Békés Megyei Hírlap, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-24 / 119. szám

1993. május 24., hétfő MEGYEI KÖRKÉP m .1 Hím,AP Maratoni árverés Sarkadkeresztúron megtartot­ták a második földárverést is, amely reggel 9 órától éjfélig zajlott. A maratoni időtartam nem jelentett egyúttal problé­mákat is. Több mint harmin­cán jutottak földtulajdonhoz bonyodalmak nélkül. Közhasznú munka Zsadányban A zsadányi önkormányzat 1993. április elsejétől június 30-ig a munkaügyi központtal kötött megállapodás alapján tíz munkanélkülit alkalmaz közhasznú munkavégzésre, akiket felújítási, karbantartási munkáknál kívánnak foglal­koztatni. A természet kalendáriuma Mezőberényben a helyi gyer­mekkönyvtár a tantervhez és a tanévhez kapcsolódóan A ter­mészet kalendáriuma elneve­zésű vetélkedősorozatot ren­dezett, melynek következő fordulója május 26-án, csütör­tökön lesz, s a rendezvény ven­dége Zombori Ottó csillagász. Napsugár Sarkadon A napokban Napsugár néven új fagyizó-sörözőt avattak Sarkadon, ahol esténként ká­véházi zene mellett amerikai biliárddal és videojátékokkal is szórakozhatnak a vendégek. Beszélő-est Békéscsabán A szabad, demokrata esték ren­dezvénysorozat vendégeként május 21 -én, a tb-választás napján Békéscsabán, a megyei könyvtár­ban járt Kőszeg Ferenc SZDSZ- es országgyűlési képviselő, a Beszélő főszerkesztője, a de­mokratikus ellenzék és a sza- mizdat egyik legendás alakja. A csekély számú érdeklődő előtt megtarott, Újságírás és hitelesség ma... című előadá­sában Kőszeg Ferenc többek között a sajtószabadságra le­selkedő veszélyekről beszélt. Mint mondta, régi értelemben vett veszély nincs, a pártállami időket nem lehet visszahozni. Az öreg halász és a Fekete-Körös Hol az a nagy hal? FOTÓ: FAZEKAS FERENC „Aki beszéli az eszperantót, rossz ember nem lehet” Aki beszéli az eszperantót, rossz ember nem lehet. Ezt a mondást már nagyon régen hallottam egy eszperantóul beszélő ismerősömtől, aki meg is magyarázta, hogy mindez miért van így. Ha vala­ki meg akarja tanulni ezt a mesterséges nyelvet — mond­ta —, annak csak egy oka le­het: szereti az embereket, a világ bármely pontján is élje­nek azok. Kapcsolatot akar tartani velük, hogy ezt a szere­tettel át is adja nekik. Sarkadon is élt két ilyen em­ber, aki az eszperantó nyelv­nek nagy hagyományt terem­tett. Halálukkal hamarosan az eszperantó is hattyúdalát kezdte élni. Dr. Gáspár László egyetemi tanár, az Ady Endre Kísérleti Középiskola igazga­tója azonban újraélesztette az eszperantó mozgalmat. Fel­kérte dr. Flender György képe­sített eszperantistát, tanítsa a nyelvet az iskolában. így 1988 óta Sarkadon ismét van eszpe­rantó oktatás. — A sarkadi középiskolá­ban jelenleg 31-en tanulnak eszperantót — mondta beszél­getésünkkor Flender György. — Ebből az idén 24-en érettsé­giznek. Hatan harmadikosak. A további utánpótlás úgy tű­nik, elakadt. A gyerekek köré­ben az angol vagy a német nyelv tűnik mostanában nép­szerűnek, ezért inkább azt vá­lasztják. Hiába a sok eszperan­tó találkozó, sajnos egyre ke­vesebb a pénz utazgatni, így aztán egyre többen nem látják értelmét, hogy belefogjanak az eszperantóba. Pedig sokat veszítenek. Aki ezt a nagyon egyszerű nyelvet megtanulja, annak bármilyen nyelvet könnyebb lesz később elsajátí­tania. Az eszperantó levelezé­sek pedig előbb utóbb szemé­lyes kapcsolatokhoz vezetnek, és nincs annál nagyszerűbb ér­zés, mint tudni, hogy a világ sok-sok részén vagyunk otthon, mert ismerősünk lakik ott. A tanár úr leveleket, meghí­vókat, ajánlásokat vett ki a dossziéjából. Ezek között volt egynapos, egyhetes eszperan­tó tábor, túrista eszperantó ta­lálkozó és még sok egyéb lehe­tőség. — Itt már csak reménykedni tud az eszperantó tanár, hogy azért akadnak még, akik felis­merik e lehetőségek jelentősé­gét —mondta befejezésül Flen­der tanár úr.---RIA A datkapcsolat rádióhullámos összeköttetéssel Nemrégiben adtak át Békés­csabán, a Jamina Rt.-nél egy teljes ügyviteli nyilvántartást átfogó számítógépes rend­szert, amely 35 gépből álló ALR számítógépes hálózaton üzemel. Az adatátvitel auto­matikusan történik, így az üze­meltetők a szükséges informá­ciókhoz naprakészen hozzá­férhetnek. A rendszer érdekes­sége, hogy az Orosházi úton, illetve a Kétegyházi úton talál­ható gyáregységek közötti adatkapcsolat rádióhullámos összeköttetéssel valósult meg. A számítógépek szállítója és a szoftverek fejlesztője a békés­csabai Hunorg Számítástechni­kai Szolgáltató Kft., amely 1990-ben alakult fiatal közgaz­dászok, mérnökök, programo­zó matematikusok magánvál­lalkozásaként. A Jamina Rt.-nél működő nagyrendszeren kívül kezdő vállalkozók, vállalkozá­sok számára is készítenek szá­mítógépes programokat, segít­ve ezzel az ügyviteli tevékeny­ség beindítását. A Tiszántúlon egyedülállóan fejleszt a cég Orac­le 4. generációs programozási nyelven, amely páratlan lehető­séget nyújt információkeresés­hez a meglévő anyagokból. Ny. L. Az öreg hölgy egy napja A hölggyel először kora délelőtt találkoztam egy lépcső­házban. Talán fel sem tűnik meglehetősen élénk színű, fiatalos ruhájában, ha legalább időnként el meri engedni a lépcsőház korlátját. így azonban csak nehezen tudtuk elkerülni egymást, amint mellettem eldülöngélve kis híján a nyakamba esett. Megcsóváltam a fejem és mentem tovább. Délután a söröző teraszán figyeltem fel ismét rá, ahol két suhanc társaságában iddogált. Világoszöld ruhája gyűrött volt, az arca nemcsak a naptól vörös. Az egyik suhanc, akinek legalább az anyja, de inkább nagyanyja lehetne, be-be kukucskált a ruha kivágásába, amin mind­hárman jól szórakoztak. A hölgy időnként kacéran ke­resztbe rakta a lábát, látni engedte visszeres combját. Ez megint ok volt az ivásra, hát kortyoltak becsülettel. Úgy adódott, hogy aznap elég későn, este tíz után mentem haza egy rendezvényről, amikor újból összefutottam vele. Egy kerítésnek támaszkodva kereste az egyensúlyát, kevés eredménnyel. Néhány próbálkozás után belátta a kísérle­tezés kudarcát és négykézláb igyekezett tovább. Történt pedig mindez egy szép májusi napon, valahol Magyarországon. G,la Károly Megcsapolják a tűzoltóság „vízfejeit”? Hamarosan véget érhet egy fejezet a magyar tűzvédelem történetében. Az előző rendszer által 1948-ban ál­lamosított, centralizált és túlpoliti­zált állami tűzoltóságok 1994. január elsejével visszakerülnek természe­tes helyükre, az önkormányzatok­hoz. A gondokat ott kell és lehet legjobban megoldani, ahol keletkez­nek. Ezért sor kerül az indokolatla­nul nagyra nőtt országos és megyei „vízfejek” megcsapolására is. Jelen­tős változások várhatók az önké ntes segítők szervezeti rendjében is. Bár az átalakuláshoz szükséges törvény már évekkel ezelőtt hatályba lépett, a tűzoltóság országos parancsnoksá­gának vezetése, a megyei parancs­nokságok irányítói, valamint a Ma­gyar Tűzoltó Szövetség „klienseik­ből” álló, új vezetése, megtévesztő módon, meglehet, személyes érde­keiktől is vezérelve — s ezzel nyil­vánvalóan károkat is okozva—a tűz elleni védekezés és a tűzoltóságok területén elodázta a rendszerváltást. Az európai gyakorlatnak és a ma­gyar hagyományoknak megfelelő tűzvédelem biztosítása az önkor­mányzatok feladata lesz. Ehhez ter­mészetesen a szükséges pénzt is meg kell kapniuk. E feladatuk jövőbeli ellátásához kíván segítséget nyújtani a hatályos törvényen alapuló új rend­szer kidolgozója, a Tűz- és Kataszt­rófavédelmi Karitatív Társaság, amikor 1993. május 27-én, csütörtö­kön 10 órára, a gyulai Erkel Ferenc Művelődési és Közösségi Házba ta­nácskozásra hívta Bács-Kiskun, Bé­kés, Csongrád, Hajdú-Bihar, Jász- Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szat- már-Bereg megye 100 polgármeste­rét. A rendezvényen a belügyminisz­tériumot dr. Verebélyi Imre közigaz­gatási államtitkár képviseli, de vár­ják az érintett régiók köztársasági megbízottjait is. Ugyancsak meghí­vót kaptak a parlamenti pártok or­szággyűlési képviselői. Gulyás Szabó György Olvasóink írják ............... A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szer­kesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hoz­zájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Rekviem egy elfelejtett osztályért Újsütetű ideológusaink nem kis erőfeszítést tesznek azért, hogy az elfelejtettség karanténjába zárják azt a klasszikus osztályt, amely akkor is az „...ország támasza, talpköve”, ha ezt minden lehetséges módon tagadni igyekeznek. Lehet tagadni Marx osz­tályelméletét, de eltemetni egy osztályt nem lehet. Azt mondják jelenlegi ideológusaink, hogy ők nem osztály-, hanem nemzetka­tegóriában gondolkoznak. Ha ez igaz lenne, akkor mivel magya­rázható a miniszterelnök úr azon állítása a tévében, miszerint: „...a vállalkozók tapasztalni fogják, hogy alattunk (sic!) is lehet boldogulni”. Én nagyon szeretném megérni, hogy az ország első embere egyszer azt mondaná, hogy „alattunk a munkavállalók (MUNKÁSOK!) is boldogulni fognak”. Mert most arról szól a történet, hogy létre kell hozni egy erős középosztályt, amely szilárd bázisa lehet az értelmiségi elit hatalmának. Most ott tartunk, hogy elérkeztünk a tőke korlátlan hatalmának állapotába, és az a munkás, akinek égbekiáltó disznóságot kellett a létező szocializmusban elkövetni, hogy munkahelyéről kirúgják, most a kenyeréért retteg. Aki nem parírozik, az repül, ez a módi járja. A munkás sem „megy a paradicsomba”, akinek netán van munkahelye, mert bére meg­alázóan kicsi. Ennek az osztálynak joga van az élethez, a jövőhöz, ismétlem, eltemetni nem lehet. Ady újpesti húszesztendős legénye Tiszta ágyat és tiszta asszonyt álmodott, és: „...Kicsit több bért, egy jó tál ételt, F oltatlan ruhát, tisztességet S emberibb szavakat”. Ez lett újra időszerű, ezt kell kérni, és ha másként nem megy, követelni—minden törvényes eszközzel. Metlicsák István, NYUGDÍJAS PROLETÁR Hogyan működik a nyugdíjrendszer? Tizenhét-huszonhárom éves kortól dolgozunk most már 48—42 évet. A befizetett pénz azonnal átvándorol egy „idegen nyugdí­jas” zsebébe. Nincs tőkefelhalmozódás. Nincs kamat. Ha félidő­ben, 25 év után mondjuk „leállók” a munkával, ha éhen halok, akkor sem kapok egy fillért sem, ugyanis a nyugdíj csak 65 évtől ,jár”. Utána sem a befizetés kamatát és főleg nem a befizetés összegét kapom, hanem egy sajátságosán számított alamizsnát. A hosszú évek alatt befizetett pénzem nem kamatozik, halálommal a családom elveszíti a tőkét és közben sem használják a kedvem szerinti bankok vagy egyebek különböző vállalkozásokhoz. Szó­val jelenleg se tőke, se kamat, hanem egy BÉRRABSZOLGA­SÁGHOZ kapcsolt nyugdíjrabszolgaság. Hogy kellene: természetesen csak úgy, hogy mindenki maga gondoskodik magáról. Ehhez azonban a Drotár-féle „piaci alapbérrendszert” kellene bevezetni. Itt nem lenne nyugdíjbefi­zetés orvosért, iskoláért, akkor fizetünk, ha használjuk és mi közvetlenül. De nem lenne családi és semmilyen pótlék sem. így hosszú távon egy minőségi „emberanyag-változás” menne vég­be, ahol konszolidált családok, konszolidált körülmények között hoznának létre utódokat, nem pedig állati körülmények között megnyomorított lelkületű, kilátástalan helyzetű csöppségeket, ami végeredményben előbb vagy utóbb az ország teljes leépülé­séhez vezet. A fentebb említett Drotár-féle alapbérrendszer 40 000 Ft/hó és 480 000 Ftlévig adómentes. A befizetés nélkül maradt társadalombiztosítási rendszer pedig úgy ahogy van, kimúlik és az új rendszerben az ellátás nélkül maradt jelenlegi régi nyugdíjasok 12 000—20 000forint között balanszíroznak. A munkanélküli-ellátás fix. Attól függően 4000—6000 Ft/hó. E két említett réteg (régi nyugdíjasok, illeh’e munkanélküliek) sorsá­nak megoldása az új Drotár-féle gazdasági rendszer szerves része, egy új megközelítésű gazdasági rendszer centrumában helyezkednek el. De ezeknek részletezése már egy újabb cikk témája kell hogy legyen, közlési hely hiányában. Drotár János (A szerző az első békéscsabai Magyar Út Körök tagja) Kisebb kiadásokra A mezőkovácsházi önkor­mányzat 100 ezer forintot különített el a költségvetésén belül olyan kisebb jellegű ki­adásokra, amelyeket — ad- hoc jellegük miatt — nem le­het előre tervezni. Ezen összegből adtak például (összesen 20 000 forintot) a május 1-jei ünnepségek meg­rendezéséhez támogatást a helyi horgászegyesületnek, il­letve a kulturális intézmé­nyeknek. Szintén ezen összegből fedezték a Békés megyei Pedagógiai Intézet­nek átutalt 25 000 forintot, a gimnáziumnál végzett szak­értői munkáért. Valamint az évek óta „raktáron” levő rönt­genkészülék elhelyezésére szolgáló terv készítésének költségét is ebből a pénzből kívánják kifizetni.

Next

/
Thumbnails
Contents