Békés Megyei Hírlap, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-04 / 102. szám
NYUGDÍJASOLDAL / Uj nyugdíj rend Új nyugdíj tervezetet készít elő a társadalombiztosítás. Pulay Gyula helyettes államtitkár szerint a nyugdíjbiztosítás három elemből tevődne össze: az egységes alapnyugdíjból, a befizetések arányában visszajuttatott munkanyugdíjból és a megvásárolható kiegészítő nyugdíjjuttatásokból. A legfontosabb elem a jövőben is a nyugdíjak értékállóságának megőrzése. Van elég pénz A társadalombiztosítási kasz- sza „állapotáról” nyilatkozott a minap Zombori Gyula, akit a szakszervezetek delegáltak a társadalombiztosítás (tb) leköszönő felügyelő bizottságába. Szerinte az állami költségvetés forgószámlájáról a tb mindig lehívhat annyi pénzt, amennyi a nyugdíjak kifizetéséhez, illetve az egészségügy finanszírozásához szükséges. Ugyanakkor feszültséget okozhat az ellátás színvonala, illetve a nyugdíjellátásban részesülők számának — vagyis a nyugdíjkorhatár — meghatározása. Az idei esztendőre 333 milliárd kifizetés mellett 25 milliárd forintot tervezetek a nyiígdíjemelésre. Nem mindegy azonban, hogy hány ember között kell majd elosztani a pénzt. Hol a legtöbb nyugdíjas? Érdekes statisztikai adatra bukkantunk, mely szerint hazánkban Somogy megye 343 ezres népességéhez viszonyítva a nyugdíjasok és járadékosok aránya jóval magasabb az országos átlagnál. Ez, egy tavaly nyári felmérés alapján, 98 ezer nyugdíjast jelent, közülük csaknem kilencven ezren mindössze 9500 forint havi nyugdíjban részesülnek. Szociális törvény Kakuszi István, a Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkára egy országos fórumon kijelentette: a szociális törvény elfogadásával a parlament lerakta a szociálpolitika új rendszerének pilléreit, de a szociális ellátás rendszerének változtatásához is új törvényre van szükség. Drágul a tej Egyelőre nem Békés megyében, hanem híreink szerint Zalában. A Zala Megyei Tejipari Vállalat ugyanis május 1- jétől átlagosan 3-4 százalékkal emelte saját termékeinek árát. Drágábbak lettek a különböző csomagolású tejek, a tejföl, a kakaó, a kefir. Reméljük, ez a példa nem lesz ragadós... A legújabb táplálkozási divat Mi másnak nevezze az ember mint divatnak, ha egyre-másra új szelek fújnak a táplálkozási tudományban is. Egyszer erre esküsznek, máskor arra. A Fe- renczy hírügynökség szerint például így szól a vadonatúj táplálkozási biblia 7 parancsolata: 1. Legyen minél változatosabb az étrendünk. 2. Gondosan őrizzük az átlagsúlyunkat. 3. Zöld utat az alacsony zsír- tartalmú étkeknek. 4. A zöldség, a gabonaféle és a gyümölcs hármasában benne van minden szükséges vitamin, ásványi só és rostos anyag. 5. Félre a finomított cukrokkal. 6. Takarékosan a sóval. 7. Stop az alkoholnak. Nyugdíjas bélyeggyűjtők A szép, érdekes és különleges bélyegek gyűjtése valóságos szenvedély. Van, aki már kisiskolás korában hozzákezd, mások később, de kitartóan művelik. Az utóbbiak közé tartozik dr. Zala Gáborné a maga több mint három évtizedes „múltjával”, amelyből 30 évig a Városi Bélyeggyűjtő Kör pénztárosa volt Békéscsabán. Tavaly óta viszont a Haán Lajos honismereti klubban vezet egy zömmel nyugdíjasokból álló csoportot. Miért? — A nyugdíjasoknak egyre nagyobb nehézségbe ütközik a bélyegek megvásárlása. Igaz, sose volt olcsó mulatság, de most meg már különösen nem az. És a tagsági díjat is emelték. Legutóbb már évi 400 forintra. így aztán tavaly új csoportot alakítottam, s bírósági bejegyzés alapján mint szakkör működünk. Huszonnyolcán vagyunk és 10 forintos havi tagdíjat fizetünk. A magyar bélyegek szépségükről, kivitelükről világszerte híresek. Képünkön a belga postával közösen készített egyik szép mintapéldány látható — Ez valóban előnyt jelent. Ezen kívül még milyen kedvezményt nyújtanak? — A Posta és a Filatélia annak idején egyezséget kötött, melynek egyik pontja, hogy közvetlenül a helyi postahivatalokban is beszerezhetők a bélyegek és nem kell az országos egyesület közvetítése. Mi ezt a formát választottuk, s én a tagok igénylését lekötöm előre. — Van-e bélyegsztárja az évnek? — Van és már meg is jelent a Mátyás és Beatrix bélyeg, továbbá a Mátyás király misekönyvének egy oldalát ábrázoló blokk. Ennek az a különlegessége, hogy közös magyarbelga kiadás. Egyébként szokás szerint az idén is sok szép bélyegre lehet számítani, mint például a második félévben az „Európai idősek éve 93”, vagy a „ 125 éves a MÁV”, mindkettő 17 forintos értékben. — Van-e még bélyeggyűjtő a családjában? — A 13 éves unokám, aki tavaly a sárospataki ifjúsági bélyegkiállításon egy első díjat nyert. A művész is nyugdíjas lesz egyszer — Tényleg furcsa elképzelni, de mégis így van, én is az lettem — mondja Koszta Rozália festőművész, akivel Gyulán beszélgetünk — hisz a nyugdíjjárulékot sok más társammal együtt én is befizettem. — Hova? — Mi még, mint tagok, a régi Művészeti Alapba. Ebből lett a rendszerváltás után a Magyar Alkotóművészek Alapítványa, s míg régebben az előbbi, most az utóbbi folyósítja a nyugdíjakat. De különböző bonyodalmak miatt, amire most nem térek ki, tíz évig az állam garantálja a járandóság kifizetését. — Jó vagy rossz-e nyugdíjasnak lenni? — Nekem, akárcsak mindenki másnak, először is azt jelenti, hogy eltelt fölöttem az idő, s már nem tudok olyan sokat dolgozni, mint fiatalon. S épp ezért, ha kevés is amit kapok, de csak egy biztonságot jelent, hogy nem kell erőmön felül dolgozni. —Nagyon sokáig kizárólag embereket és figurális dolgokat festett, aztán a képeire lo- pódzkodott a fű, fa, virág, vagyis a természet... ' — Az egyes ember megragadása, lényének ábrázolása, legyen gyermek, felnőtt vagy öreg, mindig izgalmas feladatot jelentett számomra. De a természeté is. Egy japán birs ága például vagy a vadibolya az udvarunkon maga az élet csodája, akár egy gyermeki szem tisztasága, értelme. Az ember is a természet része, a természet meg maga az élet. — Jól sikerült kiállítása volt nemrég Csabán a könyvtárban. A közeljövőben mire van kilátás? — Már jelent meg közös könyvünk Bede Anna költővel, s mondhatom nagyszerű volt vele dolgozni. Most megint egy kötetet készítünk elő, de ebben nem csak versek és képek lesznek, hanem kották is a gyulai Erdős Kamill gyűjtéséből. Fél évszázad együtt jóban-rosszban Ritka szép évfordulót ünnepelt a napokban Békéscsabán Ladányi János és felesége Lipták Mária. Éppen ötven esztendeje, hogy házasságot kötöttek. Ebből az alkalomból köszöntötte őket a család. A fotón a házaspár kicsi unokájával ünnepel 1993. május 4., kedd Tűnődés Ami elmúlt, annak már vége, hiába búslakodunk miatta, mint az elmaradt 16 százalékos nyugdíjemelésen. Inkább a jelent és jövőt érintő problémákkal kellene foglalkozni, például a következő évi emeléssel, hogy legalább abban érvényesíthessük törvényes jogunkat. S ne lehessen, mint most, a pénzhiányra hivatkozni olyan körülmények között, amikor az ország, vagyis mindannyiónk pénzéből számottevő milliárdok nem égetőenfonos dől gokra folynak el. Elég csak a miniszterelnöki és köztársaság elnöki rezidencia kialakítására szánt 3 milliárdot említeni. A beleszólás joga miatt is oly fontos, hogy a nyugdíjas tömegek részt vegyenek a tb önkormányzati választáson május 21-én. De az olyasmin is el lehet tűnődni, mint a pénzbe nem kerülő törődés, gondosság. Nagy szavak naponta hangzanak el az idős korosztály megbecsüléséről, s ugyanakkor kihoz az állam olyan új pénzérméket , melyeknek a használata nap mint nap megkárosítja az öregket, de még a rosszul látó középkorúakat, sőt a fiatalokat is. Az összetéveszthetőség miatt. A pénztárosok a megmondhatói — és mondják is —, mennyi a baj velük, s mit kínlódnak az emberek, míg felismerik, hogy az új 2 forintos nem 10 filléres, és az új húszas nem a régi tízes. Nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, hogy bármely pénznek első sorban jól felismerhetőnek, megkülönböztethetőnek kell lennie. S ha ennyit nem az, ha oly mértékben okoz bonyodalmat, sőt kár a forgalomban, mint ezek: az botrány. Vass Márta Sohase késő A csorvási Ferencziné Zsótér Júliával elöljáróban szinte mindenről beszélgettünk. A több mint három évtizedes munkájáról a volt Lenin téesz- ben, a nagyon kicsiny nyugdíjáról, betegségéről, majd az életről, a múltról és máról, amikor szóba került, hogy novellákat elbeszéléseket ír. S aztán már csak erről kérdeztem. — Hogy valami motoszkál bennem, az a második elemiben mutatkozott meg. Ki is kaptam érte, mert azt hitte a tanítónő, hogy nem én írtam a házi feladatot, olyan jól volt megfogalmazva. — Később sem biztatták az iskolában, hogy komolyan foglalkozzon az írással? — Nem, pedig aztán még a folyosóra is kitették a dolgozataimat. Én meg örültem, de hogy is jutott volna eszembe ennél több? Talán mégis vágyakoztam valamire, mert 17 évesen részt vettem a Szabad Föld téli irodalmi pályázatán, ahol oklevelet és pénzjutalmat kaptam. Akkor már túl voltam a levelező középiskolán, ugyanis másodikból kimaradtam. Tanyán laktunk, hatan voltunk testvérek, édesapám meghalt, nekem bizony dolgozni és dolgozni kellett. — Nagyon sokkal később mégis megjelent egy írása a Népszabadságban... —Annak a története itt, maguknál kezdődött, persze még a Népújságnál 1986-ban. Rögtön év elején beküldtem egy rövid elbeszélésemet Megrázó élmény címmel. Aztán vártam, vártam, hosszú hónapokig, de semmilyen jelzést nem kaptam. Úgy nyár közepén fogtam magam, s ugyanazt az írást elküldtem a Népszabadságnak és mit ad Isten, két hét múlva megjelentették. — Volt nagy szenzáció Csorváson, ugye? — De még mekkora! A té- eszben, az utcán mindenki megállított, gratulált. Sokáig beszéltek róla a faluban. És képzelje, a pesti megjelenés után kaptam csak levelet a Népújságtól, amiben az volt, hogy bár érdekes az írásom, de közlésre nem alkalmas. Ettől függetlenül küldjék máskor is. — És küldött? — Ugyan már! Inkább mérgemben lemondtam az előfizetést. — És írt tovább? — Alig-alig. Igazából csak azóta, hogy nyugdíjas lettem 1990-ben. Mára jó pár írásai készen vagyok, de senkinek nem mutattam még meg. Csi- szolgatom, javítgatom őket. — Nem fáj, hogy irodalmi téren évtizedek estek ki az életéből? — Hát biztos, hogy nem öröm, de azzal fogtam hozzá a folyamatos íráshoz, hogy sohase késő, míg él az ember. Az oldal anyagait Vass Márta írta. Szerkesztette: Béla Vali
