Békés Megyei Hírlap, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-21 / 117. szám
1993. május 21., péntek HAZAI TÜKÖR/SOROZAT Schlett István politológus: Hol húzódnak a törésvonalak? Mellőzött magyarok A tilosban parkoló autók többségét, a Fuvarozó Vállalkozók Országos Szövetségének korábbi tiltakozása ellenére, továbbra is az olasz érdekeltségű Hungaro-Pucci Társaság szállítja el. Az olasz cég tevékenységét az érdekképviselet tisztességtelennek tartja, és a neki nyújtott lehetőségekben a hazai vállalkozók szándékos mellőzését látja — mondta Peredi Péter, a Fuvosz főtitkára, a szervezet csütörtöki sajtótájékoztatóján. A Budapesti Rendőr-főkapitányság szeptemberben jelentette meg a pályázatát a tilosban parkoló autók elszállítására. A Hungaro-Pucci azonban — a Fuvosz véleménye szerint — legalább egy hónappal megjelenése előtt értesült a pályázatról, hiszen már augusztusban több szállítójárművel jelent meg a hazai piacon. A fuvarozók szövetsége tájékoztatást kért a szakmailag is elhibázottnak tartott pyázat kiírásának körülményeiről. A mai napig azonban nem kapott választ a rendőrségtől. Az érdekképviselet kifogásolja, hogy az olasz vállalkozó több olyan feltételt sem teljesít, amit korábban a hazai cégektől megköveteltek. Alkalmazottai jelentős hányadának nincs a mentéshez szükséges jogosítványa, a társaságnak nincs telefonja, szilárd burkolatú parkolója és a nyitva tartási idő is jóval rövidebb, mint korábban. A szállításhoz használt „görkorcsolyák” alkalmazása balesetveszélyes, jelentős kárt okozhat az autóban és a Magyarországon eddig ismeretlen termék nem rendelkezik a szükséges forgalmi engedélyekkel és biztosítással sem. Mindezek ellenére a szállítási díjak a korábbi 2700 forintról 4028 forintra emelkedtek. Az olasz vállakozó naponta 240-250 gépjárművet szállít el. A hazai vállalkozók továbbra is fenntartják korábbi ígéretüket. E szerint: a pályázat újbóli tisztességes kiírása és elbírálása esetén a mostaninál jóval olcsóbban egy egységes autómentő rendszert építenének ki. Három évvel ezelőtt,' a kor- mânÿkoaliciô létrehozásakor jól érzékelhető volt egy két- párti szisztéma kialakítására irányuló szándék. A miniszterelnök — indokolva a többek által javasolt nagykoalíció elutasítását — a „természetes szövetségesek” összefogásának előnyeiről beszélt, s érvei nagyon logikusan hangzottak. Kétségtelen, döntése indokolt volt, csakugyan tisztább képletet jelent és hatékonyabb kormányzást tesz lehetővé egy olyan koalíció, amelyben a partnerek közötti távolság nem túl nagy, s amelynek összetartásában az érdekek mellett az érzelmi, a világnézeti közelségnek is szerepe van. Persze már ekkor is lehetett tudni, hogy a koalíciós felek •között, de még az egyes pártokon belül is vannak nézetkülönbségek — ennek ellenére sem volt elképzelhetetlen, hogy összecsiszolódnak a partnerek, s egy balközép párttömörüléssel szemben kialakul egy jobbközép pártszövetség, akár egy egységes párt. A választásokon legjobb eredményeket elért két párt, az MDF és az SZDSZ láthatóan nagyon szívesen elvállalt volna egy ilyen felállást. A két „nagy” párt sokat tett azért, hogy célját elérje. Egyrészt kiélezett harcba kezdett egymással, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy a közöttük lévő ellentéteket a politikai erőket megosztó fő törésvonallá változtassák, amelyek a kisebb pártok magatartását is meghatározzák, másrészt pedig nyitottak partnereik felé, akár azon az áron is, hogy eredeti programjukat kiszélesítsék. Az MDF jobb, az SZDSZ bal felé vált nyitottabbá, azt vélvén, hogy ezekben az irányokban növelheti táborát. Ma már látjuk, hogy a két- párti szisztéma nem alakult ki, sőt a létrehozására tett erőfeszítések céljukkal ellentétes eredményre vezettek. E politika haszonélvezője az egyik legkisebb párt, az üresen maradt centrumot elfoglaló Fidesz lett, s a korábban igazi gyűjtőpártként szereplő két „nagy” párt támogatóinak jelentős részét elnyerte. A közvélemény szimpátiájának megváltozása meglehetősen gyors volt. A felmérések alapján már 1991 őszén a Fidesz volt a legnépszerűbb párt, s e népszerűséget ma már elsöprőnek jósolják: a közvéleménykutatók szerint a valamely pártot választó polgároknak közel fele a fiatal demokratákkal rokonszenvezik, míg az MDF, illetve az SZDSZ híveinek aránya 10 százalék körül mozog. Ez azt jelenti, hogy táboruk kevesebb, mint a felére csökkent. A pártpalettán végbemenő drasztikus változásoknak persze több oka van, s bizonyára szerepet játszanak benne a rendszerváltás elkerülhetetlen nehézségei is, ám azt hiszem, összefügg a két „nagy” párt által választott stratégiával. Egyrészt a főleg ideológiai kérdések körül kialakult konfrontáció taszította a társadalom zömét, másrészt a táborok kiszélesítésének szándéka belülről szétzilálta, bomlasztotta a pártokat, harmadrészt — az elszenvedett kudarcok következményeként —kiélezte a párton belüli konfliktusokat. Érthető módon e fejlemények a kormányzati felelősség legnagyobb részét magára vállaló MDF-et sújtják. Fizetnie kellett a koalíciós partnerek — meglehetősen bizonytalan — hűségéért, s fizetnie kellett (és feltehetően fizetnie kell még ezután is, amennyiben ragaszkodnak hozzá) a pártegység fenntartásáért. A miniszterelnök taktikai ügyességének, a kormányzati hatalomban való részesedéshez fűződő érdekeltségének, a különféle kompromisszumoknak és más egyébnek (legutóbb például az Ukrajnával kötött alapszerződés ratifikálásakor az ellenzék magatartásának) köszönhetően mindeddig sikerült ugyan a kormányzati stabilitást fenntartani, ám jelen állapotában aligha számíthat arra, hogy a következő választások után is jelentős szerephez jut. E párt az elmúlt három év alatt nem sokszínűvé, hanem mélységesen megosztottá vált; a párton belüli törésvonal mélyebb, mint ami a párt egyes csportjait a tőle „balra”, illetve „jobbra” álló ellenzéki pártoktól elválasztják. Ebben mutatkozik meg a három éve választott stratégiai kudarca. Ahelyett, hogy az MDF-nek sikerült volna magába integrálnia, mintegy a centrumba „darálnia” a jobboldalt (miként ezt az 50-es, 60-as évek NSZK-já- ban Adenauer tette volt), a mindenfajta radikalizmust elutasító, nagyon is pragmatista gondolkodású polgárokat riasztotta el magától kiszámíthatatlanságával, egyes csoportjai és személyiségei szélsőséges megnyilvánulásaival, az ideológiai háborúskodások elvállalásával. Magához vonzott egyeseket, de ugyanakkor eltaszított sokakat. Mondhatjuk persze, hogy ezen elképzelés nem önmagában volt rossz, hisz lám, az NSZK-ban működőképesnek bizonyult. Mindenesetre nálunk valamilyen okból nem sikerült. Esetleg azért nem, mert a törésvonalak nem ott húzódnak, ahol azt a két „nagy” párt megvonni gondolta; a praktikus problémákkal nyűglődő társadalom számára az ideológiai csatározások, az egyes értelmiségi elitek, „szekértáborok” kulturális-mentális pozícióinak különbségei nem sokat számítanak. Nos, a parlamentáris demokrácia egyik nagy előnye, hogy a választópolgárok gazdag pártkínálatból választhatnak. A nem kedvükre valót az eladó nyakán hagyják, hiszen ma már nem igaz a tétel: eszi, nem eszi, nem kap mást. Ferenczy Europress IMEKF.S MEtiVF.I HÍRLAP Mi van a kötődben, menyecske? A „kötőben”, azaz a pénzügyminiszter-menyecske gazdasági csomagtervében nyári piros alma helyett pótköltségvetés benyújtása, s egyidejűleg négy nagy léptékű intézkedés szerepel. Közöttük kettő — a közalkalmazotti bérek törvényileg is garantált rendezésének elhalasztása és a hat százalékos áfa 10 százalékra emelése—a társadalmi közérzetre súlyosan rontó lépés. A másik két „falat”, a szociális juttatásokban a rászorultsági jog elvének alkalmazása, valamint a kis- és középvállalkozások, a bankok anyagi-környezeti feltételeinek javítása, könnyebben emészthető. Mi tette szükségessé a gazdasági pályakorrekciót? Elsősorban a tervezettet jóval meghaladó költségvetési hiány, ami immár gazdaságunk talpraállásának esélyeit is szertefoszlathatja. A deficit „túlsúlyában” leginkább a remélt privatizációs bevételek elmaradása a ludas, de persze más tényezők (az ipar, a mezőgazdaság teljesítményének további csökkenése, általában a gazdaság várt élénkülésének késedelme stb.) is közrejátszanak abban, hogy komor felhők gyülekeznek a horizonton. Változik a gazdaságpolitika irányvonala? Bizonyos mértékben igen. Eddig az infláció fékentartása, az egyensúlyi helyzet megőrzése volt a fontosak között is a legfontosabb cél. Most — nem utolsó sorban az IMF hangsúlyos intelmei nyomán — a gazdaság hanyatlásának megállítása, a kis- és középvállalkozók mozgásterének bővítése kap prioritást. Elfogadtathatók-e a tervezet intézkedések a közvéleménnyel? A csomagterv részletei még nem ismertek, a különböző érdekvédelmi és rétegszervezetek egyelőre csak „ízlelgetik” a keserű pirulákat. Az ellenzék berkeiben már súlyos szakmai kételyek fogalmazódnak meg a tervezett lépések célirányos voltától, a meghatározóan fontos „laikus” közvélemény pedig csupán a következmények és kilátások latolgatásánál tart. Mindenesetre a pótköltségvetés benyújtása, a „csomagbontás” az Antall- komnány idei legnagyobb próbatételének ígérkezik. Egész biztosan csillapítaná a várható belpolitikai viharokat, ha érzékelhető lenne, hogy az újabb gazdasági megszorítások terhe nem pusztán a lakosság vállaira kerülne; ha az államélet, a közhatalom vezérkara is rÖvi- debbre húzná önmaga és az állami bürokrácia nadrágszíját. Vajon az önkorlátozás csomagterve is ott lesz a pénzügyminiszter-menyecske kötőjében? Bajnok Zsolt FErenczy Europress Területrendezés az Expo színhelyén A kitűzött határidő előtt tíz nappal befejeződtek az 1996. évi világkiállítás leendő színhelyén április 20-án megkezdett durva tereprendezési munkálatok — tájékoztatta az MTI-t a Világkiállítási Programiroda illetékese. A terület megtisztításával megbízott, dunakeszi székhelyű Swietelsky-Útvasút Építő Kft. ügyvezető igazgatója, Sré- der Mihály elmondta: az elmúlt egy hónap leforgása alatt a területről 65 ezer köbméter építési törmeléket szállítottak el, miközben 850 köbméter vasbetonszerkezetet is elbontottak. A területen található 260 fát ideiglenes védőszerkezettel látták el. A betontörmeléket a helyszínen hasznosítják. Montenegró nem a világ vége! 5. Sajtótájékoztató Cetinjében. Középütt a turisztikai miniszter helyettese a szerző felvételei Arra a kérdésre, hogy Montenegró mennyire tudja magát függetleníteni Szerbiától, a következő választ kaptuk: — Turisztikai szempontból 100 százalékosan függetlenek vagyunk, s az embargó ellenére 98 százalékig minden tuTurisztikai nagyhatalom? risztikai igényt ki tudunk elégíteni. Ott-tartózkodásunk negyedik napján a régi fővárosban, Cetinjében fogadott volna bennüket Draga Mility turisztikai miniszter. — Most tárgyal a kormány és a Parlament a Kis-Jugoszláviából való kiválásról, így a miniszter úr nem tudott eljönni, de elküldte egyik helyettesét! — Hogy kitől származott az információ, nem tudom, de kis csoportunk pillanatok alatt hangyabolyhoz vált hasonlatossá. „Ha deklarálják a kiválást, hogyan fogunk mi a »Montenegrotours« feliratú autóbuszunkkal áthaladni Szerbián!?”—e kérdés foglalkoztatott valamennyiünket. A miniszterhelyettes asszonyhoz intézett első kérdéseink tehát a politika körül forogtak. — A Szerbiával alkotott államszövetségről népszavazáson döntött az ország lakossága. Ezt a döntést természetesen csak egy újabb népszavazás változtathatná meg — mondotta. Ezt követően közölte, hogy politikai kérdések megválaszolására nincs felhatalmazva. Mindkét sajtótájékoztatón nyilvánvalóvá vált, hogy vendéglátóink abszurdnak tartják a Kis-Jugoszlávia elleni nemzetközi katonai beavatkozás gondolatát. Bíznak az embargó mielőbbi feloldásában. Most is, és a jövőben is szere-tettel várják a magyarokat. Nagyra értékelik, hogy tavaly—az akkori helyzet ellenére — sok honfitársunk látogatott el hozzájuk. Útban hazafelé megpróbálja a látottakat-hallottakat rendszerezni az ember. Rám — a természeti szépségeken kívül — a világörökség részét képező Kotor műemlékei voltak a legnagyobb hatással. Megfordulhattam a világ egyik legdrágább luxushoteljében, a Sveti Stefanban. Szobát, illetve lakosztályt bérelt ott Sophia Loren, Villy Brandt, Bobby Fischer és még számos világhíresség. (Tehették: egy éjszaka kb. ezer dollárba került a blokád előtt!) Természetesen tisztában vagyok azzal, hogfy nekünk ez alkalommal Montenegró a le- geslegszebbik arcát mutatta. De minden smink nélkül is gyönyörű ez a parányi ország. Vendégszerető, barátságos emberek, gazdag történelmi múlt; fekete hegyek, fenyőerdők, sziklák, homok, napsütés, tenger; déligyümölcsök, kaktuszok, olaj- és pálmafák; felséges ételek, egzotikus ízek, vörösbor: ez Montenegró. Most még ez. Vajon egy esetleges nemzetközi katonai beavatkozás után mikor lenne ismét ilyen? Rossz rágondolni. — A számunkra méregdrága Budva és Sveti Stefan kivételével az egész montenegrói tengerpartot jószívvel ajánlom a magyar turistáknak le egészen az albán határnál lévő Ulcinjig — mondotta búcsúzáskor Czeizel Éva, a szegedi Adria Tours Kft. ügyvezető igazgatója. Mást én sem mondhatok: aki teheti, látogosson el Montenegróba. Sem ő, sem a pénztárcája nem fogja bánni. Az Adria Tours ugyanis hihetetlenül alacsony árakkal dolgozik. (Vége) Ménesi György A felirat a nagyszerb törekvések ellen tiltakozik. A kép jobb oldalán lévő horogkeresztben négy C betű látható. Jelentésük: „Csak a szerbek egysége menthet meg!”
