Békés Megyei Hírlap, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-19 / 115. szám
GAZDASÁG 1993. május 19., szerda £ \ <D A feladat megoldhatatlan, de csinálni kell! Sárközy Tamás: a Világbank nem fogadja el Lázár Györgyöt adósként Dr. Sárközy Tamás professzor a maga könnyed, egyéni stílusában egyszerűen csak így jellemezte a magyar privatizációt: a feladat objektíve megoldhatatlan, mégis csinálni kell. Miért megoldhatatlan, és miért kell mégis csinálni? Egyáltalán, miból fakad ma hazánkban a privatizációs zűrzavar? Ezekre a kérdésekre válaszolt a professzor, amikor a napokban Békéscsabán, a Széchenyi István Köz- gazdasági és Külkereskedelmi Szakközépiskolában pedagógusokkal, diákokkal találkozott. „A privatizáció igazságtalansága, hogy a külföldieknek kellenek a jól működő cégek, a magyaroknak pedig maradnak a rosszak” Sárközy professzor szerint a magyar állami vállalatok 90— 95 százaléka 1994 végére már nem lesz állami vállalat, hanem részvénytársaság vagy kft. Elbúcsúzhatunk tehát a piacgazdaságban elfogadhatatlan porosz—orosz formáktól, s ez pozitívum. Dicséretre viszont egyáltalán nem méltó, a honi privatizáció centralizált, bürokratikus és uniformizált. Három út áll előttünk Mi okozza a zűrzavart? — nos, ez a téma Sárközy Tamás szerint is részletes kifejtést érdemel, hogy megértsük. Egy külföldi kollégájára hivatkozott, amikor a magyarországi privatizációt úgy jellemezte, hogy az nem más, mint uratlan és ismeretlen értékű vagyon eladása annak, aki nem akar venni és nincs pénze. Induljunk ki abból, hogy az állam vállalkozói vagyona 2200—2500 milliárd forint, s ezzel szemben a legoptimálisabb becslések szerint 300 milliárd forint belső vásárlóerő áll — Sárközy T amás szerint a fele —, közülük is a legtöbben kocsmát, trafikot, kis üzletet vásárolnak. Ilyen körülmények között három lehetőség vehető figyelembe: nem privatizálni, ingyen privatizálni, eladni a külföldieknek. A legegyszerűbbnek tűnik ezek közül ingyen privati- zálni. Három lehetőség kínálkozik e körben, a reprivatizáció (visszaadni az eredeti tulajdonosoknak), kupon, népi részvény formájában odaadni a lakosságnak, illetve a vállalat magántulajdonba adásával az ott dolgozóknak. — Nos, a reprivatizáció a régi tulajdonosok számára nem ingyenes—hangsúlyozta a professzor —, hiszen azt, vagy annak az értékét kapja vissza, amit tőle elvettek. Az állam szempontjából azonban ingyenes, jogi szempontból rendben is van, meç hiszen polgári államban nem illik államosítási törvényeket hozni. A hatályos törvényekről szóló jogszabálygyűjteményekben viszont benne találhatók az államosítási törvények. Ha például az Országgyűlés olyan törvényt hoz, amely hatályon kívül helyezi az államosítási törvényeket, abban a pillanatban nem kell visszaadni semmit, mert a tulajdon nem évül el, s úgy kell tekinteni, mintha minden a régi tulajdonosoké lenne. Miért nem lehet mégsem csinálni? Közgazdaságilag megalapozhatatlan, mert nem engedik a hitelezők. Képviselőik, a Valutaalap és a Világbank szakemberei azt mondják, tartozunk nekik több mint 20 milliárd dollárral, amit azért adtak, mert a nemzeti vagyon 90 százaléka állami tulajdonban volt. Megvolt a fedezet. Ha viszont a vagyon visszakerül a volt tulajdonosokhoz, fedezet nélkülivé válik a hitel. Egy másik probléma, hogy az ezzel kapcsolatos perek 20 évig tartanának, addig nem volna befektetés, a gazdaság ezt nem bírná ki. A kormány úgy próbálkozik, ahogy bír Mi történik akkor, ha az állami vagyont felosztják a lakosság körében? Sárközy Tamás szerint ezt sem engedi a hitelező, másrészt a lakosság egy része nem is akarja. A volt szocialista országokban próbálkoztak ezzel a megoldással, csekély eredménnyel. Nálunk először a Fidesz és a szociáldemokraták kacérkodtak a népi részvények gondolatával. Azután a kormány előterjesztette a kárpótlást, amellyel szemben Tardos Márton és Soós Károly Attila kitalálta a lakossági vagyonjegyet. Most a választások előtt a kormány a hiteljegy, a hitellevél bevezetését emlegeti, ám erre az amerikai szakemberek azt mondták, abszurdum. Ezután vetette fel a lakossági részvények tömeges kibocsátásának gondolatát. — Ez egy választási trükk — fejtegette Sárközy professzor —, amely számomra bocsánatos bűn. Nyilván a kormány meg akarja nyerni a választásokat. Úgy próbálkozik, ahogy bír. Csak azt ne higgye, hogy ezzel privatizál. Ezen kívül óriási akadálya a külföldiek tőkebefektetésének, mert azok nem vesznek olyan vállalatot, ahol 20 százalékban általuk ismeretlen 200 ember a tulajdonos. Azt hiszem, ez nagyon kismértékű lesz Magyar- országon, és nem okoz kárt. Éppen egy Békés megyei politikus szokta mondogatni — egyébként nagyon szellemesen —, hogy az adósságot a kommunisták csinálták, tehát a kommunista vezetők fizessék ki. Nos, ez azért nem megy, mert a Világbank nem fogadja el Lázár Györgyöt adósként. A részvényest is ki lehet rúgni Sárközy professzor végül a harmadik lehetőségről is beszélt. Mint mondotta, a külföldi hitelezők eleinte azt sem akarták, hogy a vállalat dolgozói legyenek a tulajdonosok. Ma már hajlékonyabb az álláspontjuk, mert kiderült, hogy 1000—1500 iparvállalat annyira leromlott, hogy a külföldieknek nem adható el. Ezeknél a vállalatoknál kidolgozták a dolgozói és a vezetői kivásárlás konstrukcióját. A vezető mindig is meg szerette volna venni a vállalatát, a dolgozó pedig azt hiszi, ezáltal meggátolja a vállalat csődjét, tehát megtartja a munkáját. Nem tudja, hogy a részvényest is ki lehet rúgni. Mégis van benne valami, mert ha kivásárolják a vállalatot, akkor talán még meg is menthető. Látni kell azonban egy nagy erkölcsi igazságtalanságot. A dolgozók felháborodnak, hogy a rossz vállalatot ajánlják fel nekik. A jó vállalatot kapja a külföldi, a magyar munkás pedig a rosszat? Teljes mértékben igazságtalan, de nincs mit csinálni. Nagy igazság, hogy a honi befektetők számára a pénzügyi ösztönzőket jobban kellene megállapítani, lejjebb venni az egzisztencia hitel kamatát 9 százalékról, adókedvezményeket adni —- csak nincs miből. Amit kiadunk állami hitelből, hiányzik a másik oldalon. Természetesen van ügyetlenség is, de az objektív helyzet, hogy a GDP, a nemzeti jövedelem, a kölcsön annyi, amennyi. A közeljövőben tehát jelentős változást nem lehet várni. L. E. A Munkástanácsok Szövetsége úgy gondolja:- a társadalombiztosítási vagyon közös vagyon, közösen kell döntenünk róla.- ez a vagyon jó gazda kezében megjavíthatja 10 millió ember életét.- rajtunk is múlik,milyen lesz az életünk jövőre. Döntsünk közösen az egészségügyi és nyugdíj-ellátásról !
