, italos üvegekkel díszítették a nyárfaágakat, minél mélyebben dugták a földbe, majd alaposan megdöngölték. Fontos, hogy egy hónapig állva maradjon, az esetleges szélvihar ki ne döntse. Nem minden legény (csapat) állított több méteres májusfát, pedig a mérete növelte a legény „ázsióját”, és a leány büszkeségét is. Többen csak szimbolikusan egy-egy ki- sebb-nagyobb, díszes ágacskát erősítettek a kerítéshez vagy annak tövéhez. Az elöljáróságok épülete előtt is mindig ott pompázott a több méteres díszes „májfa”. A százados hagyománynak 1939. április utolsó éjszakáján több évtizedre vége szakadt, szinte elfelejtődött. Közbejött a világháború, s a háború utáni évtizedek sem igen kedveztek a régi népi hagyományok életre keltésének. De az emiatt keletkezett űrt sokan érezték. •■Az eleki művelődési ház soknemzetiségű csoportjai, Röpülj páva köre 1974-ben adott életet újra a „Csipkeró- zsika-álmot” alvó szép szokásnak. A hagyományoknak megfelelelően az akkor községi elöljáróságnak, a tevékenységüket támogatóknak, szervezőknek állítottak májusfát. Ma is megtisztelik a nemzetiségi csoportok a községi elöljáróságot, támogatókat. Az „intézményesített” májusfa- állítást azonban a mai fiatalok is szívesen követik: egyre több helyen látunk a lányos házaknál égbe nyúló, díszes fákat szerte a faluban. Sajnos azonban nem minden legény veszi a fáradságot, hogy választottjának maga készítse el a fát... Április utolsó éjszakáján kivárják, hogy mások elhelyezzék azokat, s az éj leple alatt — egyszerűen ellopják! Bosz- szantó ez, de haragudni nem szabad! Ősidők óta megesik az ilyesmi. A szégyen azt illeti, aki állította a fát, s legalább pirkadatig nem őrizte, nem vigyázott rá! Mert a szokás ezt is megkívánja. Azután minden leánynak azt május utolsó vasárnapjáig meg kellett őrizni. A májfát állító legény vagy csoport kiléte — elvileg eddig titok volt. Május utolsó vasárnapjának délutánján fedik fel csak in- kognitójukat. Régen a fiúk egy gombos harmonikással sorba járták azokat a lányos házakat (több baráti kör volt), ahová ők állították a májusfát. Évtizedeken át a művelődési ház előtti májusfát táncolják ki a hagyományőrző csoportok, de ezzel — szimbolikusan — a község valamennyi májusfáját is. A házigazdának és leányának illett a legényeket borral, süteménnyel kínálni, majd továbbmentek a következő lányos házhoz. Két év óta a községháza elé állított fát táncolják ki a hagyományőrző csoportok. A vendéglátó házigazdák itt köszönik meg s látják — egyre szerényebben — vendégül a májusfát állítókat... A szép hagyományt mára már az egész országban sem sokan tartják meg. Leírásunkból is kiderülhet, hogy bizonyos elemei változnak ugyan, de az alapvető tradíciók Eleken még megmaradtak. A sok- nemzetiségű falu lakói — nemzetiségre való tekintet nélkül — együtt járták a csárdást, a polkát, mazurkát vagy éppen a lungát. Ugyanezen a napon tartjuk a XII. Békés megyei Nemzetiségi Klubok Találkozóját. A 12-ből a jelenlegi a kilencedik, melynek Elek község ad otthont. Erre a megye 15—20 településéről érkeznek különböző nemzetiségű folklórklubok, ének-, zene- és tánccsoportok. Kilenc éve tehát az ide érkező vendégcsoportok is bekapcsolódnak a májusfa kitáncolásába. így még színesebb, hangulatosabb ez a nap Eleken. Topa Sándorné Száz éve, 1893. május 10-én, 88 éves korában halt meg Mo- gyoróssy János, a gyulai könyvtár és múzeum alapítója. A város közművelődéséért önzetlenül és kitartóan küzdő, gazdag életút zárult le ezen a napon. Iskolai tanulmányait szülővárosában, Gyulán, majd Aradon, Temesváron, Egerben és Nagyváradon végezte. Jogi tanulmányai befejezése után jött ismét Gyulára és egyéves ímo- koskodás után, 1828-ban került a Wenckheim grófi család gyulai uradalmába, ahol Wenckheim Ferenc gróf titkára, majd 1832 végén az uradalom gazdatisztje lett. Ekkor vette nőül a vésztői magtárnok, Pecza Imre leányát, Annát. A házasságukból született 6 gyermekből 4-et neveltek fel. Mogyoróssy János 1846- ban lett az uradalom számtartója, ezzel egyidőben bízták meg a grófi család levéltárának gondozásával is. Nagy hatással volt rá az omladozó gyulai vár naponkénti látványa, és miközben szorgalmasan gyűjtötte a földben talált „régiségeket” azon volt, hogy magának is jelentős műveket tartalmazó könyvtára legyen. Történelmi források fel- használásával írta meg 1858- ban az első gyulai nyomdában (Réthy Lipót Szarvasról áttelepült nyomdája) készült Gyula hajdan és most történeti és statisztikai vázlatokban című könyvét. Családtörténeti kutatásairól szolgáltatott adatokat Nagy Ivánnak a Magyarország csa- ládai című művéhez, Békés megye és Gyula földrajzi, történelmi és statisztikai leírását pedig Palugyai Imre használta fel Magyarország leírása című könyvében. A Gyulán és környékén előkerült régészeti leletekről rendszeresen írt az Ar- chaeológiai Értesítőbe, de régészeti kutatásokkal pénzhiány miatt csak alkalmilag és rendszertelenül foglalkozott. Könyvtára az évtizedek alatt sok értékes művel gyarapodott, miközben a vármegye székhelyén az 1860-as évek végén még mindig hiányoztak Mogyoróssy János az alapvető kulturális intézmények: a nyilvános könyvtár, a múzeum és a régtől igényelt gimnázium. Ez a körülmény is hozzájárult Mogyoróssy János elhatározásához, hogy — szülővárosa szellemi előrehaladását segítve — felajánlást tegyen. 1868-ban — 63 éves volt ekkor — értékes könyv- és régiséggyűjteményét egy, a jövőben felállítandó római katolikus gimnázium részére, illetve Gyula város közönségének adta nyilvános használatra, „örök időkre visszavonhatatlanul”. A betűrendes főleltár alapján 1869. augusztus 31-én megtörtént az iskolában elhelyezett gyűjtemény hivatalos átvétele, melynek során 439 könyvet, illetve kéziratot helyeztek el 844 kötetben. Az iskolai helyiség hamarosan szűknek bizonyult, a kért segítség pedig elmaradt. A múzeum fenntartására Mogyoróssy János régészeti egyletet próbált alapítani, majd ásatások kezdeményezésével tett kísérletet a közfigyelem felkeltésére — eredménytelenül. A múzeum ügyét egy megyei múzeum felállításának terve mozdította ki a holtpontról. Ennek megvalósításához gyűjtést indított Haan Antal Itáliában élő festőművész régiséggyűjteményének megvételére, másrészt felajánlotta saját gyűjteményét. 1874. február 9-én döntött a vármegye közgyűlése a Haan- féle gyűjtemény megvételéről és a megyei múzeum felállításáról. Múzeumépületnek és egyben könyvtárnak a megyeház udvarán álló, úgynevezett fonóházat jelölték ki. Mogyoróssy, Göndöcs Benedek és mások szervező munkájának eredményeként, 1874. június 18-án megalakult a Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat, amely a megye múltjának földerítését és nevezetes történelmi emlékeinek összegyűjtését tűzte ki feladatául. A társulat első választmányi közgyűlését, egyben a Békésvármegyei Múzeum ünnepélyes megnyitóját 1874. augusztus 3-án tartották. Mogyoróssy ereje fogytáig nagy ügybuzgalommal látta el a „tárlatigazgató” feladatkörét. Sajnos, az évek múltával a fonóház két szűk és nyirkos helyisége már nem tudott megfelelni új funkciójának. Megoldást azonban hiába sürgetett. A Göndöcs-kertben csak 1895-ben épített Békésmegyei Múzeum ünnepélyes megnyitását már nem érhette meg. A könyvtár 1908-ig a múzeumépületben kapott helyet, s több mint fél évszázad múltán, 1969-ben vette fel alapítója nevét. Régi adósságot törlesztett könyvtárunk, amikor az elmúlt évi ünnepi könyvhéten a Békés Megyei Könyvtárral egyetértésben Mogyoróssy Könyvtárából 124 kötet került vissza szülővárosába. „Gyula városának aligha volt valaha lelkesebb, hálásabb szülötte, mint ő, aki... életének és vagyonának legnagyobb részét arra áldozta, hogy a múltnak homályából kiemelje és megörökítse szeretett városának dicsőségét...”. Göndöcs Benedek apátplébános méltatta így az 1893. május 10-én elhunyt könyvtár- és múzeumalapítót. Halálának századik évfordulóján a gyulai Szentkereszt temetőben lévő sírjánál csöndes emlékezést tartottak a könyvtár munkatársai, gyűjteménye előterében pedig kiállítás nyílt életéről és munkásságáról. Bereczky Béla Fontos, hogy egy hónapig állva maradjon FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET A vidéki Magyarország albérlője LÁTLELET Nincs budai toronyszobám, csak élek. Nem legyint naponta arcul a boldogság mégis, mint vészhelyzetben megtaposott fékek úgy csikorog bennem az önvád. Szemem szivárványhártyáján vérző erek — születésemtől immár hosszú az út — fél évszázadra visszamenőleg mindent beismerek. Evek. topognak köröttem mint kút körül a szomjas csorda számolom őket, s állok hitemben megtiporva. „Minden más táján a világnak Szent dalnok lett volna belőle.’ Nem tehetek róla, a halk szavú, melegtekintetű, mélyenér- ző, őszinte embereket mindig is jobban szerettem, mint a hangos, lehengerlő sikereseket. S bár a világ inkább ez utóbbiaknak áll — legalábbis látszólag és rövid távon —, az én szememben ők a nagyok, a becsületre, szeretetre méltók. Ilyennek ismertem meg jó néhány évvel ezelőtt az orosházi Verasztó Antalt. Először verseiben, csak később személyesen. Költészete — pontosan olyan, mint ő maga—szerény, egyszerű, halk szavú, mégis nagyon fajsúlyos, kemény, fájdalmas igazságokat hordozó, mélyen filozofikus. Új kötetét, a Tevan Kiadó gondozásában megjelent Krétarajzokat lapozgatom, olvasgatom, ki tudja, már hányadszor, és a versek újból és újból megszólítanak, megborzongatnak — és velem maradnak. ,,Varázsolás közben kissé elrongyolódtak a / szövegek...”, „A képviselőtestületek/ polgárjogot nyertek, mint a gyomorban a görcs. AI rend- teremtés forrásvidékén korai halálok és korai I feltámadások feszülnek..." Kritikus szemlélete ez a jelenkori Magyarországnak, ahol a főszereplők csak egyszerűen és gyorsan átvedlenek, máris hitelesek, ahol a név nem fontos, csak a szín, ahol a költő a parazsat mindjárt vödörrel viszi, ahol „ késpengehideg szívek” várják. Keserű számvetés az élet derekán, sőt, azon inkább A Krétarajzok elegáns borítóján vízesés, lehajló gallyak — türkiszben (Petócz Károly tervezte) túl. ,Jó magam a vidéki Magyarország l albérlője vagyok. Olomkönnyű gondtalanságom- / ban hangtompítósfüllel hallgatom mindezt, s / félek valaki rámsüti, szellemi életet élek...” Olvasgatom és idézem a sorokat, s közben egyre arra kell gondolnom: ha kegyesebb hozzá a sors, ha nem itt, a világ végén és nem ebben a zűrzavaros korszakban születik, ha nem ilyen szerény és csöndes... Elhessegetem a gondolatot, de az attól még igaz: híres, ünnepelt poéta lehetett volna. Hogy az már nem Verasztó lenne? Talán nem... Vissza a versekhez! „Csak élek” — írja a költő, csikorgó önváddal küszködik, készen áll arra, hogy mindent beismerjen. De hát mi mindent? Hogy nem kímélte az Élet, hogy nem legyintette naponta arcul a boldogság? Hogy jól látta, mélyen érezte, megszenvedte a világot, ami körül vette? Ha már ez is bűn... Hitében megtiporva, kering élet és halál körül — szomorú számvetés az élet derekán, azon kicsit túl. A költő, aki ezeket a szívbe- markoló szavakat megénekelte, egész életében keményen dolgozott. Hétköznapi helytállás — megalkuvásokkal, egyre újabb kihívásokkal. Ősz fejével ma megint tanulni kényszerül — új életet próbál élni. Szépen, csöndben — nyugdíjasként. Niedzielsky Katalin GYANÚ Köd verejték gyöngyözik a házak homlokán a szégyentelenül mezítelen fák rossz jeleket mutatnak. Ilyenkor a félvilág is kevesebbet ér. Egy idő óta rettegnek tőlem az álmok ellenük valamit majd csak kitalálok. Befülelek a szobába szöszmörgésedet hallgatom. Mióta félignézett tévéműsorok között királynőmmé választottalak szőnyeg-ösvényen hordom eléd betiltott szavaimat. Én boldog-boldogtalan lehet hogy évtizedek óta készülök kimondani: csak vendége voltam önmagámnak, aki vigyáz a külső burokra. De az is lehetséges hogy már régebb óta nem demokratikus ez a forma hiszem megkérdezetlenül keringek élet és halál körül .........
