Békés Megyei Hírlap, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-19 / 115. szám

1993. május 19., szerda MEGYEI KÖRKÉP ttÉS MEGYEI HÍRLAP Olvasópályázat a vésztói könyvtárban 3—4. osztályos tanulóknak hirdetett olvasópályázatot a vésztői községi könyvtár. A minap volt az ünnepélyes eredményhirdetés. A Kiss Bá­lint Református Elemi Iskola és a Szabó Pál Általános Isko­la tanulóinak gondosan elké­szített pályázatait értékelték és díjazták a gyermekkönyv­tárban. A következő sorrend alakult ki: 1. Budai Milán (Szabó Pál Általános Iskola, 3. d), 2. Bodor Anikó (Szabó Pál isk., 4. c), 3. Kolozsvári Edina (Szabó Pál isk., 4. c), 4. Kovács Anikó (Szabó Pál isk., 4. c), 5. Kincses Ildikó (Kiss Bálint Református Elemi Is­kola, 3. o.), 6. Varga Beáta (Kiss Bálint Református Ele­mi Iskola, 3. o.). A résztvevő gyerekek Sinka István szép verseskötetét kapták ajándé­kul. Rockzenei tábor Amatőr rockzenészek részére szervez tábort a Doboz-sza- nazugi Ifjúsági Tábor a Diák­tanyával közösen. A különbö­ző hangszereken játszó fiata­lok a zenetanuláson túl fellé­pési lehetőséget is kapnak a táborban, miközben megis­merhetik mindazokat az in­formációkat, amelyre egy kezdő zenekarnak, szólistá­nak szüksége van. Részletes felvilágosítást az érdeklődők a Diáktanyán kaphatnak a részletekről. Útjavítás önerőből A Szeghalom és Vésztő kö­zötti fokközi terület kerttulaj­donosai az idén tavasszal is rendbe hozták a bevezető utat. Először törmeléket hordattak ki, majd közös munkával el­egyengették azt, így esős idő­ben is megközelíthetővé vál­tak a gyümölcsöskertek. Az a fránya fa! Szeghalom és Körösla- dány között, a 84-es kilo­méterkőtől nem messze áll egy fa az út szélén. Látszó­lag olyan, mint a többi, de van neki egy speciális tu­lajdonsága: mágnesként vonzza a száguldó autó­kat. Alig egy hónap lefor­gása alatt két személygép­kocsi vágódott neki a ka­nyarban álló fának. Ha­lott nem volt, mindkét se­bességmániás egyedül ült a kocsiban. Mindketten jóval százhúsz felett pró­bálták bevenni a kanyart, sikertelenül. Az ered­mény: egy súlyos, és — a csodával határos módon — egy könnyű sérülés és két totálkáros autó. Ami­kor a minap arra jártam, a fa már gyógyult, őszre ki is heveri talán az ütközése­ket. Hacsak addig megint nem akad olyan száguldo­zó őrült, aki kárt tesz ben­ne. (gila) Fortuna tér Mezőberény központjában a napokban befeje­ződött a Fortuna tér aszfaltozása. Ezután a parképítők és a kertészek látnak munkához FOTÓ: FAZEKAS FERENC Kis mértékben gyógyszer... ...nagy mértékben orvosság. Mármint a bor. A megállapítás első fele még orvosilag is iga­zolt. Ezt vallják a békéscsabai Stark Adolf Kertbarát Kör tag­jai is, akik minden évben meg­rendezik házi borversenyüket. A vetélkedőt ez évben má­jus 17-én a Tégla Közösségi Házban rendezték. Noha sző­kébb pátriánk soha nem volt történelmi borvidék, érdemes visszapillantani szőlő- és bor­kultúrájára. A korabeli fel­jegyzések szerint 1765 és 1810 között történtek a na­gyobb telepítések. Az 1800-as évek közepén már 1860 kis- hold szőlőt műveltek, 1867- ben 65 ezer akó (1 akó = 54 liter) bor termett. A ma is élő helynevek: Kastélyszőlő, Fé- nyesi szőlők, Vinnyica (jami- nai rész, szőlőskert szlovákul) mutatják a telepítések helyét. Visszatérve napjainkra, a csabai kertbarátok — mintegy 30-an—húsz fehér-, tíz vörös-, négyféle gyümölcsbor és hétfé­le pálinka kíséretében jelentek meg a nemes versenyen. A ver­senyzők sorszámmal vettek részt a vetélkedőn. Egy öttagú zsűri—Molnár Lajos vezetésé­vel — volt hivatott eldönteni a rangsort. A zsűritagok kóstol­tak, ízleltek, szemrevételeztek, még haraptak is; szín, tisztaság, illat, íz, zamat, s összebenyo- más tekintetében vetették egy­be az italokat. Végül megszüle­tett a döntés: a fehérborok közül egy arany, tizenhárom ezüst, öt pedig bronz minősítést kapott, a vörösborok versenyén egy arany, négy ezüstérem szüle­tett, egy termelő desszertbora bizonyult aranyérmesnek, a gyümölcsborok termelői pedig egy arany és két ezüstérmet vi­hettek haza. Azaz vihettek vol­na; anyagi lehetőségek és támo­gatás híján jutalmak, díjak he­lyett maradt az erkölcsi elisme­rés, de végül is ez a legfonto­sabb. A győztesek: Major Lász­ló Gyuláról, aki három arany, egy ezüst minősítést szerzett és a mustja első díjat nyert. Kesjár János békéscsabai termelőnek a vörösbora szerzett aranyérmet. A verseny után következett a nem kevéssé kellemes úgyne­vezett utózsűrizés az összes je­lenlévő aktív közreműködésé­vel. Végül ez is minősít ám: azok az igazán érmes borok, amelyek leghamarabb elfogy­nak. Persze végül is mind el­fogy, szégyen is lenne innen bort hazavinni, így igaz lehet a tréfás mondás, miszerint a csa­bai borversenyről bort még nem vittek haza — legfeljebb a gaz­dáját. _ _ Sárközi Gyula Tűz ellen: tüzetes felkészülés a nyári, őszi betakarításra Az orosházi tűzoltóság éveken át minden tavasszal tájékozatót tartott a mezőgazdasági nagyüzemekben a tűzvédelmi feladatokról annak érdekében, hogy megelőzzék a betakarítás­kor a tűzeseteket. Az üzembentartók —jogsza­bályi előírásnak megfelelően — gépszemléken vizsgálták felül technikáikat, a felkészítés­nek és a lebonyolításnak anyagi terheit is vállalva. A jogszabály azóta sem változott, de ezeknek a szemléknek a gyakorlati meg­valósítása megkérdőjeleződött mostanában. —- Az utóbbi időben sokkal többen foglalkoznak mezőgaz­dasági termeléssel, többek ke­zébe kerültek gépek. Nekünk se mindegy, hogy ezek az embe­rek tűzvédelmi szempontból felkészültek-e — tájékoztat Csongrádi Pál orosházi tűzoltó százados, a tűzmegelőzési osz­tály vezetője. — Szeretnénk a nyilvánosság tudomására hozni azt a fórumot, amit a tűzkocká- zat csökkentése érdekében szer­vezünk parancsnokságunkon június 8-án 9 óra 30 perces kez­dettel. Az ingyenes tájékoztató­ra várjuk a szövetkezetek első számú vezetőit vagy megbízot­takat, a kisgazdaságok képvise­lőit. S hogy mennyire jogos a tűz­oltók félelme? Szerencsére az utóbbi években betakarítással kapcsolatos tüzekhez ritkán ri­asztották őket, de állításuk sze­rint ez a megelőzésnek tulajdo­nítható. A felkészülés és a felké­szítés azonban szükséges, hi­szen ahol energia van, ott a tűz keletkezésének a feltételei megteremtődnek. A hozzáér­tés, a tájékozottság senkinek sem lehet kárára, Csete I. Ki volt Jézus Krisztus? Ifjúsági tábor Isten-keresőknek Békéscsabán A fiatalok közül nagyon sokan megfogalmazzák magukban a kérdéseket: van-e Isten, élt-e valójában Jézus, mit jelent ke­resztény, keresztyén szellem­ben élni és így tovább. Akik­nek a szülei vallásosak, esetleg kapnak is különböző mélysé­gű választ kérdéseikre, ám a mai tizenévesek többsége nincs megkeresztelve, s szüle­ik is legfeljebb arról tudják tájékoztatni őket, hogy a nagy­mama ugyan járt templomba, de nem beszélt otthon az Isten házában hallottakról. A keresés nehézségeit felis­merve olyan bentlakásos tá­bort szervez június 28. és júli­us 2-a között a Békéscsabai Evangélikus Egyház, ahova nemcsak a vallásos fiatalokat várják, hanem mindazokat, akik szeretnék tudni, hogy mit jelent Istenben hinni, valame­lyik egyházhoz tartozni. Ribár János lelkész, a 14-20 éves korosztálynak meghirde­tett tábor egyik szervezője el­mondta, hogy az ötnapos prog­ram első napja az ismerkedésé, a második napon az Istenbe vetett hittel foglalkoznak, ki­tágítva azt a hitről vallott filo­zófiai nézetekig, a hit és a hi­hetőség tisztázásáig. A harma­dik nap központi témája Jézus történeti valóságának bemuta­tása, válaszadás a „ki volt és ki ma Jézus” kérdésekre. A ne­gyedik napon az egyház külde­téséről, szerepéről kapnak tá­jékoztatást a résztvevők. Ek­kor hallhatnak a Szentlélekről is, a keresztyén ember lelki életéről. Az utolsó nap a bú­csúzásé, ám minden nap lesz lehetőség sportolásra, ének­lésre, zenélésre és sok-sok be­szélgetésre. A teljes nyitottság szellemében megrendezésre kerülő program nagyon sok le­hetőséget nyújt majd kérdés- feltevésre, vitára, s az esti fó­rumok témáját minden eset­ben a résztvevők érdeklődésé­nek megfelelően alakítják. A békéscsabai ifjúsági tá­borban megrendezésre kerülő keresztyén ifjúsági napokra június 10-éig lehet jelentkezni a 66/322-162-es telefonszá­mon, ahol bővebb felvilágosí­tást is kérhetnek az érdeklő­dők. L. M. Olvasóink írják — Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. Amit szabad Jupiternek...? Nem első alkalommal foglalkoznak a Békés Megyei Hírlap újságírói eleki témával úgy, hogy csakis az egyik felet (mit ad Isten, mindig ugyanazt a felet: a polgármestert, Szántó Istvánt) szólaltatják meg lapjuk hasábjain, a másik fél pedig vagy szót sem kap, vagy elmesélik, hogy egyébként mit mondott volna. Az új a legutóbbi cikkükben (Egyszólamú orgánum Eleken — Isten óvja Eleket?) az, hogyfelsőbbrendűségi érzéssel szólják le a másik felet (a helyi amatőr újságot), s azzal vádolják, amit ők maguk követnek el. Pedig ha megkérdezték volna eme újság szerkesztőjét is, nagyon érdekes dolgokat tudtak volna meg. Például, hogy a lapot eredetileg 1989-ben Szántó Istvánnak (akkor még tanácselnök­nek) ajánlotta a szerkesztő, s akkor azért hiúsult meg a lapindítás, mert Szántó elvtárs hallani sem akart arról, hogy a pártok szót kapjanak az újságban. Továbbá érdekes momentum, hogy 1990 végén, az első szám írásakor a szerkesztő a hivatalt is felkereste információért, s akkor a jegyző a polgármesterrel együtt azzal utasította vissza az együttműködést, hogy nem szabad beletekinteni az egyébként nyilvános képviselő-testületi ülések jegyzőkönyvébe, mert az titkos! (Igaz később sikerült kiharcolni, hogy a „titkos” jegyző­könyvek a községi könyvtárba kerüljenek közszemlére.) Megnézhette volna az újságíró az eleki újság számait, s láthatta volna benne a szerkesztőségi üzenetet: „a lapban megje­lent vélemény kritikáját vagy vitacikket a legszívesebben fogad­juk, s a legközelebbi számba beszerkesztjük”. Azt, hogy ennek ellenére miért nem válaszolt a lapban egyetlen kritikára sem a polgármester, tényleg tőle kellene megkérdezni. Szűkebb körben hiába noszogatták ismerősei, írjon már, kijelen­tette: nem akar megnyilatkozni. Nos ezek fényében nagyon tudom értékelni, hogy a Békés Megyei Hírlap „a polgármester jogainak érvényesítését biztosít­va” nyitott teret Szántó úr porhintésére. Röviden csak annyit tennék hozzá a kétegyházi—eleki helyi újságban való tallózáshoz és az azt követő mosakodáshoz, hogy az összes felhozott probléma nemfellengzős vagdalkozás részem­ről, hanem két és fél éven keresztül állandó önkormányzati perpatvarok tárgya, vizsgálta már rendőrség, köztársasági meg­bízotti hivatal, Állami Számvevőszék s számtalan hivatal. Készült több kilónyi feljegyzés, s mindegyik témáról több oldalon ke­resztül részletesen, bizonyítékokat felvonultatva beszámolt már régebben az újság. S hogy a tisztelt nem eleki olvasó is sejdítsen valamit, egyetlen témára reagálnék. „Azt is jó lenne tudni, hogy miként készít­hettük volna el az említett beruházásokat félpénzért...?" — nyilatkozza Szántó úr. Nos lássuk a kábeltévé-beruházást 90191 -bői: parabolaanten­nát és 4 műholdas beltéri egységet ingyen kapott a falu Németor­szágtól, Elek a legsűrűbben lakott falu Békés megyében, tehát kábelre se sokat kellett költeni, s egyébként is a kábelezés a telefonkiépítéssel együtt történt, tehát elvileg kevesebb költség­gel lehetett volna lefektetni, kihúzni. Az eredmény: Békés megye legkevesebb csatornával rendelkező kábeltévéje 700 lakásban, lakásonként 30 ezer forintért. Összehasonlításul : ennyiért min­den egyes lakásba saját parabolaantennát lehetett volna venni beltéri egységgel! S még egy apróság. Talán jobban értette volna az olvasó azt a mondatomat: ,A testületet on’os nem látta, a felhőkből pedig még senki nem tudta lehozni”, ha tudja, hogy az eleki képviselők többsége úgy látja, a falu előbbre tart, mint Békés és Gyula, ezért várossá akarja nyilváníttatni (kisebbsége viszont éppen most kérte Békés megyei országgyűlési képviselőktől, hogy nyilvánít­sák Eleket elmaradott községnek). Én a felhőkből nem bírtam lehozni a testületet, kicsinynek bizonyultam, hogy hozzájuk felérjek. Nem próbálkoznának meg esetleg egyszer Önök vele, tisztelt Hírlapos újságírók? Gál István, az Eleki demokrata, majd az örökébe lépő Helyi Hírhozó SZERKESZTŐJE-# A fentiek olvastán nekünk úgy tűnik, két Békés Megyei Hírlap létezik. Az egyiket mi adjuk ki és széles körben — Eleken közel ötszáz család — olvassák, a másikat pedig Gál István eleki demokrata olvassa és értelmezi. Az utóbbit— sajnálatunkra — nem ismerjük, ezért Gál demokrata dolgozatához nem tudunk hozzászólni. SZERKESZTŐSÉG Belgiumban jártunk 1993. április 12-étől 18-áig egy belgiumi meghívásnak eleget téve utaztunk kórusunkkal Paalba a békéscsabai Personal Tempotours Iroda autóbuszával. Húsvét hétfőn délelőtt indultunk el. Négyórás utazás után elértük a hegyeshalmi határátkelőhelyet. A vámig több kilométer hosszú autósor állt. A vezetők találékonyságának köszönhettük, hogy nem kellett több órát várni, így egy szűk óra alatt átértünk Ausztriába. Lassan elálmosodtunk, be is sötétedett, így Németországból nem sokat láttunk. Buszunk éjszaka is haladt előre, hogy minél előbb megérkezzünk. Végre 26 óra hosszás utazás után már a belga családok vendégszeretetét élvezhettük. A néhány nap alatt elmentünk Brüsszelbe és az Északi-tengerhez, Brugge-be. Csodálatos élményekben volt részünk. Az utazás alatt biztonságban éreztük magunkat. A busz vezetői, Szántó József és segítőtársa, Tóth Zoltán végig biztonságosan vezettek, ezzel járultak hozzá az út sikeréhez. Köszönjük munkájukat! Baráth Boglárka. A JÁSZBERÉNYI SZÉKELY MIHÁLY ÁLTALÁNOS ISKOLA KÓRUSÁNAK TAGJA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents